Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-25 / 95. szám

4

fUVIAGYAROBSZAO

1957. áorilis 25, csütörtök

«««—w— ....MIMI ■■in«!

Ijlz nap

újra megyénkben szerepel a\

| <$záU{ fa . .j

együttes

Éber ráírna, a bájos mosolyú operaénekcsnő.

A Termelőszövetkezeti Tanács együttese, a Szállj te madár együttes, hoszszabb idő óta adott műsort megyénk falvaiban — ezek után azt is mondhatnánk, hogy az együttes művészei jó ismerősök már SzabolcsSzatmárban. Sok, sok községünkben beszélnek róluk, emlegetik színvonalas műsorukat és sok községben várják szereplésre őket. t Ez az óhaj nem sokára teljesülhet. Az együttes tagjai ugyanis hosszú vi- % déki szereplésük után tíz nap pihenő szabadságai kaptak, de aztán újra visszajönnek és bemutatják szép műsorukat több községünk dolgozóinak.

Itt bemutatjuk az együttes öt tagját.

J llajdu Peter

»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦■»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦■»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦»♦•»♦»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦a»*

♦

Filmhírek innen—onnan

♦

♦

♦

♦

♦

l

Az angol filmgyártás megvédésére hozott „quótatörvény” érvényességét 1960-ig meghosszabbították,

★

Franciaország ma Amerika után a második helyen áll filmexport tekintetében. A filmek gyártási költségének körülbelül 40 százaléka térül meg exportból,

★

Anglia a cannesi filmfesztiválon bemutatja A filmművészet története című kisfilmet.

I

i

♦

I

Rujsz Éva, Dévényi Cecilia és Predmetzki Julia balettáncosnő.

f HUMOE

j Stefan Zweiget Bécsben t felkérték barátai, tartson % nyilvános előadást vagy * olvasson fel új művéből, j Zweig a következő íní doklással utasította ezt t vissza:

1

$ — A második figyelmeztetés óta nem tartok előadásokat. Utolsó felolvasásom . alkalmával $ ugyanis észrevettem, hogy | egy hallgató titokban

I* megnézte óráját. Ez volt az első figyelmeztetés. Néhány pillanattal később egy másik hallgató füléhez tartotta óráját, mert | azt hitte, megállt. Ez a I második figyelmeztetés ♦ egyszer s mindenkorra ♦ ebig számomra. Elvből * nem tartok több előadást!

(50. folytatás.)

Egy pillanatig bámulták, majd Jeff heves dörömbölésbe kezdett.

Egy lépéssel hátrált és türelmetlenül várakozott, de bentről semmi nesz sem hallatszott ki.

— Sam felesége van odabent? — kérdezte. — Maga az, Ginny néni?

— Hogy jön maga ahhoz, hogy ilyen dolgot kérdezzen tőlem, — szólt ki a nő gyanakvóan.

— Abban a járatban vagyok, hogy kinyomozzam Sam hollétét, érti, Ginny néni? — válaszolta gyorsan Jeff. — Ugyanis meg kell mondanom magának, hogy Sam most nincs a fogdában.

Az ajtó kitárult. Megjelent Ginny néni fényes, fekete arca. Gyanakvóan végigmérte Bertet és Jeffet és közben szorosabbra húzta piros pamutból szőtt hálóköntösét.

— Sam azt üzente nekem, hogy be van zárva a fogdában, — állította határozottan Ginny néni. Most már komoly arckifejezéssel nézegette a két fehér embert. — Hat mégsem?! Pedig ö így mondta!

Jeff lassan megrázta a fejét.

— Éppen azon törtem a fejemet, honnan keríthetnék elő öt dollárt, hogy Sam-ot kiváltsam a fogdából. — közölte velük Ginny néni — de ha az az ember a bolondját járatja velem, akkor leszedem róla a keresztvizet, csak kerüljön a kezembe.

Hirtelen abbahagyta, izgatottan lihegett. Még szorosabbra fogta hálóköntöse nyakát, előrehajolt és réveteg szemmel az udvar sötétjébe bámult. — Nem tűröm, hogy valami sárgairhájú nőszemély elvegye tőlem az emberemet. Ha megkaparintom ezt a Sam-ot, gondom lesz rá, hogy egy kis józan észt verjek a fejébe.

— Nem, Ginny néni, most aligha ilyen dologról van szó, — jegyezte meg Jeff és gondosan mérlegelte minden szavát. — Nem női galibáról van szó. Néhány fehér ember elvitte valahová. Éppen azért vagyok itt, mert meg akarom találni...

Ginny néni szabad kezével megkapaszkodott az ajtóban. A szeme, mintha menten kifordulna az üregéből.

— Istenkém, istenkém! — kiáltotta. — Hát most már az én emberem is fogta magát és bajba keveredett, mint az a Sonny Clark?

— Nem, nem ilyesmiről van szó, — nyugtatta meg . Jeff. — Sam-ot csak tévedésből, vagy mit tudom én, miért vitték magukkal azok az emberek.

Néhány pillanatig egyikük sem szólt semmit. Ginny néni görcsösen markolta piros pamutból készült hálóingét és visszahúzódott a szobába.

Hirtelen megint kidugta a fejét.

— És most nem is automobil miatt került bajba? — kérdezte hitetlenkedve,

— Nem. — válaszolta Jeff. — Az egész dolog valami félreértés. Nem akarom, hogy valami csúfság essék meg Sam-el és épp ezért jöttem ki ide, mert őt keresem. — Jeff lassan eltávolodott az ajtóból. — Amint megkerül, mondja meg neki, hogy tüstént értesítsen, Nagyon aggódnék miatta, ha hamarosan nem kerülne meg.

— Megmondom neki, amit most hallottam, seriff úr, — ígérte Ginny néni. — Pontosan ugyanazokkal a szavakkal.

Megfordultak és lassan eltávolodtak a kunyhótól. Egyszerre csak utánuk szólt Ginny néni:

— Mikor hagyják már végre nyugton a fehérek a . feketéket? — De mire Jeff válaszolhatott volna, Ginny néni mögött becsapódott az ajtó.

— A fene rágja ki, csak ne okoznának az emberek annyi gondot és vesződséget nekem, — sóhajtott fel Jeff. — Mintha az embereknek egyéb gondjuk-bajuk se volna, mint hogy nekem vesződséget okozzanak. Magamkorabeli embernek, ilyenkor, késő éjszakának idején, otthon a helye az ágyban, nem pedig itt kinn, Isten szabad ege alatt, ahol össze-vissza kell csatangolnom, mert el akarok simítani valami viszszásságot. Mi a fene értelme van annak a fenerágta nagy kavarodásnak?!

Óvatosan kanyargott a kocsironcsok között, majd meg-megállt és elnézte a berozsdásodott, horpadt sárhányókat, az agyonnyúzott abroncsgumikat. Amikor elhaladt az egyik, fenekével felfelé néző ősrégi kocsi mellett, megállt és egy pillanatra rátette a kezét. Rozsda- és koromfoltok tapadtak az ujjaihoz, miközben gyengéden simogatta az elhagyatott roncsot.

— Ez a Sam nagyon szeretheti, ha gépek vannak körülötte — jegyezte meg Jeff. — Ha jómódú ember lennék, megajándékoznám Sam-et egy rendes kis kocsival. Hej, de boldog ember lenne Sam. ha körülkocsikázhatná a vidéket egy valódi autóval.

Bert bólintott. Azon töprengett, hogy a- seriff végre hajlandó lesz-e visszatérni a városba. Nyugtalanította, hogy a seriff irodájában éppen senki sem teljesít ügyeletes szolgálatot.

— Könnyen lehet, hogy Ben Allen bíró már..;

Jeff egy erélyes kézlegyintéssel elhallgattatta,

95

96

(Folytatjuk.)