Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-15 / 62. szám
i9St. taárdas 13, péntek KELETMAGYARORSZÁG 3 1957. évi Kosüuth-dífaiiaink (Folytatás az 1, oldalról.) Tudományegyetem), „Geofizikai alapismeretek” című könyvéért; FEJES-TÖTII LÁSZLÓT, a matematikai tudományok doktorát, egyetemi tanárt, (Veszprémi Vegyipari Egyetem), Geometriai szélsőérték feladatok, elhelyezési és fedési problémák terén elért tudományos eredményeiért; FÜLÖP LAJOST, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Eötvös Lóránd Tudományegyetem), kiváló művészettörténeti és művészetelméleti tndomáreyos munkásságáért; GILLEMOX LÁSZLÓT, & • Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Budapesti Műszaki Egyetem), a hazai nyersanyagokból történő titángyártás módszerének elvi kidolgozásáért és félüzemi megvalósításáért; DR. HÁTNÁL IMRE akadémikust, egyetemi tanárt (Budapesti Orvostudományi Egyetem), A neuro-endoknn rendszer betegségeinek terén végzett jelentős kutatásaival elért eredményeiért; KOLBAY KÁROLYT, a mezőgazdasági tudományok doktorát, egyetemi tanárt (Agrártndományi Egyetem), A gödöllői ikersoros kukoriatermesítés módszerének kidolgozásáért, a keszthelyi trágyakezeléssel, a fűmagtermesztéssel elért kísérleti és gyakorlati eredményeiért, valamint oktatónevelő munkájáért; MÄNDI ANDOK gépészmérnököt (Ganz Villamossági Gyár), a villamosgépek elmélete és szerkesztése terén elért eredményeiért; SüRANYI JÁNOST, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a száraz viszonyok között Is biztosan termő takarmánycirokfélék meghonosításáért és elszaporításáért, a különféle bűzafajták használati értékének megállapításáért és szakíród almi tevékenységéért; SZABÓ ZOLTÁNT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt (Szegedi Tud. Egyetem), új négylépcsős reakciómechanizmus kidolgozásáért, a reakció-kinetika a homogén katalízis és gyökstabilizáció területén végzett eredményes elméleti kutatásaiért, valamint új reakciókinetikai iskola megteremtéséé! t; VANKÖ RICHARD gépészmérnököt, tervezőintézeti osztályvezetőt. (Bányászati Tervező Intézet), a bányagép-tervezés terén elért kiváló eredményeiért; VÁMOS GYÖRGYÖT, a műszaki tudományok kandidátusát, kutatóintézeti igazgatót (Papíripari Kutatóintézet). A hazai papírgyártás terén elért tudományos és gyakorlati eredményeiért; GNÄDIG BÉLA főmérnököt, THOMA JÓZSEF mérnököt, (Mélyépítési Tervező Vállalat), eredeti és utófeszítési rendszer kidolgozásáért és ilyen rendszerű feszített. vasbeton, híd, födém és tartályszerkezetek gazdaságos megvalósításáért, valamint korszerű gazdaságos mélyépítési szerkezetek terveinek készítéséért, (a díj egyenlő arányban megosztva), A Kossnth-díj III. fokozatával és a velejáró húszezer forintos pénzjutalommal tünteti ki: CHOLNOKY TIBORT, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektorát, eredményes oktató munkájáért; DUBNICZKY MIHÁLY olvasztárt, (Csepel Vas- és Fémművek Acélműve), az előirányzott tervek jelentős túlteljesítéséért, az előirányzott programszcrűség biztosításáért és több kivtlő olvasztár betanításáért; DR. GÖMÖRI PÁLT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, (Budapesti Orvostudományi Egyetem), a víz és sóit nyagcserc kortanának területén végzett kutatásaival elért eredményeiért; HORVÁTH SÁNDOR csapatvezető vájárt (Középdunántúli Tröszt), kiváló termelési eredményeiért; KERTÉSZ ISTVÁNT, az EMAG kovácsát, az export-kombájn gyártása terén végzett kiváló munkájáért, anyag- és energiatakarékosságot biztosító újításáért; KOVÁCS LÁSZLÓ Tajárt (Nógrádi Szénbányászati Tröszt Zagyva üzem) jó munkaszervezéssel elért kiváló termelési eredményeiért, valamint