Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

XIV. évfolyam, 19. szám 1951. április 4, csütörtök Tizenkét szakad esztendő Irta: Henkel András, az MSZMP megyei intéxőbixottságának titkára A priiis 4. megünnep­­lése —- dolgozó né­pünk szívében élő hagyo­mány. Történelmi sorsfor­dulat fűződik ehhez a dá­tumhoz. E napon űzték el a szovjet katonák hazánk utolsó földdarabjáról is az elnyomó német csapato­kat. A nemzeti független­ség és szabadság éltető levegője árasztotta el az országot, történelmének új lapjait kezdhette el írni a dolgozó magyar nép. Az eltelt tizenkét év alatt a dolgozók édes ha­zája lett Magyarország. Megyénk dolgozói visz­­szaemlékeznek azokra a boldog órákra, amikor megnyíltak az óvóhelyek, a falusi házak kapui, ami­kor eltávolodott az ágyu­­szó az otthonoktól és elő­ször érezték az emberek, hogy kisütött felettük a szabadság napja. Soha sem feledjük, hogy sza­badságunkat a hatalmas szovjet nép dicső hadsere­gének áldozatos harcai hozták meg! Ezért felsza­badulásunk ünnepén há­lánk első szava a szovjet nép és győzelmes hadse­rege felé száll. Az elmúlt tizenkét év sok harc és küzdelem, megfeszített munka idő­szaka volt. Nagy eredmé­nyeket értünk el, de vol­tak hibák is. Ma munka közben állunk meg ünne­pelni, mert nagy még az előttünk álló út — ez a nap nem csak az elért eredmények és elkövetett hibák mérlegelésének nap­ja, de megszabja az új harcnak és az új nagy munkának a helyes irá­nyát is. TM' i történt 12 év alatt 1TJ, Magyarországon? — Megváltozott a társada­lom szerkezete. Az állam­­hatalom nem a munká­sok, parasztok és értelmi­ségiek elnyomását és a gazdagok védelmét szol­gálja, hanem a népgazda­sági, és kulturális felemel­kedésének, a közjó és a nemzeti függetlenség biz­tosításának fegyverévé lett. A felszabadulás azt jelentette, hogy a föld azé lett, aki megműveli, a gyár ^ megszűnt a' kizsák­mányolás eszköze lenni. A föld is, a gyár is a nép gít a szocializmus nagy­hatalma és segítenek a szocialista tábor vala­mennyi országai. [1 ülönösen jelentős ez az ünnep, mert pár nap­ja tért haza párt- és kor­mány küldöttségünk moszk­vai útjáról. Szovjet bará­taink ismét bebizonyítot­ták, hogy ki a mi igazi barátunk. Az a hatalmas gazdasági és politikai se­gítség, melyei az ellenfor­radalmi események által sokat szenvedett népünk­nek nyújtottak, azt bizo­nyítja, a Szovjetunió szinte barátja a kis né­peknek is. Az összesen 875 millió rubel értékű hosszúlejá­ratú hitel és segély, az egymilliárd forint adós­ság elengedése, a műsza­ki és tudományos együtt­működés nagy anyagi se­gítség az ellenforradalom által okozott kár helyre­­hozatalához, népgazdasá­gunk fennálló nehézsé­geinek leküzdéséhez. Ám hazánkat mégiscsak nekünk kell gazdaggá ten­ni. Sok a feladatunk. Erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát — úgy dolgozni pártszerve­zeteinknek, hogy a pár­­tonkívüli tömegek bizal­ma vegye körül pártun­kat. Erősíteni kell a pro­letárdiktatúra fő erejét a pártot, mert párt nélkül nincs munkáshatalom — nincs proletárdiktatúra. Most minden becsületes hazafi kötelessége, hogy tudásának, képességének legjavával vegyen részt a békés termelő munkában. Ez az alapja annak, hogy a párt vezetésével miha­marabb kiheverjük gaz­dasági nehézségeinket — és tovább haladjon dol­gozó népünk az általános felemelkedés útján. A Prihs 4-én, hazánk felszabadulásának ti­zenkettedik évfordulóján ismét hálatelt szívvel gondolunk a népünket másodszor felszabadító Vörös Hadseregre, a Szov­jetunió és a testvéri or­szágok népeire, akik a legnehezebb időkben szo­lidaritást vállaltak ve­lünk és lehetővé tették, hogy helyünket újból el­foglalhassuk a szocialista tábor nagy családjában! If i ne tekintene büsz­­kén a Dohányfer­mentálóra a kibővített kisvárdai