Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

1957, június 31, péntek

KELFTM AC. V A ROR«Z * O

Bátob- fiatalok

Zsurk község azt a benyomást kelti az első látásra sövény kerítései vei, mintha a múlt századból teleltették volna itt. A Petőfi Termelőszövetkezet azonban már az újat, a fej lődést jelképezi. Úgy is •néz ki épületeivel olt a dombon mint a szocializmus egyik oástyáju magasan kiemelkedve az alacsony házak tömegéből. Itt áll most a domboldalon egy ember. Kémleli az eget.

— A párttitkárt keressük — szólítjuk meg.

— Az én volnék.

Arcán mosoly, nyugodtság ül. Blesa József a pártszervezet fiatal titkára. Boldog, mert a termelőszövetkezet megmaradt, s még egy szalmaszálnyit sem sikerült elvinni a közösből abban az időben..;

— Pedig itt is voPak, akik nem nyugodtak. Minden mesterkedésük azon volt, hogy szétugrasszanak bennünket — magyarázza.

A szövetkezetiek azonban kemény diónak bizonyultak. Igaz, abban az időben nem nagyon mutatkoztak a faluban, féltek. Ha le is mentek, csak csoportosan, nehogy váratlan támadás érje őket. Mert kellett tartani apói is.

— Megtudtuk, begy készülődnek a levilézlet* emberek ellenünk. ,,Most jött el az ideje, hogy visszavegyük földjeinket.“ Ezt hangoztatta Danes András, aki annak idején a Pfeiffer pártot szervezte, meg Bogár Balázs, a kulák.

A kommunisták nem maradtak restek. Azonnal megbeszélték a tennivalókat. öregek, fiatalok összefogtak. Fodor Sándor pártvezetőségi tag, idős Varga János, Bernát István és a párttitkár „haditervet’1 dolgoztak ki a szövetkezet megvédésére. Állandóan ott tartózkodtak a közös portán. Éjjel-nappal.

— Van nekünk egy fiatal gárdánk,' hogy ha arra került volna sor, hát megtépték volna a kulákokat. Igaz, fegyverük nem volt kezdetben, de akadt villa, ásó, meg balta... — mosolyog.

Amikor a szövetkezetiek a. kommunisták tájékoztatása alapján az egyik este

megtudták, hogy a szövetkezet ellen készülnek a kulákok levitézlett embereikkel, megbeszélést tartottak.

— A tagság a Petőfi utcában lakik. Úgy szerveztük az őrséget, hogy legyen idő őket azonnal értesíteni, ha valami baj lesz. A fiatalokból őrséget alakítottunk — 'emlékezik.

Érdemes ezeknek a bátor fiataloknak a nevét megjegyezni. Varga József, Cs. Szanyi István, Milu József, Kerepesi Sándor, ifjú Kakas Károly és Kálmánezhei Zoltán. Valamennyiüket a párt, az idős kommunisták nevelték. Amikor a párttitkár ismertette velük miről van szó, mind készségesen vállalta a feladatot.

— Ti ketten a pajtát őrzitek — mutatott Szanyi Pistára és Varga Jóskára. Azok bólintottak és eltűntek a sötétségbe. Vitték a kisbaltát magukkal. A pajta fontos volt, hiszen több mint 200 000 forint értékű dohány volt benne, amit a zárszámadásra tartogattak.

— Ti ketten a másik pajtát őrzitek — s Milu Jóska és Kerepesi Sanyi is útnak indultak az éjszakába. Tizennyolc, húsz éves fiatalok.

A másik kettőt pedig a kukorica és a cukorrépa földre küldte cirkálni. A kommunisták hármasával felváltva az irodában tartottak szolgálatot. Ez így volt csaknem két héten keresztül. Éjjel-nappal. A fiatalok, öregek helytálltak.

Az egyik éjszaka úgy 11 óra felé félreverték a harangot. Á templom előtt gyülekeztek a kulákok, a Bolgár Balázsok, a volt malomrészvény- és cséplőgéptulajdonosok. A fiatalok meghallották.

— Miért harangoznak ? — kérdezték a titkárt.

— Majd meglátjuk —, válaszolta az — csak készüljetek fel.

S néhány perc múlva valóban meg is tudták, mert az egyik kommunista lihegve futott a szövetkezetbe.

