Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
tVrtáq ptűletfirfai tqyeiulfefet; ! Rz MSZMP megyei intésé bizottsága és a megyei tanáes lapja XIV, évfolyam, 101. szám 1957. május 3, péntek Május elsejei harci programunk: Tovább fejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért harci vívmányainkat, a jő tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fej akarjuk és fogjuk építeni a mindenléle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot! —■■ i i —————f / H elsejei nagygyűlés a Hősök terén A magyar történelemben mindössze hat hónapot pergetett le az idő 1956 októberétől 1957 május elsejéig, de erről az időről soha nem feledkezhetünk meg. Es május elsején a magára talált ország fővárosa dolgozóinak többszázezres tömege barátnak és ellenségének megmutatta: hive a szocializmusnak, s minden a fővárosi dolgozók május elsejei nagygyűlésének színhelye, ünnepi díszt öltött. Mindenfelé vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett a szél. A Műcsarnok homloktatán a magyar nép szabadságáért vívott évszázados küzdelem nagy alakjai: Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics, a magyar munkásmozgalom nagy harcosai, az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla, valamint Dobi István és Kádár János arcképe tekint a térre. Szemben a Szépművészeti Múzeum épületén a testvéri kommunista és munkáspártok vele tőinek arcképeit helyezték el. Körös-körül a feliratok a proletárintemacionalizmus nagy ünnepét, a békéért harcoló népek összefogását, a világbékéért, a szocializmusért küzdő népek legyőzhetetlen támaszát, a Szovjetuniót, a Magyar Népköztársaság vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot éltetik. A tér harmonikus díszítését a proletariátus felszabadításáért vívott harc lángeszű vezéreinek, Marxnak, Engelsnek és Leninnek hatalmas képe zárja le a Magyar Ifjúság útja torkolatánál felállított dísztribünön, A tribünhöz sorra érkeznek a párt és a kormány vezetői, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezető személyiségei, valamint a külföldi vendégek. Fél 10 órakor a párt és a kormány képviselői a térre vezető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mennek és köszöntik őket a nagy ünnep alkalmából. A Dózsa György úti aluljárónál Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Révész Géza elvlársak, a városliget felőli részen Kállai Gyula, Kiss Károly, Fock Jenő, Kossá István, Vgrai Ferenc elvtársak, az Építők Székháza előtt pedig Marosán erejét a további feladatokra összpontosítja a párt szilárd vezetésével. Megmutatta ez a felvonulás és a nagygyűlés a nép és a vezetők közötti egységet, a közös cél, a dolgozók boldogulása, a szocialista haza felépítése érdekében. R Hősök tere György, Somogyi Miklós, Horváth Imre, Úszta Gyula elvtársak köszöntötték a dolgozókat. Tíz óra elölt néhány perccel Induló hangjai csendültek fel különböző irányokból. Megelevenedtek a térre vezető útvonalak, a főváros kerületeinek dolgozói elindultak a Hősök terére. A dísztribün közepén helyet foglaltak: Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónái Sándor, Somogyi Miklós elvtársak, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre elvtárs külügyminiszter, Révész Géza elvtárs altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István elvtárs pénzügyminiszter, Dögéi Imre elvtárs földművelésügyi miniszter, dr, Doleschall Frigyes elvtárs egészségügyi miniszter. Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepségére hazánkba érkezett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Az embererdő nőttön-nőtt, a többszázezer főnyi íö-Az idei május elseje külsőségeiben is sokkal is* kább idézte a régi május emlékét, a népnek és vezetőinek egységét, szoros összefogását. Nem a felvonuláson volt a főhangsúly, hanem a Hősök terén rendezendő nagygyűlésen, majd utána a derűs népünnepélyeken, majálisokon. # meg nemcsak a Hősök terét tölti meg teljesen, hanem a Dózsa György út mindkét oldalát, a városliget felé eső útvonalakat is messze ellepi. A lelkes hangulatban minduntalan énekszó csendült fel a dolgozók ajkán, éltették a pártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, a testvéri szovjet népet, a világ dolgozóinak összefogását. A lelkesedés csak fokozódott, amikor Kádár János elvtárs, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke a tér elején felsorakozott dolgozókhoz ment és köszöntötte őket. A kormányelnök elbeszélgetett a dolgozókkal, a szocializmus építését tevékenyen segítő munkásokkal, dolgozó munkásnőkkel, édesanyákkal, gyermekeikkel, fiatalokkal A dolgozók közül többen régi ismerősként üdvözölték Kádár János elvtársat, akivel együtt vettek részt az elmúlt évek munkájában, harcaiban. Sokan szorították meg kezét, kifejezve hálájukat, szeretetüket kommunista helytállásáért és biztosítva arról, hogy megvédelmezik a proletariátus hatalmát, tevékenyen dolgoznak, hogy mielőbb felépülhessen a szocialista Magyarország. Kádár János elvtárs közben nyilatkozatot is adott a magyar televízió számára, amely a rádió mellett ugyancsak közvetítést adott a főváros dolgozóinak május elsejei ünnepségeiről Tizenegy óra után néhány perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, jelezve a budapesti dolgozók impozáns május elsejei nagygyűlésének kezdetét. A nagygyűlést Marosán György elvtárs, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg. (Folytatás a 3. oldalon.) A földgolyó munkásságinak pirosbftüs ünnepe. Akár merre tekintett a szem: zászlóerdőt látott. Vörös zászlóerdőt. A Széchenyi utcán csókolgatta ezt a hatalmas tászlóerdőt a májusi szellő Nyíregyházán. Egy idős pedagógussal találkoztam, aki Nyírpazonyból jött be ünnepelni. Ezt mondta nekem: „Tiz éve minden május elsejét itt ünnepeltem Nyíregyházán, de még ennyi embert, ennyi zászlót és ilyen színpompás ünnepséget nem láttam." Valóban mintha az egész város felébredt volna ezen a na,.on, s odavonult volna a Petőfi térre vörös zászlóval a kezében. Csaknem húszezer ember, munkás és paraszt, értelmiségi dolgozó és hivatalnok, fiatal és öreg, lány és fiú vo mit, menetelt a nyíregyházi utcákon. Düböigött lábuk alatt a föld. S mintha ezt dübörögték volna: Soha többé nem engedjük megtépázni a vörös zászlót. Felvonult a munkásmilicia. öszhajú, kérgestenyerű munkások meneteltek a sorban, azok, akik megtanulták mit jelent május 1 a dolgozók számára. Keményen markolták a fegyvert, s mintha az előttük menetelő jövő nemzedéket, a vörösnyakkendős úttörőket védték, őrizték volm. Igen! Azokat az embercsemetéket, akiknek a nyakából kivette a vöröszászló jelképét az ellenforradalom. De nem fogja kivenni többé. Vigyáz rájuk a munkáshatalom. 'j izenharmadík szabad -*■ május. S hogy ez igy történt, hála a Szovjetuniónak, a népi demokratikus országok segítségének, azoknak a szovjet katonáknak, akik életüket, áldozták ezért. Proletárinternacionalizmus, vörös zászló egyet jelent. Az összefogást, a testvériséget, a széttéphetetlensé' get. Újból magasra tartjuk ezt a zászlót a népi demokratikus országok nagy családjában mi magyarok is. Feledhetetlen nap volt ez. Csapatzászlót avattunk. Olyan csapatzászlót, mely vörös. Megyénk nagy szülöttéről, Szamuelly Tiborról elnevezett munkásmiliciának ajándékozta a párt megyei intéző bizottsága. Amikor magasba lendült a vörös selyem, erős fogadalom hangzott el: Megvédjük életünkkel és vérünkkel! r j nnepeltünk. Együtt a világ munkásságával. Együtt ünnepeltek a nyíregyházi dolgozókkal a szovjet katonák, azok az emberek, akik másodszor mentették meg a magyar népet az elnyomástól, a fasiszta igától. Ott voltak közöttünk, s kéz a kézben mint édes testvérek egy nagn családnoz tartozók, meneteltünk. És ez ezután mindig így lesz.
