Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-25 / 95. szám

1957. április 35. csütörtök KEEETAIAG Y.ARORSZ.AG »* Fajtiszta Írét arckép szarvasmarhát nevelni, javítani\\ a tej hozamot és minőséget ez a győrtelekiek akaratai Derék emberek, jó ál­lattartó gazdák a győrte­lekiek. Tudott dolog, hogy ebben a községben négy mázsás cornwald sertések is túrják az ólat. — Szarvasmarháik is átla­gon felüliek és igen soka törzskönyvezett. — Nem elégszenek meg azonban ezzel, hanem elhatároz­ták, hogy fajtiszta apaál­latot visznek a községbe, 9 a takarmányozást is a lehető legnagyobb pontos­sággal végzik. Az igye­kezetnek meg van az ér­telme, hiszen a tejet a minőség után veszik át a Tejipari Vállalat embe­rei, s minél jobb, annál többet fizetnek azért. És persze azért a győrtele­­kieket sem lehet megró­ni, hogy jó pénzt szeret-* nének látni az állatié-"" nyésztésből. Főleg az ér­tékesítésnél tehetnek szert nyereségre, gondol­ták, amikor megjelent a kormányhatározat a rej­­szövetkezet alakításá­ról. Arra gondoltait, hogy ha az elmúlt időben mű­ködött győrteleki tej szö­vetkezetnek volt annyi haszna, hogy a kulákok s földbirtokosok érdemes­nek tartották azt fenn­tartani, akkor most száz­szor érdemesebb a dol­gozó parasztoknak szövet­kezni érdekeik védelmé­ben. Nem gondolkoztak sokáig, hanem néhány napja 47 taggal meg­alakították a Győrtelek és Vidéke Teiszövetkeze­­tet, amelyhez Géberjén és Fülpösdaróc is tartozik. Kilátás van arra, hogy a tejszövetkezet tagjainak létszáma hamarosan há­romszorosára növekszik. Napi 25 ezer darab nyerstégláért indítottak versenyt a a fehérgyarmati téglagyárban Megkezdték a nyerstégla­gyártását a fehérgyarmati téglagyárban. A .nagy javí­tás után megindított gép kisebb meg&zakításokal mű­ködött, még nem volt folya­matos a termelés. Nyíri Sándor, Garda Ká­roly, Varga Bertalan, Bácsi Béla, Kosa Gyula és idős Nagy Sándor több éve dol­goznak a vállalatnál, most is újra szerszámot fogtak. bányában dolgoznak, ás­sák a jó téglának való agyagot. >— Mi biztosítjuk, a 25 ezer nyerstéglagyártásához szükséges földet, — mondta Varga Bertalan, s Garda Károly hozzátette: — Mu­tassák meg a présnél dolgo­zók is, hogy mit tudnak. A présnél dolgozó Kosa Diáklevél kollégiumügyben Nagy öröm ért ben­nünket a közelmúltban: tanárunk kihirdette, hogy 5 napi tavaszi szünetet kapunk. Amikor letelt az ötnapi szünidő, azzal a gondolattal jöttünk visz­­sza, hogy az öt napra nem fizetjük az otthon­díjat. Ügy hisszük, hogy helyesen gondoltuk. A ta­nárunk mégis kijelentet­te, hogy fizetni kell. Őszintén szólva nem értjük ezt az intézkedést. Tudomásunk szerint ilyen esetben nem kell fizet­nünk, új rendelkezésről pedig nem tudunk. Na­gyon szeretnénk, ha az illetékesek felvilágosíta­nának minket arról: miért kell megfizetni a kollégiumi díjat az isko­lai szünidő idejére is? A Bessenyei György Diákotthon tanulói. Sándor főgépésznek egyelő­re még sok bosszúságot okoz, hogy a gép nem mű­ködik kielégítően. Vizs. nyiczki Endre és Tóth Géza elszedők is türelmetlenek, ha 5—10 percre meg kell állni, vagy néhány selejtet félre kell dobni. A munkahelyen ki van írva, hogy „Előre a. napi 25 ezer darabért”. Sajnos a na­pokban csak 20.100 darabot gyártottak és utána semér­ték el