a fiatal bányászok oktatásában elért eredményeiért; MIKE ISTVÁN termelőszövetkezeti elnököt, (Kömye, Dózsa Termelőszövetkezet), az általa vezetett termelőszövetkezet kiemelkedő termelési eredményeiért, valamint a termelőszövetkezeti mozgalomban végzett jó munkájáért; NAGY ENDRE kutatóintézeti osztályvezetőt (Vasipari Kutató Intézet), a „Permalloy” és egyéb híradástechnikai, valamint villamosipari anyagok gyártási módszerének kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért; POTZNEB FRIGYES tengerészkapitányt, (a Magyar Duna-Tengerhajózás) több évtizedes tengerész-hajóparancsnoki beosztásában végzett kiváló munkájáért; SZEMERE GYULÁT, a Fejér megyei tanács, végrehajtó bizottsága művelődési osztályának csoportvezetőjét, a nyelvtan és helyesírás tanítás megjavítása terén végzett eredményes munkásságáért, tankönyviről tevékenységéért; TANGL HAROLDOT.a mező gazdasági tudományok doktorát, kutatóintézeti osztályvezetőt (Állattenyésztési Kutató Intézet), a mezőgazda-ág fejlesztése érdekében végzett kimagasló munkásságáért; VAJTA LÁSZLÓ osztályvezető főmérnököt (Kőolajipari Tröszt), a kőolajfeldolgozóipar, különösképpen a hazai bitumengyártás megvalósítása terén végzett eredményes szervező, tervező és kutató munkásságáért; DR WENT ISTVÁNT, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, egyetemi tanárt, (Debreceni Orvostud. Egyetem), a hormonális ellenreguláció területén végzett kutatások eredményeiért; BORS JÁNOS gyáregységvezetőt és MARÖ1T LAJOS főtechnológust (Győri Magyar Vagon- és Gépgyár), (a díj egyenlő arányban megosztva); KAPUVÁRI JENŐ gyártásegységvezetőí, RÄCZ SÁNDOR szerkeszlésvezetőt, PÉCSI SÁNDOR gyáregységvezető helyettest,' (Győri Vagon- és Gépgyár), (Díj egyenlő arány-, ban megosztva.) Diesel] forgatiyus tengely sajtoló eljárással történő kidolgozásáért, valamint számos jelentős technológiai feladat közös kidolgozásáért; HORVÁTH ISTVÁN fonoda vezetőt, RIGLER JÁNOS főművezetőt (Pápai Textilgyár), A pamuttisztító gépek tckercskéu/ü berendezése automatikus váltó szerkezetének megtervezéséért és alkalmazásáért. A kormány a művészet és irodalom terén kifej-, tett munkásságáért a Kossuth-díj nagydijával és a velejáró hetvenötezer forintos pénzjutalommai túrrá tette ki: KODÁLY ZOLTÁN zenetudóst, akadémikust, egész életművéért, A Kossuth-díj I. fokozatával és a velejáró 50.000 forintos pénzjutalommal tüntette ki: KELTÁI JENŐ írót, sokoldalú műfajokban is változatos életművéért; (Folytatjuk.) Kállai €íy»ila elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) niáiyositására irányuló minden kísérletük mégis kudarcra van ítélve. Ennek egyik fő biztosítéka az, hogy az ellenforradalmat levertük és megsemmisítjük. A 48-as történelmi analógia során alaposan elszámította magát az ellenforradalom a nemzetközi erőviszonyok megítélésében is. Amikor 1849-ben kérő szavunk a nyugati országok urainál süket fülekre talált, a nemzetközi reakció viszont teljes erejével ellenünk fordult. „Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart” •— fakadt ki keserűn Petőfi s a túlerővel szemben elbuktunk. Ma, szerencsére, alapvetően mások a nemzetközi erőviszonyok. Olyan nemzetközi tábor tagjai vagyunk, amelynek vezetőereje, a Szovjetunió, immár 40 esztendeje megingathatatlan sziklaként veri vissza a kapitalista világ támadó hullámait. A földkerekség lakosságának csaknem felét magában foglaló szocialista tábor tagjai vagyunk, a proletárintemacionalizmus kötelékei fűznek bennünket egymáshoz s ezért az ellenforradalommal szemben vívott harcban a szocialista világtábor tagjai egy emberként álltak és állnak mellettünk és ezért győztünk. (Taps.) S