Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-14 / 87. szám
I KELET \I AGY AKOKS7..4* 195'április 14 vasárnap JUHÁSZ GYULA (1883-1937) Babits Mihály és Kosztolányi Dezső kollégája a budapesti egyetemen, amikor bölcsészeti tanulmányokat folytat a XX. század első éveiben. Első verseskötete 1907-ben hamarább jelenik meg, mint másik két társáé, akik azonban később sokkal nagyobb sikereket érnek el. Az új költészet első reprezentatív kiadványában, a Holnap című antológiában már Adyval együtt' szerepel. Feltűnő indulás, sok kezdeti siker, amelyet majd irodalmi és politikai üldözés követ egészen az állásvesztésig, az öngyilkosságig. Tanári éveinek kezdetén tizenkét év alatt hat helyen teljesít szolgálatot állami gimnáziumokban. Szegeden már szinte teljesen a hírlapírásnak szenteli életét, s mivel a tanácsköztársaságot lelkesen üdvözölte, a szegedi ellenforradalmárok lehetetlenné teszik további tanári működését. Továbbra is ezen a vidéken marad: egyre szorosabb kapcsolata lesz a munkásmozgalommal. József-Attila benne találta meg méltó kritikusát és támogatóját azokban az években, amikor fiatal forradalmárként neki is meg kellett járnia az üldöztetés keserves állomásait. Igaz, „félhivatalos11 elismerésben volt része, hiszen négyszer egymásután megkapta az akkor tekintélyes pé .zzel járó Baumgarten-díjat, de az emberileg tönkretett költőt ez nem tudta megvigasztalni. Verseskötetei csak harmadrendű kiadók segítségével jelenhettek meg, közepes kiállításban, a • cenzúra által megcsonkított v ersfüzérekkel, a legjelentősebb darabok nélkül. Nem is bírhatta sokáig ezt az életet: többszöri kísérlet után őt is abban az évben ölte meg a gyorsanölő méreg, mint a tehervonat kereke barátját, elvtársát, József Attilát. A vidéki életbe menekülő költő verseit a szelíd, lágy zeneiség jellemzi, mely a magasabbrendű életörömökre nem is tartja magát méltónak. De hangja fenyegető kiáltássá változik, amikor az elnyomottak, a munkásosztály nagy ügyét énekli meg. Ez mentette meg őt attól is, hogy nem követte sokszor formalizmusba fulladó költőtársait: az elnyomottakért vállalt szolidaritás költészetének tiszta csengését, világos mondanivalójának elvtársakhoz szóló biztató hangját hallhatjuk Juhász Gyula legszebb verseiben. Juhász Gyula versei A DOLGOZÓKHOZ Kőmívesnek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbetörjön torony és tető, Ügye tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrzik a kincseket, Ügye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy asztal, ágy és koporsó legyen, Mikor készíttek már egy nagy koporsót, Melyben a szolgaság lesz a tetem? Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek £s sípoltok, ha indul a vonat, Tudjátok-é, hogy egy új állomás vár, Hol mást nem látni, mint munkásokat? (1920) MILYEN VOLT . . . Milyen volt a szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők. Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt a szeme kékje, nem tudom már. De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már. De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Ügy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.