Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
KELETIM AGYARORSZÁG 1957. május 3, péntek Csaknem 20.000 ember tüntetett a proletárinternacionali'smus vörös zászlaja, a béke, a szocializmus építése mellett Nyíregyházán a május elsejei ünnepségen Zeneszóra ébredt Nyíregyháza népe n.ájus elsején. Ünnepi külsőt öltöttek a középületek, vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett a szél. Az igaz, hogy nem volt valami kellemes az idő, beborult, s lehűlt a levegő. Ez azonban nem akadályozhatta meg az embereket, a város munkásságát, a környező dolgozó parasztokat, értelmiségi dolgozókat, s sokezer felvonulót abban, hogy ne öltsenek magukra ünneplőt. A dolgozók lelkében ott élt május, a vörös május ünnepe, s már a kora reggeli órákban a már előre meghatározott helyeken gyülekeztek az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói. Transzparensek emelkedtek a magasba, vörös zászlókat és nemzetiszínű lobogókat erősen markolták a munkáskezek. Valóságos zászlóerdő volt ezen a napon a Széchenyi utca, melynek végén, az építőipari vállalat előtt hatalmas diadalkapun át vonultak a dolgozók az állomás melletti Petőfi térre. Az indulás idejéig a párt megyei bizottságának épülete előtt a vasutasok fúvószenekara indulókat játszott. De számos más helyen hangszórókat állítottak fel. Énekelt, dalolt az egész város. Ezrek vonullak a Petőfi térre A jövő nemzedéke, a kis pajtások, a vörösnyakkendős úttörők nyitották meg a felvonulást. Szépen ren. dezett sorokban, fegyelmezetten vonultak el a sokezres tömeg előtt. Utánuk következtek a KISZ-esek. Sok fiún és lányon már az új egyenruha volt. Kék ing. vörös nyakkendő, sötétkék nadrág. Mellükön a KISZ- jelvény. Marx, Engels, Lenin képei emelkedtek a magasba. S csaknem valamennyi fiú és leány kezében vörös zászló. A megafonon keresztül köszöntötték a kommunista fiatalokat, s az utánuk következő iskolákat; a Zrínyi Ilona leánygimnázium tanulóit, akik fegyelmezetten meneteltek, a Kossuth-gimnáziumot, az MTH iskola hallgatóit, s a jövő szocialista mezőgazdaságának szakembereit, a Mezőgazda, sági Technikum tanulóit, akik valamennyien egyensapkát tettek „ fejükre erre a napra. A mi ifjúságunk ez, a népi demokratikus rendszer neveltjei. S a diákok mellett meneteltek a tanárok, tanítók, a gyermeki lelkek formálásának mesterei, akik a jövő nemzedékét nevelik a néphatalomnak. keményen markolták a fegyvert a munkásőrség tagjai, munkások, parasztok, értelmiségiek, s kemény léptekkel haladtak el az embergyűrfben. Kopogtak a csizmák, s a tekintetekben ott csillogott a bizalom. Mintha csak ezt mondták volna: Bízhat bennünk a nép, mert megtanultuk ezt a harcot régen. Valóban megtanulták, mert nagyon sokan közülük már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért harcoltak, ott voltak a Tanácsköztársaságot védő barikádokon 1919-ben, s 1956- ban is fegyvert fogtak, amikor az ellenforradalom októberben megkísérelte visszafordítani a történe•em kerekét. Nagyon szép volt a Szabadságharcos Szövetség tagjainak, fiataloknak, öregeknek a menete. Elől vitorlázó gépet toltak, s utánuk jöttek az ejtőernyősök, bontott ernyővel. S feltűntek a sportolók is. Kék, piros, zöld melegítőkben vonultak a különböző sportkörökhöz tartozó fiúk és lányok. Itt volt az Építők egy üt lese is. akiknek a hangszórón keresztül sok sikert kívánlak a város dől. gozói. AZ építő és szerelő vállalat dolgozói, a vasutasok, a ruhagyár munkásai és munkásasszonyai, az utak készítői következtek, s egy tábla jelezte ezután, hogy itt vannak a szocialista mezőgazdaság képviselői is, a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. Nagyon érdekes, szép és a proletárnemzetköziség összefogását jelképező csoportot figyeltek az emberek. A népi demokratikus országok népviseletében vonultak fel a népből t vállalat dolgozói és a földgömb jelképével fejezték ki a saját és mindnyájunk vágyát — legyen béke a Földön! Mér több mint másfél .