Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-21 / 143. szám
2 KELFTWAGYARORSZAf! 1957. ’Június vei, pertea Mao Ce-ímig' ektári februái* 27-i be§2;édél$ől; a népen belüli ellentmnnilásek helyes mesoldásáról Mondanivalónk fő tárgya a népen belüli ellentmondások helyes megoldása. Bár utalni fogunk a köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondásokra is, mégis elsősorban a népen belüli ellentmondásokról lesz szó. I* Az ellentmondások két különböző típusa Országunk sohasem volt olyan egységes, mint ma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmunkban már nincsenek ellentmondások — mondotta többek között Mao Ce-tung. A társadalmi ellentmondások két típusával állunk szemben: ellentmondások köztünk és az ellenség között, és ellentmondások a népen belül. Az ellentmondásoknak c Kct típusa jellegét tekintve teljesen különbözik egymástól. A nép és az ellenség fogalma Ha helyesen akarjuk felfogni az ellentmondásoknak e két különböző típusát, mindenekelőtt azt kell megvilágítani, mit értünk a „nép”-en és mit értünk az „ellenségr”-en. A „nép” szónak különböző értelme van a különböző államokban és minden egyes államban is a különböző történelmi időszakokban. Nézzük például a ml országunkat. Jelenleg, a szocializmus építésének időszakában valamennyi osztály, réteg és társadalmi csoport, amely helyesli, támogatja és munkájával segíti a szocialista építés ügyét, a nép kateg' .iájába tartozik, mig azok a társadalmi erők és csoportok, amelyek ellenállást tanúsítanak a szocialista forradalommal szemben, ellenségesek a szocialista építéssel szemben és igyekszenek tönkretenni a szocialista építést, a nép ellenségei. Az ellentmomlások jellege A köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondások kibékílhetetlenek. A nép soraiban megnyilvánuló, a dolgozó népen belüli ellentmondások nem kibékilheteticnck. A kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok közti ellentmondások azonban, kibékíthetetlen jellegük mellett, nem antagonisztikus vonásokkal is bírnak. A Kínában ma fennálló viszonyok között a kövekezők' tartoznak a népen belüli ellentmondások közé: ellentmondások a munkásosztályon belül, ellentmondások a parasztságon belül, ellentmondások az értelmiségen belül, ellentmondások a munkásosztály és a parasztság között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a parasztság, másrészt az értelmiség között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a dolgozók más rétegei, másrészt a nemzeti burzsoázia között; ellentmondások a nemzeti burzsoázián belül és így tovább. Népi kormányunk olyan kormány, amely valóban képviseli a nép érdekeit és szolgálja a népet, mégis vannak bizonyos ellentmondások a kormány és a nép-tömegek között. így vannak ellentmondások egyfelől az állam érdekei, a kollektív érdekek, másfelől az egyéni érdekek között, a demokrácia és a centralizmus között; a vezető pozíciókat betöltők és a vezetettek között; és vannak ellentmondások bizonyos állami funkcionáriusok bürokratikus stílusa és a tömegek között. Mindezek a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartoznak. Általánosságban szólva a népen belüli ellentmondások mögött a nép érdekeinek alapvető azonossága rejlik. A nemzeti burzsoázia különbözik az imperialistáktól, a földesuraktól és a bürokrata burzsoáziától. A kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti ellentmondás, amely a nemzeti burzsoázia és a munkásosztály között fennáll, antagonisztikus ellentmondás. De a Kínában lévő konkrét viszonyok közepette ezt az antagonisztikus ellentmondást, ha helyesen kezelik nem antagonisztikussá lehet átváltoztatni és békés módon lehet megoldani. Minthogy a köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondások más természetűek, mint a népen belüli ellentmondások. megoldásuk módja is más hangsúlyozta a továbbiak során. Röviden szólva: az előbbi esetben köztünk és ellenségeink között kell választóvonalat húzni, míg az utóbbi esetben az igaz és nem igaz között. A demokratikus diktatúra és az ellentmondások Ezután a népi demokratikus diktatúra államáról szólva elemezte a diktatúra funkcióit. Első funkciója — mondatta — az, hogy elnyomja az országban a reakciós osztályokat és elemeket, s azokat a kizsákmányolókat, akik szembefordulnak a szocialista forradalommal, elnyomja mindazokat, akik megkísérlik szocialista építómunkánk aláaknázását; vagyis megoldja az ellentmondásokat köztünk és az ellenség között az ország gon belül. Második funkciója országunk megvédése a felforgató tevékenységtől és a külső ellenség esetleges agressziójától. E diktatúrát — hangoztatva — természetesen a munkásosztálynak és ’ a munkásosztály vezette népnek kell gyakorolnia. A diktatúra azonban nem a néppel szemben érvényesül. A nép nem is gyakorolhat diktatúrát önmaga fölött; s a nép egyik rétegének sem szabad elnyomnia a másik réteget. A mi szocialista demokráciánk demokrácia a legszélesebb értelemben, olyan demokrácia, amilyen nem lehet egyetlen kapitalista országban sem. Diktatúránk a nép demokratikus diktatúrája, amelyet a munkásosztály vezet, s amely a munkás-paraszt szövetségen alapszik. Demokrácia és szabadság A továbbiak során a demokráciáról ás a szabadságról beszélt, hangsúlyozva, hogy mind a demokrácia, mind pedig a szabadság relatív, nem pedig abszolút; mindkettő a történelem során jön létre és fejlődik ki. Országunk népén belül mondotta a demokrácia előfeltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmei. Ez két, egymással ellenkező oldala egyetlen egységnek: egyidejűleg ellentmondóak és egységesek és nem szabad egyoldalúan hangsúlyoznunk az egyiket a másik rovására. A nép soraiban nem lehetünk meg szabadság nélkül, mint ahogyan nem lehetünk meg fegyelem nélkül sem; nem boldogulhatunk demokrácia nélkül, mint ahogyan nem boldogulhatunk centralizmus nélkül. A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti. Eb- Jóen a rendszerben a nép a demokráciát és a szabadságot nagymértékben élvezi, ugyanakkor azonban meg kell maradnia a szocialista fegyelem keretei között. Emellett vagyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmiesetre sem értjük ezalatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, valamint a nép körében az igaz és a nem igaz közötti meg k'"’lönbözteléssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására. Köztudomású, hogy a törvény és a rend fenntartása lehetetlen volna adminisztratív rendelkezések nélkül. Az adminisztratív rendelkezések és a meggyőzés, valamint a nevelés módszere kiegészítik egymást a népen belüli ellentmondások megoldásában. A népen belüli ellentmou dús példái Kínában A népen belüli ellentmondások megoldásának ezt a demokratikus módját 1942-ben a következőképpen fogalmaztuk meg: „Egység-birálat-egység” — emlékeztetett Mao Ce-tung. A múltban a „baloldali” elhajlásban szenvedő dogmatikusok a párton belüli harcban azt a módszert alkalmazták, amelyet „a kemény harc és a kegyetlen csapás” módszerének neveztek — mondotta többek között. Ez hibás módszer volt. Amikor bíráltuk a „baloldali” — elhajló dogmatizmust, nem alkalmaztuk ezt a régi módszert, hanem újat alkalmaztunk helyette, amelynek lényege az volt, hogy az egységre való törekvésből indultunk ki és a bírálat vagy a harc útján pontos határt vontunk az igaz és a nem igaz között és új alapon nagyobb egységet értünk el. Ezután az „egység-birálat-egység” formája pártonkívüli alkalmazásának példáit említette. Rendes feltételek között a népen belüli ellentmondások nem kibékítheletlenek. De ha helytelenül kezeljük őket. vagy ha elveszítjük éberségünket és közönyt, nemtörődömséget tanúsítunk, akkor ki békíthe tétlenség keletkezhet — hangoztatta a továbbiak során. — Szocialista államokban az efféle helyzet Rendszerint csak részleges és ideiglenes jelenség. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista államokban megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és az egész nép érdekei lényegükben azonosak. A magyarországi események magyarázata Azok az elég nagyarányú antagonisztikus jelenségek, amelyek a magyarországi események idején fordultak elő, azzal magyarázhatók, hogy ott belső és külső ellenforradalmi tényezők játszottak szerepet. Ez különleges és ideiglenes jelenség. A reakciósok ? szocialista országokon belül az imperialistákkal való öszszeesküvéssel, a népen belüli ellentmondások kihasználásával provokációkat rendeznek és viszályt szítnak, nyugtalanítják és uszítják a népet, hogy aljas szándékaikat megvalósítsák. Az a tanulság, amelyet a magyar eseményekből levontunk, általános figyelmet érdemel. A népen belüli ellentmondások megoldásának égés z demokratikus módszeréről szóló korábbi tanítások ismertetése után hangoztatta: A múltban sokszor beszéltünk a népen beiüii ellentmondások megoldásának demokratikus módszereiről, munkánk folyamán lényegében így is jártunk cl, és sok pártmunkás, valamint a lakosság a gyakorlatban megértette ezt. Ezután felteszi a kérdést — miért akadnak most mégis olyanok, akik úgy látják, hogy ez új dolog? Ennek magyarázata az — mondotta, — hogy a múltban a köztünk, valamint belső és külső ellenségeink között vívott harc nagyon éles volt és az emberek nem fordítottak olyan figyelmet a népen belüli ellentmondásokra, mint ma. Sokan nem képesek pontosan elhatárolni az ellentmondásoknak ezt a — jellegüket illetően — eltérő két típusát, vagyis nem tudják megkülönböztetni a köztünk és ellenségeink közt lévő ellentmondásokat a népen belüli ellentmondásoktól. Ezután arról beszélt, hogy a marxista filozófia azt tartja: az ellentétek egységének törvénye a mindenség alapvető törvénye mondotta. Egyre növekszik azoknak az embereknek a száma,, akik mar megértették ezt. Sokak számára azonban más ennek a törvénynek az elfogadása és más a problémák vizsgálatában és megoldásában való alkalmazása. Sokan nem hajlandók beismerni, hogy a szocialista társadalomban is vannak még ellentmondások. Ennek az a következménye, hogy tanácstalanná, félénkké és passzívvá válnak, ha szembekerülnek a társadalmi a szocialista társadalom éppen az ellent-' mondások helyes kezelésének, az ellentmondások megoldásának szakadatlan folyamatában válik egységesebbé és szilárdabbá. Rámutatott arra. hogy mig a kapitalista társadalom ellentmondásait a kapitalista rendszer kereteiben már nem lehet megoldani, a szocialista társadalom ellentmondásai nem antagonisztikus ellentmondások és a szocialista társadaellentmondásokkal. Nem értik meg, hogy lom maga is sorra megoldhatja őket. A szocialista társadalom legfontosabb ellentmondásai még mindig a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap ellentmondásai. Ezek az ellentmondások azonban jellegüket nézve teljesen különböznek azoktól, az ellentmondásoktól, amelyek a régi társadalmakban jelentkeztek a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap között. összefoglalva: a szocialista termelési viszonyokat létrehoztuk, ezek megfelelnek a termelőerők fejlődésének, de még távol vannak a tökéletességtől és e tökéletlenségük ellentmondásban áll a termelőerők fejlődésével. Általában a szocialista termelési viszonyok már létrejöttek és megfelelnek a termelőerők fejlődésének. Emellett azonban még meglehetősen tökéletlenek és ez a tökéletlenség ellentétben áll a termelőerők fejlesztésével. A termelési viszonyok és a termelőerők fejlődése között neqicsak ellentmondás, hanem összhang is van, hasonlóképpen, nemcsak ellentmondás, hanem összhang is van a felépítmény és a gazdasági alap között. Az alap és felépítmény viszonyát illetően ezeket mondotta: A felépítmény — a nép demokratikus diktatúrájának állami rendszere és törvényei, a marxizmus-leninizmus irányította szocialista ideológiánk — pozitív szerepet játszott országunkban a szocialista átalakulás gyözelemrevitelébcn, a munka szocialista megszervezésében. Ez a felépítmény megfelel a szocialista gazdasági alapnak, azaz a szociálisa termelési viszonyoknak. De a burzsoá ideológia, az állami szervekben mutatkozó bürokratikus eljárási módok maradványai és az állami intézményeink bizonyos részében tapasztalható fogyatékosságok ellentmondásban vannak a szocialista gazdasági alappal. Továbbra is az adott körülményekkel összhangban kell megoldani ezeket az ellentmondásokat. Természetesen, amint ezek az ellentmondások megoldódnak, úi problémák és'új ellentmondások jelentkezhetnek és követelnek megoldást. Például a társadalmi termelés és a társadalom szükségletei közötti ellentmondás. amely magától értetődően még sokáig meg feg maradni, állandó kiigazítást követel az állami tervezés útján. Ez tehát a dolgok mostani állása: a forradalmi korszak tömeges, viharos, széleskörű osztályharca nagyjában és egészében befejeződött, de az osztályharc mint olyan, nem szűnt meg teljesen. A nép szeles tömegei üdvözlik az új rendszert, de még nem szoktak hozzá egészen. Szocialista rendszerünknek időre van szüksége ahhoz, hogy növekedjék és megszilárduljon, hogy a tömegek hozzászokjanak az új rendszerhez, hogy a kormányzat dolgozói tanulhassanak és tapasztalhassanak és tapasztalatokat szerezhessenek. tFolytatjuk.)