-— Hallottuk hogy új kisfilm raktárt létesítenek a megyében. Szeretnénk e felöl bővebben tájékozódni. — Az ismeretterjesztés új útjait, módszereit keresve, arra az- elhatározásra jutottunk hogy bővítjük a lehetőségét a filmvetítéssel egybekötött előadásoknak. Néhány példa megmutatta hogy a filmvetítés igen alkalmas a közönségszervezésre, azonkívül a látott kép sokkal maradandóbb az ember tudatában, mint a szó. Ezért. két helyen: Nyíregyházán a TTIT-ben és Mátészalkán a művelődési házban kisfilm rak-Földesúri önkény és jobbágysors — száz évvel ezelőtt A 48-as szabadságharc idején került sor először arra nemzeti történelmünkben, hogy parasztságunk — ha ugyan csak kis részben — földjuttatásban részesült. Jellemző azonban, hogy a földesúri önkény mennyire nem akarta elismerni az így szerzett jogokat, s mindenképpen folytatni kívánta kizsákmányoló politikáját, zsarnoki életmódját. Hadd említsünk meg egy ilyen esetet, amely nemcsak azért érdekes, mert megyei történelmünk egy része, hanem azért is, mert fényt vet az egyéni élet száz év előtti bajaira, s az 1849-es évben a magánélet nehézségeire is. ★ Mint minden helységnek a társadalmi összetétele, Csengeré is igen bonyolult volt; nemcsak a földesurak között voltak rangkülönbségek, hanem a nemesek és jobbágyok között is. Számtalan olyan nemességet szerzett, illetve nemes ember is volt, aki jobbágyává lett a földesúmak, s húzta az adózás és más megkötöttség nehéz terhét. Ilyen ember volt a szabadságharc korában Meggyest István is, akinek a megyei kormánybiztoshoz intézett kérvényéből ennek a kornak és a jobbágynak élete világosabban áll elöltünk, mintha a történelemkönyvek általánosításait olvasgatjuk. A kérvény a következő: „Tisztelt Kormánybiztos Űr! Nagykegyű Pártfogó Uram! Az 1848-ik évi IX. törvénycikkely által kimondatván az úrbér és azt pótló szerződések alapján gyakorolt földesúri terhek megszüntetése, minthogy én Mező Csenger városában Tekintetes Szuhányi Ferenc úr örökjén egy olyan úrbéri telken lakom, mely mind azmi-k Mária Terézianum urbáriumban sorolva vagyon, mind a tisztelt tulajdonos Űr, és a nevezett telken szinte egy századtól fogva lakott és lakó jobbágy közötti viszonyok által úrbéri gyakorlattal úrbérinek tekinthető: tudniillik a fent írt Űr által a jobbágynak szabad építkezési és eladási jog, s fent tartatván az eredeti szolgálat gyakorlata. Ez okon magamat a fentírt tisztelt üdvös törvény értelmében a robot alól felmentesiiltnek képzelvén, a törvény kihirdetés után a múlt éviről tartozásomat és még azután nyolc négymarhás és két gyalog napokat szolgálván, minden további szolgálattól megszűntem, midőn arra szekerem gyengesége miatt is tehetetlen valék. Tisztelt földesuram udvarbeli hat erős cselédjeit saját házamba két kötelekkel reám oly utasítással küldötte, hogy kötözve elibe vigyenek, amit a részeg cselédek házamba rajtam követni erőhatalommal akarván, hogy büntelen magamat ily csúfságosan megkötni nem engedőm, hanem a köteleket elszedtem. A tisztelt tárt létesítünk.-Innen aztán megszerezhetik az előadók a szükséges filmeket. — Hogyan bonyolítják le a kölcsönzést? — Már értesítettük a községeket, hogy milyen filmek vannak jelenleg raktárban. A beütemezett előadási terv alapján aztán — csekély kölcsönzési díj ellenében 10—13 forintért — a raktár vezetője elküldi postán a kért filmet. Ezúton is felhívjuk a népművelési munkások figyelmét, hogy rendezzenek filmvetítéses előadásokat. — Van annyi kisfilm . a raktárban, hogy — előreláthatólag — ki tudják elégíteni az igényeket? — Egyelőre még csak nagyon gyors forgatással tehetjük ezt meg, de hamarosan bővítjük a raktárt. Akkor aztán, lehetővé válik, hogy az általános és középiskolákat is ellássuk a tananyaghoz szükséges