órája vonultak a dolgozók, s még mindig nem volt vége a felvonulásnak. Szól4 a zene, szállt az ének s népitáncosok táncot lejtve vonultak el égszínkék ruhában. Az Állami Áruház női divatdekorációja is nagyon szép volt. Tanács dolgozók, építők, vasmunkások, nyomdászok, értelmiségi dolgozók sokezres tömege hömpölygött a Petőfi tér felé. Sok dolgozó paraszt is bejött a városba a környező községekből Nyíregyházára, hogy szem linója és részege legyen ennek a négy májusi seregszemlének. Csaknem húszezer ember tüntetett a béke. a szocializmus, a proletárnemzetköziség eszméje mellett. A dísztribün előtt sorakozott fel a párt. a nén hadserege a munkásmpi"ia katonái. Az ünnepi gviáés elnökségében foglaltak helyet a megyei márt-, tanács, a társadalmi és tömegszarvezetek vezetői, a munkásmozgalom régi harcosai, öreg veteránok, asszonyok, s itt voltak a megve; KISZ szervező-bizottságának a vezetői is. Eljöttek a szovjet elvtársak, a dicső Vörös Hadsereg harcosai, akik másodszor szabadították meg a magyar népet az elnyomástól, a fasizmus igájától. Eljöttek hogy együtt ünnepeljenek május elsején Nn'regy háza dolgozóival. Elsősorban nekik köszönhetjük. hogy a tizenharmadik májust is 'zabádon, igazán a proletárösszefogás jegyében ünnepelhették a város dói gozói. Kemény „Vigyázz!” vezényszó hangzott. 3 Xolláth Ernő alezredes elvtár? fogadta a tisztelgése ív.sorakozott munkásszáza i parancsnokának, Tóth százados elvtársnak a jelentését. Kolláth elvtárs jelentését a megyei intéző bizor'ság nevében Benkei elvtárs fogadta, s utána mintha csak egy torokból hangzana: Munkásokéi vasököl, oda üt, ahová köll — majd háromszoros dörgő hurrá következett. S ezek után felcsendült a magyar Himnusz. Mintha megdermedt volna minden. Keményen fogták a fegyvereket a munkáskatonák, a fejekről lekerültek a kalapok, sapkák, tisztelgésre emelkedtek a egyenruhába öltözöttek kezei. Fekszi István elvtárs megnyitó szavai után Lenkei András “Ívtárs. a párt megyei intéző bizottságának titkára varrott ünnepi beszédet, Benkei András elvtárs beszéde Benkei elvtárs a párt megyei intéző bizottsága nevében kis:öntötte a város valame’izi do gozolá', a nagygyűlés résztvevőit május elseje alkalmából. — Még nines hetven esztendeje annak, hogy a Párizsi Szocialista Kongreszszus május elsejét a világ dolgozói nagy nemzetközi ünnepévé avatta. Néhány évtized hagyománya áll csak a nemzetközi munkásünnep mögött, s mégis, aki a felszabadult és boldog ember eszméjét, a munkások reménységét, a szocializmus eszméjét hordozza szívében, az nagyon réginek, és nagyon megbecsültnek érzi ezt az ünnepet. Ezen a napon a földkerekség minden országában ünneplésre gyűlnek össze, szabadon vagy bujkálva a munkások, hogy ünnepeljenek. Vörös zászlókkal menetelnek és bátran hirdetik, hogy a jövő a munkásoké, a szccializmusé. Hatvanhét évvel ezelőtt még csak ezrek vonultak fel az utcákon, ma már százmilliók menetelnek a szocializmus vörös zászlaja alatt. Azért van ez így mert az eszme, melynek jegyében május 1 megszületett, valóban hatalmas történelmi örökséget vet; át és a földben porladó harcosok szellemében emeli fel a szocializmus vörös zászlaját, s a zászló alá hívja az egész világ minden elnyomottját. Három évtizeddel az első május után már a győzelmes proletariátus ünnepe lett ez a nap. 1917-ben győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és ezzel a világ egyhatodán szabadon ünnepelték május elsejét az orosz munkások, dolgozók. Ettől kezdve még szebbek, még reményteljesebbek lettek a munkás ün_ nepek a világ minden részén. Az orosz munkásosztály, a Lenin vezette Bolsevik Párt irányításával meg. mutatta, hogy a szocializmus felépítése, a proletárhatalom megteremtése a dolgozók társadalmi és gazdasági felszabadítása nem elérhetetlen álom, hanem mindennapi valóság. Ezek után innen üdvözölte a moszkvai fevonulókat a moszkvai Vörös térre vonuló szovjet embereke4. 