Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
1957, május 8, péntek RELETMAGTAKÜKSíAG 3 Május elsejei nagygyűlés a Hősök terén TI árosán (diöi'^v elvlárs megiiyiftó beszéde a Hősök terén (urloá nagygyűlésen — Elvtársak! Marx és Engels 1847. őszén bocsátotta útjára a kommunista kiáltványt. Ennek a kiáltványnak a bevezető sorai szerint: a kommunizmus kísértete járja be Európát, s ez ellen a kísérlete ellen száll harcba a cár, Metternich és a pápa. Sok évtized telt el azóta, s a kommunizmus nagy harcok 'árán valósággá vált, a .világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó jegyében győzött a gondolat és az eszme. Marx és Engels útmutatása alapján, 68 - esztendővel ezelőtt egy nemzetközi koníferencián a világ munkásosztályának vezetői elhatározták, hogy május elsejét a nemzetközi munkásmozgalom napjává teszik. Hatvannyolc esztendő telt el azóta, s ma elmondhatjuk, hogy az öt világrészen ezen a napon mindenütt nem tíz és százezrek, hanem száz- és százmilliók ünnepük a munkát, a szocializmust és harcolnak is olt, ahol nem győzött a munka, a szocializmus. A világ kapitalista és imperialista vezetői most nagy kíváncsisággal néznek minden májusi ünnepre. Azt hiszem, egyik iránt sem érdeklődnek olyan nagyon, mint a budapesti iránt: vajon mi is történik itt. vajon a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség bebizonyítja-e, hogy a magyar nép szívében és lelkében mélyen gyökerezik a kommunizmus eszméje? A világ valamennyi kapitalista rádiója, újságja és bérence azt üvöltötte október vegén, hogy a Kommunizmus eszméje idegen a magyar néptől. A kommunizmus eszméjével nálunk azok a hordák, csürhék, szemetek és huligánok szálltak szembe, akik mindig a magyar nép ellenségei voltak. Nézzetek most az itt felsorakozott százezrekre, nézzetek a budapesti munkásokra, a budapesti értelmiségiekre, Budapest dolgozóira! A párt hívó, mozgósító szavára százezrek vonultak ide meghallgatni a párt szavát, hogy mi a teendő holnap. (Nagy taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) Százezrek tesznek hitet amellett, amit önök most jelszóként hangoztatnak: Éljen a párt! — Az a párt, amelyet meg akartak semmisíteni, amely párt most újra itt van, s kezébe vette az ország és a dolgozó nép sorsát. — Engedjék meg, hogy meleg szeretettel, őszinte testvéri barátsággal köszöntsem itt a párhoz, a munkásosztályhoz hű budapesti dolgozókat, a gyárak, hivatalok munkásait! (Eljenzcs és taps.) Szeretettel köszöntőm a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának tagjait és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjait! (Éljenzés és hosszantartó, zúgó taps.) — Szívélyesen üdvözlöm a budapesti diplomáciai testület megjelent tagjait és engedjék meg, hogy forró szeretettel köszöntsem a május elsejére hazánkba érkezett nemzetközi szakszervezeti delegációt, a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Skócia, Bulgária. Albánia, Korea, . Vietnam, Egyiptom, Szíria szervezett dolgozóinak képviselőit. Köszöntőm azokat is, akik nem fértek be erre a térre és akiknek tízezrei vonulnak még Budapest utcáin. Hallják itt a gyűlésről ezt a köszöntést és üdvözlést. Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs. (Éljenzés és taps.) Mielőtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kommunista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs, ha "a munkások százezrei előtt erről a kérdésről nyíltan beszélünk. Az októberi események alatt a magyar munkásmozgalomnak szerencsére volt vezetője, akinek megmaradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődéssel nézett mindenki, akit érdekelt a párt, a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommunista magvát. Az ő vezetésével harcoltunk kegyetlenül nehéz időben, - s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett minket ide. Az ellenség és mások azt szerették volna elérni, hogy ne legyen vezető pártunk, s ne legyen ennek a vezető pártnak vezető-garnitúrája. Kádár elvtárs maga köré gyűjtötte a harcosokat, Münnich, Rónai, Fehér, Apró, Kiss elvtársakat és a többieket és minket nem lehetett letéríteni az útról. Helyes volt, hogy nem tértünk le! Bizalommal voltunk Kádár elvtárs iránt, mert tudtuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép. Nem engedjük, hogy ez a bizalom elhalványuljon. S amint a nép bízik a vezetőkben, mi, Kádár clvtárssal együtt hiszünk a magyar dolgozó népben, szeretjük és becsüljük. Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pártunk, van jövőnk és lesz szocializmus Magyarországon! Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps.) Ezután Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke szólt az. egybesereglett többszázezres .budapesti dolgozókhoz. Káiliii* János eltlárs beszéde az 1057 május elsejei budapesti nagygyűlésen Munkások, elvtársak budapesti dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma Állunk, 1890 május elsején, hogy Magyarországon először tüntessen a proletámemzetköziség eszméje mellett. Ennek hatvanhét esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt és a thxnamedence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? El'porladtak már régen azok a munkások is, akik akikor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: eleink szivében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él cs legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy-fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956 októberi ellenforradalmi itámadás és utána a forradalmi ellentá- Imadás — viharos sors ez elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol titokban és /Üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel ’és csendőrökkel verekedve, hói szabadon, Iflnnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Ügy gondolom, hogy jónéhány harcos, ’kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem: az elsőről, az 1890. éviről mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverve a n^pnarehia és a tőke bilincseit, először ünnepelte szabadon május elsejét. —Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890, 1919. és 1945 május elseje mellett sokáig emlékeseiés marutl és kiemelkedő jelentőségű a mui9 as 1957-es májas elseje Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és leánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejéi Kedves elvtársak! Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május elsejének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a proletár nemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Az 1956 októberi események menetében a magyar horthy-fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége,. a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül, -— amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénították a vezetéstől megfosztott, félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket. Enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindanynyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben, két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet pártjának megalakítását is és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a „mindent vissza” jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az Entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propaganda gépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. Munkások, elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk kommunistáknak kellett döntenünk; tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyek a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) M/, kommunisták döntöttünk Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazabb barátjától, a Szovjetuniótól (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: szovjetmagyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletárinternacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által : meggyilkolt kommunistákra, igaz hazafiakra — Mező Imre, Kalmár, Asztalos, Kálla, Biksza és a többi drága elvtársunkra . . ., akik nem ünnepelhetnek többé velünk, Emlékeznük kell azokra a párt harcosokra, államvédelmistákra, honvédekre, rendőrökre, karhatalmistákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus midiinket, független hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét! Kedves elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve világosán látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-halál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került .ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népnek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletárnemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletárinternacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy laps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május ..elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó (Folytatás a 4. oldalon.) \
