Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-11 / 108. szám
fVilág piafefárfni tg yes ti ljetek ! As MSZMP megyei intése bizottsága és a megyei tanáes lapja XIV. évfolyam, 108. szám ______________________________________________________________________________ 1957. május 11, szombat Folytatja munkáját az országgyűlés Äz országgyűlés pénte IIAz országgyűlés pénteken délelőtt a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt | Kormány elnökének beszámolója feletti vitával folytatta ülésezéséi. | Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö. | ke, Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Antos | István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschallt Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kos-1 sa István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. | Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a Magyar Fórra-1 dalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai,valamint Kiss Árpád, az Országos Terv-1 hivatal elnöke. | A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képvisele-í tek számos vezetője és tagja. | Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnökei nyitotta meg. | An/W«VVVVV\^AAArwVNA^^vVVW\",,'vVv'\ Kiss Károly elvtárs: A kormány elnökének beszámolója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János elvtárs részletes összefoglalójából is kitűnt, hogy a november 4. óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzdeni, s mindez bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját. Az ellenforradalom előzményeiről és első napjairól szólva hangsúlyozta, hogy a munkáshatalom ellen támadó ellenségnek sikerült elhomályosítani az elmúlt 12 év alkotásait, nagy eredményeit és a nép egy részével átmenetileg «került elhitetni, hogy ez a 12 év csupa hibából állt. Ezt nagyon elősegítette a párt sajtója, de különösen a revizionista újságírók, akik hátbatámadták a pártot. Ma már aligha akad az országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támogatását élvezd külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. A reakciós erők véres és romboló munkáját előkészítették, segítették a párton belül! árulók, a Nagy Imre—Losonczy-csoport tagjai. Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és november első két napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta, mint lótottak-futottak a parlament folyosóink a grófok, bárók és kapitalisták. A fékevesztett soviniszta, szovjetellenes megnyilatkozásban Losonczy Géza járt elől. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s így — mondotta — nekem és számos elvtársamnak az volt a véleményünk november 2.-án este, hogy távoznunk kell innen és máshol kell segítséget keresni. Csak november 4. után tértünk ismét vissza a munkás-paraszt kormánnyal, A kapitalizmus kísértetei akkorra már eltűntek a parlament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történetében. Azok az országgyűlési képviselők, akik azokban a tragikus hetekben velem együtt itt éltek az országban, saját szemükkel láthatták, milyen hazugság az, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, vagy általában az ifjúság támadt volna a nép hatalma ellen. Igaz, egyrészük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem is állt ki egy emberként saját hatalmának védelmére. Sokan inkább passzív magatartást tanúsítottak. Vártak, hová fejlődnek az események. Kétségtelen az is, hogy a „szocialista” és „demokratikus” jelszavakkal álcázott ellenforradalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésének és a kormánynak súlyos hibái folytán jelentkező, gyakran jogos elégedetlenséget. A nép az ilyen nagy történelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit — mutatott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek. Ezekben a napokban a magyar nép keserves tapasztalatokat szerzett arról, mit jelent az, ha a munkásosztály vezető pártjában nincs egység, ha a külső ellenség belül is szövetségesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagsággal rendelkező áruló, az ellenforradalom politikai vezéralakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártellenes és egyben népellenes volt. Egyedül akart uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunistának ismert ember ült a miniszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommunistákat, s amihez ennek a miniszterelnöknek egy szava sem volt, hallatlan zavart okozott a munkások, a dolgozók között. Ebben a helyzetben majdnem elveszett a munkáshatalom. Az ellenforradalom a párt, a vezető erő ellen támadt elsősorban, az államvédelmi szervek, az egyéb fegyveres erő, a munkáshatalom védőkarja ellen másodsorban. Régi úri huncutság ez. A parasztháborúktól kezdve, a későbbi bér- és politikai harcok idején is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezetőjüktől, és védelmezőjüktől, ezután könynyűszerrel leigázhatod őket. Az ellenforradalomnak átmenetileg sikerült az ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovinizmus mákonyával elhódítani. Még az 1848-as márciusi forradalom jelmezeit is magukra akarták ölteni. Ma már a fiatalok is látják, hogy az októberi ellenforradalom csúfosan levitézlett bajnokaira sehogyan sem illett a márciusi ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth és Petőfi, Vasvári és társai a Habsburg zsarnokság ellen, a haladásért szálltak síkra, népüket a világszabadság lobogója alatt a