1 Benkei elvtárs a továbbiakban beszélt a régi május elsejékről, azokról az emlékezetes napol ról amikor bújva ünnepeltek a munkások itt is Nyíregyházán. — A nyíregyházi munkások is jó! emlékeznek még a régi május elsejékre. A fasiszta terror ellenére minden május elsején .elvonultak a sóstói erdőbe a hármas dombhoz és más illegális találkozó helyekre ahol megemlékeztek a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepéről. Többen jelen vannak ez an a nagygyűlésen azok közül. Jeles László, Oláh László és Máchel Sándor elvtársak nagyon jól emlékeznek még az 1933-as május elsejére. A hármas domb fe!é vezető úton munkások igyekeztek a találkozó helye felé. Látszólag úgy néztek ki, mintha egyszerű kirándulók lennének. Ezek a munkáskirándulók május elsejét mentek ünnepelni. Ott volt a kirándulók között Rácz János elvtárs is. Sapkáját mélyen a szemebe húzta, nehogy felismerjék, ö volt a gyűlés ünnepi szónoka. A nyíregyházi rendőr- és csendőrkopük állandóan hajszolták és ezen a napon is hajtóvadászatot indítottak ellene. Az volt a bűne, hogy röpcédulákat terjesztett, melyekről az igazság szavai lángoltak, amelyek azt hirdették, hogy milyen nyomorúságos a Horthy-Magyarországon a munkásság élete. Megjelentek a rendőrök és a csendőrök, s kirántott karddal az emberek közé ugrattak. Rácz János elvtársat elfogták ős szörnyű kínzások alá vetették. 1933-ban május elsején a sóstói erdő asszony- és gyermeksírástól volt hangos. Rácz elvtárs később belehalt a kínzásokba. így ünnepeltek akkor. \ felszabadulás óta eltelt 12 év alatt történelmi változások mentek végbe hazánkban. Szabadon ünnepeljük május elsejét. s ez kifejezi azt, hogy nagy társadalmi átalakuláson mentünk át. Az a munkásosztály, melyet kardlapokkal, sortűzzel szórtak szét, nagyon sok május elsején most a nemzet vezető osztálya, az ország vezető ereje. A parasztság is megnyerte ezer éves perét. Ha valaki ma végigjárja a Szabolcs-Szatmár községeit, általában megelégedett bizakodó emberekkel találkozik. Ezen nincs semmi csodálkozni való. Az elmúlt 12 esztendő alatt az a Szabolcs megye, ahol minden községben úri kastély volt, az emberek ezrei nem tudtak írni és olvasni és a csecsemők tízezreit ragadta el a tüdővész és más pusztító népbetegség, az : Bereg, amelyik legsötétebb sarka volt az úri Magyarországnak, s Szatm„r, mely lemaradottságra olt ítélve, a 12 év alatt hatalmasat fejlődött, Ezek után Benkei elvtárs számos ténnyel bizonyította, mennyit fejlődött megyénk az elmúlt 12 év alatt. Majd így folytatta: — Nem tagadjuk, hogy az elmúlt évek politikai vezetése, a szocializmus építése területén követtünk el hibákat. Ezeket nem szabad letagadni, hanem ki kell javítani, mim ahogy azt már meg is kezdtük. Azt is meg kell azonban mondani, hogy ezek 3 hibák bármilyen súlyosak is voltak, bármennyi kárt is okoztak, nem hatálytalanították azokat a történelmi arányú, egészében véve pozitív változásokat, azt . a sokirányú fejlődést, amelyet az elmúlt 12 év alatt .egvalósítottunk országunkban. S ezt nem valami' kötelező szólamként kell elmondani, hanem azért,; mert így igaz. Aki az eredményeket tagadni próbálja, az a munkásokat gyalázza meg Senki nem állítja, hogy nem lennénk már jóval előbbre azon az úton, amelyen 12 évvel ezelőtt elindultunk, ha előrehaladásunk közben nem követtünk volna el hibákat. De, aki csak erről beszél és nem mondja meg, hogy útunk fő iránya mégis helyes volt, az ingoványba vezeti népünket. Bonyolult, nehéz körülmények között ünnepeljük május elsejét. Egy rendkívül súlyos megrázkódtatás, egy