Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-27 / 72. szám
?>1V. évfolyam, 72. slam 1937. március 27. szerda 1 magyar küldöttség; látogatásai az Uraiban VWvVyVvV»VvVWvVvA/vVvVWVWVVvVyVVWVVvVy^VvVVvVVVWV^AVvVyWyVVVvVA^AA»VyWvVV Vitacikk as önálló pártmunka értei meséséről .%.\\\.\\,V\VV\,V.\\\.V\\.\V\\.\V,\X.\\V\VV(i\Ml\V\\WW,VVVVV\\A\\.\\\VV* Miért nem égnek ct villanyok az állomás előtt ? Öreg tűzoltók jubileuma Rakamazon v v'-w '«e Megyénkben mostanában AT'®’ jutottunk el odáig, hogy valamennyi községünkben rendszeresen ülésezhetnek tanácstagjaink. Ez egyrészt örvendetes, mert mutatja az általános konszolidáció aránylag gyors szótár adását a legtávolabbi falvakban is. — Másrészt utal arra a sok bajra, nehézségre is, amivel eddig meg kellett birkóznunk és amelynek megoldása napjaink feladata. Mindebben a tanácstagoknak megtisztelő szerep jutott osztályrészül, akiket a nép bizalma állított községük élére a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális élet irányítására. Képesek-e, méltóak-e tanácstagjaink e megtisztelő szerepük betöltésére az elmúlt időszak nagy próbatétele után? ismeretes, hogy az ellenforradalom a pártszervezetek mellett elsősorban az államhatalom helyi szerveit, a helyi tanácsokat vette célba. Nyilván nem ok nélkül. A munkásokból, dolgozó parasztokból, szövetkezeti tagokból, értelmiségi és más kisemberekből a ncpválasztotta tanácstagok — mint a lakosság többségének vezérkara — a tanácsrendszer bevezetésének néhány éve alatt jól megálltak helyüket. Azokban a nagyszerű eredményekben, amelyek az utóbbi években születtek, a hibák ellenére is, a tanácstagoknak kiemelkedő szerepük volt. Az eredmények mellett a tanácstagok látták, sót bőrükön is érezték azokat a hibákat, amelyek a merev felső vezetésben megnyilvánultak. A falusi tanácstagokat a parasztpolitikában elkövetett hibákon kívül külön is sértette az a szerep, amelyet a begyűjtésben és egyéb népszerűtlen feladatok végrehajtásában gyakran vállalniok kellett. Emellett nem mindig vették figyelembe a tanácstagok önálló véleményét, választóitól kapott jelzéseit és javaslatait, panaszait. Az állandó bizottságokat sem tekintették mindig annak, aminek lenniük kell: a tanács javaslattevő, véleményező és ellenőrző szerveinek. Nem egyszer operatív végrehajtó munkára használták fel ezt az egyedül csak a tanácsnak felelős szervet. E hibák is hozzájárultak ahhoz, hogy a tanácstagok A tanácsülések elé zöme az ellenforradalmat bevezető tüntetésekben csak a hibák megszüntetésének erélyes követelését látta. A főbaj azonban nem ez volt, hanem az a szellemi zűrzavar, amely már október 23.-a előtt szétáradt a „kommunista” Nagy Imre és Losonczy környezetéből a- Petőfi-kör, az írószövetség és egyes sajtóorgánumok közvetítésével. A demagóg jelszavak, a hazug „nemzeti forradalom” és hasonló elméletek jóelőre megtévesztették a tanácstagok egyrészét választóikkal egyetemben. Ezért támogatták közülök egyesek a hazafias mezbe burkolt ellenforradalmi megmozdulásokat, vagy nézték ölhetett kézzel, félrevonulva az eseményeket. Itf índszenty emlékezetes rádióbeszéde sok dolgozónak kinyitotta a szemét. Nyilvánvaló lett, hogy lényegileg a régi úri rendszer visszaállításáról volt szó. S csakugyan kezdtek határainknál gyülekezni Habsburg Ottó, Horthy, Nagy Ferenc s a többi vérszopó. hogy a nép nyakára üljenek. Itthon a letűnt úri ivadékok, kulákok, Horthytisztek, csendőrök, prostituáltak és börtöntölteiékek segítségével igyekeztek beülni a hatalom kellős közepébe. A nemzeti tanácsok és a különféle bizottságok létesítésével az volt a céljuk, hogy ellenforradalmi diktatúrát gyakoroljanak. Ezt szolgálta a katonaság, rendőrség és a karhatalom feloszlatása és az új nemzetőrségek felállítása is. A tanácsokat természetesen feloszlatták volna, ha idejük engedi. Kezdetben csak a rajuk nézve megbízhatatlan vezetőket menesztették, a választott szervek működését beszüntették s az apparátust átvették, ahol volt rá erejük. Ekkor már a tanácstagok zöme látta, honnan fúj a szél s aggódva várták: lesz-e aki megálljt kiáltson a vidéken is meginduló fehérterrornak? — Lett! November 4-én a kommunisták java Kádár elvtárssal az élen a Szovjetunió segítségével megkezdte a rend, a nyugalom helyreállítását. A fegyveres ellenforradalmi csőcselék csak néhány napig volt uralmon, de ebből is mérhetetlen anyagi és erkölcsi kár származott népünkre. Megyénkben nagyobbszabasú regyveres harc ugyan nem dúlt. A kiszabadított bűnözök azonban jónéhány ember életét kioltották, raboltak, fenyegetőztek.' Ezeket a bűnözőket látta vendégül Szilágyi „polgártárs” a Sóstón, ami csekély 40.000 forintjába került a városnak. Az ipari üzemeinkben provokált sztrájk, az állami gazdaságok, gépállomások ellen intézett támadások, a szövetkezetek erőszakos feloszlása, sokszáz hold erdő letárolása és egyéb károk nagyértékű népvagyon elherdálására vezetett. Az úri bitangok azonban ezt nem bánták. Áldozatul szánták az imperialistáknak tetsző „szent szabadság” oltárára. Űgyis a néppel izzasztották volna ki nemcsak a károk pótlását, hanem az áhított fényes úri élet sokmilliós költségeit is. November 4-c után a szétvert ellenség taktikát változtatva, röpcédulákkal, fenyegetésekkel, rémhírekkel, (pl. a MŰK) igyekezett a rend, nyugalom és békés építő munka visszatérését megakadályozni. A konszolidáció azonban ennek ellenére sikeresen haladt előre az újjáalakult MSZMP, a megerősített kormány, a karhatalom, a munkásőrség és a dolgozók segítségével. Kormányunk azon első intézkedéseinek egyike, amely szerint haladéktalanul vissza kelleti állítani jogaikba a népválasztctfa szeneket — sok tanácstagban és dolgozóban örömet keltett, visszaadta önbizalmát és segítették tanácsaink talpraállását. A legtöbb községi tanácsunk a megyei és jáVási tanácsok segítségével néhány nap alatt visszaállt jogriba. Akadlak azonban olyan községek is, mint például Vámosatya, ahol február 20-ig a nemzeti bizottság intézkedett törvénytelenül. Ebbe a bizottságba nem vettek fel annak idején egyetlen párttagot sem tsz-tagot, de Rontás Dezső kulákot és barátait igen. Elképzelhető, mi volt ezeknek a szándékuk a kommunistákkal, tanácstagokkal és szövetkezeti tagokkal, s mennyire segítették pár hónapos uralmuk idején a szegényparasztságot. A z ilyen példák azt :gazoiják, hogy a legutóbbi időkig nem volt meg a feltétele annak minden községben, hogy a törvényesen megt^Tásztötr tanácsok a nép ügyéért vállalt szerepüket teljesen betölthessék. Sok helyen működött ugyan a tanács apparátusa, a végrehajtó bizottság, vagy legalább a vbelnök és titkár vezetésével, de a tanácstagok, az állandó bizottságok tagjai csak részben mertek tevékenykedni. Február derekán például a mándoki pénzügyi állandó bizottság elnöke nem merte vállalni, hogy a neve szerepeljen nyilvánosan az adófizetés terén végzett jp munkájával kapcsolatban. Van persze példa az ellenkezőre is. A mátészalkai járásban számos községben már másodszor tartottak tanácsülést ebben a negyedévben. Paposon például a március 12-i tanácsülésen többek között Kis János mondotta el, hogy bár nem párttag, mégis gyűlöli az cllcnfcrradalmárokat. Neki is szomorú sorsot szántak pusztán azért, mert tanácstag volt és a nép ügyét szolgálta. Munkájában azonban többé meg nem rettenthetik, mert meggyőződött a szocialista tábor erejéről és önzetlen segítségéről. Sokan vélekedtek hasonlóan a kibővített vbüléseken és egyéni bsszélgetcsek alkalmával a? elmúlt hónapokban. A megye és^a járás vezetőinek azt !s~ javasolták számosán, hogy most már va'amennyi községben csoi-bk tatlanul gvnkcrolják S 1anácsok államhafa!mi tevékenységüket a rendbontókkal, rémhírterjesztőkkel szemben és segítsék a lakosság békés termelőmunkáját. községük fejlődését. Gok igazság van ebben ^ a kívánalomban. A nyugodt építőmunkát, a sebek begyógyítását még sok helyen igyekszik zavarni az ellenség. Ezz a magyarázható néhány tanácstag visszahúzódása még e napodban is. Ernies, azon oun mar nincs semmi alapja, mert légy ver es védelmünk erős es szikiaszilárd. dazdasagi, társadalmi cs kuuuraiis helyzetünk egyenesen szükségessé teszi egész tauácsrcndszcrünk énneljes megmozdulását. A megyei iparagak termelése például januárban csak 82.7 szazaieka volt a tavalyinak, a berkitize lés viszont 148.4 százalékra ugrott. A termelékenység meg alacsony, a termelési költségek magasak, a munkafegyelem terén is sok a tennivaló. Falun az adófizetés nem egy községben jóval elmaradt az előirt színvonaltól. A mezőgazdasági munkák haladnak, de vetőmag, permetező anyag és szerszámok ellátása néhol zavart szenved. A Kádárkormány a gazdálkodás kötöttségeit erélyesen felszámolta, ami valósággal szárnyakat adott a parasztság termelési kedvének. A tanácstag sokat tehet, hogy ez fennmaradjon, megvalósuljon a belterjes gazdálkodás lehető foka. A kártalanításoknál a törvényesség betartásának ellenőrzése mindkét oldalról nagyon fontos feladat. Néhol az ellenforradalom nagyon felbolygatta a földkérdést. Mátészalkán Tóth József volt vb-titkár javaslatára a nemzeti bizottság kimondta, hogv az 1952-es tagosítás érvénytelen. Kocsordon .az unitárius pap új földosztást csinált. Másutt a földbirtokosoknak adták vissza papíron a birtokét, Káliósemjében Kállay András jelentkezett is érte a faluban. Az ..ősi föld” elmélet elsősorban a földbirtokosok és kulákok érdekeit szolgálta volna. Sajnos, ezt sekan nem értették meg azokban a zavaros napokban. Még ma is akadhat Ilyen jószándékú dolgozó. A tanácstag felvilágosító munkája tanácsüléseken, kisgyűlésen, fogadónapon, beszámoló gvűléseken. egyéni beszélgetések alkalmával fényt deríthet az ilyen megtévesztett emberek fejében. Ezzel is nagy jót cselekszik, ezzel is sebeket gyógyít. Az állandó bizottságok munkájára az új helyzetben is nagy szükség van megfelelő átszervezéssel. —1 A begyűjtési munka megszűntével például nagyobb buzgalommal segíthetne«, az állampolgári fegyelem javításában, a kereskedelem terén az árdrágítás megfékezésében, a termelést elősegítő árucikkeknek elegendő mennyiségben és idejében a fogyasztókhoz való juttatása érdekében. A mezőgazdaságban megszűnt a kötelező vetésterv készítése és ellenőrzése, az erőszakolt tsz-fejlesztés. Ez azonban nem jelenti azt, bog; a tanács a szövet-* kezeti mozgalom tanulmányozásával és támogatásával ne foglalkozzék, eredményeit ne ismertetné m lakossággal, a kényszert mellőzve. Kulturális életünkben is van mit tenni a tanácstagoknak. Itt a konszolidáció lassúbb, mint másutt. Értelmiségi dolgozóink, pedagógusaink nagyobb része hűséges a néphez. Az ellenforradalmi elemek elhatárolása, a csalódottak, megtévesztettek jó szóval való biztatása célravezethet abban, hogy kulturális életünk teljes kibontakozása bekövetkezzék. Sok a tennivaló a proletárnemzetköziség, a Szovjetunió iránti barátság, az igaz, hazaíiság helyreállítása terén. A gyermekek és az ifjúság szocialista szellemű nevelésére, a szülök, dől-' gőzök kulturális szükségleteinek kielégítésére nagyobb szükség van, mint valaha. A tanácsok sikeresebb " működése érdekében számos tanácsnál MSZMP pártcsoportokat alakítanak a kommunista tanácstagok. Igen jó kezdeményezés ez, hiszen a helyes^ és egységes álláspont kialakítása a í'első határozatok és a dolgozók kívánságának végrehajtását könnyíti meg. — Ettől a pártbefolyástól sem a többi tanácstagnak, sem a dolgozóknak nem kell aggódnia, mert éppen a közjó hathatósabb megvalósítására irányul. Űj pártunk és kormá-, nyunk néhány hónap alatt is bebizonyította, hogy a nép ügyéért, jobb boldogu-1 lásáért dolgozik. Ennek a legszentebb ügynek a szolgálatára lépjenek sorompóba egytől-egyig a tanácstagok. Most már rajtuk van a sor. Legyenek méltók a nép bizalmára. Lássanak munkához! 7,ajtai Antal.
