Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

i9St. taárdas 13, péntek KELETMAGYARORSZÁG 3 1957. évi Kosüuth-dífaiiaink (Folytatás az 1, oldalról.) Tudományegyetem), „Geo­fizikai alapismeretek” cí­mű könyvéért; FEJES-TÖTII LÁSZ­LÓT, a matematikai tudo­mányok doktorát, egye­temi tanárt, (Veszprémi Vegyipari Egyetem), Geo­metriai szélsőérték felada­tok, elhelyezési és fedési problémák terén elért tu­dományos eredményeiért; FÜLÖP LAJOST, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Eötvös Lóránd Tudományegye­tem), kiváló művészettör­téneti és művészetelméleti tndomáreyos munkássá­gáért; GILLEMOX LÁSZLÓT, & • Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Buda­pesti Műszaki Egyetem), a hazai nyersanyagokból történő titángyártás mód­szerének elvi kidolgozá­sáért és félüzemi megva­lósításáért; DR. HÁTNÁL IMRE akadémikust, egyetemi ta­nárt (Budapesti Orvostu­dományi Egyetem), A neuro-endoknn rendszer betegségeinek terén vég­zett jelentős kutatásaival elért eredményeiért; KOLBAY KÁROLYT, a mezőgazdasági tudomá­nyok doktorát, egyetemi tanárt (Agrártndományi Egyetem), A gödöllői iker­soros kukoriatermesítés módszerének kidolgozá­sáért, a keszthelyi trá­gyakezeléssel, a fűmag­termesztéssel elért kísér­leti és gyakorlati eredmé­nyeiért, valamint oktató­nevelő munkájáért; MÄNDI ANDOK gé­pészmérnököt (Ganz Vil­lamossági Gyár), a villa­mosgépek elmélete és szer­kesztése terén elért ered­ményeiért; SüRANYI JÁNOST, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagját, a száraz viszonyok között Is biztosan termő takar­­mánycirokfélék meghono­sításáért és elszaporítá­­sáért, a különféle bűzafaj­­ták használati értékének megállapításáért és szak­íród almi tevékenységéért; SZABÓ ZOLTÁNT, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagját, egyetemi tanárt (Szegedi Tud. Egyetem), új négy­lépcsős reakciómechaniz­mus kidolgozásáért, a re­akció-kinetika a homogén katalízis és gyökstabilizá­ció területén végzett ered­ményes elméleti kutatá­saiért, valamint új reak­ciókinetikai iskola megte­remtéséé! t; VANKÖ RICHARD gé­pészmérnököt, tervezőinté­zeti osztályvezetőt. (Bá­nyászati Tervező Intézet), a bányagép-tervezés terén elért kiváló eredményei­ért; VÁMOS GYÖRGYÖT, a műszaki tudományok kan­didátusát, kutatóintézeti igazgatót (Papíripari Ku­tatóintézet). A hazai pa­pírgyártás terén elért tu­dományos és gyakorlati eredményeiért; GNÄDIG BÉLA főmér­nököt, THOMA JÓZSEF mér­nököt, (Mélyépítési Ter­vező Vállalat), eredeti és utófeszítési rendszer ki­dolgozásáért és ilyen rendszerű feszített. vasbe­ton, híd, födém és tartály­­szerkezetek gazdaságos megvalósításáért, vala­mint korszerű gazdaságos mélyépítési szerkezetek terveinek készítéséért, (a díj egyenlő arányban meg­osztva), A Kossnth-díj III. foko­zatával és a velejáró húszezer forintos pénzju­talommal tünteti ki: CHOLNOKY TIBORT, az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem rektorát, eredményes ok­tató munkájáért; DUBNICZKY MIHÁLY olvasztárt, (Csepel Vas- és Fémművek Acélműve), az előirányzott tervek jelen­tős túlteljesítéséért, az előirányzott programszc­­rűség biztosításáért és több kivtlő olvasztár be­tanításáért; DR. GÖMÖRI PÁLT, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagját, (Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem), a víz és só­it nyagcserc kortanának te­rületén végzett kutatásai­val elért eredményeiért; HORVÁTH SÁNDOR csapatvezető vájárt (Kö­zépdunántúli Tröszt), ki­váló termelési eredmé­nyeiért; KERTÉSZ ISTVÁNT, az EMAG kovácsát, az export-kombájn gyártása terén végzett kiváló mun­kájáért, anyag- és energia­takarékosságot biztosító újításáért; KOVÁCS LÁSZLÓ Ta­­járt (Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt Zagyva üzem) jó munkaszervezés­sel elért kiváló termelési eredményeiért, valamint a fiatal bányászok oktatásá­ban elért eredményeiért; MIKE ISTVÁN terme­lőszövetkezeti elnököt, (Kömye, Dózsa Termelő­szövetkezet), az általa ve­zetett termelőszövetkezet kiemelkedő termelési ered­ményeiért, valamint a ter­melőszövetkezeti mozga­lomban végzett jó munká­jáért; NAGY ENDRE kutató­intézeti osztályvezetőt (Vasipari Kutató Intézet), a „Permalloy” és egyéb híradástechnikai, valamint villamosipari anyagok gyártási módszerének ki­dolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért; POTZNEB FRIGYES tengerészkapitányt, (a Magyar Duna-Tengerhajó­­zás) több évtizedes tenge­rész-hajóparancsnoki be­osztásában végzett kiváló munkájáért; SZEMERE GYULÁT, a Fejér megyei tanács, vég­rehajtó bizottsága műve­lődési osztályának csoport­­vezetőjét, a nyelvtan és helyesírás tanítás megja­vítása terén végzett ered­ményes munkásságáért, tankönyviről tevékenysé­géért; TANGL HAROLDOT.a mező gazdasági tudomá­nyok doktorát, kutatóin­tézeti osztályvezetőt (Ál­lattenyésztési Kutató In­tézet), a mezőgazda-ág fejlesztése érdekében vég­zett kimagasló munkássá­gáért; VAJTA LÁSZLÓ osz­tályvezető főmérnököt (Kőolajipari Tröszt), a kő­olajfeldolgozóipar, külö­nösképpen a hazai bitu­mengyártás megvalósítása terén végzett eredményes szervező, tervező és kuta­tó munkásságáért; DR WENT ISTVÁNT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Debre­ceni Orvostud. Egyetem), a hormonális ellenreguláció területén végzett kutatá­sok eredményeiért; BORS JÁNOS gyáregy­ségvezetőt és MARÖ1T LAJOS főtechnológust (Győri Magyar Vagon- és Gépgyár), (a díj egyenlő arányban megosztva); KAPUVÁRI JENŐ gyár­­tásegységvezetőí, RÄCZ SÁNDOR szerkeszlésveze­­tőt, PÉCSI SÁNDOR gyár­­egységvezető helyettest,' (Győri Vagon- és Gép­gyár), (Díj egyenlő arány-, ban megosztva.) Diesel] forgatiyus tengely sajtoló eljárással történő kidolgo­zásáért, valamint számos jelentős technológiai fel­adat közös kidolgozásáért; HORVÁTH ISTVÁN fo­noda vezetőt, RIGLER JÁNOS főmű­vezetőt (Pápai Textilgyár), A pamuttisztító gépek tc­­kercskéu/ü berendezése automatikus váltó szerke­zetének megtervezéséért és alkalmazásáért. A kormány a művészet és irodalom terén kifej-, tett munkásságáért a Kos­suth-díj nagydijával és a velejáró hetvenötezer fo­rintos pénzjutalommai túrrá tette ki: KODÁLY ZOLTÁN ze­netudóst, akadémikust, egész életművéért, A Kossuth-díj I. foko­zatával és a velejáró 50.000 forintos pénzjuta­lommal tüntette ki: KELTÁI JENŐ írót, sokoldalú műfajokban is változatos életművéért; (Folytatjuk.) Kállai €íy»ila elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) niáiyositására irányuló minden kísérletük mégis kudarcra van ítélve. Ennek egyik fő biztosítéka az, hogy az ellenforradal­mat levertük és megsemmisítjük. A 48-as történelmi analógia során ala­posan elszámította magát az ellenforra­dalom a nemzetközi erőviszonyok megíté­lésében is. Amikor 1849-ben kérő sza­vunk a nyugati országok urainál süket fülekre talált, a nemzetközi reakció vi­szont teljes erejével ellenünk fordult. „Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart” •— fakadt ki keserűn Petőfi s a túlerővel szemben elbuktunk. Ma, szerencsére, alapvetően mások a nemzetközi erőviszonyok. Olyan nemzet­közi tábor tagjai vagyunk, amelynek ve­zetőereje, a Szovjetunió, immár 40 esz­tendeje megingathatatlan sziklaként veri vissza a kapitalista világ támadó hullá­mait. A földkerekség lakosságának csak­nem felét magában foglaló szocialista tá­bor tagjai vagyunk, a proletárintemacio­­nalizmus kötelékei fűznek bennünket egy­máshoz s ezért az ellenforradalommal szemben vívott harcban a szocialista világ­­tábor tagjai egy emberként áll­tak és állnak mellettünk és ezért győztünk. (Taps.) S amíg ez a tábor megőrzi egységét és szilárdságát, amíg teljesíti internaciona­lista kötelességét egymással szemben, bárhol s bármikor támadjon is a reakció — ezentúl is győzni fogunk. Az 1848 jelmezeiben fellépő mostani ellenforradalom egyik legfőbb tanulsága az is, hogy az idegen reakcióval szemben mindenkor csak a belső reakció felszá­molása biztosítja az igazi győzelmet. Az 1849-es békepárt az árulók, a megalku­vók, a kapitulánsok pártja bomlasztotta a forradalom erőit. E párt fő célkitűzése az volt, hogy a demokratikus forradal­mat, a vörös republikánizmust, valamint a nemzeti függetlenség és szabadságharc ügyét elválassza egymástól. Mit tettek görgeyiek mai utódai és szövetségesei, Nagy Imre és társai? Szavakban a Rákosi-féle vezetés hibáj, ellen léptek fel, de e fel­lépéseket arra használták fel, hogy eltorzítsák a demokratizmus jelszavát, ugyanakkor deklarál­ták a polgári restauráció pártjai­nak szabad tevékenységet bizto­sító több pártrendszert, deklarál­ták a szocialista táborból váló el­szakadást, a varsói egyezmény felrúgását, az ország úgynevezett „semlegességét” a nyugati impe­rialisták védelme alatt, s szótla­nul tűrték a proletárdiktatúra vezető erejével, a Magyar Dolgo­zók Pártjával, s annak vezetőivel szemben gyorsam kibontakozó fehér terrort. Kell-e bizonyítani, hogy ezeknek az in­tézkedéseknek a világon semmi közük nem volt a hibák kijavításához, de an­nál több közük volt a népi államhatalom, a proletárdiktatúra felszámolásához. Sokan még azt is hangoztatják, hogy Nagy Imre és csoportja csak „egy lépést? akart visszafelé tenni, forradalmunk, szocialista szakaszáról vissza akart térni a polgári demokratikus szakaszára, s a „nemzeti kommunizmus” formájában akarta biztosítani eddig elért eredmé­nyeinket és további fejlődésünket. Igen ám, de a „csak egy lépés” is: a proletár­diktatúra felszámolása, a kapitalizmus visszaállítása. E mellett mint ahogy 1945 után sem lehetett a fejlődésben megállni félúton: nem lehetett a megoldatlan pol­gári demokratikus feladatokat megvalósí­tani anélkül, hogy nagyon komoly lépése­ket ne tettünk volna a szocialista átala­kulás felé, ugyanúgy nem lehet ■ megállni „félúton” visszafelé sem. Aki a proletár­­ditkatúrát felszámolja, az. eddig elért vív­mányait is felszámolja, s ezzel még a Pol­gári demokráciát sem tudja megvédeni és a fasizmusnak adja át az országot. Az elmúlt 12 év vívmányait meg­védeni, hibáit kijavítani, ered­ményeit továbbfejleszteni csak egy módon lehetséges: az ellen-; forradalom leverésével és meg­semmisítésével, , a népi demokrá­cia megvédésével és megerősí­tésével. Ami pedig a nemzeti kommunizmus gondolatát illeti, ehhez csak egy meg­jegyzésünk van. E gondolat ősét, a nem­zeti szocializmus elméletét és rendszerét, az élet már résen a történelem szemét­dombjára vetette. Semmi kétség', hogy ugyanez a sors jut osztályrészül az ugyan­azokat a célokat cs törekvéseket szolgáló „nemzeti kommunizmus'' jelszavának; K Kedves elvtársiak! Március. 15-éről uem lehet megemlékezni anélkül, hogy néhány szót ne szólnánk a magyar értel­miségről, elsősorban a mágyar írókról és a fiatal értelmiségről, a főiskolásokról. Már csak azért is meg kell róluk emlé­kezni, mert kiemelkedő szerepük volt az 1848-as forradalomban és sajnos, jelentős részük volt az 1956-os ellenforradalom­ban is. Szégyenkezve kell kimondani: a magyar értelmiség, az írók, az újságírók és az egyetemi hallga­tók egy része ezzel hűtlenné vált 2848 hőseihez és eszméihez. Akadtak gyászmagyarok, akik várj ú tol­láikat páyatollakkal akarták ékesíteni. Akadtak magyar írók, akik Petőfi őszinte igaz hazafiságával rútul visszaéltek s azt