Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-27 / 72. szám

«> KELETMAGYARORSZÄG 1957. március 37. szerda Kommunisták vita-fóruma Hz önálló pártmunka furcsa értelmezései és következményei Ha esténként a kezembe I A kerül a megyei lap, első, h hogy a kommunistáit vita- rt fórumát elolvassam. Meg- p vallom őszintén, már iöbD- v szőr elhatároztam: tollat r; t eszek és írok, mert van­nak olyan dolgok egyes cikkekben, amelyekkel nem crtek egyet. é tippen olvasom Farkas elvtárs Cilikét. „Az ügy’ ér- h dekében” — címmel. A s cikk lényegével és céljával „ egyet értek, azonban egyes kérdéseket szeretnék bö­­\ ebben tárgyalni annál is ^ inkább, mert hivatkozik Fai- t kas elvtárs Lipö<t elvtárs r cikkére, s így fejtegeti a , falusi pártmunka önállósá­gát. Ezt a kérdést raga- *' dóm meg, mert magam is t 10 éve — kisebb megszakí- « tással — itt dolgozom. — h Napjainkban igen sokat be­szélünk az önállóságról, s már-már egészen oáajutot- r tunk, hogy felsőbb szer- j veink olyannyira magukévá y tették ezt, hogy most már r elég, ha a bélyegelszámo­­lásért látogatnak bennün- * két, vagy titkárin szabják r meg a havi feladatokat, j = Hogy aztán egész hónapon át a fiatal pártszervezelek milyen nehézséggel küzde­nek, az nem nagyon érdekli a járási intéző bizottságot. Hiszen önállóan dolgozza­nak úgy, hogy az jó le- ‘ gyen. Nem tudom, hogy ezt j minden alapszervezet ; úgy érzi-e vagy sem, : J de annyi biztos, hogy gazdaságunk pártszer­vezetének vezetősége így érzi, de ezt mond­hatom a községben működő hat alapszer­­vezetről is. Nagyon szép és üdvös dolog az önállóság, hiszen ezen keresztül lehet- a helynek és környezetnek < megfelelően kialakítani a < helyi politikát. Azonban van < olyan eset, amikor szüksé- < ges lenne egy-egy kérdés : tisztázása, de mire kijön- 1 nak, akkorra az ember az < újabb problémák között el- ! felejti és az a kérdés ott i marad nyitottan, vagy éppen rosszul megoldva. • •' En a magam részéről art; ’ mondom, helytelen s a ló' I másik oldalára esünk át; akkor, amikor ennyire ma-f gára hagyják a pártszerve-1 zeteket. Igaz, szememre 1 vetheti bárki, hogy te füg-1 getlenített funkcionáriusa voltál s te panaszkodol?| Mit szóljon akkor az aj pártvezetőség, ahol a hely- j zet nem ilyen? Azonban ez? megint azt eredményezné, ? hogy az ilyen helyekre nem? ir: kell most már segítség. $ Ez szörnyű nagy tévedés,? mert a szervezési kérdések-? ben nem is volna annyi baj. * Inkább az elvi, politikai J kérdésekkel. Még a mai J napig sem tudunk például 2 egy olyan kérdést tisztáz-} ni, ami feltétlen szükséges? volna. Hogyan bíráljunk? *1 például olyan személyt, j aki személyesen nem vett i részi az ellenforradalom-« ban, de egyes dolgokban ] támogatta azt, vagy: mit? lehet nevezni az elienfor-l radalom támogatásának stb. j Szóval volnának kérdé- $ sek, csak nincs kikkel í ezeket tisztázni, mert J ahogy azt a pártszerve- t zet meghatározta, úgy ? azzal a járási intéző ? bizottság nem ért ? egyet. ? I Azonban nincs idő arra, hogy azt megmagyarázzál«, I miért helytelen az állás­pontunk, s hogyan