vasöntödére, a tiszavasvári Alkaloida ve­gyészeti gyárra, a tisza­­löki erőműre?! Ma, amikor tizenketted­szer ünnepeljük felszaba­dulásunk évfordulóját, ön­kéntelenül arra gondo­lunk, hogy az 1956 októ­ber 23-i ellenforradalmi támadás milyen hatalmas veszélyt rejtett magában! Ma már tisztán látják be­csületes dolgozóink, —ha a Szovjetunió a proletár­internacionalizmus szelle­mében nem siet segítsé­günkre, ma nem ünne­pelhetnénk ilyen szaba­don. Ha az ellenforrada­lom sötét erői felett —• a Szovjetunió segítségével nem győzedelmeskedünk, megsemmisült volna ti­zenkét évünk nagyszerű eredménye, a munkások és parasztok államhatal­ma, visszaállt volna a tő­kések, bankárok, földbirto­kosok uralma! A belső és nemzetközi reakció szívósan és . terv­szerűen végzett aknamun­kája, október 23.-1 orvtá­madása súlyos válságba vitte népünket és orszá­gunkat. Az ellenforrada­lom szennyes árja által­­felszínre dobott fasiszta főkolomposok garázdál­kodtak, ledön­­tötték a ha­zánk felsza­badítása so­rán elesett szovjet hősök emlékműveit, összetörték a vörös csilla­got, letépték a vörös zászlót, a nemzetközi proletariátus szimbólumát, mely zászló alatt jöttek segítségünkre most is szov­jet . testvé­reink. A szakadék szélére került országunknak s népünknek ismét szovjet barátaink nyújtottak se­gítő kezet. — Azóta is ön­zetlenül se­zott a ma­gyar paraszt­ság életében. Megyénkben 58.715 dolgozó paraszt ka­pott juttatott földet. Ezek többsége a felszabadulás előtt a nagybirtokosok nincstelen, kisemmizett zsellére volt. Azóta szá­mos dolgozó paraszt vá­lasztotta a nagyüzemi gaz­dálkodás útját. Az ellen­­forradalom megpróbálta szétverni a szövetkezete­ket, termelőszövetkeze­teink tagságának nagy többsége az ellenforrada­lom leverése után újra alakította a termelőszö­vetkezetet. Ma 247 ter­melőszövetkezet van a megye területén. Dolgozó népünk jólété­nek növekedését tükrözi a lakásépítés is — 1955- ben 1318 lakást építettek megyénk városi és falusi dolgozói. Kulturális fejlődésünket jellemzi: amíg a múltban munkás és paraszt szár­mazású gyerekek alig kaptak helyet a művelő­dés intézményeiben, ma 18 iskolában több mint négyezer tanuló van, akiknek mintegy 80 szá­zaléka munkás és paraszt szülők gyermeke. A kul­­túrotthonok száma 123. A felszabadulás előtt 17 mo­zink volt, most pedig 153 működik. Ez mind a 12 év eredménye. jólétének legfőbb forrá­sává vált. Ennek alapján feltartóztathatatlanul ha­ladunk egy szebb és bol­dogabb jövő, a szocialista társadalom felé! A megtett út nem volt mentes balsikerektől, ki­­sebb-nagyobö megrázkód­tatástól. Meg kehett küzu denünk a háború okozta veszteségekkel, a külső ellenség állandó beavat­kozási kísérleteivel és a belső ellenség aknamun­kájával. Hiszen alig né­hány hónappal ezelőtt olyan megrázkódtatás ér­te nemzetünket, amely pusztulással fenyegette tizenkétéves vívmányain­kat, egész szocialista tár­sadalmi rendszerünket —■ Ezért is nagyjelentőségű a mai évforduló számunk­ra. Űjra ünnepelhetünk, újra a testvéri szovjet nép nyújtott segítséget sokat szenvedett hazánknak, hogy tovább mehessünk a megkezdett úton, a szo­cialista építés útján. A z ellenforradalmi ele­­mek mindent elkö­vetnek, hogy az elmúlt évek eredményeit elhall­gassák és az elkövetett hibákat felnagyítsák. Igaz, politikai és gazdasági életünkben hibák történ­tek, de ezek mellett gaz­dag eredményeinket nem lehet elhallgatni. Ha szám­vetést készí­tünk, azt lát­juk, hogy a magyar gyár­ipar legalább kétszer olyan nagyot fejlő­dött, mint az azt megelőző 100 évben, a kapitalizmus. uralmának egész korsza­kában és négyszer any­­nyit termel, mint a fel­­szabadulás előtt. Nem lel­het letagadni a földosztás megvalósítá­sát, mely fel­becsülhetetlen változást ho-I

Next

/
Thumbnails
Contents