meghamisítva, az ellenforradalom szol­gálatába próbálták állítani. Petőfinél, a nemzeti gondolat szervesen összeforrt a magyar forradalom ügyével, s az euró­pai haladás gondolatával. „Égbe a népet és pokolba az arisztokráciát” — mondotta, s ugyanakkor, amikor elmondja a csen­des hitvallását: „Tied vagyok, tied ha­zám, e szív, e lélek”, s elzengte menny­dörgő dythirambuszát is: „Ott essem el éri a harc mezején” a hősökkel együtt „kik érted haltak, szent világszabadság'’. Petőfi nemzeti érzése egyben a né­pek testvériségének érzése. A világsza­badság prófétái szószólójának hazafisága, éppen ezért az igazi hazafiság volt. A mai, úgynevezett „forradalmá­roknál“, akik az ellenforradálóm szószólóivá és szövetségeseivé süllyedték, a „nemzeti“ gondolat szervesen összeforrt az ellenfor­radalom ügyével és a nemzetközi imperializmus előtti behódolással. Ez a „nemzeti” érzés nem hazafiság, ha­nem a szocialista hazát hitványul eláruló, nacionalizmus és sovinizmus. Micsoda szégyen egyes íróinkra, hogy még ma sem tudják, vagy akarják megérteni azt, amit Petőfi több, mint 100 évvel ezelőtt telje­sen tisztán és világosan látott. Petőfi még a polgári forradalom gondolatát sem tud­ta elválasztani a vilógszabadság ügyétől, s most akadnak olyan gyászmarxisták, akik a szocializmus ügyét akarják elvá­lasztani a proletámemzelköziség gondola­tától. Ideje lenne már egyes íróinknak is megtanulni, hogy Petőfit, a legnagyobb forradalmár magyar költőt, soha sem le­het a nép ügye, a haladás, a népek béké­je és felemelkedése ellen felhasználni. Petőfi életében és halálában egy volt és mindörökre az is marad: a nép és a nem­zetközi haladás szószólója és harcosa. A magyar ifjúság megtévesztett részének — különösen az egyete­misták és főiskolások között — tigyancsak van oka a magába szállásra ezen a napon és van jó­vátenni valója. Egyik írónk azt mondotta: w, 1848-*» márciusi ifjúság után támadt a hazanak egy 1956-os októberi ifjúsága is. Nos, ne­künk éppen ezzel az októberi ifjúsággal — a magyar ifjúság megzavart és megté­vedt részével van vitázni valónk. Amit tettek, bármilyen okból cselekedtek, akarva-akaratlanul az ellenforradalmat segítettek elő. Az októberi ifjúságnak ki ítéli gyógyulnia az ellenforradalmi esz­mei fertőzésből, éppen ezért az „októberi szellemet“ nem élesz­­tente, hanem mint szégyenfoltot ítéli letörölnie magáról s minél előbb újra március ifjúságává kell válnia. Segíteni fogja ebben a magyar ifjúságot a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. amely pár nap múlva, a magyar ta­nácsköztársaság kikiáltásának évforduló­ján bontja ki zászlaját. (Nagy taps.) — Kedves elvtársak! A mai március 15-i ünnepünket nemsokára két másik ünnep követi. E hó 21-én ünnepeljük a magyar proletariátus nagy történelmi vívmányának, a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 39. s rá néhány héttel április 4-én hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját. Mintha szimböliteuä'jelentő­sége volna annak, hogy március 15-e és április 4-e között ott van az első magyar proletárdiktatúra születésének ünnepe. Kétségtelen, hogy március 15-től április 4-ig az út március 21-én keresztül vezet s március 21-e e két dátumot nem elvá­lasztja, hanem összeköti. A proletárdikta­túra, a kommunizmus nagy eszméje így veszi át, valósítja meg s fejleszti tovább 1348—U149 forradalmi örökségét: Kossuth, Petőfi és Táncsics forradalmi hagyatékát. Éljen 1848—1849 dicső forradalmi emléke! Éljen 1848—1849 forradalmi örököse, a szocialista Magyarország! Éljen szocialista építőmunkánk veze­tője, a Magyar Szocialista Munkáspárt' Éljen a szocialista országok és min­den békeszerető nép impcrialistaeVcnes harci szövetsége!

Next

/
Thumbnails
Contents