Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

4

fTFT FTW A rv 4 !>OP?7 < fj

1957. május 3. péntek

Május elsejei nagygyűlés a Hősök terén

(Folytatás a 3. oldalról.)

Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.)

1957 május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. (Nagy taps.)

Kedves elvtársak, elvtársnők!

Tekintsük át a november 4 óta megtett utat

Ha a harc eredményeit számbaveszszük, megállapíthatjuk — anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink Igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságokat is, nem lehetünk egészen megelégedve.

Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De ha november 3 anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmat és az országot, amikor a szocializmus "'gyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a főirány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények.

Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt

a hatalomról, as államról, a törvényes rendről

Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van, — szidalmazni.

De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk.

Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számár az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Taps.)

Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és államigazgatási szervek helyre vannak állítva.

Újjászerveztük népköztársaságunk fegyveres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként, a karhatalmi egységek fegyveres erőit. A kulcsoozíciókból cltávolítettuk az árulókat.

A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok legönludatosabbjait — megszerveztük a munkásőrséget. (Éljen — nagy taps.)

A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyaika* kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegüktől elszakadt kormány vezetné az országot.

Vannak külföldi vendégeink: nézzék meg a párt és a kormány vezetőit és a tőlük elszakadt tömegeket, amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A népi hatalom megerősítése után

másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása.

Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk a Nehézipari Minisztérium jelentését április hónapról. Kezük, hogy

ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét.

(Éljenzés és laps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak. Da

mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy népgazdaságunk helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik.

Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfonto-a’-b kutat 5, művelődési és kulturális intézményei működnek és .munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez.

Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények?

Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus-leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket lelepleztük, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Nagy taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tennivalóinkat.

Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradalmat, lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre * támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget.

(Éljen! — hosszantartó, viharos taps.)

Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagía a szocialista országok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.)

Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas szovjetellenes uszító ^rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben.

Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialistá körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németországban Horthy-fasiszta ellenforradalmi erőket is, amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler-fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps.)

Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar néptömegek napról-napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak.

Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá a.inak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a pártkérdésben.

Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kc’ére

játszó, a párt vezetőszerepét tagadó revizionista nézetekkel.

Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom füzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Éljen a párt, taps.) A politikai, a fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszei vezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédték és megerősítették a népi hatalmat.

Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszatekintő és ma már ismét egymillió nyolcszázezer tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöljük az újjászerveződő nőmozgalmat és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tümegszervezeteknek és mindjobban javuló munkájuknak jelentős szerepük van az eddigi eredményeinkben.

A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a minisztériumokat viszonylag rövid idő alatt munkába állítottuk.

Az e. drr.ényekről szólva külön eli;meré~ .1 kell megemlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erőiről — a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend helyreállításában.

A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helytállása az ellenforradalmi bandák szétverésében.

A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kulturális életének helyreállításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás és paraszt tömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszották. Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy november 4. után a központi irányítás — ha napról-napra erősödött is — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt munkások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny munkája és helyes politikai fellépése az ellenforradalmár provokátorok és úgynevezett, hőbörgök ellen.

A hat hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletárinternacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sok irányú testvéri segítségének is nagy része van.

Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is.

A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek látogatása és szolidaritási nyiltkozatán kívül 27 ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilatkozatát kaptuk kézhez, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye ellen; ellenforradalmi támadást és biztosít benket támogatásáról.

Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1956 októberében indított az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi támadás, az okozott károk mellett megacélozta a magyar szocialista forradalom erőit. Ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletárnemzetköziséget.

Elvtársak, Elvtársnők!

Május elseje a nemzetközi munkásszolidarítás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon.

A japán tengertől az osztrák alpesekig terjedő szocialista világban a szocialista

építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások és parasztok politikai! és gazdasági követelései, — az imperialis-» ta iga és agresszív fenyegetések nyomásai alatt élő gyarmati országokban a nem-« zeti függetlenségért folyó harc — és min-t den május elsejei ünnepen az egész kerek; világot átfogva, a béke elszánt védelmei nek kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat.

Mi, magyar dolgozók ezen a május el-t sején

milyen főbb jeladatokat látunk magunk előtt?

Május elsejei harci programunk egyet-i len mondatban is összefoglalható:

továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve, teljesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot! (Nagy taps.)

Mai május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt — hogy nér pünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet anrfyi munkás és paraszt nemzedék vére és verejtéke öntözőt és amelyen a bitang úri rend 12 évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot. (Lelkes, nagy taps.)

Elvtársak!

E nagy cél elérése érdekében a most) soron levő feladatokra kell fordítanunk) figyelmünket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között minden . irányú tevékenységünket a munkáshatalom erősítő.' sének szempontjából kell vizsgálnunk.

Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tömegkapcsola-, taink szélesítésével, egységének, fegyel-' mének szilárdításával, tekintélyének nö-| vetésével.

A pártépítésben szakítottunk a régi hibás gyakorlattal. A múltban szeklánsnak bélyegezték a régi 19-es elvtársakat, félreállították az illegalitás éveiben helytállt káderek jelentős részét. Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a régi 19-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben( derekasan helytálló elvtársak hűsége és értéke.

Most az élő három munkásnemzedék

— a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb biztosítéka. (Taps.)

Most a párt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell, hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatkész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú rokonszenvezők és barátok széles tábora veszi körül, mint ha bent volna a nehézségek idején ingadozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra. _ '

Óvni kell a pártot az elvtelen karriéristáktól és különös éberségre van szükség azokkal az elemekkel szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a párt ellen október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének belépni a pártba és belülről harcolni' a párt főirányvonala és egysége ellen.

Másodszor; erősítenünk kell a magydt proletárdiktatúra államhatalmát három vonalon;

Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetséget, a munkásosztály vezetése alatt.

Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden volt hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget lazította és a szocialista fejlődést gátolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom (Folytatás az 5. oldalon)«