véres ellenforradalom után. Ügy ünnepiünk, mint a gyógyuló beteg, aki az első lépéseit teszi meg a friss tavaszi levegőn. A megpróbáltatások nehezén túl vagyunk. De ki tagadhatná le azt, hogy az emberek fejében még sok a zavar, az ellentmondás, az elintézetlen probléma. Ezek közül egyik legfontosabb éppen az, amit május 1. jelképez, a nemzetköziség, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának kérdése. Az idei május elsején különös súllyal kell erről beszélni, A kegyetlen és tragikus októberi ellenforradalom nem véletlenül állította támadásának középpontjába a proletárinter. nacionalizmus, a testvéri összefogás magasztos eszméjének szétverését, meggyalázását, és ezzel együtt a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának megbontását. Arra a szovjet népre és dicső katonáira szórták aljas rágalmaikat az ellenforradalmárok, akik kétszer szabadítottak fel bennünket. Kétszer jöttek el földünkre az orosz, örmény, ukrán katonák, akiket a proletárintemacionalizmus ötágú vörös .csillaga vezérelt. Amikor a magyar kormányküldöttség legutóbb a Szovjetunióban járt, ellátogatott Sztálingrádba is. A1 város dolgozói elmondták a kormányküldöttség tagjainak, hogy több sztálingrádi harcos nem tért vissza. Al magyarországi ellenforradalom áldozata lett 1956. ok-'j tóberében. De elmondták azt) is, hogy nem neheztelnek1 ezért a magyar dolgozó1 népre, hisz a szovjet em-i bért erre a testvéri összefo-j gásra a proletárinterna-i cionalizmus eszméje kötele-! zi. A magyarországi ellen-j forradalom véres eseményei; a szovjet emberek hősi példái még vörösebbre festet-1 ték azt a zászlót, azt az öt-1 ágú csillagot, melyek a pro-' letárinternacionalizmusnak, a népek testvéri összefogásának jelképei. Hiába verték le októberben a vörös csillagokat, hiába égették a vörös zászlókat az ellenfor-! radalmárok, a magyar dolgozó nép nem vált árulójává a proletárinternacionálizmusnak. Becsüljük, szeressük barátainkat Az elmúlt néhány hónap mindennél jobban bizonyítja, hogy mit jelent a szocializmus eszméjén alapuló nemzetközi összefogás. Vajon megtudtuk-e volna védeni saját erőnkből szocialista rendszerünket? Nem! Semmiképpen! Állanánk-e gazdaságilag ott, ahol állunk barátaink támogatása nélkül? Nem! Semmiképpen. Micsoda nagyszerű érzés volt tudni a megpróbáltatás és szenvedés nehéz napjaiban, hogy velünk éreznek a világ munkásai, dolgozói. Meghatott hangon lehet csak köszönetét íYiondani azoknak a szovjet katonáknak, akik nemcsak életüket kockáztatták, vérüket áldozták a magyar népért, hanem Záhonynál nekigyürkőztek a Magyarországra áradó élelmiszer és nyersanyagot szállító vagonok átrakásának és éjjel-nappal megfeszített munkával dolgoztak, hogy a rn,agyar nép ne éhezzen, ne nyomorogjon. Ezekután Benkei elvlars ere södő rendőrségünkről, karhatalmunkról és a nemrég szervezett munkás milíciák erősödéséről beszélt. S reményét fejezte ki, hogy a magyar nép meg tudja védeni függetlenségét, s nem engedi, hogy még egyszer október 23. megismétlődjön, melyet a külső és belső reakciós erők készítettek elő hazánkban. Majd’ így folytatta: Az elmúlt hat hónap alatt dolgozó népünk tetteivel cáfolta meg az ellenség aljas rágalmait, s tettekkel’ bizonyította be, hogy hú" a1 népi demokratikus rendszerhez, szocialista vívmányainkhoz. Ez a május elseje más, mint az elmúlt éveké. Ez legjobban az első szabad májushoz hasonlít; Nem sokon múlt, hogy el nem vették tőlünk, de nem vehetik el, mert sokan vagyunk. Népünk tudja, hogy neki a szocializmus kell, szabad májusok kellenek, proletárhatalom kell, és nem Horthy, Mindszenty, vagy Nagy Imre Magyarországa. Benkei elvtárs így fejezte be ünnepi beszédét: Éljen a néphatalmat védelmező, forradalmi harcokban születet munkás-paraszt kor-j mányi Éljenek a május -elsejét ünneplő dolgozók!'
