Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

KELETM AG V ARORSZAG

1957. március 15, péntek

(Folytatás az 1. oldalról.) zetö szerepét, szocialista forradalmároknak is nevezték magukat, de megtagadták a proletárdiktatúrát. Az ellenforradalom e tragikomikus szerepe eljátszásához az előretolt osztagokat elsősorban azokból az úgynevezett kommunistákból toborozta, akik a Rákosi-féle módszerek ellenzékének tüntették fel magukat, a valóságban viszont már hosszú idő óta párt- és Szovjetunió ellenes frakciót képeztek a párton belül. Rajtuk kívül az ellenforradalom a magyar értelmiség szervezeteiben, az írószövetségben, az újságíró szövetségben, a Kossuth Klubban és a Petőfi Körben igyekezett a .abát megvetni. A pártonkívüli ellenzék szellemi vezetői és fő segítőtársai így elsősorban egyes írók, újságírók, fiatal értelmiségiek: egyetemi hallgatók voltak. Ezek az elemek a hibás pártvezetés elleni támadásukat' gyors ütemben kiszélesítették az egész párt, a népi demokrácia, a szocializmus és a Szovjetunió ellen, s bemocskolták a népi demokrácia minden vívmányát. Közülük számosán a szocializmus híveinek adták ki magukat, s ugyanakkor az ellenforradalmi erőkkel vagy nyílt szövetségre lépve, áz ellenforradalom nyomásának engedve, letértek a munkásosztály, a dolgozó nép álláspontjáról, elárulták a forradalom ügyét s az ellenforradalmi érdekek szolgálatába szegődtek.

Sajnálatos dolog, hogy a Losoncziak és Háy Gyulák pártellenes és állameUenes agitációjuk során „a demokratizmus” jelszavával, s a 48-as jelszavakkal rútul viszszaélve, sok jószándékú, becsületes, népéhez és nemzetéhe: hű embert is megtévesztettek, különösen az értelmiség és az ifjúság köreiben.

A 48-as jelszavak és kosztümök ellenére — elárulták 1848 forradalmi örökségét is, becsapták a jószándékú emberek nem kis részét.

Nem most először vetődik fel a magyar társadalmi és osztályharcokban a kérdés:

kik március 15 igazi örökösei?

Szerintünk az igazi örökösök azok, akik március 15 valódi szellemében cselekszenek, akik Kossuthnak, Petőfinek, Táncsicsnak nemcsak a nevét, hanem a szellemét is idézik, akik 1848—49 példáját, útmutatásait és történelmi tanulságait a változott történelmi viszonyok között tovább fejlesztik, akik a régi forradalmi hagyományt a fejlődés új hagyományaival gazdagítják.

A március 15-éhez való viszonyt és ennek jellegét mindenkor az határozza meg, hogy az egyes társadalmi osztályok, rétegek és törekvések képviselői milyen viszonyban állanak a nemzet előtt álló időszerű feladatokkal.

Akik a jelenkor haladó, forradalmi mozgalmaival szemben pozitív álláspontot foglalnak el, pozitív álláspontot képviselnek a 48-as forradalmi örökség kérdésében is.

És megfordítva: haladásellenes, forradalomellenes, reakciós erők soha, semmilyen körülmények között nem lehetnek forradalmi hagyományok igazi örökösei. Ez az örökség csak a haladó osztályok forradalmi képviselőit illeti meg.

A 67-es kiegyezés után, azt követően, hogy a magyar iöldesurak és tőkés szövetségeseik a nemzeti függetlenség, az állami önállóság követeléséről lemondva kiegyeztek a Habsburg monarchiával, csakhamar új mozgalom indult meg hazánkban: a munkásság szocialista mozgalma. A századforduló idején szervezetileg is megerősödve jelent meg az ú.i osztály a magyar politikai élet színterén: az Ipari munkásság. Ez az osztály a politikai porondra való lépésével új irányt szabott a társadalmi fejlődésnek. A szocializmus eszméi, amelyről a 48-as átalakulás forradalmi demokratái, a világszabadság énekese: Petőfi és a vörös republikánus Táncsics álmodoztak, testet öltöttek, s az utópiák világából a történelem napirendjére kerültek. Ez azt jelentette, hogy volt már gazdája, történelmi örököse 1843 forradalmi hagyatékának is. S a porondra lépő ipari munkásságban a falu szegényei is megtalálták az addig hiányzó szövetségest, a vezető erőt a nagybirtokos uralom elleni harcokban.