kell ezt vágj’ azt a kérdést elbí­rálni. Mi például ilj’en segítsé­get kaptunk eddig: A műit év decemberében, voltak kint az elvtársak azért, hogy megalakítsák az alap­szervezetet, (bár nálunk már november 12-én meg­alakult). Január elején ki­hozták a bélyeget, majd titkári volt ott ismét inst­rukciót kaptunk, majd fel­kerestek, amikor a mun­kásőrséget kellett megszer­vezni, s mikor a bélyegel­számolást bevitték. "Voltak kint még, de akkor gazda­sági kérdéseket tárgyaltak meg az igazgatóval s ott a pártszervezet részéről sen­kinek sem kellett ott len­ni. (No persze ez furcsa titkos dolog lehetett, ami­ről a pártszrevezetnek nem szabad tudni.) Azt hiszem, hogy a dióhéjban elmondott té­nyek máris igazolják, hogy egyik végletből átesünk a másikba. A megyei intéző bizottság­tól pedig egyetlen elvtár- { sat sem láttám, nemhogy: valamilyen segítséget kap-: lünk volna. Pedig lassan 5 hónap óla egj'szer már lett volna idő égj’ ilyen község­be is ellátogatni, ahol hat alapszervezet működik. Egy másik dolog, amit mi, a község alapszerveze­teinek vezetői hiányolunk: még egyetlen egyszer sem hívtak össze bennünket, hogy ott alaposan megvi-j tassunk egyes kérdéseket. Az egyik titkári értekezle­ten javasoltam ezt. Meg-? ígérték, azonban még a mm napig is ígéret maradt.? Szerintem feltétlen szük­séges volna itt Nagj’ecse-J den is arra, hogy havonta ? egyszer összejönnénk és ? megvitatnánk a község po-! litikai hangulatát. Közös! nevezőre hoznánk az alap-! szervezetek munkáját. > Ennek a túlzott magára­­hagyatottságnak, „önálló­ságnak” tudom be azt is, hegy egy ilj’en nagy köz­ségben. mint a miénk, ahol közel 10 ezer lélek van, még nem alakult meg az ifjúsági szervezet. Pedig volnának tagjai. Gábor István, a Nagj-ecsedi Állami Gaz­daság párttitkára. A szocializmust épí­­tő magyar mun­kás és dolgozó paraszt mielőtt fejszét fog kezé­be, hogy a hatóság által engedélyezett élőfát ki­termelje (kivágja) mindig eszébe jutnak ősei, akik nehéz munkájuk árán, nagy fáradsággal telepí­tették megyénk szélfogó erdőit — fasorait. Ezért a fával jó gazda módjára úgy gazdálkodik, hogy jusson is maradjon is. — Gondoskodik a kitermelt fák helyének újratelepíté­séről, új fasorok létesíté­séről, hogy évtizedek múlva gyermekei, unokái már ne ismerjék a szer­es tűzifa hiányát. Éberen őrködik afelett, hogy fa­­lermeléscvel ne csökkent­se erdőink, fasoraink szél­fogó hatását. Nem így tet­tek az ellenforradalmá­rok. Bz 1919-es direktórium pecsétje ICO éves menyasszonyi ruha Trajanus ezüstpénze -Rákóczi Libertása Mi újság a nyírbátori falumúzeumban Az líiO-es években egy bala­toni iuédl kis üdülőben e?y nyírbátori pedagógus különös elhatározásra ,'ulott. A peda­gógust Szalontal Barnának bírták, s mely öt erre az elha­tározásra serkentette, egy ki­sebb kiállítás rolt. Elégedetlen ; volt az ott látottakkal. - azon ^töprengett: mennyivel kü­lönb, gazdagabb, tökéletesebb anyagot lehetne összegyűjteni Nyírbátorban. M I E RT nem égnek a nyíregyházi állomás előtti kandeláberek? MERT A nyíregyházi állomás előtti tér sötét. A város fel­állított 