Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-28 / 98. szám
4 KELETIM AGY ARORKZAG 1957. április 28, vasa«J®p Túl az emlékezés határán, talán még a bölcsőben megkezdődött Gegeó szerepe az életem folyásában. Ezt abból gondolom, hogy otthon öcséim első csínytevéseit is Gegeóval próbálták megakadályozni. Ha a forró tűzhelyhez közelítettek, vagy kés után kapaszkodtak, rögtön megszólalt valaki a felnőttek közül: ne légy rossz, mert elvisz Gegeó. Ha kitört a sirás valamiért: — nem lesz csend? — szólunk Gegeónak — hangzott a válasz. Nemcsak minket, az egész falu apróságát ijesztették Gegeóval. ö töltötte be a vasorrú bába, a mumus, a gyermekszedö zsidó és a jézuska szerepét is. Ha viselkedésünket jónak tartották, akkor nem azt mondták, hogy szeret a jézuska, hanem azt, hogy ilyenek legyetek mindig, akkor nem visz el benneteket Gegeó. Ezek az intelmek addig voltak hatásosak, amíg magunk is meg nem ismertük, ki nem tapasztaltuk Gegeót. Igen, mert őt lehetett Ismerni. Gegeó élt. Nem úgy, mint a vasorrá bába és a többiek. Húsból, vérből való ember volt, csak akkoriban nem tartottuk annak. Sajnos még az anyja sem mindig. Az anyja koldus asszony volt. Sánta Marinak hívta mindenki. Az egyik lába rövidebb volt, ezért bicegve járt. Mint lelenc gyerek került a községbe. Kerekes Dani, a kocsmáros hozta ki a menhelyről mosogató lánynak. Mire eladólánnyá cseperedett, rászokott az italra. .4 vendégek, de mende-monda szerint maga a kocsmáros is, itat gáttá. A lejtőn aztán odáig jutott, hogy egyezer szélnek eresztette őt Kerekes. Sánta Mari hat hónapos terhes volt. amikor a kocsmából a sírásó istállójába költözött, ahol a kecskével osztozkodtak a földreteritett szalmán. Magához vette a sírásó, mert Marinak jó hangja volt és a kocsmai nóták mellett sok egyházi éneket is tudott. A gazdag halottakhoz beprotezsálta énekelni és a kereseten osztozkodtak. Ha nem volt halott, akkor pedig koldulni járt. Az összehordott kenyeret a sírásó vette meg néhány fillérért, amit Mari rögtön vitt a kocsmába. Itt, ilyen körülmények között született meg fia. A kis poronyt néha egész nap étlen-szomjan feküdt a jászolban, Ha részegen jött haza az anyja, evés helyett nem egyszer verést kapott. Így nőtt fel olyan 5—6 éves formára Gegeó a temető sarkában, mindenkitől távol a sírásó istállójában. Ekkor ő is elindult az anyja szoknyáját fogva a kéregető utakat róni. Nevét önnön kapta, hogy egyéb hangot nem tudott k'-j.zni csak annyit: gegeó. Mintha torkát valami láthatatlan kéz szorította volna állandóan. Ha rászóltak, kenyeret adtak kezébe, vagy bántották, akkor is csak azt mondta: gegeó. Ügy nőtt fel, mint a gyalogút szélén a porcfű, amit mindenki tapos: levéltelenül, elnyomorodva, de élt. Amikor én gyermek voltam, Gegeó már rég nemjárt az anyjával. Lakásuk továbbra is a sirásó istállójában volt. Anyja sem házalt már, csak a templom küszöbén üldögélt. Gegeó otthona az utca lett. A templomajtó és a kocsma között élte különös világát Termetre közepes volt. A jobbvállát fél arasznyival magasabban hordta, mint a balt. A fejét, amely in kább szögletes volt, mint gömbölyű, mindig a magasabbik vállára hajtotta. Vöröses haját a sirásó nyírta egyszerű házi ollóval, ezért olyan grádicsos volt, akárcsak az üzletek vasredönye. Szerencséjére borotválkozni nem kellett, mert csak a szemölcsökből nőtt néhány szórpamacs az arcán, lrigylésreméltó egyedül a fogsora volt. Villogó fehér, mint a pattogatott kukorica és ínnal egyformák, mint a rizs. Eszbeli fogyatékossága is volt