Az ipari munkásság első politikai fellépésétől kezdve újra felharsant 1848 csatakiáltása: le a Habs- I burg-uralommal! La a nagybirtokkal!

E történelmi feladat 1843-as és századvégi megfogalmazása között azonban két lényegbevágó különbség is volt. Az egyik az volt, hogy az ipari munkásság megjelenésével már nem egyszerűen 1848 két főfeladatának — az ország függetlenségének s a jobbágyság felszabadításának j — nagy történelmi problémájáról volt | szó, hanem azoknak az új feladatoknak I megoldásáról, amelyek a kapitalista fejlődés következtében jelentkeztek társadalmi és politikai életünkben. Az új követelések, az új történelmi feladatok jelentkezése természetesen új értelmet adott a régi követeléseknek is: így 1348 forradalmi örökségeinek is.

Másik lényegbevágó különbség pedig az volt, hogy az ipari munkássággal nem egyszerűen egy új osztály, hanem olyan osztály jelent meg a szinen, amely az eddigi osztályokkal szemben a társadalmi haladás élenjáró osztályát képezte, különösen azután, hogy létrejött ez osztály újtípusú forradalmi élcsapata: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ettől az időtől kezdve:

1. 1848 igazi forradalmi örököse a munkásosztály és ennek forradalmi pártja lett;

2. 1848 most már társadalmi és politikai fejlődésünknek nemcsak egyik kiinduló pontja volt, hanem a munkásosztály vezetésével a társadalmi és politikai megújhodásért folyó harc egész problémakörének szenes és elidegeníthetetlen része, az új történelmi feladatok megvalósításának feltétele is.

A kommunisták folytatták a márciusiak harcát

A kommunista párt megalakulásától kezdve, tehát csaknem 40 esztendeje őrzi a márciusi hagyoviányokat, s küzd e forradalmi örökség megvalósításáért.

A Kommunisták Magyarországi Pártja 1919-ben a Lenin vezette Bolsevik Párt után elsőnek vitte diadalra a szocialista forradalom vörös zászlaját. A magyar ipari munkásság, szövetségben a szegény parasztságai, az orosz proletariátus példáján lelkesedve, lerázta magáról azoknak a „vad úri tatároknak“ jármát, akik már 1848—49-ben is szembefordultak a dolgozó néppel s a Habsburg elnyomók s a saját érdekeik védelmében elárulták a demokratikus forradalom és a nemzeti függetlenség ügyét. Az 1919-es munkáshatalom — állapítják meg a március 15-i tézisek — hajtotta végre először a gyárak, a bányák, a bankok kisajátítását és a nagybirtok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egj-enlőség és az önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a „kunyhók lakóinak“ is az állampolgári jogokat, s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit — ahogyan azt Petőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlaja alá 1849 óta első hadseregét, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen.

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka következett. A Horthy fasizmus 25 éves uralmára is áll az, amit Jókai 1337-ben a bukott forradalom utáni helyzetről mondott: „Huszonöt év! Egy század negyed részei Kimondani is sok, hat még átélni! Hát még úgy átélni, ahogy mi éltünk! Annyi országos csapás, rémület, iszonyat, küzdelem,, hiú remény, kétségbeesés, elfásulás, újra ébredés, újra lefekvés, veszteség, megpróbáltatás után!“

És a hasonló iszonyattal és kétségbeeséssel teli Horthy-korszakban megint elsősorban a magyar kommunisták voltak azok, akik mélyen a föld alá szorítva 25 éven át, legjobb fiaik életét és vérét áldozva élesztették a magyar népben a felszabadulás törhetetlen hitét.

A Kommunisták Magyarországi Pártja a második világháború alatt is mindvégig állhatatosan , hirdette, szervezte s építette, 1848 szellemében a nemzeti ellenállás széles, antifasiszta, demokratikus i frontját.

i Kiadta a legszélesebb tömegeket mozgó- i sító stratégiai jelszót: független, szabad, ; demokratikus Magyarországot! Az antifasiszta harc e hívó szavára a felszabadító nemzeti harc élenjáró osztaga, a magyar munkásosztály köré tömörültek a

dolgozó parasztság tömegei s a haladó értelmiség legjobb képviselői.

