Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

IX’l. áprffU M, rsoártuip KELETMAGYAKORSZAG P7 Eletet as ismeretterjesztésbe ! Nagyon sok ismeretter­jesztő előadónak gondot ökez az előadásokra hall­gatóságot toborozni. Sok ötlet, próbálkozás volt már, amely eredményre vezetett, de sok kudarccal is talál­koztunk. MIT ÉS HOGYAN te­gyünk? — vetik fel a kérdést előadóink. Volt, amikor a gyermekekkel üzentünk a szülőknek. Az előadáshoz kísérő műsort: szavalatot, éneket, táncot piutattunk be. A postakéz­­besítőt is felhasználtuk: ahova kézbesített, ott meg­mondta az előadás címét és idejét. Az előadás szemlél­tető anyagát kitettük a ki­rakatokba. — Ezek a szer­vező módszerek egy-egy helyen vezettek is ered­ményre, de nem mondhat­juk, hogy mindenütt. DOLGOZÖ NÉPÜNKET MŰVELTTÉ KELL TEN­NÜNK, illetve tovább kell fejlesztenünk műveltségü­ket. Ezt tesszük az ismeret­­terjesztéssel. Jó előadó fi­gyelembe veszi a hallgató­­képzettségét és arra *** hogyan ismerjük MEG KÖNNYEN a HALL­GATÓKAT ÉS HOGYAN LESZ HALLGATÓJA ELŐ­ADÁSAINKNAK a fenti módszerek alkalmazásán kívül? Mindnyájan voltunk, de sokan ott is születtünk egy­szerű falusi parasztházak­ban. Főként télen, de nyá­ron is — esténként — a szomszédok összegyűlnek egy-egy helyen és beszél­getnek. Itt aztán minden­ről szó esik. Estéről estére elmondják, amit a nagyszü­lőktől hallottak a faluról, hányán éltek akkor, mivel foglalkoztak. Beszélgetnek a betegségekről, babonák­ról, szokásokról. Fimondják a talaj természetét, gondo­zását, a termeléssel kapeso. latos teendőket, állataik szokásait, gondozását. Be­szélnek katonai élmények­ről, napjainkról, politikáról, rendeletekről stb. Sok ismeretterjesztő elő­adó panaszkodik, hogy a művelődési házba nem mennek kielégítő számban hallgatók. Mi lenne, ha az előadó menne a hallgatók helyébe? Jó lenne elmenni azok­hoz a házakhoz télen, ahol 5—6 család együtt van, vagy nyáron a kapu elé, ahol sokszor 18—20-an is ülnek egy helyen, de az előadó szavára odamenné­nek még 500 méter távol­ságban ülők is. A jó előadó ilyen helyen gyűjtheti ösz­­sze, tudhatja meg, hogy miről szeretnének többet tudni; Télen fonóba, dör­zsölőbe, fosztóba gyűlnek össze néha 50—60-an is. — Porcsalmán Szász Feri bá­tyám házánál, aki muzsikát szerető ember, 40—50-en :s vannak esténként. Azokra a helyekre, ahol a falu pe­dagógusa jelenik meg, ne gyűlnének össze a szomszé­dok? Nem hiszem. Saját ta­pasztalatomból tudom, hogy minden esetben örömmel hallgatják. Nevelőink csa­lád látogatásokkal is össze­köthetik ezeket a beszélge­téseket. Mindez nem azt jelenti, hogy a művelődési otth t­­nokban vagy iskolákban ne legyen ismeretterjesztés, Megfelelő szervezéssel, nép­szerűsítéssel felkelthetjük az érdeklődést. Többszöri háznál való beszélgetés után meghívhatja az előadó hall­gatóit a művelődési otthon­ba, ahol bővebben hallhat­nak esetleg egy témáról, ahol filmet ,s vetítenek, vagy kísérletet mutatnak be. Ha már az érdeklődést felkeltettük egy téma iránt, a meghívót nem marad eredmény nélkül. Sok előadónak az a pa­nasza, hogy az ismeretter­jesztő előadásoknak elve­szett a tekintélye, mert sok rossz előadótól nem tanul­tak az emberek semmit, va­lamint, becsapták a hallga­tóságot, mert más előadást ígértek, mint amit tartot­tak. EZzei a siránkozással sohasem változik meg a elyzet. Űjra kell kezdeni! a magunk is elvegyülünk az emberek között, akkor nemcsak azt tudjuk meg, hogy mi érdekli őket, ha­nem bizonyos témákra fel­hívhatjuk a figyelmet. Méf egy Kérdésről kell beszélnem, mert most sür­gős, Milyen ismeretterjesz­tő format alkalmazzunk ta­vasszal és nyáron'! Vasár­nap délutánonként a ki- 1 okban ülőknek, de a mű­velődési otthonokban