— Jönnek, hogy átveszik a szövetkezetét, fel akarják oszlatni a közöst.

— Csak hadü jöjjenek —:

QLőteszlap

.isii.

válaszolták a fiatalok. . — Majd adunk mi nekik. Jó! felkészültek. Néhány nappal azelőtt 2 puskát és egy géppisztolyt is találtak á határba s ezekkel már ekkor bővült a felszerelésük.

— Azt mondja az egyik kulák: Elérkezet az idő. A rádió bemondta, hogy kimennek az oroszok — magyarázta az öreg kommunista a fiataloknak és a többieknek ezen az estén.

Ráfelel a másik.

— Akkor menjünk és foglaljuk vissza a földünket.

— S hallom amint közbe szól a kuláknak a fia Juhász Károly.

— Vigyázzatok még arra nem érett meg a helyzet, hogy a tettbe menjünk.

A többiek azonban csak nem nyugodtak. Elindultak a tsz portája felé. Fél úton azonban megálltak. Nem ",dni honnan de megsejtették, hogy nem valami kellemes fogadtatásban lesz részük. — Most erre tartanak.

A fiatalok készenlétben • várták a siserehadat.

•

— Hadd jöjjenek, leg- : alább most az egyszer úgy • isten igazából elverjük raj- • tűk a port. Eleget ütöttek i apáinkat mikor náluk cse-1

vélekedett azj

'édbe tek. egyik.

•

De hiába vártak, nem; jött senki. Nem merték • megtámadni a szövetkeze-! tét. Még a táját is elke-i rülték. A fiatalok, a kom-: munisták azonban éberek i voltak mindvégig. A hatj tagból álló KISZ-brigád • helyt állt a maga posztján, 5 ahova a pártszervezet állí-5 tóttá őket, hat héten ke-! resztül. •

Mo$t is becsületesen dől- 5 goznak. S bizony hálálkod-; nak nekik a tsz tagok, hogy ; éjjel-nappal őrt álltak. Mert j addig, amíg ők pihentek a-j párt fiatal neveltjei a Var- • ga Jóskák, Szanyi Pistik és! a többiek az öreg kommu- i Pistákkal nyitott szemmel: figyeltek az éjszakába, őrizték a közösség vagyonát.

Farkas Kálmán.

Kicserélték a Magyarország és Szíria közötti kereskedelmi egyezmény ratifikációs okmányait'

Damaszkusz (MTI) A damaszkuszi külügyminisztériumban csütörtökön délben kicserélték a Magyarország és Szíria között, 1956. május 18-án megkötött kereskedelmi egyezmény ratifikációs okmányait.

A ratifikációs okmányok kicserélésénél a Szíriái

Köztársaságot Szalah Ed j Din Tarzf külügymimszté riumi államtitkár a Ma gyár Népköztársaságot pe-j dig Radványi János, a ma- j gyár követség ideiglenes í ügyvivője képviselte.

Az egyezmény a ratiíiká-j ciós okmányok kicserélésé-! tői számított tizenöt nap! múlva lép életbe. :

„Mi a boldog életért dolgozunk!“

A * kállósemjéni Nőtanács asszonyai június 16-án megbeszélést tartottak s tiltakoztak a mindenkit elszomorító atomfegyver-kísérletek ellen. Az édesanyák, kiknek még feledhetetlen emlékükben él Hirosima szomorú s .rsa, fájó szívvel gondolnak ártatlan gyermekeik jövliere.

Kérik az Országos Nőtanács útján az atomfegyverkísérletnek megszüntetését. Több aláírással megy a budapesti Nőtanácshoz a

kérelem. Ezúton felhívjuk:

•

és kérjük a nagykallói Nő-|

tanács asszonyait, csatla-}

kozzanak ők is ehhez a ké-í

•

relemhez, aláírások gyújtó-1 séhez, hogy járásunkban! minél nagyobb számban kérjük az atomrobbantási kísérletek megszűntető ét. Nem akarunk háborút, előttünk a múlt haöoiú íoncsai! Mi a békéért, a boldog életért, gyermekeink szebb és boldogabb jövőjéért dolgozunk.

egy újságíró feljegyzéseiből

Ha lehet — miért ne ?

