Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

1957. márciu s 28, lsed ti KELETMAGYARORSZAG m (Folytatás a vasárnapi | tzámunkból.) Azután Rezembe került az Irodalmi Újság, s meg­hallgattam a Petőfi-kör vi­táit — folytatta. Olyan emberek vitték ott a szót, akik nem ismerik és nem ^tudják, mi volt a Horthy­­fasiszta Magyarország és olyan újságírók és írók, akiket mi tanítottunk meg írni. Miért nem száll szem­be velük a párt, hiszen, amit állítanál?, nem igaz! >— kérdeztem én. Miért engedi a párt, hogy lekop­jék a munkásosztály múlt­ját, becsületét, mártírjait? Aztán elolvastam Háy Gyulának „Miért nem sze­retem Kucsera elvtársat” című írását. Ha Háy Gyula azt írta volna, hogy a politikai bizottságnak va­lamelyik tagja, vagy egy gyár igazgatója életkörül­ményei, vagy magatartása miatt Kucsera, akkor ezt megértjük, de kissé sok volt, hogy Háy Gyula min­den munkáskádert be cksrt szennyezni. De nézzük csak meg, ki 'L* az a Háy Gyula. **áy Gyula 1956-ban «*0.000 forintot vágott esebra, 5 szobás lakása, BftJ&t autója van, s villája Leányfalun. Ne értsen félre senki, nem sajnálom tőle. Büszke va­gyok arra, hogy népi de­mokráciánk a művészeket, írókat és másokat bőkezűen jutalmazta. De ugyanakkor szomorúan kell gondolnom arra, hogy József Attilát 1938-ban a nyomorúság és ül­döztetés öngyilkosságba kergette. Ezért is íz­léstelen dolog, hogy Háy Gyula beállt azok közé, akik igyekeztek szellemi feltételt te­remteni az ellenforra­dalom számára, — Az ellenforradalom sok eredményünkről úgy beszél, mintha azt ők harcolták volna ki, ők valósították ! volna meg, pedig mi már a múlt év jú­nius 18-án előkészítet­tük mindazokat a ter­veket, amelyek most sorra megvalósulnak. Napirendre tűztük már ak­kor a munkástanács kérdé­sét, az életszínvonal emelé­sét és más hasonlókat. Ek­kor az ellenség is észrevet­te, hogy a párt vezetése szakítani akar a régi hi­bákkal, s az életszínvonal gyorsabb emelése érdeké­ben módosítani akarja a terveket. Ekkor egyszerre megindult a koncentrált tá­madás. Nagy hangon üvöl­tözték, hogy Magyarorszá­gon nyomortanyán él a munkás. Emelni kell a bé­reket. Egyszerre csak az egész országban féktelen iz­gatás, lázítás kezdődött. Már senki sem ismerte ki magát. Mindenki félt, vagy úszott az árral, Ezután arról beszélt, hogy az októberi esemé­nyek két vezérmotívuma a nacionalizmus és a szociá­lis demagógia volt, majd a szovjet csapatok beavatko­­sásának körülményeivel foglalkozott. Nos, elvtársak, itt áll maguk előtt az az ember, aki október 23-ról 24-re virradó éjszaka nem kérte, hanem követelte a szovjet csapatok tűzbevetését. (Vi­haros taps.) Azt mondtam: ha 1919-ben vitéz Nagybá­nyai Horthy Miklósnak jo­ga volt ide behozni más országok fegyveres erőit, köztük a szenegáli fran­ciákat és vérbetaposni a Tanácsköztársaságot, akkor Munkásnagygyűlés Csepelen nekünk sokkal inkább jo­gunk van a népi hatalom védelmére segítségül hívni a szovjet' csapatokat. (Úgy van. úgy van!) — (Lelkes taps.) Miért tartom lényeges­nek ezt a csepeli gyűlést? — folytatta. — Azért, mert odakinn a ' művelt nyuga­ton nagyon sokan üvöltot­­ték, hogy „még Csepel is harcolt.” Nem