36 kandeláber;, azonban az ívlámpák nem égnek. Felkerestük a Váro­si Tanács Építési és Közle. kedési Osztályát, ahol Föt­­desi elvtárstól azt a felvilá­gosítást kaptuk, hogy azért nem égnek a lámpák, mert nincs gazdája az Áramszolgáltatási Vál­lalat nem hajlandó bekap­csolni világításra. Felkerestük a Tiszántúli Áramszolgáltatási Vállalat szerelési osztályát es Iszály elvtárstól megkér' deztük, miért nem kapcsol­ják be ezeket az ívlámpá kát? a hibáknak! m m Ötig tuzűLték fubihunuL Vasárnap délelőtt Rakamazon a dohinybevállt kultúrtermében rendezték meg az öreg tűzoltók 30 éves jubileumát. A rakamazi önkéntes tűzoltó testület ezelőtt 30 évvel, 1927 március 23-én alakult meg. Az alapító tagok közül hárman vannak, akik még ma is óvják a községet a tűzvésztől és 30 éve küzdenek tűzkakas ellen. Héri Károly, Pál Gusztáv és Ivlajer Já­nos, az önkéntes tűzoltó testület 30 éves jubileum ünnepén saját maguk 30 éves működését is ünnepel­ték. Az öreg tűzoltók érdekes élményekről adtak szá­mot a jubileumi ünnepélyen. Mesélték a régebbi tűz­oltó évekről, versenyekről, kirándulásokról és az emlé kezetes és sokszor kockázatos tűzvészekről. A meleg hangú ünnepélyen Ligeti László községi tűzoltópa rancsnok, Szerencsés Sándor testületvezető cs Hér Károly volt tűzoltóparancsnok és Simon Péter, a BM tűzoltóparancsnok kiküldöttje szólalt fel. A. három idős tűzoltót Stomp László, a rakamaz Cipész KTSZ elnöke a ktsz. nevében lev éltárcávu ajándékozta meg. A tűzoltó parancsnokság mindhá rom tűzoltót 500—300 forint pénzjutalomban részest tette. Az ünnepi ebéd után a kellemes zene mellett ju biláltak a rakamazi önkéntes tűzoltók. Az összejövele érdekessége volt, hogy a jelenlevők, a tanács elnöke, tanácstitkár, a dohánybeváltó igazgatója, a ktsz. elnö ke cs több vezetőember is valamennyien tűzoltók Egyetlen elgondolkoztató tény volt: a tűzoltók nagy nagy többsége idős ember, főleg kisiparosok, és alig volt fiatal közöttük. Az idős barátoknak meg kell nyer ni a fiatalokat is a közös érdek, a falu védelme szem pontjából. A fiatalok bizonyára hallgatnak majd a. „ idősebbek szavára s együtt ünnepelnek egy jól sike- 1 lült tűzoltóverseny után. • Sikert ez jó műnkilk.odást kívánunk a rakamazi tűzoltóknak önként vállalt munkájához. — Nem kapcsolhatjuk be mert a kandeláberek hibá­sak, zárlatosak. Egy napig megpróbáltuk, de nem le­hetett üzemeltetni. — Ki a hibás? — Nem tudom, a kande­lábereket a Megyevill. ké­szítette. Tovább indultunk a Me­­! gyevillhez és beszéltünk Zala elvtárssal, és az egyik csoportvezetővel. — Mi csak a bekapc.so lást végeztük — mondotta Zala elvtárs. A kandelábe­rek 4-5 évvel ezelőtt készül­tek, a kábelhálózatot az áramfejlesztő vállalat rakta le. Hogy a hibát ki csinál­ta, azt nem tudjuk. — De mi a hiba? — A kandeláberekbe be­­folyik a víz és ez zárlatos­sá teszi azokat. Vízmentes­sé kellene tenni, de nem tudják megoldani, annyira szűk a belső része. — Ezek szerint nincs re­mény arra, hogy a 36 da­rab ív-lámpa világítani is fog? — Nem hiszem. Ha nem tudják vízmentessé tenni, akkor szó sem lehet, hogy