A napokban Tiszavasvári községben járva, régi ismerősökkel találkoztam. Munkájuk, családjuk után érdeklődve az egyik nevelő ismerősöm megjegyzi:

— A munkával nincs különösebb baj — csak lakásunk nincs. Pedig a lehetőség megvolna rá,

— Hogyan? — kérdeztem nyomban.

Van nekünk egy iskolánk az llona-tanyán. Mivel a tanya már régebben jeloszlott, az iskolát nem használják. Mi úgy gondoltuk, hogy azt az iskolát elbontva eladnánk és helyette a községben egy 9 helyiségből álló lakást vennénk. Ez 2—3 nevelőcsalád lakásproblémáját megoldaná.

— Es mi az akadálya ennek? X

— Csupán a meg nem értés —? mondja kissé felindultan.

Elbúcsúztunk egymástól. Aztán arra gondoltam: ha lehet —: miért nem segítenek az illetékesek, hogy mielőbb 2—3 pedagógus család meleg, boldog családi otthont kapjon? Higyjék el: érdemes a pedagógusok problémáival foglalkozni — mert ha látják, hogy törődnek velünk, nagyobb odaadással, kedvvel végzik nehéz, de szép és felelősségteljes munkájukat.

Az a íekeíc . . .

A „jó feketekávé” jelző — több esetben tó,g fogalom Nyíregyháza egyes cukrászdáiban. A napokban az „Anna” cukrászdában feketét fogyasztottunk — akarom mondani csak fogyasztottunk volna. Sajnos az nem volt más, mint feketekávé melegvízzel leöntve. Természetesén nem fogyasztottuk el. — Zaccos melegvizet otthon sem iszunk, pedig az pénzbe sem kerül. — Fizettünk és eltávoztunk.

Útközben találkoztunk Szolnoki elotárssal, a vállalat vezetőjével és a megyei kereskedelmi osztály vezetőjével. Viccesen meg is jegyeztük:

— Jó lenne egy kis ellenőrzés, mert lassan a panaszok tollhegyre kívánkoznak.

Szolnoki elvtárs kicsit fölényesen megjegyezte:

— Azért vannak az újságírók, hogy írják meg.

Igen, mi megírjuk. Kötelességünknek érezzük

szólni a nyíregyházi feketekávét fogyasztó közönség érdekében. Es megjegyzésképpen hozzátesszük: a vendéglátóipar elsőrendű feladata, . hogy a dolgozók igényeit kielégítse, előzékenyen és udvariasan. Mint kereskedelmi dolgozók, figyelmes munkájukkal, gondoskodásukkal nagyban elősegíthetik a fogyasztók nevelését is.

Minden fogyasztó pénzéért — jót kíván. És így van ez jelen esetben a kávét főző dolgozóknál is. Mondjuk, ők is elmennek például kenyeret vásárolni a péküzletbe, s ha a kenyér sületlen. szalonnás, nem veszik meg. És talán magukban fel is mordulnak:

— Nahát, ezek a pékek.::

Nos, a feketekávét fogyasztók is igen gyakran mondják... ki nyíltan, ki magában:

— Nohát, ezek a feketekávét főző nők.. -.

BÁLINT L,

Tájékoztat 6 a járványos gyermeklíéimlásos meffbctcscdés elleni védekezésről

A járványos gyermekbénulás jellegzetessége az, irigy a nyári meleg beállta után a megbetegedések száma emelkedni szokott, ezért óvatosságból felhájuk a szülők figyelmét a fertőzés tovaterjedésének n.t_ kadályozása érdekében az alábbiak betartására 'S betartatására:

Kerülni kell a gyermekek túlzott testi megerőltetését, mert sz gyengíti a szervezet ellenálló képességét. Ne látogasság a gyermekek a játszótereket, uszodákat, strandokat — vonatkozik ez a sóstói strandra is, ahova ne engedjük a 14 éven aluli gyermekeket — ,mert ezeken a helyeken a fertőzés terjesztésének és az érintkezésnek számos lehetősée van, s az uszodák vize is fertőződhet. Ne végeztessünk a gyermekek száj- és orrüregeiben nem okvetlenül szükséges műtéti beavatkozásokat.