is ki­tűnően alkalmas a kcme~z­­lelelct forma. Tanító, ne­velő, felvilágosító, agita­­cros munkai végezhetünk itt. Egy előadóval 1—2 Lé­­makuroen, több előadóval kötetlen témáról folyhat a kerdés-felelet, A szakkörben a télen ta­nult elméletet próbáljak ki .tavasszal és nyáron a gya­korlatban. Ez különösen a mezőgazdasági szakkörökre értendő. Tanulmányi kirándulást necsak gyermekeknek ren­dezzünk, hanem felnőttek­nek is,, akiket főleg terme­lési helyekre (kísérleti gazdaság stb.) vihetünk. A határjárás elterjedt ki­rándulási forma megyénk­ben, Itt sqkat tanulhatunk jó szakember vezetésével a látott szakszerű termelés­ről, de okulnak a hibákból is, Nevelési szempontból nagy jelentősége van az ipari munkások és a me­zőgazdasági dolgozók talál­kozóinak. A kiállítások rendezése is önálló ismeretterjesztesi forma. Politikai, termelési és tudományos ismeretter­jesztői munkát végezhetünk ezzel. Minden előadó érezze kö­telességének a jó ismeret­­terjesztő tevékenységet. — Mind a pedagógus, mind az orvos, mezőgazdász — saját munkáját könnyíti ezzel. Az iskolai és családi neve­lés kettősségét is úgy szün­tethetjük meg, ha a felnőt­teket is neveljük. MOLNÁR ANTAL, Irodalmi üzenetek; Sokaknak: A Művelő­dési Osztályra vagy a Kelet­­magyarország Szerkesztőségé­be március végéig beérkezett kéziratokat a leniért lektorá­tus átnézte. Valamennyire el­készült a válasz, s az elmúlt hét folyamán postán kiküul­­tük a lektorok által készített \ éieményeaet. A terjedelmesebb prózai kéziratok közül hárman április folyamán szintén meg­kapják a választ (B. I. Tisza­iad, V. E. Tiszadada és J. D. Nagyhalász). Kérjük az utób­biak szíves türelmét. Remél­jük, hogy a jövőben is hason­lóképpen, lehetőleg rövid ha­táridőn belül válaszolni tu­dunk a beérkezett kéziratokra. Legyen szobra Móricz Zsigmondnak Nyíregyházán A magyar felvilágosodás megyénkből származó leg­nagyobb alakjának Magyarországon egyedül Nyíregy­házán van szobra: ez a Bessenyei-szobor messze földön hirdeti, hogy megyénk és városunk vezetői megbecsül­ték a nagy, haladó szellem emlékét, amikor rendkívül finom, stílusos szobrát elkészítették, Hasonló megbe­csülésben kellene részesítenünk a közelmúlt magyar iro­dalomnak legkiválóbb regényíróját: Móricz Zsigmondot is. Föltétlenül szobrot kellene neki állítani Nyíregyháza egyik méltóan szép terén. El kell ismerni, hogy az elmúlt években már sokat tettünk ennek a szcllemóriásnak megbecsüléséért A párt és tanács szervek támogatásával, valamint a Ha­­zaiias Népfront kezdeményezésére szép emléktábla je­löli meg azt a tiszacsécsei házat, amely legjobb tudo­másunk szerint a nagy író szülőháza volt; két évvel ezelőtt a túristvándi kovácsmühely is szép táblát kapott, hirdetve annak emlékét, hogy kisiskolás korában ott lakott Móricz Zsigmond. A fehérgyarmati pompás mű­velődési házban nagyméretű domborművön láthatja minden látogató írónk meleg arcvonásait: Berky Nán­dor művészi reliefjén. Ugyancsak Berky Nándor sokol­dalú szobrász tehetségének köszönhetünk egy régebbi megyei kiállításon már látott mellszobrot Móricz Zsig­­mondról. Az irodaház és Béke-házak előtti téren nagyon al­kalmas hely kínálkozik Nyíregyházán egy impozáns Móricz szobor felállítására. Az idő talán mar rövid arra, hogy az író halálának 15. évfordulóján, 1957 szeptembe­rében ezt a szobrot ott fel is avathassuk, de azért nem ártana ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Min­den jel arra mutat, hogy a Nyíregyházán élő Berky Nándor méltó emléket állíthatna megyénk e nagy szü­löttének, Jó lenne, ha a párt és tanácsszerveink, társadalmi szervezeteink elősegítenék e szép terv megvalósulását, s hamarosan láthatnánk Móricz Zsigmond