Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

1957. április 28, vasárnap keletmagtarorsxa© a Egy járási művelődési ^ felügyelő tervei az ifjúság nevelésének területén Most, hogy a művelődési osztály és az ifjúság me­gyei vezetői egyetértve, közös határozatban foglaltak állást a „műveltebb falusi ifjúság“ ügyében, eljött az ideje annak, hogy a művelődési munkások ko­moly terveket dolgozzanak ki az ifjúság nevelését illetően. Mindjárt elöljáróban megmondhatom, hogy ná­lunk: a nyírbátori járásban úgy akarjuk az ifjúság kulturális igényeit kielégíteni, hogy a szórakoztatás mellett neveljünk is. Az ifjúság érdeklődési területe igen nagy. Soka­kat érdekel a hasznos ismeretek és keresik ezek megszerzésének lehetőségét, mások különböző sport­­tevékenységben vesznek részt, de a művészeti mun­ka — a színjátszás, ének, népitánc — is nagyszámú fiatalt vonz. Mi most úgy tervezzük meg az ifjúság foglalkoz­tatását, hogy minden fiatal találja meg érdeklődési te­rületét. Tervünkben — mint egyik legfontosabb feladat — Szerepel az énekkarok, dalkörök szervezése. El akar­juk érni, hogy minden EPOSZ szervezetben állandó jel­legű kórus működjék. Ez jelentené a daloló, vidám ifjúságot az EPOSZ-ban. Az énekkarok népdalokat, népdalfeldolgozásokat, tömegdalokat és énekes mese­játékokat tanulnak majd. Növelni fogjuk a népi tánccsoportokban résztvevő fiatalok számát a meglévő csoportoknál és azon igyek­szünk, hogy új táncosokat neveljünk. Ebben és az énekkari munkában már komoly eredményeink van­nak az ömbölyi, nyírgelsei, nyírlugosi és Nyírbogát István-tanyai EPOSZ szervezeteknél. Az új szervezé­seknél az ő tapasztalataikat felhasználjuk. Az ifjúsági ismeretterjesztő munkán keresztül olyan hasznos ismereteket kívánunk nyújtani, amelyek segítik az ifjakat a termelő munkában. Az eddig is jól bevált mezőgazdaképző tanfolyamok szervezését tovább folytatjuk. Itt is jó példa áll előttünk: a nyírvasvári tanfolyam példája. Azoknak a fiataloknak, akiknek munkája nem mezőgazdasági vonatkozású — rádiós- és motoros-köröket indítunk, s hogy a lányok is meg­találják a helyüket, részükre kézimunka, szabó-varró és főző tanfolyamokat szervezünk, Eddigi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a tár­sas táncók tanítása iránt nagy az érdeklődés a fiatalok között. Ezen a téren a jövőben is számítunk Deér Imre tánctanár eredményes munkájára, aki nemcsak a társastáncokat tanítja meg, hanem az egymás kö­zötti helyes viselkedés szabályait, az „illem‘’-et is megismerteti a fiatalokkal. A járási múzeum értékeinek összegyűjtésében nem kis szerepe van már eddig is az ifjúságnak, nem utolsósorban úttörőinknek. Meglévő néprajzi értékeink felkutatásában és gyűjtésében szintén bevonjuk a fiatalokat. Természetesen a népművelési munka elválaszt­hatatlan az iskolától és ezzel együtt a pedagógusok irányító, segítő munkájától. Az énekkarok, tánccsopor­tok szervezésénél, azok vezetésénél feltétlenül számí­­ítunk a nevelőkre. Csak velük együtt valósíthatjuk meg feladatunkat: a szocialista ember kialakítását s Vadon József, a nyírbátori járás népművelési felügyelője. Milyen műsor less május elsején a Sóstón? Két híres népiegyüttest láthatnak majd többek kö­zött Nyíregyháza dolgozói a május elsejei sóstói ünnep­ségen: a nyírlugosit és a vállajit. A nyírlugosiak a ^Nyírségi páros tánc”-cal és az „Üveges tánc”-cal lép­nek fel, a vállajiak rézfú­vós zenekarukkal most mutatkoznak be a megye­­székhelyen, azonkívül be­mutatják az „Este falun’’ című népi játékot és a „Meg kén házasodni’ című népi játékokat. A két vi­déki együttes után a „Ti­szán innen, Dunán túl” együttes népdal műsorát hallhatják az ünneplők. rjsuieretlen rBes lentf ei-dö kuniéit In a nyíregyházi Állami Levéltárban A nyíregyházi Állami Levéltár ismeretlen Besse­­nyei-dokumentumokat rejtett magában, ame­lyek csak az utóbbi hónapokban kerültek elő. Az ira­tok úgy