az állomás előtti téren ki­gyulladjanak az új ívlám­pák. Eddig jutottunk el. Meg­állapítottuk, hogy az áll j­­más előtti tér továbbra is sötét marad. De eléggé sö­tét a „születés.” is ezeknek az ívlámpáknak. Sokan csi­nálták, elég régen és nincs felelős. Csak annj-i a kon­krétum, hogj- v>n nekünk K 36 új lámpánk, csak éppen | nem világítanak. Vajon 'rt­­? nck a hibájából? F. P. így született meg a nyírbá- <! tori múzeum! * A múzeum jelenlegi anyaga, { tág lehetőségei rég átsegítették{ (már a jó kezdeményezést a{ j kezdeti szakaszon. Tő problé-? í ma a helyiség szűke maradt. J Nagyobb, gazdagabb kiállítást ? lehetne berendezni a meglévő 4 anyagokból. Egy séta erről bár-? kit meggyőzhet. ? Nos, menjünk végig egy ér-? deklődő szemével s csupán? í olyan tárgyakról tegyünk cm-? lítést, melyek vagy újabb szer-? zemények, vagy különösebben * lelkeltik az érdeklődést. ? • Nyírbátor élővilágát csak szü- X [ken ismerteti a néhány fény- £ ► kép, preparált növény és állat ♦ [s a csodálatosan szép dioráma,? ► melyek a szűk helyiségben f [elférnek. Pedig a közeli Bátor-? liget páratlan érdekessége és ? I tudományos szempontból is ? [fontos faunája cs .»orut.a na-? [gyobb megismerési lehetőséget 4 ’érdemelne. Így jóformán meg? ► kell elégednünk az eleven- *• [szülőgyík kitömött példány a-Ínak megtekintésével. ? Csak ízelítő van bemutatva a? néprajzi vonatkozású gyűjtés-? bői, pedig milyen g zdag ebből? a raktár: A nyírbátori céh-élet f emlékei, többek közölt réz, ? pálinkás poharak, 1687-ből vaió ► kék, fehér mintázatú kerámia, ? 1825-ös ló-domborzatú, faragott «fapipa; 100 éves hímzett, kéz-1 ízel festett selyem menyasszo-* .ínyt ruha, pókhálókönnyüségü 5 stilizált virágokkal ékes c sipke? ‘ f kötény és fátyol, rózsaszín fc-« ♦ ketebársonnyai díszített váll-? . {kendő... * ♦ Régészeti anyaga is van a? - w múzeumnak. Kökorszakbeii 4 [ edények, s más ásatások so-1 rán felbukkant tárgyak; egérz'> 'evem. • • _ [[ ► pénzektől kezdve (Trajánus,; [ [Valériámig ezüst pénzei, L.X [Vents, Antonius...) Hunyadi? !János, Mátyás dénárja, Rákóczi« Libertása is megtalálhatók. A? > török idők számos emléke is « [itt van. Finomművű görbe tö-{ ► rök handzsár, tőrök, piszto-X ; Ívok. t ► Kétségtelenül leggazdagabb a J> [helytörténeti gyűjtés. 1952-ben? Szalontai Barnabás, sziszifuszi munka eredménye az, amelyet? ► csak nagy vonalakban hirtelen? [megismerünk; 80—90 éves fény-? [képek, képek Bátor múltjából,? [ életéből, írott emlékek, plaká- ♦ [tok, könyvek, monográfiák,? ► melyek a községgel, illetve a 5 Báthoriakkal összefüggnek. Még X Lengyelországból is küldtek > . {könyveket a múzeum számára i Bátho^i István lengy el király > személyével kapcsolatban. Ke- i ; [ [ vés olyan községe van liazámt ? nak, melynek ilyen gazdag? «anyag őrzi fejlődését, történe •■ ? ■ !, tót. ■ ♦ ; Mindezeken kívül van né-? • hány helyileg kevésbe jelentős,» ' de érdekes múzeumi tárgyuk ? ‘ lis. így a bécsi veretű dukál» méreggyűrű a XVIT. századból:? itt őrzik az 1919 évi megyei di­rektórium pecsétjét is, 1856-ik X ■ évi Társalkodó című ű?ság > Ira.’zgyüjteményét, az 1800-as % évi Társalkodó című újság? öF'í7e'»-vüHött példányait. A levéltári anyag lefényké-? pezve, filmtekercseken, kimé-« ríthetetlen lehetőségeket nyit ? még, fel kellene dolgozni. ♦ — Igen, — mondja Szalontai? Barnabás. — Sok munkát le-? hét itt találni annak, aki sze-? ■ ? re*» és'szívvel végzi, l { TTa valaki, akkor 0 az bi/.o- ? ► nyosan. ♦ { SIPKAV BARNA* ■ t * Az ellenforradalmáról; az októberi események lolyainan íelmerheieiicii karokat okoztak minden területen, így a megye 1 ásításában is. "Vanual inoara pusztítatták a pa­­rasabb levegői, több csa­padékot biztosító és a szel. • romboló hatását csökken- .1 tő erdőinket, fasorainkat, , kopárrá tették különösen a homoktalajú járásokat, Egyes (elelotlen szemé- , lyck (pásztorok) előszere­tettel legeltetik szarvas­marháikat, jun-nyajOákat a letarolt fák táskáiról sarjadt zsenge hajtásokon, semmibe véve a fásítás fontosságát. így a tavaszi szántó szelek gátlás nél­kül száguldanak végig megyénkben és az ülőről, már alig tudnak megbir­kózni a műu (altra rakó­dott homokfúvások eltá­volításával. De a dolgoz » paraszt is szomorúan lát­ja, hogy őszi rozsvetésé-, nck egy részét a féktelen szél tövestül sodorta el, másik részét pedig ho­mokkal temette be, a ia­­vaszi kalászosok és kapá­sok is sek kárt szenved­nek a szél állal szállított homokveréstől. Ilyen mos­toha körülmények közölt a termés felére csökken és a fáradságos munká­nak nem lesz meg áz. eredménye. Ma nincs megyénknek olyan dolgozója, aki ne érezni a szer- és tűzifa hiányát. Megyénk erdő­sültsége ugyanis mindüsz­­sze 5 százalék, hogy lábát önellá'íók lehessünk, ah­hoz 22 százalék erdősült­ségre lenne szükség. Hogy megyénk tcrinelöszovet­­keeztei, dolgozó paraszt­jai nagy terméseredmé­nyeket tudjanak elérni, állataik részére jó lege-. löt és bőséges takarmányt tudjanak biztosítani, még a tavasz folyamán pé- - tolni kell az esztelenül kipusztított több ezer ka­­tasztrális hold erdőt ; c f sok-sok kilométer hosszú fasort. Ezért minden ter­melőszövetkezet, dolgozó paraszt újítsa fel elpusz­tult erdejét, fasorát, léte­sítsen újakat. Minden ipari munkás, értelmiségi dolgozó ültessen el a ta­vasz folyamán ipartelep­­helyén, lakásánál legalább 10 darab akác. nyár. vagy’ fenyőfa csemetéi. A pe­dagógusok revei,jók az if­júságot a fa szereteíére, védelmére, ültessen el minden tanuló az iskola1 udvara körül 5—6 darab emlék-tát. Az úttörők lé-1 tesítsenck vegyes fafajok­ból álló úttörő fasorokat. A tömegszervezetek fá, radságet nem ismerve,; segítsék elő a Nyírségi1 Állami Erdőgazdaság ál­lal nevelt és a megye fe­­rüleíére a napokban szét­­küHemlő 15 millió cse.-! m*>te evers rs s^'vk.T'-ű ét, ápolását, vé­delmét. A megye fásítása vala­mennyiünk érdek", e ne­­,ncs r"l érdekében fof­­!*ink össze mindnyájén, lv’dd legyen a kv­­rőr be'ven doVozó né­mteknek íobb lét"! b:z*o­­sító, éneklő mad éráin k­­n"k. ba=znos vadjainknak védelmet nyújtó zö'deUő erdő. S zaboU'S-S zn t már megyei: Tanács Végrehajtó Bizotfsác*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents