Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

RFlETM AtiT AKOKS^aG 1937. május 11, szombat Valóságos szavalás a íiépliatuloiii (ámogfatásának kifejezése ax a tttoxwgaxslasásfi <ci*nielésünk mind melleit és a kormány tény, hogy ipari és híxiatóhban fejlődik Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás a pénteki számból) Igen komoly takarékosságra van szükség. Takarékoskodnunk kell különösen anyaggal és energiával, de minden más egyébbel is, ami értéket jelent a népgazdaság szá­mára. Gazdasági feladatainkat, az el­mondott kérdések megoldását minden becsületes dolgozónak ma­gának is kézbe kell tennie. Igen komolyan kell foglalkozniok a termelés a gazdaságosság, a ta­karékosság, az önköltség kérdé­seivel, a pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, a munkástaná­csoknak cs természetesen a gaz­dasági funkcionáriusoknak. Az összes gazdasági feladatokat most ügy kell felfognunk, mint a politikai ha­talom megerősítésének fontos kérdéseit és úgy kell kezelnünk, mint az elért gazda­sági eredmények megvédésének, a dolgo­zók általános életszínvonala megvédésé­nek feladatát. Szükséges, hogy még ebben az. évben növeljük a keresetét azoknak a dolgozó kategóriák­nak, amelyek kimaradtak az eddigi bérrendezésekből. Ezekre vonatkozóan megvan már az elvi döntés, de helyre kell állítanunk a gaz­dasági életben is a rendet és meg kell kulturális néhány problémájáról is és azokról a célkitűzésekről, amelyek megoldásán a kormány jelenleg dolgozik. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már az ellenforradalom tudatos előkészí­tésének idején is, de különösen az októ­ber 23-át követő időszakokban az ellen­ség miyen hatalmas erőket mozgósított a kulturális élet legkülönbözőbb terüle­tein azért, hogy ifjúságunk és dolgozóink szemléletét megzavarja. Az általános is­koláktól az egyetemekig bezárólag foly­tatott lélekmérgezéssel olyan helyzetet teremtett, amely sok fiatal életébe ke­rült, másokat szüleiktől elszakítva, hon­talanná téve, a nyugati tőke karmaiba lökött. Ezzel párhuzamosan a kulturális élet egész területén olyan zür-zavart és lelki kútmérgezést hajtott végre, amely még napjainkban is igen erősen érezteti hatását. Nyilvánvaló, hogy a kormány ezen a téren is ren­det kíván és fog is teremteni. Munkánkban üldözni fogjuk a dogmatizmus minden megnyilvá­nulásának formáját, az élet bo­nyolult jelenségeit leegyeszerűsítő sematizmust, a lehetőség határain belül igyekszünk elkerülni min­den felesleges és káros admi­nisztratív beavatkozást. Ugyanakkor természetesen azt sem tür-^ hetjük, hogy a dogmatizmus úgynevezett bírálatának leple mögött revizionista burzsoá mételyezést folytassanak, hogy a sematizmus elleni harc üi ügyén jobbol­dali támadást intézzenek kulturális éle­tünk igazi érdekei ellen. A fölösleges adminisztratív beavatkozások elkerülése sohasem jelenthet elvtelen politikát a kultúra területén sem. Ezt azért tartom szükségesnek itt is aláhúzni, mert ha­sonló tünetekkel mind a mai napig talál­kozhatunk. Csupán példaként említem meg a Horthy-korszak népszerű toliforgatói- • nak — Herczeg Ferencnek, Molnár Fe­rencnek, Vaszary Gábornak és mások­nak — könyvkiadásunKban, de különö­sen színházi életünkben szinte elural­kodó másodvirágzását. Nem kevésbé nyugtalanító tünet, hogy a nehezen megszerezhető valutáért biztosított szűkös papírkészletünkből az illetékes kiadó szerveink „ildomosnak" (ártják kiadni az ellenforradalmi uszí­tásért bírósági eljárás alá vont Eörsi