amíg ez a tábor megőrzi egységét és szilárdságát, amíg teljesíti internacionalista kötelességét egymással szemben, bárhol s bármikor támadjon is a reakció — ezentúl is győzni fogunk. Az 1848 jelmezeiben fellépő mostani ellenforradalom egyik legfőbb tanulsága az is, hogy az idegen reakcióval szemben mindenkor csak a belső reakció felszámolása biztosítja az igazi győzelmet. Az 1849-es békepárt az árulók, a megalkuvók, a kapitulánsok pártja bomlasztotta a forradalom erőit. E párt fő célkitűzése az volt, hogy a demokratikus forradalmat, a vörös republikánizmust, valamint a nemzeti függetlenség és szabadságharc ügyét elválassza egymástól. Mit tettek görgeyiek mai utódai és szövetségesei, Nagy Imre és társai? Szavakban a Rákosi-féle vezetés hibáj, ellen léptek fel, de e fellépéseket arra használták fel, hogy eltorzítsák a demokratizmus jelszavát, ugyanakkor deklarálták a polgári restauráció pártjainak szabad tevékenységet biztosító több pártrendszert, deklarálták a szocialista táborból váló elszakadást, a varsói egyezmény felrúgását, az ország úgynevezett „semlegességét” a nyugati imperialisták védelme alatt, s szótlanul tűrték a proletárdiktatúra vezető erejével, a Magyar Dolgozók Pártjával, s annak vezetőivel szemben gyorsam kibontakozó fehér terrort. Kell-e bizonyítani, hogy ezeknek az intézkedéseknek a világon semmi közük nem volt a hibák kijavításához, de annál több közük volt a népi államhatalom, a proletárdiktatúra felszámolásához. Sokan még azt is hangoztatják, hogy Nagy Imre és csoportja csak „egy lépést? akart visszafelé tenni, forradalmunk, szocialista szakaszáról vissza akart térni a polgári demokratikus szakaszára, s a „nemzeti kommunizmus” formájában akarta biztosítani eddig elért eredményeinket és további fejlődésünket. Igen ám, de a „csak egy lépés” is: a proletárdiktatúra felszámolása, a kapitalizmus visszaállítása. E mellett mint ahogy 1945 után sem lehetett a fejlődésben megállni félúton: nem lehetett a megoldatlan polgári demokratikus feladatokat megvalósítani anélkül, hogy nagyon komoly lépéseket ne tettünk volna a szocialista átalakulás felé, ugyanúgy nem lehet ■ megállni „félúton” visszafelé sem. Aki a proletárditkatúrát felszámolja, az. eddig elért vívmányait is felszámolja, s ezzel még a Polgári demokráciát sem tudja megvédeni és a fasizmusnak adja át az országot. Az elmúlt 12 év vívmányait megvédeni, hibáit kijavítani, eredményeit továbbfejleszteni csak egy módon lehetséges: az ellen-; forradalom leverésével és megsemmisítésével, , a népi demokrácia megvédésével és megerősítésével. Ami pedig a nemzeti kommunizmus gondolatát illeti, ehhez csak egy megjegyzésünk van. E gondolat ősét, a nemzeti szocializmus elméletét és rendszerét, az élet már résen a történelem szemétdombjára vetette. Semmi kétség', hogy ugyanez a sors jut osztályrészül az ugyanazokat a célokat cs törekvéseket szolgáló „nemzeti kommunizmus'' jelszavának; K Kedves elvtársiak! Március. 15-éről uem lehet megemlékezni anélkül, hogy néhány szót ne szólnánk a magyar értelmiségről, elsősorban a mágyar írókról és a fiatal értelmiségről, a főiskolásokról. Már csak azért is meg kell róluk emlékezni, mert kiemelkedő szerepük volt az 1848-as forradalomban és sajnos, jelentős részük volt az 1956-os ellenforradalomban is. Szégyenkezve kell kimondani: a magyar értelmiség, az írók, az újságírók és az egyetemi hallgatók egy része ezzel hűtlenné vált 2848 hőseihez és eszméihez. Akadtak gyászmagyarok, akik várj ú tolláikat páyatollakkal akarták ékesíteni. Akadtak magyar írók, akik Petőfi őszinte igaz hazafiságával rútul visszaéltek s azt meghamisítva, az ellenforradalom