igaz! Itt csak huligánok . es lum­­penproletárok harcoltak! (Nagy taps.) Minden kom­munista köteles megvé­deni a csepeli munkásság| Marosán oivtárs beszéde történelmi múltját', és: be-|| sizmus. Ha van Rákosi Má­­csületét. | tyásnal? bűne, akkor két Az öntudatos csepeli -Bűne t bizonyosan- van: az munkás kezébe — az árulás következtében — nem jutott puska. Pe­dig ha eljut a kezükbe, meg sem mer itt muk­kanni az ellenség. Tartozom megvédeni nem­csak a csepeliek, hanem a. budapesti nagyüzemek be­csületét is. A régi szerye­­zett munkások, a munkás­­osztály hű harcosai passzí­vak voltak az igaz, de nem fogtak fegyvert a munkás­­hatalom ellen. (Úgy , van, úgy van. Taps.) egyik az, hogy a proletár­­diktatúrát a kommunisták .ellen ■ alkalmazta, . a má­sik, hogy kiölte az öntevé­kenységet a párt tagjaiból. Igazuk volt a kínai elv­­társaknak abban, amit a nii október előtti proletárdiktatúránkról mondottak. Valóban nem semmisítettük meg az ellenforradalmat 12 éven át, de most meg­­sehunisítjük! (Lelkes taps.) Iliiért nem fogott fegyvert a parasztság? .1 népszerűtlen feladatokról Az októberi események nagy pozitívuma —, amiről az ellenség nem szeret be­szélni, — hogy 1 a magyar parasztság nem vett részt a fegyveres felkelésben. —­­Ennek a magyarázata egész egyszerű: kitől kapott a magyar paraszt földet? 1945-ben „ruszki” fegy­verek jelenlétében osz­tottunk földet, államo­sítottuk a bányákat, a bankokat, a gyárakat, s felépítettük a munkás­hatalmat Magyorszá­­gon. (Lelkes taps.) (Közbekiál'tááok:: úgy van!) Ha az angolszász csapatok, jöttek volna ide, lehetett volna földet osztani? (Fel­kiáltások a hallgatóság so­raiból: nem!). A magyar paraszt nagyon jól tudta ezt 1956 októberében is; Marosán György . ez­után azt az ellenforradalmi híresztelést vette bonckés alá, amely szerint hazánk „szovjet gyarmat” lenne. Voltunk gyarmat,' való­ban — hangoztatta, — leg­utóbb 400 évig osztrák gyarmat, s aligha lehetne másnak nevezni a Horthy- Magyarország 25 éves „füg-í getlenségét.” — Aljas, gonosz ez a „gyarmati vád” a ma Ma­gyarországával kapcsolat­ban. Nincs más célja, mint hogy bizalmatlanságot kelt­sen a .szocialista tábor el­len. Kétségtelen, hogy vol­tak hibák a magyar­szovjet viszonyban az elmúlt években, de nem ezek a hibák a döntőek a kérdés meg­ítélésében, nem ezek jellemezték a magyar­szovjet viszonyt, Rá­kosi Mátyás követhe­tett el hibát, sőt bű­nöket követett el! De nem igaz, hogy e 12 évet a hibák, a bűnök jellemzik, —• hangoztatta Marosán György a hallgatóság lel­kes helyeslése .közepette. A következőkben arra az időszakra pillantott vissza, amikor a forradalmi mun­kás-paraszt kormány no­vember első hetében meg­érkezett Budapestre, Jöttek hozzánk küldött­ségek, egyik a másik után. Követeléseket állítottak: vegyük be Nagy Imrét, Maiétert a kormányba, vagy sztrájkba lépnek! Es követeltek még sok min­den mást is. Mi azt mond­tad erre: ám sztrájkolja­tok! Az utca hangosai nem fogják még egyszer meg­szabni, ki legyén a párt el­ső titkára, ki legyen a mi­niszterelnök — ezt a mun­kásosztály, á párt fogja megszabni?!' Ezúttal is — mint a be­széd során annyiszor — lelkes