jócskán, de a leg- Szükösebb dolgokat meg lehetett vele értetni. Ez a képessége. amennyire hasznára -olt, annyira kárára is. Egy-egy darab kenyeret, vagy néhány fillért jelenteit neki, ha a dögkertbe kivitt egy elhullott malacot, vagy olyan takarítást végzett, amit más nem vállalt. Viszont, hogy szót lehetett vele értetni, szinte naponként volt durva tréfák áldozata. Egy cigarettáért, egy pohár borért kapható volt a templomból jövő lányok kendőjét megcibálni, hiányos öltözetben a korzón végigmenni, vagy a bálterembe beosonni. Ilyen tettein mu látták a duhaj legények, de nevették akkor is, amikor Gegeó sirt a csendőr-pofonoktól. Ha szerit tehették a gyerekek, almacsutkával dobálták, vagy gúnynevét kiabálták utána. Amikor már nem tűrhette az ingerkedést, néhány gyereket helybehagyott. De ennek is ö itta meg a levét. Egyetlen lányka volt a községben, Szőke Juli, Kara esi péknek a kifutója, akit a világért meg nem sértett volna Gegeó. Igaz, Juli sem vihogott soha ö rajta Árva lány volt. Édesapja kiment Amerikába, ahonnan egyetlen levelet nem kaplak tőle. Négy éves volt Juli, imikor édesanyja meghalt. Nagyszüleihez került. A idál azoknak sem engedte meg, hogy szárnyára ereszszék unokájukat. Tizedik évet taposta Juli, amikor nagyanyját is kikisérte a temetőbe. A gyermektelen Karancsi pék vette magához. Szerető, nevelő szó helyett rideg parancsolást hallott állandóan. Nem szerették, csak tartották a munkájáért. A hányatott életű kislány vágyott a szeretetve és ő is szeretni akart valakit. Gazdáját nem volt miért, így ez is hozzásegítette, hogy a község legelesettebbjét, a részben hasonló sorsú Gegeót segítse. Reggelenként, amikor a kocsmákba és az úri házakhoz vitte a friss süteményt, hacsak szerit tehette, egy-egy kiflit nyomott Gegeó kezébe. Egyik reggel meglátta ezt egy irigy falubeli és beárulta Karancsinak, aki ezért felpofozta. A pofonok fájdalma hamar elmúlt, de a falu nyelve rajtamaradt. Gegeó szeretőjének csúfolták. Ennél nagyobb szégyen lányt akkoriban nem érhetett volna. Valakire azt mondani, hogy a falu utolsó emberének a szeretője, egyet jelentett a kitagadással. Juliban olyan vonzalom, amit szerelemnek lehetett volna nevezni, nem támadt. Ahhoz Gegeó nagyon rút és fogyatékos volt, hogy egy lánynak is tetszék. Juli szeretete csupán a még gyengébbnek járó szeretet volt. A falusi pletyka azonban nem egy támasz nélkül álló apátlan-anyátlan lányt, hanem a legnagyobb közbecsben állót is befeketíti egyik napról a másikra, így ÍBORY ZSOLT: Qámb&r, tavaszi kioáttkúq Ha lenézhetnék egyszer oly magasból, Hol már a fény, mint éles zápor, paskol, ^ S látni: a tengerben kelet, nyugat Békésen áztatják a lábukat; Ha oly magasról nézhetnék le egyszer. Ahova föl már nem talál a fegyver, S a robbantások rémsége*, falánk Villáma onnan nézve gyufaláng, S nem hallatszanék még a dörrenés sem —: Ott fent kiáltanék egyet erősen: — Emberek! A földben, vízben jóság szendereg! Most zöldet álmodik minden kopár ág, Most ébredeznek a jószagú párák. Hadd induljunk el szárazon, folyón Egymás felé az egész földgolyón! Sem oktalan harc, sem poshasztó béke Nem kell: munka az ember menedéke! Termő munka, teremtő gondolat Emeljen palotát az ég alatt, Es a földnek virággal hintett gömbjén Ne nézzen ember az emberre görbén, Hanem fényes-élesen, mint eke. Hasítson, zengjen hangos éneke, S zengjen a győztes tavaszi ítélet: Élet, élet, élet! s Hírek jutott Gegeóval egysorba Juli. Korábbi lánycimborái elkerülték, a gyerekek pedig rákiabáltak. Nem is bírta. sokáig. Egy reggelre eltűnt a községből. Állítólag Pestre ment malteros lánynak. Gegeó most is ott volt minden temetésen, mint azelőtt, de elkísérte a vidám násznépet is az esküvőre és egyforma közönnyel mondta itt is, ott is: gegeó. Ügy hozzátartozott ö a falu életéhez, mint a templom a főtérhez, a telefondrót a postához, vagy a faluvégi vizesgödrökhöz a kacsák. Csupán egy hely volt, ahová nem mehetett, a templom. Anyja vagy kolduslársai az ajtóból mindig visszatérítették. Ide kell még számítani az egyházi körmeneteket is. A falu plébánosa feltámadáskor vagy Űrnapján már órákkal a körmenet előtt becsukatta őt a kisbíróval. Egyszer a feltámadási körmenet előtt a kisbiró hirtelenjében nem találta a fáskamra kulcsát. így a mellette lévő garázsba tuszkolta be Gegeót, ahol a főjegyző kocsija állt. Sokszor megmosta már ennek a kocsinak a sárhányóját, kerekét, de bele még nem ülhetett. Ahogy próbálgatta a kilincseket, az egyik ajtó kinyílt. Be is ült mindjárt a hátsó ülésre. Unalm toan meg a jó puha hely hatására rövidesen rájött az álom és o’adülve el is aludt. AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN egyre emelkedik a művelődési osztályhoz beküldött versek és prózai művek száma. Az első negyedévi jelentések adatai szerint 29 versírással és 18 prózaírással foglalkozó személy műveit bírálta el a lektorátus. A megyében írással foglalkozóknak szakmai irányításával a már szervezetileg létrehozott megyei művelődési kabinet irodalmi szakosztálya foglalkozik a jövőben. ★ A NAGYCSERKESZI szlovák ifjúsági tánccsoport május elsején mutatja be • új táncait. A NYIRPAZONYI pedagógus szakszervezeti színjátszók Csíki Gergely: Nagymama című háromfelvonásos színművét mutatják be a napokban. Az úttörők pedig „Az égigérő fa’ című népi mesejáték beJ mutatójára készülnek, ★ A NYIRVASVARI ifjú mezőgazdaképző tanfolyam nemrégiben fejezte be előadásait. Azzal váltak el á fiatalok egymástól és oktatóiktól, hogy ősszel újra kezdik a tanulást és megindítják a tanfolyam második évfolyamát. A főjegyző még délelőtt elvitte a családját a harmadik községben lakó apósához. Ö, mint a pap jóbarátja, de főként a példamutatás kedvéért — kénytelen volt visszajönni a körmenetre. A ceremónia után egy kicsit elpoha, ugattak a gazdakörben. Az estcsillag már lemenőben volt, amikor eszébe jutott, hogy őt vacsorára, várják az apósaik. Elköszönt hát gyorsán és kissé spiccesen egyenesen a garázsba sietett. Bevágta magát a volán mögé és már hajt.lt is. A második községet is elhagyta, amikor az ismert ,.gegeó“ hang ütötte meg fülét. Hátrapillantott és a félhomályból Gegeó fehér torai villogtak rá. Gyorsan megállt s kipenderitette Gegeót az éjszakába, miközben néhányszor végighúzott rajta a kurblivzssal. Negyednapra került haza Gegeó. Csendőrlovak előtt kocogott be a községbe, hogy folytassa ritka, villanásnyi örömökben és tengernyi bántalomban telő életét. Évek múlva, csak 1944 őszén láttam, amikor az elhurcolt leventékkel együtt öt is. sorba állították, de a falu széléről visszazavarták. Azóta falumtól messze kerültem.. A távolság és az idő szinte az emlékezetemből is kitörölte Gegeót. Nem régen meglátogattam, egyik barátomat, aki egy szociális otthonnak a vezetője. Már búcsúztam, amikor a konyha előtt fátvágó három férfi közül köszönésemre egyik így válaszolt: Gegeó. Kis híja volt, hogy Ifi nem csordult szememből a könny. Csak néztem a tisztességes ruhába öltözött embereket és eltelt egy félperc, mire felfogta elmém: Gegeó él, Gegeó ember lett.