szobrát Nyír­egyházán, Jlltileí'ejiilátőcfatás <7Balázsnál. „Anyám” - Hárman kerestük fel Diószegi Balázs festőmű­vészt otthonában, hogy el­beszélgessünk vele és megnézzük a közelmúlt­ban készült vagy jelenleg készülő alkotásait. Látha­tólag örömmel is fogadott bennünket, de nemcsak azért, mert régi jó isme­rősök vagyunk, hanem, krétarajz mert jól esik mindenki­nek, ha magányában al­kalom nyílik a számára legfontosabbról beszélget­ni. Szobáját, amely egyben műterme is, a végtelen egyszerűség és ugyanak­kor a festői mozgalmasság jellemzi. Minden sarok, minden részlet egy-egy csendélet. Nem is kell mondania, hiszen tudjuk, hogy szereti a. magányt, de ezen túl az embereket is. Legtöbb képében ott él az ember a maga min­dennapi egyszerűségével. Kérésünkre minden fa­lon függő képéhez fűzött cgy-két magyarázó szót, s bár ezek régebbi olajké­pei, most is jó érzés nézni őket, mert tele vannak erővel és frissességgel: Beszélgetés közben a művész elővett több raj­zokkal, akvarellekkel, pasztelekkel teli mappát és hamarosan megtelt kö­rülöttünk minden hely képekkel. Az tűni fel ne­künk, hogy Diószegi is legfontosabbnak tartja a festészet első követelmé­nyét: az elmélyült rajzo­kat. Olajképei közül legjob­ban tetszett mindnyájunk­nak a „Piros ruhás kis­lány“ című festmény, amely alkotójának is egyik legkedvesebb munkája. Ezen a vörös és a fekete szín erejét és hatását le­het érezni, de maga a kép kompozíciója és az arc ki­fejező ereje is kitünően érvényesül. A legnagyobb hatást azonban kifejező pasztell­képei váltották ki belő­lünk. Ezeken a legszembe­ötlőbb az, hogy roppant kevés színnel dolgozik és mégis mindent kifejez. Valljuk be őszintén: ez az, ami nagyon nehéz a művészetekben: kevessel — sokat adni, meglátni a természetben a lényeget és attól munka közben el nem térni. Pasztelljei kö­zül legszebbek és egyben legújabbak az Alkonyat, Konflisok, Iák alatt, A kékruhás kislány című képek. Akvarelljei legtöbbjén is érezni a nagytömegű színfoltokra jelépített szubjektív meglátást. Ké­pein az áttetsző sárga, a fekete vagy kék szintö­­megek dominálnak, de úgy, hogy a rajz és szin­­kompozicióban minden egyensúlyban van. Világos tónusú akvarelljein a fényhatásokat a legegy­szerűbben fogja össze, ezért könnyednek és friss­nek hatnak, A rajzok közül legszebb bek a pitiéi és szénnel ké­szítet portrék és önarcké­pek, amelyeket sokszor a legmerészebb fény- és árnyékhatásokkal old meg. Ezek közül legki­emelkedőbb az édesany­járól pittkrétával készitett portréja, melyen a leg­egyszerűbb úton a legtöbb kifejezés jut érvényre és emellett a vitt festői és rajzos gazdasága anyag­­szerűen bontakozik ki. A látogatás után azt mondhatjuk, hogy egyéni• sége állandóan megmu­tatkozik Diószegi Balázs művészetén. Az expresszio. nizmus szele, amely a há­ború után cgy-két évig öt érintette, ma már egyálta­lán nem látszik munkáin. Minden képe őszintén' és közvetlenül szól a néző­höz, Sokat nyújtott művészé­ténél az elmúlt évtized során a város dolgozóinak. Nem volna helyes dolog tőlünk, ha mást követel­nénk tőle egyéni tetszé­sünk kielégítésére, mint amit ad, mert egyéniségét megkerülve csak hamis doigokat nyújtana. Na­gyon sokat köszönhetünk neki mi, — Nyíregyháza új művésznemzedéke —, akinek mindig a legtöb­bet igyekezett átadni tu­dásából, sőt jelenleg is tanít fiatalokat a képző­művészeti szakkör kere­tében. Amikor látogatásunk végéhez értünk, szó esett a legnehezebb kérdésről, a közös műteremről. Ö is örömmel venné, ha meg oldódnék ez a régi prob­léma. Reméljük, rövide­sen egy közös kiállítás keretében megtekinthetik a város dolgozói is Dió­szegi Balázs újabb képeit. SOLTÉSZ ALBERT

Next

/
Thumbnails
Contents