taps szakította félbe az előadót, aki ezután így folytatta: Első lépésünk az volt, hogy fegyvert adjunk azoknak, akiknek a szí­ve, az esze a helyén van. Hogy ne enged­jük meg még egyszer, hogy a kommunisták, a munkások fegyver nél­kül maradjanak. Szólt a következőkben az „összkomfortos” sztrájk, rói. . ZüUesztette ez- a különös, sztrájk a munkásosztályt, de Volt egészséges hatása is: áz öntudatos dolgozói? mindinkább felismerték,' hogy miről van szó, s így kezdődhetett meg a minő­ségi változás. Megkezdődött akkor, amikor a becsületes, a bátor, á harcra kész kommunisták kimentek az utcára, jelezve, hogy az utca -miénk volt és a mién'^ marad. Ott volt azr Utcán a karhatalom is, ott volt Csepelen is! (Yaps.) Elmentünk a bányászok­hoz is, szenét kértünk tő­lük, és itt. önök, csepéli mun­kások előtt kell mély­séges köszönetét mon­danom bányászainknak, akik ma már soktíz­ezer tonna szenet ad­nak! Nagy taps köszöntötte hős bányászainkat, - majd Marosán György az eddigi béremelésekről beszélt, rn.jd hangoztatta: Ezért kell látniok mind- ■ azoknak, akiknek béreme­lésre eddig nem; került sor, most előterjesztik; kérel­meiket: a’ további emelé­sekhez gazdasági előfeltéte­lek kellenek. Ezek nélkül csak az inflációhoz köze­lednénk, ha a kéréseket nyomban kielégítenénk. Átszerveztük, megerősí­tettük a karhatalmat, lét­rehoztuk a munkásőrséget. A híres MŰK kudarcba fulladt. A kormány a jövőben is keményen visszaüt bárholis jelentkezne a fasiszta banda?! Októ­ber. 23 megtanított minket arra, hogy kor­mányozni csak kemény kézzel lehel! Nem szabad elfelejtkezni néhány dologról -— foly­tatta —, ha a közelmúlt eseményeinek rugóit vizs­gáljuk. Nem szabad elfe­lejtkezni' arról, hógy Hit­ler utolsó csatlósa voltunk, nem szabad elfeledkezni arról, ho°y munkásosztá­lyunkat is fertőzte ü fa-Van, bátorságom népsze­rűtlen. feladatokról is, be­szélni/., Vállalom., mindazt, amit Rákosi 1949 májusáig csinált, együtt , csináltuk, nincs,; okpm szégyenkezni. Az 1949-es választásokig a kommunista párt az -ország legnépszerűbb pártja volt, vezetői köztiszteletnek ör­vendtek. Rákosi bűne azért nagy, mert ezt kockára tette, — mindegy, hogy személyi kultusz, vagy más címen. . Ebben az országban ár­tatlan, becsületes em­bereknek nincs okuk félni. Nincs és nem is lesz koholt per, mert van elég rabló és gyil­kos, akiket bíróság elé kell állítani! Most már nem kell Olyan keményeknek lennünk, mint eddig, mert a törvényes rend' helyreállítása egye­nesbe jutott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bű­nösökkel szemben nem al­kalmazzuk a törvény szigo­rát., A demokratikus eletet most rhár ' mindenki szá­mára biztosítjuk! Ezzel a csepeli gyűléssel a munkásgyűlések korszaka kezdődik Budapestén: A kommunistáknak ki kell menniöl? az üzemekbe a tö­megek közé, -Nincs okunk szégyenkezni azért, mert kommunisták vagyunk. — Mindig büszke vagyok ar­ra, hogy résztvettem abban a mozgalomban, amely megváltoztatta és új vá­gányra lendítette ennek az országnál? a sorsát. Minél bátrabban és ha­tározottabban lépünk fel, annál csendesebbek lesznek a reakciósok. . Voltak, akik azt várták, hogy a Kádár-kormány