Ist­ván „Üsd az ördögöt" című verses kötetét. A párt eszmei irányító és vezető szerepének a közoktatás és a kulturális élet egész területén szüntetnünk az összdolgozók érdekeit ká­rosító lazaságokat is. bizakodva lehet e feladatok megoldá­sához is hozzálátnunk. Egészséges irány­zatok jelentkeznek gazdasági életünkben: a termelés emelkedőben van. a termelékenység ha lassan is, de növekszik, az önköltség ugyan­csak lassan, de csökkenőben van. A forgalomban levő pénzmennyiség janu­ár óta nem emelkedett, ellenkezőleg csökkent. Az árualap ugyanezen időszak­ban mintegy egymilliárd forint értékkel növekedett. Ha pártunk és népünk teljes erő­vel támogatja az állami és gaz­dasági szerveket a néha szigorú, de elkerülhetetlen sziikségességű gazdasági intézkedések végreba... tásában is, ügy mint ezt tették a politikai kérdések megoldásánál, akkor gazdasági téren is meg­érlelődnek a dolgozó nép érde­keit biztosító eredmények. Gazdasági életünkben is rendbe fogjuk hozni az ellenforradalom által okozott rombolásokat, pótoljuk a károkat és a zökkenők leküzdése után előre megyünk a szocialista építés útján. Tisztelt országgyűlés’. Kedves elvtársak! Röviden szeretnék szóim életünk történő biztosítását elsőrendű fel­adatnak tekintjük. Látjuk az alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatásunkban jelenleg is meglévő tartalmi és szervezeti fogyatékosságokat. Ezért fokoznunk kell a marxista—leninista fel­világosító munkát pedagógusaink között, tanítanunk kell a marxizmus—leniniz­­must ifjúságunknak és egész népünknek. Komolyan kell foglalkoznunk közok­tatásunk anyagi jellegű problémáinak megoldásával. A kormány bízik becsületes pe­dagógusainkban, akiknek a szü­lőkkel és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel karöltve végzett lel­kes munkájára messzemenően tá­maszkodni kíván és erről a hely­ről is felhívja őket, hogy nevel­jék ifjúságunkat a család és a munka megbecsülésére, a dolgo­zók tiszteletére, általában a szo­cialista humanizmus és hazafi­­ság tartalmi jegyeinek szellemé­ben, fokozol! abban szemclótt tartva a fiatalkorúak természe­téből adódó lélektani sajátossá­gaikat. A kormány minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy szocialista kul­túránk továbbfejlesztésével biztosítsa dolgozóink kulturális igényeinek jobb kielégítését. Helyet biztosítsunk minden haladó művészi törekvésnek, amely nem­zeti kultúránk fejlődését segíti, de gátat szabunk minden olyan szándék elé, ami a szocializmus, a szocialista kultúra ellen­sége és idegen a dolgozok nemzetközi szolidaritásának eszméitől. Művészeinktől és íróinktól azt várjuk, hogy a művészet sajátos eszközeivel, magas színvonalú al­kotásokkal és alakításokkal szol­gálják népünket, neveljék dolgo­zóinkat a haladás, az erkölcsi tisztaság — a szocialista haza szeretetének szellemében. Az irók, művészek, tudósok megíté­lésében a képességek, a szaktudás elisme­rése mellett az döntő, hogy milyen mér­tékben járulnak hozzá alkotó munkájuk­kal kulturális és anyagi értékeink növe­léséhez. hazánk, dolgozó népünk fel­emelkedéséhez és a szocialista társada­lom építéséhez. Tisztelt országgyűlés! ’ Kedves elvtársak! Az előbb említett pár gondolatból ' ■ látható, milyen nagy feladatokat megoldanunk a kulturális élet terület' Pedig ez a felsorolás távolról sem teljes és csak töredékét jelenti az előttünk álló nagy munkának. Éppen ezért foko­zottan szükségesnek tartom aláhúzni, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában milyen sok múlik a kulturális élet te­rületeinek munkásain, csakúgy, mint hétköznapjaink névtelen dolgozóin. A kormány meggyőződése, hogy köz­­művelődésünk-, művészeti életünk és ered­ményekben gazdag sportunk egészséges a kormány k A magyar külpolitika alapvető célja az ország iüggetlenségének, népünk békéjé­nek es szocialista építésének védelme. Az októberi magyar ellenforradalom tapasztalatai ékesszólóan bizonyítják, hogy hazánk függetlenségének és szuVe­­rémtásának, népünk békéjének akkor te­remtjük meg a legbiztosabb zálogát, ha a pioletárnemzetköziség szellemében még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a szocializmus országaival, erősítjük a testvéri közösség szálait, a szocializmust építő országok népeivel, kormányaival, mindenekelőtt a szocializmus híveinek legerősebb bástyájával, a szocialista tá­bor vezető erejével, a Szovjetunióval. Ezek a tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy híven kitartunk a szocialista tá­bor közös védelmét biztosító varsói szerződés mellett, amelyre véleményünk szerint mindaddig szükség lesz, amíg a támadó jel­legű Atlanti Szövetség él és ab­ban az elhatározásunkban, hogy - a szovjet csapatok maradjanak magyar területen mindaddig, amíg imperialista kaland ve­szélye fennáll. (Taps.) Néhány szót nemzetközi tapasztala­tainkról és kapcsolatainkról. Az október —novemberi, de még a decemberi hetek­ben is nyugatról folytatták a népköztár­saságunk elleni uszító hadjáratot és foly­tatják ma is. — Ugyanakkor messze­menő segítséget kaptunk a szocialista tábor országaitól társadalmi rendünk, a munkáshatalom védelméhez. Ezekben az időkben tapasztaltuk, hogy a szocialista tábor egysége a legnehezebb próbát is kiállta. Ereztük, és ez nagy erőt adott nekünk, hogy nem vagyunk egyedül, ha­nem 900 milliónyi testvérünkkel egyetem­ben szoros egységben építjük és ha kell, védjük azt a társadalmi rendet, amely ma a leghaladóbb a világon. A Szovjetunióban járt párt- és kor­mánydelegáció munkájának eredményeit méltatva Kádár elvtárs rámutatott: — A szovjet kormány küldöttségünk kérésére olyan nagyarányú gazdasági se­gítséget is biztosított számunkra, amely megteremtette az alapjait annak, hogy saját erőforrásainkat is maximálisan ki­használva, súlyosabb megrázkódtatások nélkül kiheverjük az ellenforradalom okozta pusztításokat és megteremtsük az egészséges gazdasági fejlődés alapjait. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásaink jelentősége túl a két ország kapcsolatainak meg­szilárdításán általában is meg­erősítette hazánk nemze helyzetéi. Éreztük többi barátaink, a nagy Kína és a szocialista tábor többi országainak testvéri segítségét is. Indokoltnak tartjuk külön szólni a Lengyel és a Magyar Népköztársaság között fennálló baráti viszonyról. Ebben a viszonylatban érvényesülnek valóban a kölcsönhatások. A lengyel kommunisták, miközben kemény harcot folytatnak a múlt hibáinak felszámolásáért, erősíti’: szocializmus pozícióit, növelik a párt zető szerepét. Üdvözöljük ezt a fej! dést és sok sikert kívánunk a lengyel népnek, a Lengyel Egyesült Mun­káspártnak és szerencsének tart­juk, hogy olyan kipróbált kom­­■ unista vezeti harcukat, mint Goxnulka elvié~s. (Lelkes taps) tartalmú és szervezeti továbbfejlődésé­nek lehetőségei adva vannak és eltökélt szándéka, hogy az ellenforradalom ma­radványainak felszámolásával, kulturális forradalmunk további elmélyítésével ég kiszélesítésével diadalra vigye dolgozó népünk szocialista nevelésének ügyét-. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Szólni kívánok röviden ül politikájáról. A szocialista táborhoz tartozó orszá­gok után elsőnek Jugoszláviáról kell be­szélnem, mert Jugoszlávia népei is a szo­­calizmus építésén fáradoznak. A magyart dolgozók ehhez az építő munkához' Szív­ből sikert kívánnak, a mi népünkben, a magyar kommunistákban élénken élnek: azoknak a hősi harcoknak emlékei, ame­lyeket Jugoszlávia népei vívtak közös ellenségeink, a hitleri-fasizmus és ennek) Horthy-fasiszta csatlósai ellen. Mindezek ellenére nem volna helyes, ha ellhallgat­­nók, hogy vannak c on tétek közöttünk. Vannak bizonyos jugoszláv állásfoglalá­sok, amelyekkel nem tudunk egyetérteni) Ilyen az az állásfoglalás, amely a szocia­lista tábort katonai blokként kezeli. Mi magyarok, ha soha, most október—no­vemberben a magunk tapasztalatain le­mérhettük a szocialista tábor egységé­nek jelentőségét, ezért talán mi magya­rok tudjuk a legjobban, hogy a szocia­lista tábor nemcsak és nemis elsősorban katonai védelmi szervezet, vagy közös­ség, hanem a proletár internacionaliz­mus szellemétől áthatott új világ, amely­nek éppen egységében, összeforrottságá­­ban, a közös gondok és örömök megosz­tásában, az egymás iránti testvéri szo­lidaritásban van a lebírhatatlan ereje. Nem tudjuk elfogadni a jugoszláv elvtársaknak az októberi ellenforradalom, majd a megalakult munkástanácsok kér­désében velünk ellentétes értékelését sem. Nem érint bennünket kellemesen ,aa az egyoldalú gyakorlat, amelyet a jugo­szláv sajtó alkalmaz velünk szemben. A jugoszláv sajtóban napirendért vannak olyan cikkek, amelyek magyarázni ki-! vánják nekünk, hogy mit teszünk jól,' mit rosszul, mit és hogyan kellene sze-; rintük csinálnunk. A mi sajtónkban vi-| szont 1953 óta egyetlen olyan cikk semj jelent meg, amely a jugoszláv párt va-j lamely határozatát, vagy Jugoszlávia kormányának valamely intézkedését bí-> rálta volna. Ezeknek az ellentéteknek: nyílt feltárása mellett a kormány ■ tuda-j fában van annak, hogy sokoldalú ál­lamközi kapcsolataink továbbfejlesztése Jugoszlávia szocializmust építő népeivel és kormányával a magyar nép érdekét is! szolgálja. A német militarizmus növekvő veszélye csak megerősít bennünket ab-j ban az' elhatározásunkban, hogy elvi en­gedményeken kívül mindent megtegyünk: annak érdekében, hogy viszonyunk Jugo­szláviához ne csak a békés egymás mel­lett élés elveinek feleljen meg, hanem1 szívélyes és baráti legyen. Szólett ezután Kádár elvtárs a kö-j zép-keleti. az afrikai és ázsiai független­ségi mozgalmakról, amelyek szervesen beleilleszkednek a világ népeinek a bé­káért, az imperialista agresszió ellen folytatott harcába. A magyar kormány j szükségesnek tartja ismételten kijeién-' teni. hogy támogatja a békeszerető ázsiai* és afrikai népek jogos nemzeti - törekvé-i seinek megvalósítására irányuló harcét, j Kormányunk kifejezi teljes együtt­érzését Egyitom szabadságharcával és1 mélyen elítéli az Egv’ptom elleni agresz-,' sziót, akár imperialista nagyhata’mak, vagy ezek biztatására Izrael részéről is történt. Osztrák szomszédunkkal az ellen­forradalmi események következ­ében mcgromlotiak kapcsola­taink. A magyar kormány kor­rekt és jószomszédi kapcsolatokat akar Ausztriával is. A nemzetközi helyzetben a feszültség enyhítéséért folyó: harcot most is, mintl a múltban a Szovjetunió vezeti. Ezt szol­­gálják a Szovjetuniónak á legutóbbi idő-“ (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents