Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-14 / 61. szám

4

KFÍFTM AGYARORSZÁG

1937. március 14, csütörtök

C

sendes bes&elyetés

Juhász Gyulával, a tiszalöki járás tanulmányi Hány ember egy járási tanulmányi Jelügyelő ?

Felelet: öt ember, de legalább három.

Én: Ezt hogyan kell érteni?

Juhász elvtárs: (Komoly, megfontoltan, higgadtan beszélő középkorú férfi, aki legalább öt mondattal előre gondolkozik.) A i úr ásókban ezelőtt 5 munkaerő végezte azt a munkát, ami ma egyetlen emberre marad. A főbb tisztségek, amelyeket viselnem kell:

1. tanulmányi felügyelő,

2. művelődési felügyelő,

3. járási sportügyek intézője.

Én: Ügy tudom, a munkahelyek megszűntével a hatásköröket is elvette a megye?

Juhász elvtársí Valóban. A személyi hatáskör a megyénél, a gazdasági a járási számadó igazgatónál van már. De elképzeldalmi ügynek is kellene lennie. Az iskolában, ha ritkán is, előfordul, hogy a gyermekek némelyike provokációs kérdést tesz a pedagógusnak. Ez arra utal, hogy az iskolán kívüli ráhatást hezza be az iskolapadba. Nagyobb együttműködés kellene a pedagógusok és szülők között. Sajnos, a pedagógusok tekintélye meglehetősen apadt.

Én: S miért?

Juhász elvtárs: Mert minden népszerűtlen feladatra őket használták a

községekben. Az egyik volt járási tanácselnök egy ízben kijelentette: Aszerint értékelem a pedagógusokat, hány téesz tagot szervezett. (Az erőszakos szervezés során.) Másik oldalon: az ideológiai nevelés sem volt tökéletes. Regényt lehetne elbeszélni a bizalmatlanságról, velük szemben. Helyes volt? Amikor 20— 30 éves tanítói működést úgy ítéltek meg, hogy leventeoktató is volt a pedagógus, s megfeledkeztek arról, hogy egyszerű parasztszülők gyermeke. Nagyon örülök Balogh Elemér múltkori Nyíregyházán tartott beszédének, amikor kijelentette: az értelmiség nem osztály, de osztályértel.niség. Munkások és parasztok gyermekei.

Én: Mi volt a tapasztalata az ellenforradalom napjaiban?

Juhász elvtárs: Szemées tapasztalatom: leváltottak. Egy úgynevezett forradalmi járási tanácsülésen történt. Velem együtt a járás dolgozóihető, hogy a megye egyetlen munkaügyi előadója például kielégítően tud foglalkozni a megye mind a négyezer pedagógusának ügyeivel? Nem. A problémákkal továbbra is a járási tanulmányi felügyelőhöz fordulnak. (Mosolyog.) Döcög a szekér, de azért haladj

Ab értelmiség nem osztály, de osxtályértelmiség

Én: Vannak-e nagyobb döccenők az oktatásban?

Juhász elvtárs: Az oktatás kérdése nem csupán

‘skolaügy, hanem társa- »

VILLON EST NYÍREGYHÁZÁN

Kedden este történt. A József Attila Művelődési Ház nagytermében irodalmi műsor keretében Villon szavalóestet hallhattunk. A XV. századi francia költő verseiből értékes műsort állított össze a debreceni irodalmi kör együttese. A máskor zsúfolásig megtelt nézőtér soraiban, sajnos, csak kevesen élveztük a nyújtott művészi élményt, de annál lelkesebben ünnepeltük a városunkba érkezett színészeket, pedagógusokat és egyetemi hallgatókat. 42 együttes tagjai között volt Mensáros László is, a Csokonai Színház tagja,

aki három szavalatával éppen olyan feledhetetlen élményt nyújtott, mint a tavalyi Hamlett alakításával. Karácsony Sándor pedagógus összekötőszövege kitűnően szólaltatta meg a villoni kort és rámutatott az előadott versek lényegére. A Villonról kialakult hamis képet helyes megvilágításban mutatta be. Ebből láthattuk, hogy Villon szerette az egyszerű embereket, s érzéseinek hangot adott nem törődve a következményekkel. Az első szubjektív francia költő volt.

Nemcsak a színészek szavalatát élveztük, hanem a műkedvelők is igen

nagy sikerre, szerepeltek. Egészen újszerű, hogy < képzőművészek, rádiósok < és egyetemi hallgatók is; felléptek, akik szintén az irodalmi kör tagjai. Örömnél üdvözöljük a. jó kezdeményezést annál is inkább, mert cs. k néhány ilyen kör működik az országban, Jó lenne, ha máskor is ilyen élményben részesítenének bennünket. Hallottuk ugyanis, hogy ehhez hasonlóan a jövőben néhány irodalmi műsort akarnak összeállítani. Készülnek például Juhász Gyula, Kosztolányi, Vörösmarty műveinek tolmácsolására.

‘ Sz. M.'

felügyelőjével

nak kétharmadát. S hogyan? Egy példa: Pocsai Gyula panaszügyi előadót azért, mert nem ismerték.

Ha nem ismerjük — mondották —, akkor bizonyosan rosszul dolgozott. Tapasztaltam, hogy voltak, akik a nehéz napokban kiálltak. Mint Borivó Lászlóné, községi pedagógus, aki vállalta, hogy! miért kommunista. Általában a pedagógusok pasz-, szíván viselkedtek. öt. nevelő ellen folyt, illetvo. folyik fegyelmi vizsgálat,!

Milyen tervekkel foglalkoznak a járás iskolái ?

Én: Gondolok itt a távolabbiakra.

Juhász elvtárs: A iiszalöki iskola a monoki iskolával áll testvérségbeijj Cserekiránduláson voltak tavaly is. A tiszavasvári I. számú iskola már két éve egymásután a magyar Felvidéket járja nyaranta. Az idén is ezt tervezik. Mi egy pedagógus kollektívát szándékozunk vezetni gyermekekkel együtt Rimaszombatba. Gyönyörű

vidék, s nincs több ide 200 kilométernél. A tiszavasvári II. sz. iskolát a budapesti repülőtiszti iskola patronálja. Évente több ezer forintot ajándékoz a tiszavasvári iskolának. Tájmúzeumot is ilyen ajándékpénzből alapítottak. Minden évben itt va-nak az úttörőavatáson, s két gyermeket visznek fel a repülőtiszti iskolára tanulni. Ez, remélem, az 'dén is folytatódni fog.

Sipkay Barna,'

Ujabh hazatérők

A „Szabad földről” a napokban visszaérkezett újabb magyar csoporttal jött meg Nádori László, a volt OTSB módszertani osztályának vezetője, aki a melbournei olimpián szerepelt magyar sportküldöttségnek is egyik vezetője volt. Nádori elmondotta, hogy az Ausztriában tartózkodók közül Róka és Somogyi haza akarnak jönni, ebbeli szándékukat már meg is írták. Ats és Záborszky, bár jól megy nekik az úszás, Amerikába készülnek. Az Amerikában túrázók közül az úszók és vízilabdázók már befejezték szereplésüket, a vívók és tornászok 15-én érkeznek túrájuk végére San Franciscóban. Azok, akiknek nincsenek kint hozzátartozóik, március 31-ig valamennyien hazajönnek.

(23. folytatás.) *

Amint az autó az út végén hirtelen megállt, a tömeg előbbre nyomult és vastag gyűrűt vont a kocsi köré. Néhány zseblámpa fénye éles sugarakat vetett az autóra; mind a négy ajtaját hirtelen felszakították. De hamarosan kiderült, hogy nem a seriff ül benne. Egy ismerősnek tetsző férfi mászott ki a kocsiból, félősen hunyorgott a vakító fényben, és néhány an nyomban megállapították, hogy ez Del/>ach, az andrewjonesi borbély.

— Mit akartok, emberek? — kérdeze félénken és a kocsi felé hátrált. Nem tettem én semmi rosszat!

— Mit keresel erre? — csattant fel egy hátrább álló férfi kérdése és abban a pillanatban már át is furakodott a tömegen és kihívóan megállt előtte.

— Hallottam, hogy egy nigger megerőszakolt egy fehér lányt. Eljöttem, hogy segítsek a vadászatban — magyarázkodott a borbély. — Már nem egyszer vadásztam niggerekre és most sem akartam kimaradni a heCcből.

— Hagyjátok, nincs vele semmi baj — kiáltott fel egy másik férfi a tömegből. — Régen ismerem. Hozzá szoktam hajvágásra járni.

A tömeg lassan visszaszivárgott az udvarba. A borbély mesnvugodva a tűz felé közeledett.

— Történt már valami? — érdeklődött.

Senki nem szólt, csak néhányan rázták tagadóan a fejüket.

— Csak a napokban gondoltam arra, hogy itt lenne mar az ideje, hogy valami ilyesféle dolog történjen — fecsegett a borbély. — A Rimról-kerületi lincselés óta a niggerek, mintha megemberelték volna magukat. Annak már jó egy éve. Már attól tartottam, hogy a legközelebbi disznóság valahol az ország másik végében üt ki, olyan messze, hogy nem lesz módomban oda elmenni. De hát nem így történt. Ha jól megnézzük a dolgot, kiderül, hogy a nigger disznóságok olyan pontosan következnek be, mintha órára járnának. É11 figyelemmel kísértem ezeket a dolgokat, mióta csak Andrewjones-ban borbélykedom, annak pedig már kilenc éve.

Ügy látszott, mindenki egyetértett vele, de senki sem szólt. Azok közül, akik a tűz körül álldogáltak, legtöbben farmerek voltak, Shep szomszédai, akik egész életüket itt töltötték ezen a vidéken. Andrew-44

jonesból csak néhányan jöttek el és ezekre, mint városiakra, az emberek idegenkedve néztek. A szomszédok ezt a mostani esetet személyes ügyüknek tekintették és rossznéven vették, hogy a városiak ide tolakodtak és úgy handabandáztak, mintha nekik is annyi közük lenne a dologhoz, mint jómaguknak.

— Legutóbb három évvel ezelőtt voltam niggervadászaton —1 mondta a borbély. — Az akkor volt, amikor azt a négert felakasztottuk lent a Feeney-kerületben. Nehéz dió volt, elhihetitek! Három nap és három éjszaka kergettük azon a mocsaras vidéken, amíg megtaláltuk. Az is éppen ilyenkor történt, mint most, a nyár közepén.

Mielőtt az andrewjonesi borbély megérkezett, a várakozó emberek mindenfélét össze-vissza beszéltek Katy Barlow megerőszakolásáról, bár senki sem tudta biztosan, hogy tulajdonképpen mi is történt. Egyesek kétkedve rázták a fejüket. Az idősebbek közül többen ki is mondták: furcsának találják, hogy egyedül Narcissa Calhoun állította, hogy Sonny Clark megerőszakolta Katy Barlowot. Hiszen mindenki tudta, hogy Calhoun asszonyság éppen most egy petícióval házal és azt követeli hogy küldjék a négereket vissza Afrikába. Ezideig Katy maga nem nyilatkozott és orvost sem hívtak, hogy vizsgálja meg a lányt. Ez a néhány ember vonatkodott elhinni, hogy egy ilyen jónírű, tizennyolcéves négerfiú fehér lányhoz nyúlna még akkor is, ha Katy Barlowról van szó, hacsak a lány nem bátorította a fiút. Egyesek nyíltan meg is mondták ez az egész dolog úgy fest, mintha Narcissa Calhoun találta volna ki, hogy több aláírást szerezhessen a petíciójára.

De a legtöbben mégis nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy egy négerről mindent elhigyjenek. Egyikük, Oscar Dent, fűrészmalom tulajdonos a kerület déli végén, arról volt híres, hogy ahol csalt tudott, ártott a négereknek és a legcsekélyebb ürügyet is kihasználta a négerek ellen. Oscar gyakran dicsekedett, hogy már annyi négert küldött a másvilágra, nem is tudja számontartani őket. Az elmúlt télen a fatelepén lőtt le egy négert, egy másikat feszítővassal ütött agyon. A ^gyílkosságok miatt sohasem került bíróság elé, mert minden esetben önvédelemre hivatkozott. A kerület ügyésze jónéhányszor megkísérelte, hogy emberölés miatt vád alá helyezze, de aztán felhagyott a hiábavaló próbálkozásokkal, mert, mint mondotta, kár kidobni az ablakon az állam pénzét.

Az izgalom, amely megelőzte az andrewjonesi borbély érkezését, azóta lecsillapodott. Az emberek halkan beszélgettek. Sokan a tűz komi álltak és némán bámulták az izzó zsarátnokot. A legtöbben a gyapot várható őszi áráról vitatkoztak. Ha a gyapot ára fontonként nyolc cent alá esne, ez a legtöbb farmer számára azt jelentené, hogy az elkövetkező évben ennivalóra sem jutna elég. De ha a gyapot ára tiz cent fölé emelkedne, nemcsak jól ehetnének, de egy pár új ruhát és nehány darab bútort is vehetnének. Életükben nap mint nap a gyapot ara volt a legfontosabb beszédtéma,!

45 I (Folytatjuk;