nyilatkozatai majd további fényt derítene!? egyes dol­gokra, ezek- még tétováz­lak. Szemüket nem nyitot­ták ki az októberi esemé­nyek dokumentumai, a „MŰK” , és sok minden más, így a kommunisták agitációja. Ml. a kommu­nisták figyelmét másók fe­jé szeretnénk fordítani. A munkásoknak na­gyon komoly rétege azért nem jön a pártba, mert szégyeli magát. Érzi, hogy az MSZMP vezetőségének és a munkás-paraszt kor­mánynak igazi volt és igaza van. Valaki azt mondta nékem: „Mcst lépjek be, amikor az a,ktívaüléseken szememre hányják, miért nem jöt­tem előbb?” Kérem a kom­munistákat, forduljanak efelé a réteg feR. Ez a szé. gyenérzet1 a becsületességet jelenti, ■ Felhívom a kommunisták figyelmét a jószimatu kar­rieristákra i?, akik látják, nogy á csata ., eiuoit, '' ‘kin jönnek ‘ az ' ENSZ-csapatuk, nincs remény arra, hogy megforduljon a helyzet — tehát igyekeznek újból ki­használni , az , alkalmat. A párt 220.000 /tagja , között legalább 10.0Ö0 karrierista van, aki meghúzódik,1 sod­ródik velünk, í de van 210.000 olyan , kommunistánk, aki nemcsak kézzel, ész­szel, szóval és tollai, de­li a kell fegyverre! is helytáll. (Nagy taps.) A budapesti kommunisták eddig csak felszínesen agi­táltak! Végétért a zárt ak­tívaülések korszaka. , Meg­­! kezdődött a nyílt pártna­pok . és, munkásgyűlésék időszaka, a.' felvilágosítás kemény munkája. Még nem vettem részt olyan mun­kásgyűlésen, amelyen any­­nyi fiatal is megjelent vol­na, mint a inai gyűléseit. RehdsZeriní az idősebbek jelenték meg és ez nem vé­letlen, hiszen ők ismerték a fasiszta Magyarországot és tudták,' mit veszítenek, ha győz az ellenforrada­lom. Jelentkeztek •’ tehát pártmunkára és nem kö­nyököltek írőásztalért. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké a karhatalmistáké, akik a. legnehezebb időkben fegyvert fogtak, ott­hagyták családjukat, nem kerestek írósztalt. hanem helytálltak, ami­kor nehéz volt helyt­állni. (Taps.) Ez a mi aranytartalékunk! (Taps.) Néhány nappal ezelőtt Moszkvába indult a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány. és a párt delegációja, hogy tárgyaljanak a ha­zánkat érintő politikai, gaz­dasági, kulturális és egyéb kérdésekről. Ez a tanácsko­zás fokmérője annak, hogy Magyarország népének es kormányának á tekintélye és súlya megnőtt. Az egész világot meglepte a magyar koi-mány- és pártküldött­ség .fogadtatása Moszkvá­ban. Ezen a gyűlésen is mély­séges szeretettel köszönöm azt az anyagi, politikai és katonai támogatást, ame­lyet a Szovjetuniótól, Kí­nától, a Néínet Demokra­tikus Köztársaságtól, Ro­mániától, Lengyelországtól, | Jugoszláviától és, Albániától kaptunk. (Hosszantartó taps.) Ez a segítség is mu­tatja, hogy nem vagyunk egyedül — mondotta Ma­rosán György, majd rész­letesen beszélt- a szocialista tábor. súlyáról, erejéről, ezzel kapcsoltban a meg­változott vezetési módsze­rekről. Sokan kérdik — folytatta — meddig maradnak a szovjet csapatok, í A szovjet csapatok ad­dig maradnak Magyar­­országon. amíg ezt a magyar dolgozó nép ér­­] dekei megkívánják. Addig maradnak Magyar­­országon, ; amíg amerikai csapatok lesznek Német­országban, Olaszországban i és máshol. Ha ezek a csa­patok ' elhagyják az emlí­tett helyeket, akkor semmi kétség aziránt, hogy Ma­gyarországban, Lengyelor­szágban és máshol sem lesz szükség ' szovjet csapa­tok jelenlétére.. Egyébként nyugodtan mondhatjuk, hogy nekünk mái* van erős, szilárd és egységes karha­talmunk. Pártunk és mun*» kásosztályunk ma már megy tudja magát védeni. Minket nem lehet ősz­­' szeugrasztaui a ben­nünket környez« kom­munista vezetés alatt álló államokkal. Ez nem csat? 1 Csen Szlová­kiára, vagy ttumaiúara vunatkozik, hanem Ju­goszláviára is. Nyíltan megmondom, hogy néha egyik vagy másik jugoszláv politikus, vagy a sajtó és » taűió néha tár­csa hangot- basznál velünk szemben. Mi azonban tü­relmesek vagyunk, mert meggyőződésünk, hogy min­denki számára elérkezik a teljes tisztánlátás időszaka, A Duna medencében egy ügye van Magyarország­nak, Csehszlovákiának, Ro­mániának, Jugoszláviának is, az, hogy a marxista— leninista elvek alapján biztosítsa békéjét, s a szo­cializmus építését. Ezután a nemzeti egy­ségről szólva aláhúzta: nii egyetlen egységet hiszünk és vallunk: a munkások, a dolgozó parasztok és a haladó értelmiségiek nem­zeti egységét. Ki tett. leg­többet ezért a nemzeti egységért? Tette fel a kér­dést Marosán György, — Ki szolgálta becsületesen a magyar nemzetet? Az, aki földet, gyárat, jogot-, emberséget adott neki, —­­ahogy a költő mondja: ma­gyarságot is! Még egy dologról beszél-, ni kell a gyűlésen. • Fiatalságunk tekinté­lyes része részt vett a fegyveres harcokban. Gyermeikeink többség»: rosszul vizsgázott cser­benhagytak benn miket. Valami baj vaui a : nevelés körül. Ezért nagyon örven­detes, hogy a, párt végre életrehívta a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, hogy kommunista, nevelést ad­hassunk a fiatalságnak — mondotta nagy taps közben Marosán György el kell érnünk, hogy a munkás­gyermekek az ifjúsági szö­vetség felé irányítsák fi­gyelmüket, s a dolgozó pa­rasztfiatalok is. Eljön majd az az idő, amikor" a ma­gyar, munkásrftoágkiömban, a pártban ,és a^9Í®9zérve­­zeti életben is ' számonké­nti majd, hogyan állt helyt a legnehezebb na­pokban, amikor az írók na­gyon 1 harcoltak azért, hogy itt nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Tudták, hogy itt mitől fél­nek. Attól féltek, nem fog­ják majd lemoshatni hom­lokukról azt a szégyenDP- veaet. hogy a magyar ér­telmiségnek ez a része egy döntő pillanatban a/, ellenforradalom előkészítő­je és kiszolgálója volt. Nagy Imre homlokáról sem moshatja le. senki azt a szégyenbélyeget, hogy kom­munista miniszterelnök lé­tére tűrte kommunisták le-;1 gyilkolását. Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szer­vezése megkezdődött, so­­i?an aggódtak amiatt, hogy nem lesz tömegbázisa, hogy kicsi lesz a párt. Mi akkor azt mondottuk, nincs szükségünk olyan tömegbázisra, amelybe Rákosi és Nagy Imre is belefér. Olyan tö­megbázis kell. amelybe egyik sem fér bele, de mi. kommunisták, be­csületen emberek, bele­férünk. A beszéd befejezése ut.án a nagygyűlés közönsége helyéről felállva hosszasán, ütemesen tapsolt és lelkesen éltette a Magyar Szocialis­ta Munkáspártot.

Next

/
Thumbnails
Contents