a 25 ezret. Elhatároz, ták, hogy munka megbe­szélést fognak tartani, amint néhány napi tapasz­talatra tesznek szert. Biz­tosítani akarják, hogy a napi tervet mindig túltel­jesítsék. A több termelés több fizetést is jelent, no meg — nem utolsó sorban — a vállalat jó hírnevére is vigyáznak, ezért verse­­nyeznek. y ékonydongájú, nyur­' ga, szerény fiú Szabó Péter. Haja barna, szeme élénk, sugárzik be­lőle az értelem, .ili-j múlt tizennyolc esztendős. A fiatalok egyhangúan őt ’álasztották meg a KlSZ- szervezet titkárának. Szor­galmas tagja a szövetke­zetnek. Amikor megláto­gattam, éppen Barkasz elvtárssal, a pártszervezet titkárával jöttek a szövet­kezet portája felé. Vállu­kon kapa volt. Dinnyét ültettek. Egy munkacsa­patban dolgozik a párt­titkár és a KISZ-titkár. Barkasz elvtárs a munka­csapat vezetője. Péter nem régen tagja az újjáalakult Űj Életnek. Akkor került haza a fa­lujába, amikor az ellen­­forradalom után újjáala­kult a szövetkezet. — Édesapádnak mi a foglalkozása? — érdeklő­döm. — öt hold földön gaz­dálkodik. — S mit szól, hogy le meg a szövetkezetben vagy? — Semmit. Vannak ott­hon elegen az öt holdra. Néha még a szövetkezet­nek is eljönnek segíteni, ha a munka úgy kívánja, — Miért léptél be a szö­vetkezetbe? — Láttam, hogy itt olyan emberek vannak, akik az ellenforradalom Héjén is helytálltak. Gon­doltam, ez szilárd terme­lőszövetkezet, ahol érde­mes dolgozni. így gondolkodik Szabó Péter, a fiatal tsz-tag, a KJSZ-szervezet titkára, akit becsülnek, szeretnek a tsz. fiataljai. Nem csak azért, mert szorgalmas, munkáját becsületesen el­látja, hanem azért is, mert jó ifjúsági vezető. így vé­lekedtek róla az időseb­bek is, fiatalok is. A rohodi Űj Élet-ben sok a fiatal. A tagságnak csaknem fele. Ezek a fia­talok a KlSZ-szervezet­­ben dolgoznak. S nem is rosszul. Nem régen ültet­tek el 600 darab facseme­tét a tsz. portája körül, s az iroda előtti térséget parkosították. Ha a mun-KÉT KISZ TITKÁR kában valami "emaradás van ott a KIZZ-tagjai se­gítenek. A legnehezebb helyekre mennek dolgozni fiatal kom n isták és pártonkívüli tsz-tagok. Je­lenleg tizenhét tagja van a KISZ-nek. Csupán két fiatal-házas nem tagja még. De most azok is be­lépnek. A vezetőség, élén Szabó Péterrel, segítséget kérve a pártszervezettől, megalakították a labda­rúgó csapatot. Az egyik vasárnap 3:3 arányú döntetlent ját­szottak a bajnokságban is résztvevő falusi csapat­tal. Ez nagy feltűnést kel­tett a faluban. A fiatalok rendszeres edzésen vesz­nek most már részt, mely­nek a levezetésére Árvái igazgató elvtársat kérték meg. — Mik a további ter­veid? — Május elsején műso­ros estet rendezünk, bál­lal egybekötve, melyre meghívjuk a falu ifjúsá­gát is. Eldöntöttük azt is, hogy egy alkalommal kerékpártúrát tartunk. Bemegy ” .k Nyíregyházá­ra, megtekintjük a Sóstót, Szervezetünknek sokat -egít a pártszervezet. Nem tudunk olyan prob­­'émával a pártvezetőség hez fordulni, amin ne se­gítenének.