haladás irányába vezették — ezek meg a haladást akarták elgáncsolni. Novemberben, amikor az ; ilenforradalom kíméletlen leverésére határoztuk el magunkat a néphatalom megvédése érdekében, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, aki azt tanácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Akik olyan szívesen élnek vissza a Kossuth eszmékkel azok ne panaszkodjanak, ha a nép hatalma az igazi Kossuth szellemében sújt le rájuk. Az ellenforradalmárokkal szemben okvetlenül érvényesíteni kell a népköztársaságunk törvényeinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkapástól. A szocialista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen súlyos károk származtak a pártra és a népi demokráciára a múltban abból, hogy egyes régi vezetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvényességet. Fél évvel ezelőtt halálos veszélyben volt hazánkban a munkáshatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére akadt hazánkban olyan erő — a kommunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség legjobbjaié, — amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek látszó katasztrófából. Népünk szerencséjére erős szálak kötőitek össze bennünket a szocialista táborral. Akadt olyan szocialista nagyhatalom is, a világ haladó népeinek reménysége, a szocializmust építők barátja és támasza, a Szovjetunió, amely kérésünkre nem nézte tétlenül, miként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sorsra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az imperialisták és a belső reakciós erők összeesküvésének. Segélyt kérő kiáltásunkra cselekedett és megvédett bennünket a fasizmus felülkereked lsének és a háború kirobbantásának veszélyétől. Beszéde további során Kiss Károly szólott arról, hogy 1956 novemberében, decemberében az ellenforradalom egyebek között azzal szédelgett, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkasok kezébe. Mi azonban fölfegyverezzük a munkásságot. Május elsején saját szemükkel láthatták munkásosztályunk büszkeséget, az új munkásőrséget. A párt újjászervezéséről szólva a»ról beszélt, hogy a párt maga kóré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az ellenforradalom által okozott károk helyreállítására, Köszönetét mondott hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetéért, amellyel biztosították a közlekedés nélkü’özhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tettén az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. ,.S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem :ris róí’e volt ebben annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén, jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását a budapesti, s a többi iparvidék dolgozóinak munkahőstettei kö\ et‘ék Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A revizionizmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcot. Most azt mondják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy nálunk is virágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jóhangú éneki ülése kesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha eihallgattatunk minden „jómadarat.“ (Derültség, taps.) Ezután annak szükségét hangoztatta, hogy minden hazáját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását. Kádár János elvtárs, a Forradalmi Munl-ás-Paraszt Kormány nevében több iger í-onos gazdasági rendszabályt ic entett be. Pártunk központi bizottsága mélységesen meg van győződve arról, hegy ezekre a gazdasági intézkedésekre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érd íkében okvetlenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a belső reakciós erők bizonyára ismét arra * irekszenek majd, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunisták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyzetünket és fejlődésünk eddigi eredményeink fényében megmagyarázni intézkedéseink szükségességét és helyességét. Az MSZMP egész tagsága éc az őket körülvevő dolgozók helyeslik és támogatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert asr’- "^znépi érdeket szolgálnak. Amikor most a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány és a párt a gazdasági nehézségek' leküzdésére mozgósítja a tőmegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy forradalmi éberségünk a jövőben se lankadjon egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek. Az országgyűlésnek október óta ezen az első ülésén szólnom kell arról is, hogy az országgyűlés tagjai, az országgyűlési képviselők alig néhány kivétellel ebben az ellenforradalom által felkavart ország. * ban szilárdan és becsülettel megállták a helyüket. (Helyeslés.) Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshatalomhoz, a prole, tárdiktatúrához. Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagyok és nehezek, de megoldhatók az előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam lesfontosabb feladata most, hogy újjászervezett harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megoldására vezesse dolgozó népünket. Népünk már nem egyszer tanúbizonyságot tett hatalmas alkotó erejéről Ezzel az erővel az előttünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes'. Ezért egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretett hazánkban a szocializmust. (Taps.) A népköztársaságunk további fejlődésének iránytszabó kormánynyilatkozatot helyeslem és mind a magam nevében, (Folytatás a 2, oldalon.) ( v