Fokozott gondot kell fordítani azokra a közegészségügyi rendszabályokra, amelyek megakadályozzák a betegség tovahurcolását. Fokozott gonddal kell végezni .az élelmiszerek kezelését, tárolását és kiszolgálását. A lényeges védekezést a lehetőség szerint fokozni kell.

A betegség megelőzését legjobban a tisztaság segíti elő. Nagyon fontos az étkezés előtti kézmosás, a gyümölcsök lemosása és az ételek tisztaságának biztosítása. Különösen a gyermekeket szoktassuk rá a gyakori és rendszeres kézmosásra. Nemcsak a gyermek keze, de az egészséges felnőtt keze is továbbíthatja a kórokozókat, azért szokjuk meg, hogy munkából hazatérve azonnal mossunk kezet. Tartsuk tisztán lakásunkat.

Kerüljük a gyermekek Utazgatását, különösen nem előnyös olyan helyre utaz-1 tatni a gyermekeket, ahol járvány, vagy több megbetegedés fordul elő. Utazás közben a tisztaság követélményeinek a betartása nehéz, ami különösen vonatkozik a gyermekekre.

A gyermekek utaztatása előtt ajánlatos kikérni a Közegészségügyi Járványügyi Állomás véleményét, ahol a szülők felvilágosítást kaphatna az érdekelt terület, vagy helység járványügyi állapotáról.

Értesítjük a szülőket, hogy egyenlőre ne vigyék gyermekeiket Miskolcra,

Tapolcára, Egerbe, Hajdúszoboszlóra, mivel ezeken a helyeken az igen nagy forgalom miatt az érintkezésre és fertőzésié nagyobb lehetőség van s az említett helyek környékén megbetegedések is forduljak elő.

A megyén belül az alábbi községekben fordult elő az utóbbi napokba'n egykét megbetegedés. Nagyhalász, Nagykálló, Kisvárda Tiszalök, Nyíregyháza. Ezen helyeket tájékoztatásul azért közöljük a szülőkkel, hogy «ten területi’ idegen községekből ne vigyenek gyermeket és, hogy ezen helységekből idegen területre szintén ne utazzanak a gyerekek, a fertőzés tovaterjedésének megakadályozása érdekében.

Megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás

NOj Jö9

nem vagyunk Budapest. Még csak Debrecen sem. De ..»

azért ilyen megkülönbözetést tenni sem volna szaoad. Az évek során éppen eleget becsapódtak a nyíregyháziak, amikor fővárosi rendezvénnyel csalogatták plakátok. Másfélórás kéések, színvonalatlan előadások, „beígért” nagy nevek szigorú távolmaradása, e mondott előadások . . .

megszoktuk? Gyakori volt, de meg nem szokhatiuk. Mindannyiszor bosszúság, és szúrás a szíven, hát csak ennyit ér a burgonyaföld ővárosa?

A legújabb bosszantó örténet a következő: a Sybill két előadásban voit meghirdetve tegnap Nyíregyházán. Az első, — délutáni — előadás kezdete előtt 5—6 órával közölték József Attila Művelődési Ház vezetőségével, hogy csak egy előadás lesz megártva, az esti. Hogy miért? Mert délután Nagy kálióban játszanak. Hogyan? Teg<ap délután Nagykállóban? Hiszen szerdán kellett volna! Ja, csakhogy szerdán I Debrecenben volt előadás. »Szerdán? Nem kedden?*

Kedden kellett volna! Oh, persze, persze... csakhogy kedden esett az eső, s a szabadtéri előadás elmaradt.

Egyszóval: a keddi szabadtéri előadásnak nem voit tervezve „rossz idd”, azaz nem volt biztosítva a szerdai nap. Esett az cső, hát megtartották — Nagykálló lekötött napján. A nagykallói előadást pedig megtartották a nyíregyházi előadás terhére. Világos.

De mit szóljon a csalódott közönség? Mit száljainak azok, akik megvették a délutáni előadás jegyét, s beutazlak vidékről? Mert az esti előadásra már nem kaphattak jegyet. Helyes mód ez, helyes szoktatás? Nem, ez nem szoktatás, ez elvadítása a közönségnek, S hogy a nyíregyházi ember tartózkodó a fővárosi rendezvényekkel szemben, az éppen a hasonló eseteknek köszönhető.

A tegnap délutáni történet sem válik az Országos Filharmónia dicsőségére,

S. B.