-k T> alkovics Zoli megle­*-* pődött. Nevét zúgta a terem. — Zolit válasszuk meg a KISZ-szervezet titkárá­nak — hangzott innen is, onnan is húsvét hétfő­jén az ófehértói kultúr­­házban. Több mint S0 fiatal sza­vazott Balkcvics Zolinak a honvédségtől nem rég leszerelt fiatal tizedesnek bizalmát. Zoli, ez a gesztenyebar­­nahajú, kék szemű, sze­rény fiú eleinte szabadko­zott. Hisz soha nem volt még ő vezető. Az igaz, hogy a honvédségnél dol­gozott a DISZ-ben, s a népitánccsoportnak is tag­ja volt, úgy érezte és még ma is úgy érzi, hogy ez meghaladja az ő képessé­geit. Felkereste hát a 'árttitkárasszonyt, Kozek Jánosnét, hogy tanácsot kérjen. — Mii csináljak, ho­gyan kezdjem? — fordult c. párttitkárhoz. — Ügy érzem, nem fogom tudni ellátni a titkári teendő­ket. — Majd segítünk — vá­laszolta az. S tanácsokkal látta el a KISZ-titkárt. Balkovics Zoli néhány napja titkár. Most kezd gondolkodni azon, mit is jelent az, hogy olyan sok fiatal bízik benne. S mun­kához látott. — Szabadkoztam, de most már nem adom fel a reményt — vélekedett, amikor beszélgettünk. — Segítségemre lesz a párt­­szervezet, a kommunisták, pedagógusok. Megszerve­zem a tánccsoportot. Én leszek az első, aki tagja lesz. Gondolkodtam már azon is, hogy zenekart kellene szervezni, mert a zene összehozza a fiatalo­kat. Ebben sok segítségre szorulunk. Beszéltem Ko­csis János pedagógussal arról, hogy jó lenne, ha pártfogolná a szervezetűn-. két. Ő meg is ígérte. A jó KISZ-vezető figye­lembe veszi a fiatalok ja-', vaslatait, kezdeményezé­seit. így cselekszik Zoli is. — Már az alakuló gyű­lésen sek javaslat hang­zott el. Hevesi Ildikó azt javasolta, hogy a KISZ szervezzen különböző szakköröket a fiatalok számára. Kőműves Laci egy mezőgazdasági tanfo­lyam szervezését sürgette a parasztfiatalok számára — magyarázta Zoli. Valóban ez mind olyan dolog, amivel foglalkozni kell és érdemes. — Most úgy tervezzük, hogy a KISZ-szervezet vezetősége és a pártszer­vezet vezetősége összeül tanácskozni és megbeszél- | jük a tennivalókat. El-1 mondhatjuk azt is, hogy* milyen segítséget várunk { a párttól X Az igaz, hogy Balkovics * Zoli nem párttag, de úgy* ■ érzi a párttól kaphatja a legtöbb segítséget, ha jól akar dolgozni. Ö igényli' is ezt. Tudja, hogy szocicr lista szellemben kell ne­velni a fiatalokat, hisz so­kat tanult erről a honvéd­ségnél. Csak segíteni kell neki, hogy megállja a he­lyét. Hisz egyéni paraszt­szülők gyermeke, aki ilyen munkát nem végzett még. — Egyik legnagyobb probléma amin javítani kell az, hogy megszüntes­sük azt az ellentétet a paraszt és diák fiatalok között, ami a faluban meg van — mondotta. Ezt csak helyeselni le­het. Minden segítséget meg kell adni számukra, hogy tanuljanak, szóra-i kozzanak. — Vannak olyan fiata­lok nálunk, akik még nem voltak túl a falun. Én úgy látom, hogy ez baj. Már gondolkodtam rajta, hogy közös utazást kelle­ne szervezni megyénk és országunk nevezetesebb helyeire, hadd ismerked­nének meg a parasztfiata­lok is a mi büszkeségeink­kel, amelyet 12 év alatt1 alkottunk. —s K—■ Virágzik a tulipánfa a záhonyi gyógyszertár udvarán Válaszolunk arra, hogyan lehet tovább szaporítani a magnóliát Nemcsak a záhonyiak, hanem az erre vetődő ide­genek is megcsodálják a záhonyi gyógyszertár és a fényeslitkei posta udva­rán a hatalmas magnólia fát, mely körülbelül 20 éves. A tulipánra emlé­keztető —, de annál na­gyobb — virágja miatt tulipánjának nevezik. A fa április 5-én kezdett vi­rágba borulni és Szabó Árpád gyógyszerész sze­rint május elsejéig vi­rágzik. Gyönyörű nagy