jutottak el Nyíregyházára, hogy mikor Puszta­­kovácsiból, Bessenyei bihari jószágáról, ahol életének utolsó évtizedeit töltötte, Bessenyei hamvait Nyíregy­házára hozták, a községben egy ládára való iratot is találtak. Ezeket Túri Sándor tanító, a lelkes Besse­­nyei-tisztelő a nyíregyházi Állami Levéltárnak adta át megőrzés végett. Az iratok — az idők folyamán, úgy látszott, elvesztek, de dr. Nyárády Mihály és a boldogult levéltáros, Kiss Ernő buzgólkodásából végül is meg­kerültek. Az iratok jelentősek, mert fontos kortörténeti, tár­sadalom-gazdaságtörténeti adatokat tartalmaznak. Bennünket természetesen leginkább a Bessenyei személyével kapcsolatos iratok érdekelnek. Ezek fő­leg az 1782—88. közötti évekből származnak, s így mél­tán számíthatnak érdeklődésre. Ez a korszak ugyanis Bessenyei életének egyik legválságosabb időszaka. Mi történt 1782-ben?, Bessenyei otthagyja Bécset, a fényes- császárváros ragyogó látványait, udvari ün­nepélyeit, gazdag könyvtárait, franciás, lüktető kultu­rális életét, és hazajön Szabolcsba, a fullasztó vidéki életbe, a durva, műveletlen nemesek közé, a pöröskö­­dések lélekvesztő világába, egy gazdaságilag zülleni kezdő nemesi család elszomorító vidéki viszonyai közé. Ez a Szabolcs már nem az a régi táj, amelyet Besse­nyei ifjúságában oly szeretettel énekel meg': bővizű lápjai harsogó hajóival, a Tiszapart óriási jegenyéivel, az ifjúi boldogság hangulatával, amikor, ahogy Bes­senyei mondja ifjúkori költeményeiben: Szerelemmé válik a természet..: Ez a Szabolcs már a kiábrándu­lás tája lesz számára, ahol ifjúi szerelmi álmok helyett súlyos adósságlevelek, terhes családi kötelezettségek, kicsinyes helyi perpatvarok, vérizgató pörök, a távlat­­talan élet fájdalmai és szenvedései várnak rá. E sivár és keserűséggel teli évek idején, vezet el bennünket az egyik ismeretlen nyíregyházi dokumen­tum, amelynek lényege az, hogy" könnyelmű, felelőt­lenül költekező és pereskedő Bessenyei-család több tagja Bessenyei Györgyre igyekezett hárítani minden kötelezettséget, amely alól ily módon menekülniük lehetett. Megtudjuk belőle, hogy Bessenyei Boldizsár és Julianna, György testvérei annyira el voltak adó­sodva, mint a dokumentum említi, hogy három máriá­sig, azaz kb. egy forintig terjedő összeget sem lehetett rajtok behajtani. Megtudjuk, hogy pénzeket vettek fel kölcsön, hivatkozva a berceli és gávai birtokokra, s mikor a hitelezők jelentkeztek, a fizetést egyszerűen megtagadták, a végrehajtást elutasították azzal, hogy hiszen ezek a birtokok Bessenyei Györgyé, . náluk semmi keresnivalójuk nincs a hitelezőknek. És hogy milyen gazdák lehettek ezek. jól jellemzi őket Bes­senyei, mikor azt mondja, hogy „ha kezükbe kerülne a föld, akkor egy szeget se revarálnának meg és egy ba­rázda felszántásával sem törődnének“... Hogy milyen lehetett az élet közöttük, mi sem bizonyítja jobban, mint az a kitétel, hogy „e birtokok dolgában már csak­nem gyilkosság is esett a családban.’“ Végül a költő a sok huzavona és embertelen csalafintaság, élősködő lel­kiismeretlenség láttára így kiált fel: „Itt is az a cél, hogy én pusztuljak el!“ IV em csoda, hogy Bessenyei ebből a pokolból 1 ^ igyekezett menekülni. Még két évig kitartott azért, míg valami rendet próbált teremteni, de azután menekült tovább, Biharba, azt hivén, hogy ott nyu-INNEN — ONNAN Május elsején avatják fel a tiszarádi új művelődési otthont. Az ünnepélyes megnyitásra a falusi pa­rasztfiatalok A Noszti fiú esete Tóth Marival című színművet tanulták meg Kriston Sándor művelődési otthon igazgató vezetésé­ivel, A csengeri állami gazda­ság kiskörzeti mozit mű­ködtet. — Csengersimába, Csengerújfaluba és Nagy­­géc községekbe viszik a keskenyfilmes ’ vetítőgépet, hogy ezek a községek se maradjanak filmek nélkül. galmasabb helyre talál, ahol ismét folytathatja írói munkásságát, amire Szabolcsban e két év alatt bizo­nyára nem volt semmi lehetősége. Pedig 1782-ben a katonai társzekér, amely elé négy pejló volt fogva, s amely Bessenyei bécsi holmijait szállította Belcelre. gazdag könyvtárát és eddigi írásait is magával hozta. Csak most, az új dokumentumok alapján láthatjuk teljes egészében azt a helyzetet, amelyben Bessenyei György 1782—85 között Tiszabercelen volt. Eddig át­költözésének motívumát, amely miatt elhagyta Tisza­­bercelt, főleg a Bessenyei Mihály-féle bihari örökség­ben látták, amelyet Györgynek a bátyja hagyott a csa­ládra. Kétségtelen ez alkalmat adott arra, hogy György otthagyja Bércéit, de az ok volt elsősorban az a nyug­talan, erőszakosságokkal, igazságtalan vagy igazságos de mindig szinte késre menő pörösködések okozta helyzet volt, amelybe a család, a testvérek miatt bo­nyolódott az író Bercelen. Ilyen . körülmények között Bessenyei György nem tudott dolgozni, nem tudott al­kotó tevékenységet folytatni. Nem messze járunk az igazságtól, ha ezek után azt mondjuk, hogy Bessenyei valósággal menekült Bércéiből és szinte megváltásnak látszott, hogy Biharba költözhetett. Jó hírnevét ezen­kívül családi pletykák is kikezdték, amelyek seholsem maradhatnak el, ahol az emberek, ha ártani akarnak egymásnak, akkor a nyelvükkel is mérgezik egymást p edig Bessenyei György nem ez után a zűrzavar ros, rosszakarattól és gyűlölettől mérgezett légkörű világ után vágyott. De azt kellett tapasztalnia, hogy Biharban sem várták szívesen. Életírói ugyan szépen elsorolják: „Az agglegényül elhalt Bessenyei Mihály a maga bihari birtokait, amelyek részben Nagyszalonta környékén, a Fekete Kőrös vidékén, részben a Sárréten, közel Be­rettyóújfaluhoz terültek el, három kedvelt öccsére, a nehézkes Boldizsárra, az eleven Sándorra és az okos Györgyre hagyta", — azonban halljuk csak, mit valla­nak ezekről a birtokokról a nyíregyházi dokumentu­mok? Az egyik tanú pl. ezt vallja az emiatt megindult pörben: Tudja a tanú úr bizonyosan, hogy amely jószágot bírnak Bessenyei urak ezen Nemes Bihar Vármegyé­ben, az a Nadányi famíliát illető jószág^ Néhai Besse­nyei Mihály Pálóczi Horváth Ádám úrtól erőszakkal foglalt el egynéhány telket és kúriát. Tehát valamit bírt néhai Bessenyei Mihály, az mind Horváth Ádá­­mot illeti, melynek is mindaddig békességes birodal­mában volt említett Horváth Ádám úr, míglen Bes­senyei Mihály által igazságtalanul és erőszakosan ki nem vettetett volna. Amit Bessenyei Mihály bírt, azt mind árendában bírta más uraságtól. Bessenyei Mi­hály uram, mindent, ami néki tetszett, erőszakkal vett el másoktól, erővel és hatalommal fogta el az idevaló birtokos uraktól. eái így várták ellenfelei Bessenyei Györgyöt Biharban. Persze, ezekből a tanúvallomások­ból le kell számítani az ellenfelek hazugságait, de csel­­szövényeik mégis azt eredményezték, hogy évekig tartó pörök keletkeztek, s van ezek között olyan is, amely az író halála után 50 évvel fejeződött be. Mindez nem közömbös hatású Bessenyei osztály­helyzetére és haladó felfogására sem. Ö a nemesi osz­tály más haladó gondolkodású tagjaival együtt érezte, hogy nem lehet már a régi módon élni és kormányoz­ni, becsületesen kereste saját felfogása szerint a nép felemelésének módját, s előkészítette az utána követ­kező haladó írók fellépését, leleplezve a feudális tár­sadalom bűneit és embertelenségét. Az új nyíregyházi dokumentumok tárják fel tehát igazán, milyen sötét viszonyok vették körül Bessenyeit Biharban is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért még inkább megalkuvás nélkül küzdött tovább, a sötétség, az előítéletek, a kapzsiság, az embertelenség ellen, magasra emelve az értelem, a haladás és felvilágoso­dás zászlaját. És így az új dokumentumokon keresztül Bessenyei még közelebb kerül hozzánk, mert látjuk, hogy mily viszonyok között kellett küzdenie egy jobb,! igazságosabb, boldogabb Magyarországért, Dr, MERÉNYI OSZKÁR

Next

/
Thumbnails
Contents