A kommunista párt ezt nem utolsó sorban azzal érte el, hogy 1848—49 forradalmi örökségét teljes mértékben vállalta s az új körülményeknek és követelményeknek megfelelően a nemzeti felszabadító harc átfogó programjává szélesítette.

Olyan kiemelkedő politikai cs közéleti tényezők, mint Szekfü Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre, akik korábban élesen szembeálltak a kommunista mozgalommal, most nem utolsó sorban az uralkodó osztály által megtagadott 48-as forradalmi örökség vállalásáért | álltak a munkásosztály mellé, sőt vállalták az egységfrontot magával a kommunista párttal is. Ezeknek a hazafiaknak a Margit körúti katonai vésztörvényszék előtt való találkozása a kommunista mozgalom itthoni vezetőjével, Schönherz Zoltánul, közvetlen megpecsételése volt annak a már csaknem két éve tarló együttműködésének, amely az illegális kommunista párt s a magyar értelmiség legjobbjai — írók, újságírók, politikusok, színészek és képzőművészek között kialakult. A párt ezekben az években szüntelenül arra hívta fel a figyelmet, hogy az a szilárd politikai alap, mely körül az összes antifasiszta erőknek csoportoaulniok kell, az ipari munkásság és a parasztság szövetsége. A párt erre a politikai alapra támaszkodva szüntelenül hangoztatta: az antifasiszta magyar szabadságharc sikere azon éli vagy bukik, hogy a nemzeti függetlenség nagy átfogó programja hogyan olvad szerves egységbe 1848 meg nem valósított, lényegében polgári demokratikus, s az ipari munkásság forradalmi szocialista célkitűzéseivel.

1848 forradalmi örökségének vállalásából következett az is, hogy a kialakuló antifasiszta egységfront első tömegtüntetései 1941 végén a nemzeti függetlenség harcosainak, Batthyányinak, Kossutrtak és Táncsicsnak a síremlékénél rendezte meg.

A Népszava ismeretes 1941-es antifasiszta népfrontos karácsonyi száma ismét 48 forradalmi demokratikus hagyományaiból merített s az antifasiszta függetlenségi program vállalásából indult ki. Szekfű Gyula történész az 1848—49-cs forradalom és szabadságharc legfőbb politikai tanulságait foglalta össze, amikora fasiszta háború kellős közepén azt mondta': „Ilyen viharban... már nem arról van szó, hogy milyen négy fal közül lépünk ki és térünk vissza, hanem bizonyos lényeges dolgokban meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként külön válva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, nagyon sokan megértik egymás szavát.“

1848 folytatója as 1942-cs Magyar \emseti Független> ségi Front

Pártunk kezdeményezésére a forradalmi március szellemében alakítottuk meg 1942 tavaszán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front első szervezeti formáját: a történelmi emlékbizottságot, amelyet csak a belügyminiszteri önkény fosztott meg attól, hogy nevében is büszkén viselje a 48-as jelzőt. 1942 március 15-én a II. világháború legvéresebb tobzódása idején, a budapesti Petőfi szobornál lezajlott antifasiszta tömegtüntetés részvevői Kossuthra, Petőfire és Táncsicsra emlékezve március szellemében cselekedtek, amikor a rendőri terrorral dacolva, elemi erővel követelték: vesszen Hitler! Vesszen a háború! Külön békét! Munkásegységet! Munkás-paraszt szövetséget! Független, szabad, demokratikus Magyarországot! S ami mindezt magában 1 foglalta, éltették a szovjet-magyar barátságot. (Nagy taps.) így nyertek a márciusi eszmék a fasizmus ellen küzdő népek világkoalicíója idején új érteimet és tartalmat. József Attila, a nagy proletárköltő még a II. világháború kitörése előtt mesterien fogalmazta meg mindkét követelést, a nemzetit is:

Adj emberséget az embernek,

Adj magyarságot a magyarnak,

Hogy mi ne legyünk német gyarmat,

. És a proletárszocialistát is:

, A történelem futószalagára- szerelve ígyen készül a világ,- hol a munkásság majd a sötét gyárra i szegzi az ember ötágú csillagát!

a (Taps.)

A Szovjetunió nemcsak jclssabaditónh, hanem barátunk, segítőnk is

1944 végén, 1945 elején a szovjet hadsereg csapást-esapásra mérve kezdte kiszorítani a Szovjetunió, s más országok megszállott területéről a fasiszta hódítókat. A szovjet fegyverek győzelme meg-, hozta népünk számára is a várva-várt felszabadulást. Eljött végre az az idő, amikor Magyarország hosszú évszázadok gyarmati függősége után visszanyerte nemzeti függetlenségét és szabadságát. Eljött végre az az idő, amikor a mun-. kásság valóban a sötét gyárra szegezhette , az ember ötágú vörös csillagát.