filmekkel. Nem kell ezután Budapestről igényelni tudományos filmeket. Reméljük, hogy nagy lépést teszünk ezze] az ismeretterjesztés szélesebb körűvé tételére. Várjuk, hogy minél többen veszik maid igénybe ezt a nagyjelentőségű lehetőséget, uraság a város hadnagyát több ízben hozzám küldvén, tőlem a köteleket visszaparancsolta. Ez megtörténvén, Boros Bálint szolgabíró urat kihozatta, kinek több napok alatti jelenléte alatt egy robotozási kötelezvényt alakítván, anélkül, hogy előttem felolvastatott volna, s anélkül, hogy beleegyeztem volna, több ijjesztésekkel és sajátomban kihányatás ígéretével saját aláírásra bírt. Az megtörténvén, büntelen, a nagykárolyi fogházba idéztetett, és múlt aratási idő alatt egy hónapig börtö■nöztetett büntelen, ki egyebet nem tettem, csak a megrohant cselédeknek magamat saját házamba megkötözni nem engedtem, hanem a kötelet magamhoz vettem. Utóbb a dézsi vesztett csatára — mint nemzetőr felálottam, mint akinek e kötelessége ősileg vérembe is állott, mely utamból a második állomásról — Udvariból — a többször tisztelt födesúr veje, T. Cagóczi Sándor százados úr hazaküldött, nemzetőri sapkámat, felső ruhámat (kabátot) rólam ára letétele nélkül le parancsolván. Most pedig a kényszerítve aláirt új kötlevél értelmében, telkem után addig birtokomba lévő földem használatától s míveléséről szigorúan tilt. Minthogy a már előpanaszolt kedvetlen körülményeknek ismét kedvetlenebben befejezésére a többször tisztelt földesúr által közelebb jövő április 10-ik napja tűzetett ki, miszerint ügyem törvényes eldöntése igen sietős rám nézve, annál fogva legalázatosabb tisztelettel könyörgöm tisztelt Kormánybiztos Ür atyai színe előtt, méltóztassa panaszomat figyelmére venni, és kiküldetése törvényható következtében megnyugtató rendelete kinyilatkoztatásával a következendő sérelem óvásul orvoslást nyújtani kegyesen méltóztasson Melynek ismét alázatos tisztelettel nyújtott könyörgése mellett tartozó legmélyebb tisztelettel maradván M. Cséngerben 30-k márczius 1849. tisztelt Kormánybiztos úrnak, nagykegyű pártfogó uramnak, legalázatosabb szolgája, MECGYESI ISTVÁN N. b. Egy év alatti úrbéri terhem gyakorlata Szent György napjától Szent Mihály napjáig hetenként két napi szolgálat négy marhával teljesítve, Szent Mihály naptól Szent György napig hetenként négy marhával egy-egy nap, földjeimtől kilencedet, füstpénzt és fonást évenként teljesítvén, mind én, mind atyám, mind az előttünk volt lakói kérdéses teleknek, minden épület az atyám sajátja.“ A mai olvasóban főleg irodalmi emlékek ébrednek, s Eötvös A falu jegyzőjének híres jelenete társul a levélhez. Elintézése nem volt eredményes, mert Nagy József kormánybiztos a csengeti bírónak (Kun István volt a főbíró) megparancsolja, hogy a másolatot juttassa el a földesúrhoz, Szuhányi Ferenchez. A válaszról már nem beszél a családi levelesláda, de tudom, hogy még 1850-ben is jobbágyi szolgáltatást követel a Meggyesi családtól Szuhányi Ferenc. Világosan láthatjuk, hogy az országos törvények végrehajtása nem úgy ment, ahogy azt Kossuthék eltervezték, nem úgy, ahogy Petőfi szerette volna. De tanult, belőle a nép, odaállt Kossuth mellé, s ő lett a Megváltójuk, akiben hittek a kiegyezés korának terhes évti• zedeiben is, míg végül sok szolgálattól elgyötört testüket „megszívta a sárga föld'1 a Halommal szemben lévő békés temetőben. Molnár József M ÍJ V E L Ő D É S a Megyei Tanács Művelődési O sztályának összeállítása
