Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-15 / 111. szám
Hruscsov elvtárs beszélgetése Turner Catledge-vel, a New York Time* főszerkesztőjével Moszkva. (MTI.) N. Sz. Hruscsov május 10-én fogadta Turner Catledget, a New York Times főszerkesztőjét, és beszélgetést folytatott vele. Hétfőn közétették a beszélgetésről szóló feljegyzéseket. AjTASZSZ alapján ismertetjük a beszélgetést: CATLEDGE MEGKÉRDEZTE: Támogatja-e ön azt a gondolatot, hogy hamarosan hívják össze a nagyhatalmak képviselőinek legmagasabb színtű értekezletét, és ha igen, az ön véleménye szerint milyen kérdéseket lehetne megvitatni egy ilyen értekezleten? HRUSCSOV JGY VÁLASZOLT: Mi nem egyszer kijelentettük, hogy hasznosnak tartjuk, ha a nagyhatalmak kormányainak vezetői találkoznak egymással. A szovjet kormány most is ezen az állásponton van. Egy ilyen találkozó azonban csak akkor lesz hasznos, ha jól előkészítik azokat a főkérdéseket, amelyekről eszmecserét szándékoznak folytatni. Másképp a találkozó nem hozza meg a kellő eredményt és az értekezlet csak kiábrándulást kelt a találkozó résztvevőiben és az általuk képviselt országok népeiben egyaránt. Hruscsov kijelentette, hogy az államok közötti és elsősorban a nagyhatalmak közötti kapcsolatokban fennálló feszültség megszüntetése azoknak a legfőbb kérdéseknek egyike, amelyeket meg lehetne vizsgálni a nagyhatalmak kormányfőinek értekezletén. A másik ilyen kérdés az európai biztonság biztosításának kérdése. Ennek a kérdésnek a rendezése a katonai tömbök megszüntetésére és a normális európai helyzet megteremtésére kell, hogy vezessen. Hruscsov a továbbiakban kifejtette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok ipari és katonai szempontból a legerősebb hatalmak, amelyek még ráadásul atom- és hidrogénfegyverrel és emellett hatálmas hagyományos fegyverzettel rendelkeznek. Nekünk az a véleményünk — mondotta Hruscsov —, hogy ha a Szovjetunió meg tud egyezni az Egyesült Államokkal, akkor nem lesz nehéz megegyezni Angliával, Franciaországgal és más országokkal is. Emellett nekünk természetesen szemünk előtt lebeg az, hogy az Egyesült Államokkal való megegyezésünknek nem szabad Anglia, Németország, Franciaország vagy más államok kárára válnia. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a feszültség; végeredményben főként két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban mutatkozik. Ideológiai eltérések mindig lesznek közöttünk — mondotta Hruscsov — ennek azonban nem szabad akadályozni bennünket abban, hogy jószomszédokként éljünk. Hruscsov kiemelte, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek értekezlete csak abban az esetben lehetséges, ha nem támasztanak előzetesen semmiféle feltételt. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a német kérdést csakis a német nép oldhatja meg és neki is kell megoldani. Ezt a kérdést csak akkor lehet megoldani, ha Adenauer találkozik Grotewohllal, ha Berlin és Bonn képviselői összejönnek egymással. Az amerikai főszerkesztőnek arra a kérdésére, vajon Hruscsov a nagyhatalmak vezetőinek egy találkozására, vagy ilyen találkozók sorozatára gondol-e, Hruscsov így válaszolt: — Nincs semmiféle konkrét tervem. Ha az első találkozó megteremti a jó kezdetet, akkor miért ne folytatnék az ilyen találkozókat? A fő dolog azonban az, hogy elmozdítsuk a holtpontról azt a kérdést, amelynek megoldását az egész emberiség várja: a béke vagy a háború kérdését. Catledge ezután azt kérdezte, valóban úgy vélekedik-e Hruscsov, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei agressziót terveznek a Szovjetunió ellen? Hruscsov így válaszolt: — Ez véleményem szerint vitathatatlan tény. Ha egy állam nem tervez háborút, akkor nem halmoz fel fegyvereket, hanem a megegyezést keresi a másik országgal. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az amerikai nép természetesen nem akar háborút, de az amerikai politikusok között vannak felelőtlen emberek, akik önző céljaik kedvéért kalandorpolitikát folytatnak, amelyet ők a háború szakadékának szélén való egyensúlyozás politikájának, az erő politikájának neveznek. Hruscsov kijelentette, hogy ez a politika milliók pusztulásara vezethet. Hruscsov megállapította, hogy az Egyesült Államok dolgozó népe, amely nem akar háborút, hanem békét kíván, sajnos nem gyakorol jóformán semmiféle befolyást az Egyesült Államok politikájára. Az amerikai főszerkesztő megkérdezte, hasznos lehet-e Hruscsovnak, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőjének találkozója Dwight Eisenhowerrei, mint az Amerikai Republikánus Párt vezetőjével. Hruscsov így válaszolt: — Egy ilyen találkozó nyilvánvalóan hasznos lehetne és én valószínűleg beleegyeznék ilyen találkozóba. Az amerikai főszerkesztő ezután megkérdezte, vajon jelenleg arra van-e nagyobb esély, hogy fennmarad-e a béke, vagy arra, hogy kitör a háború? Hozzátette, a nyugati országokban olyan véleményeket hallani, hogy a Szovjetunió gazdaságának irányításában most megindult átszervezés azzal függ össze, hogy a Szovjetunió a háború közeli megindulását várja.Hruscsov kijelentette; igen nehéz megmondani, merre felé hajlik a mérleg serpenyője: a háború, avagy a béke oldalára-e? A háború és a béke kérdése sok körülménytől függ, nemcsak a Szovjetuniótól, hanem más Nincs helyük a pártban! A tiszavasvári területi »áriszervezetnél a napok>an fontos taggyűlés volt. volt MDP-tagok átigazoását tárgyalták a kommunisták, nagy körültekinéssel, tárgyilagosan, igazágosan. Volt dolguk az Ívtársaknak, mert 33 volt MDP-tag átigazolásának ügyében kellett dönteniök. Egyénenként elbírálni: ki erdemes arra, hogy az MSZMP-nek tagja legyen. kommunisták, munkások parasztok, értelmiségiek alaposan mérlegelték az egyes átigazolásukat kérők ügyeit, s nagy többségüket számszerint 31 elvtársat igazoltak át, szavaztak rájuk igennel. A kommunisták azonban éberek voltak, nem hagyták hogy a tiszta búza közé konkoly keveredjen. — Ugyanis voltak olyanok, akik az ellenforradalmi események idején itt is kimutatták foguk fehérjét, megmutatták igazi énjüket, s ennek ellenére mégis volt merszük, hogy átigazolásukat kérjék a pártba. A koihmunistákat azonban nem vezethette félre Sajtos Miklós. Szemébe mondták: nincs helye a pártban, mert azok között volt, aki azt követelte, hogy a Tiszavasváriban felállított szovjet hősök emlékművét döntsék le. Hasonlóan mondták meg véleményüket G. Alföldi Sándornak is. G. Alföldi volt az, akit Lénárt urék — az ellenforradalom idején megválasztott volt főjegyző és társai — megkérték arra, hogy irányítsa az emlékmű ledöntését. MDP-tag Jétére nemhogy megtagadta és elítélte volna ezek tevékenységét, visszautasította volna a megbizatást, hanem elvállalta ezt az aljas munkát. Sőt! Mikor egy lánctalpassal nem sikerült ledönteni az1 emlékművet a csőcseléknek, jelentette Lénárt úrnak., ö aztán