Bármit is mondjon a hazai és a külföldi reakció, merjük nyíltan mondani: a dolgozó magyar nép örökre szívébe zárta a. Szovjetunió nagy felszabadító tettét és sohasem felejti el, hogy nemcsak felszabadított bennünket, hanem 12 éven át mint igazi barát és szövetséges, hűségesen őrt állt nemzeti függetlenségünk és szabadságunk érdekében.

Ezt tette most is, amikor az ellenforradalom sötét erői a legsúlyosabban fényé-, gették népi hatalmunkat, szocialista építőimunkánk eredményeit hazánk, függetlenségét. A szocialista országok internacionalizmusa ismét fényesen kitllta a próbát. Ismét bebizonyosodott, hogy a szocialista tábor vezető országára, a Szovjetunióra a baj és veszély idején minden baráti ország úgy számíthat, mint a testvér segítségére és támogatására. •

Az elmúlt év őszén lezajlott ellenforradalmi felkelés nacionalista uszítói egyik fő céltáblájukul a Szovjetuniót tekintették. Úgy tüntették fel a dolgot, mintha a Szovjetunió elnyomó, imperialista hatalom lenne. Ügy tüntették fel a történteket, mintha a cári Oroszország 1849-es és a Szovjetunió mostani szerepe a történelem egyszerű megismétlődése volna. Kell-e bizonyítani e vádak alávalóságút, a történelmi tények ilyen durva meghamisítását. A cári Oroszország akkor a nemzetközi reakció egyik oszlopa, a szentszövetség tagja, Európa zsandára volt, amely a magyar szabadságharc ellen Nyugat-Európa. s különösen Anglia és Franciaország kormányainak hozzájárulásával indult hadba.

A Szovjetuniót a cári Oroszországot elsöprő nagy szocialista forradalom szülte s immár 40 esztendeje a szabadságra vágyó, a felszabadulásért harcoló népek legnagyobb reménysége. Ki ne tudná, hogy a magyar szabadságharc megszentelt zászlóit, amelyek alatt Petőfi is küzdött s a vérét ontotta népe és a világ szabadságáért, Paskievics tábornok 1849- ben elorozta, a szovjet kormány pedig 1941 március 15-én barátsága ieléül visszaadta. Ki ne tudná, hogy a szovjet kormány e baráti gesztus után óvta az országot attól, hogy a hitleri fasizmus oldalán részt vegyen a világ legpusztítóbb . —a magyar nép számára csak katasztrófát jelentő háborújában.

S amikor az országot fasiszta vezetői a figyelmeztetések ellenére is belesodorták a háború örvényébe, 1343 legnagyobb hőse,

a forradalmár Petőfi a II. világháború egész ideje alatt olt harcolt a szovjet katonák sorai között, versei a szovjet katonák tíz- és százezreit lelkesítették a fasiszta zsarnokság elleni harcra.

Neki is, Petőfinek köszönhető, hogy a hős szovjet katonák bátran indultak ro-' hamra — élni, vagy halni — a világszabadság szent ügyéért, s hogy az éltála megénekelt vörös zászlókat, felszabadulásunk örök szimbólumát, a szovjet csapatok hozták el hozzánk. (Taps.) A magyar nép szent hálaárzeíét gyalazzák meg azok, akik a szovjet hősök emlékműveit az ellenforradalmi események idején '<> döntötték, míg az igazi hazafiak azok, akik annak idején e hősi emlékműveket felállították és most helyreállítják.

Az egykori cári Oroszországnak, a a fcrradalcm elfo'tó'ának mai eszmei utódai azol:, akik fellépnek a forradalmi népek ellen: a nyugati kapitalista hatalmak. akik ösztönözték, pénzelték, szervezték az ellenforradalmi összeesküvést hazánkban, hogy megdöntsék szocialista rendünket. A szélhámoskodásban' és népcsalásban a nyugati hatalmak és kiszolgálóik nagy mesterek: évszázados a Tapasztalatuk. A történelmi igazság clho, (Folytatás a 2. oldalon.)

Kállai Ciiiila elvlni«* beszéde