fa, mely most úgy néz ki, mint egy hatalmas tuli­páncsokor. Harangszerű virága rózsaszínes, jó il­latú. A magnólia fa Észak-Kínában és Olasz­országban található. Kí­nában ritkaság számba megy, míg Olaszországban kis erdők formájában is díszlik. Mint Szabó bácsi elmondotta, többen meg­próbálták már a környező kertészek ennek a szép fának a továbbszaporítá­­sát. Mint mondták, nem használt a bujtásos, oltási és a magról való szaporí­tási módszer sem. Az alábbiakban vála­szolunk arra, hogyan le­het továbbszaporítani. A tulipánfa szaporítása A Magnolia lüiiflora (rózsaszín) és a Magnólia stellata (fehér) az elter­jedtebb tulipánja félék hazánkban. A tulipánfa őskori növény. A Föld melegebb korszalcából származik és maradt fent ma is a meleg égöv alatt. Nálunk az időjárás a mag­érlelésre nem, vagy nem minden évben megfelelő. Amikor csíraképes magot érlel, akkor ősszel a piros burokban lévő, torzsán ülő magvakat lefejtjük, szellős helyen szikkadni hagyjuk, s még az ősz folyamán elvetjük. A ve­tést szaporító ládába he­lyezett, könnyű komposzt földbe végezzük. A lá­dát meleg, páradús helyi­ségben helyezzük el és szükségszerűen öntözzük. (Legjobban megfelel a növényházak szaporító részlege a mag csíráztatá­sára.) A kikelt és megerő­södött csemetéket jó vé­dett helyen nevelni s csak következő tavaszon kiül-Z telni. A másik módszer a zölddugványozás. A fej­lett, de még nem fásodó hajtásokat megszedjük, leveleit lekurtítjuk, éles késsel metszlapot vágunk a hajtás alsó részén és a dugványokat folyami ho­mokba helyezzük. A pá­rás levegőt itt is növény­házban biztosíthatjuk a legjobban. Szabadban ár­nyékolást és öntözéssel bő párás levegőt kell biztosí­tani. Fásdugványokat az ősz folyamán megszedett, el- X vermelt vesszőből leheti készíteni tavasszal. i „Van-6 szerelmesed vallomás ?“ T erek-perec kijelen­tem, hogy van sze­­relmesebb vallomás, mint egy szál virág és semmi más. Igen is van, százszor is van. Bár rossz ember nem vagyok, csak mértékkel szeretem a virágot. Nem úgy, ahogy a virágárus asszonyok kinálgatják este az Anna cukrászdában, Békében, Kossuth-ban és másutt — legalább tíz­­szer-tizenkétszer. Máskü­lönben éppen ezért kelle­ne letiltani a műsorról ezt a virágos-dalt. A virág­árusok kihasználják ezt a konjunktúrát és ennek az érvével, hogy úgy sincs szerelmesebb vallomás,i valósággal terrorizálják a1 szerelmeseket. Ha pedig ezt nem lehet országos síkon megoldani, annyit nyugodtan merünk remélni, hogy a cukrász­dák és vendéglők vezetői megkímélik nemcsak a szerelmeseket, hanem má­sokat is a virágárus asz­­szonyok zaklatásától. Nem vagyunk szívtelenek, ter­mészetesen nekik is meg kell élni valamiből. So­kan szívesen vásárolnak szép, friss virágot, azon­ban eszpresszóinkban és vendéglőinkben hova­tovább már tűrhetetlen az asztaltól asztalhoz jároga­­tó — olykor erőszakosko­dó — virágárus. Tessék, álljanak meg, vagy ülje­nek le a bejárati terem­ben és aki virággal i 'car kedveskedni, oda fog. menni a virágárushoz ési megvásárolja a vallomást• tevő virágot. Ha ez így lesz, talán­­talán megváltoztatom ma­kacs álláspontom és egyet­­értek majd a dal szerző­jével, hogy Hazán nincs­­szerelmesebb vallomás egy. szál, beszédes virágnál. — áll —i

Next

/
Thumbnails
Contents