gondoskodott még egy lánctalp pásról, hogy könnyítse G, Alföldi Sándorék munkáját. Helyesen döntöttek a kommunisták, akik elitéL-í ték Sajtosnak és G. Alföldi Sándornak a magatartását,. viselkedését, s nemi engedték, hogy a tiszta búza közé ilyen konkolyoki keveredjenek. Hisz ezek elárulták a pártot, nincs semmi helyük a munkásosztály élcsapatában, mer! csak megfertőznék azt. Farkas Kálmán, A nagykállói járás pártszervezetének felailatu az agitációs és propaganda-munka területén 1956. október 23‘án ha- J zánk fővárosában kitört az ellenforradalom, amelynek célja az volt, hogy megdöntse a Magyar Népköztársaságot, a munkások és dolgozó parasztok hatalmát A nagykállói járás területén szintén ilyen irányzattal törtek élre az ellenforradalmárok. Azért, hogy viszaszerezzék volt malmukat, földjüket és újból a dolgozó nép nyakára üljenek, újból zsellér- és cselédsorsba vigyék azokat a dolgozó parasztokat,, akik a múltban éhbérért dolgoztak, ezeknek a mákvirágoknak. Nézzük meg, hogyan dolgozott a nagykállói járásban az ellenforradalom! 1956. október 25-én leverték a járási MDP tábláját, 27-én a vörös csillagokat a járási székhelyen és községekben 28'án este megtámadták a járási pártbizottságot. Ugyanez volt Szakolyban: 25-én este beverték Saiga titkár elvtárs és a pártház ablakait. Csaknem hasonlóan kezdődött a többi községben is. A Nagykállói Gépállomáson és a földművesszövetkezetnél elégették a vörös zászlót, kivagdaltáK a népköztársasági címert, szétverték a csillagokat, feldúlták a járási és községi könyvesboltokat, amelyekben 107.000 forint kárt csináltak. Kik voltak ezek az e.lenforradalmárok, akik ezt a „nemzeti forradalmat” vitték? Többek között Varga István horthysta főhadnagy, aki Horthy-testőr volt és az elmúlt években Pestről is kitelepítették. Ez a személy kiáltotta ki ma♦ gát forradalmi bizottság el- I nőkének és ő irányította az ellenforradalmi erőket. Dühödt fehérterroristaként tört a pártszervezetekre, résztvett a járási és helyi szervek felszámolásában. Hasonlóan viselkedett Algay György, aki Varga István sógora. Közösen tevékenykedtek és bújtogattak feleségeikkel együtt, szították a sztrájkot. Közéjük tartozott vitéz Nagy Károly nyugdíjas tanító, horthysta főhadnagy, levente főokta*--. A 28-át követő napokban átvette a járási katonai parancsnokságot, általános mozgósítást rendelt el a szovjet csapatok ellen. Vasc Menyhért volt rendőrszázados a rendőrség felett akart hatalmat szerezni. A pedagógusokat gyűlésre hívta össze, amelyen népi demokráciánkat letűnt rendszernek mondta, uszított az úttörő szervezetek és az orosz nyelv ellen. Pártvezetők leváltását követelte. Demeter Miklós volt malomtulajdonos, földbirtokos, horthysta tiszt a tömeget itatta és a járási pártbizottság ellen vitte. Újból a nép nyakára akart ülni, mint előzőleg. Szőke Lovas Antal, volt horthysta katonatiszt, a szovjet páncélosok ellen szódásüvegek benzinnel való megtöltéséi sürgette, egyszerre öt iparengedélyt akart magának szerezni, a kisiparosokat elnyomni. Ez volt a célja Krizsai János volt nyilasnak is, aki a vörös csillag leverésére uszított. Igyekezett a tömeget félrevezetni. Többször hangoztatta ittas fővel: „nyilas voltam, az is maradok”. Varga András, a gépállomás műszaki vezetője a párt és a Szovjetunió ellen lázított, sztrájkot szervezett. Ö volt a sztrájkbizottság ellenőre. Még tovább sorolhatnánk ilyen ellenforradalmár elemeket, akik igyekeztek a dolgozókat mételyezni. Mi jellemző rájuk napjainkban? Az első ilyen jellemző: „nem emlékeznek” vissza cselekedeteikre. Idegbeteggé teszik magukat, igyekeznek a jogos felelősségrevonás alól kibújni. Másik jellemzőjük az, hogy igyekeznek beférkőzni a falusi sportkörök vezetésébe, hogy tovább folytathas-! sák romboló munkájukat. Itt van Nagykálló. A község sportköri vezetésében résztvesz Algay György ellenforradalmár. Ez az egyén aktívan résztvett az ellenforradalomban sógorával és feleségével együtt. Vagy nézzük meg a balká* nyi sportkört, ahol ettől még rosszabb a helyzet. Csaknem egészében az ellenforradalmárokból tevődik ki a sportvezetés: Sál- j lai János, Szabolcsi Zoltán, Kovács Gábor, Karsai János és így tovább. Az ellenforradalom elteltének idejét és tevékenységét azért említem meg, hogy figyeljenek fel pártszervezeteink és ne engedjék meg azt, hogy ' ezek n mákvirágok tovább mételyezzék a becsületes dolgozókat, sportolókat és mindazokat, akik a népi demokrácia hívei, becsületes állampolgárai. Ma a pártszervezeteinknek legfőbb felz lata, hogy bátran kezdeményezzenek; magyarázzák meg a legközvetlenebb feladatokat, leplezzék le az ellenséget és aknamunkáját, hiszen népünk becsületébe gázoltak és vissza alfarták állítani a régi horthysta, fasiszta diktatúrát. A pártszervezeteink fel-* adata az is, hogy kommu"1 nistákhoz méltó, igaz, őszinte, bátor, pártpolitikai felvilágosító munkát foly-i tassanak. Az őszinte szó á becsületes dolgozóknál jő hatást vált ki, bizalmát és támogatást eredményez a mindennapi feladatok vég-* rehajtásában. A járásunk becsületes dolgozói mind csak úgy értenek velünk egyet: őszintén mondjuk el célkitűzéseinket és igaz szóval beszélünk, beszámolunk elért eredményéinkről és nem hállgáV juk el a hibákat. De ném nézhetjük el azt, hegy az ellenforradalom után az ellenforradalmárok tovább tevékenykedjenek népgazdaságunk minden ágában, ez tűrhetetlen! Pártszervezeteink he nézzenek el ezek felett, és ne engedjék, hogy ezek a huligánok, fertőzők és mételyezők letör-' jék dolgozóink jó indulatát, kezdeményezését, a feladatok végrehajtásában. Az ellenforradalmárok és szekértolóik úgy igyekezte»! félrevezetni a dolgozó parasztságot és munkásokat, hogy a felszabadulás után hazánkban a 12 év aia't nélkülözött a nép. Nagyon helyes volna ha a pártszervezetek országosan ás helyileg is rámutatnának a konkrét tényekre, többe k között földosztásra, a község fejlődésére és arra, hogy hány nagybirtok volt és ma ezen hány volt cseléd dolgozik, akik a Szovjetunió által hozott szabadság nyomán pártunk vezetésével jutotta.: el az ezer éves vágyukhoz! (Folytatjuk.) KOVÁCS JÄNQS járási ágit, prop. í.. államoktól is, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól. Ami a Szovjetuniót illeti, minden tőle telhetőt megtett és megtesz ezután is, nemcsak a háború elodázásáért, hanem azért is, hogy egyáltalán ne legyen háború. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet ipar irányításának átszervezése egyáltalán nem háborús meggondolásokkal függ össze. Az átszervezés célja a szovjet népgazdaság irányításának megjavítása és ez az átszervezés óriási lehetőségeket nyújt az erőforrások jobb kihasználására. Hruscsovmegjegyezte: észszerű gazdasági intézkedés ez, amely még inkább lehetővé teszi számunkra, hogy minél gyorsabban utolérjük az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben.