szolgálatába próbálták állítani. Petőfinél, a nemzeti gondolat szervesen összeforrt a magyar forradalom ügyével, s az európai haladás gondolatával. „Égbe a népet és pokolba az arisztokráciát” — mondotta, s ugyanakkor, amikor elmondja a csendes hitvallását: „Tied vagyok, tied hazám, e szív, e lélek”, s elzengte mennydörgő dythirambuszát is: „Ott essem el éri a harc mezején” a hősökkel együtt „kik érted haltak, szent világszabadság'’. Petőfi nemzeti érzése egyben a népek testvériségének érzése. A világszabadság prófétái szószólójának hazafisága, éppen ezért az igazi hazafiság volt. A mai, úgynevezett „forradalmároknál“, akik az ellenforradálóm szószólóivá és szövetségeseivé süllyedték, a „nemzeti“ gondolat szervesen összeforrt az ellenforradalom ügyével és a nemzetközi imperializmus előtti behódolással. Ez a „nemzeti” érzés nem hazafiság, hanem a szocialista hazát hitványul eláruló, nacionalizmus és sovinizmus. Micsoda szégyen egyes íróinkra, hogy még ma sem tudják, vagy akarják megérteni azt, amit Petőfi több, mint 100 évvel ezelőtt teljesen tisztán és világosan látott. Petőfi még a polgári forradalom gondolatát sem tudta elválasztani a vilógszabadság ügyétől, s most akadnak olyan gyászmarxisták, akik a szocializmus ügyét akarják elválasztani a proletámemzelköziség gondolatától. Ideje lenne már egyes íróinknak is megtanulni, hogy Petőfit, a legnagyobb forradalmár magyar költőt, soha sem lehet a nép ügye, a haladás, a népek békéje és felemelkedése ellen felhasználni. Petőfi életében és halálában egy volt és mindörökre az is marad: a nép és a nemzetközi haladás szószólója és harcosa. A magyar ifjúság megtévesztett részének — különösen az egyetemisták és főiskolások között — tigyancsak van oka a magába szállásra ezen a napon és van jóvátenni valója. Egyik írónk azt mondotta: w, 1848-*» márciusi ifjúság után támadt a hazanak egy 1956-os októberi ifjúsága is. Nos, nekünk éppen ezzel az októberi ifjúsággal — a magyar ifjúság megzavart és megtévedt részével van vitázni valónk. Amit tettek, bármilyen okból cselekedtek, akarva-akaratlanul az ellenforradalmat segítettek elő. Az októberi ifjúságnak ki ítéli gyógyulnia az ellenforradalmi eszmei fertőzésből, éppen ezért az „októberi szellemet“ nem élesztente, hanem mint szégyenfoltot ítéli letörölnie magáról s minél előbb újra március ifjúságává kell válnia. Segíteni fogja ebben a magyar ifjúságot a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. amely pár nap múlva, a magyar tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján bontja ki zászlaját. (Nagy taps.) — Kedves elvtársak! A mai március 15-i ünnepünket nemsokára két másik ünnep követi. E hó 21-én ünnepeljük a magyar proletariátus nagy történelmi vívmányának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. s rá néhány héttel április 4-én hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját. Mintha szimböliteuä'jelentősége volna annak, hogy március 15-e és április 4-e között ott van az első magyar proletárdiktatúra születésének ünnepe. Kétségtelen, hogy március 15-től április 4-ig az út március 21-én keresztül vezet s március 21-e e két dátumot nem elválasztja, hanem összeköti. A proletárdiktatúra, a kommunizmus nagy eszméje így veszi át, valósítja meg s fejleszti tovább 1348—U149 forradalmi örökségét: Kossuth, Petőfi és Táncsics forradalmi hagyatékát. Éljen 1848—1849 dicső forradalmi emléke! Éljen 1848—1849 forradalmi örököse, a szocialista Magyarország! Éljen szocialista építőmunkánk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt' Éljen a szocialista országok és minden békeszerető nép impcrialistaeVcnes harci szövetsége!