Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
1967. március 84, vasárnap. KELETMAGTARORSZÄG 9 Pedagógusok felelősségéről beszélünk, azután hivatali, bírói, műszaki felelősségekről, s még többet csak úgy általában erről a fogalomról. Az írók is vitatkoznak rajta, de beszélnek a munkások a gyárban, s a parasztok a faluban. Nem lehet erről eleget beszélni úgy, hogy a szavak szavak, a tettek pedig tettek maradjanak. A szót követi a tett — sok álarc lehullt az elmúlt hónapokban az ellenforradalom napjaiban. Most már nemcsak beszélnünk kell a felelősségről. Nagy íróink, akik Petőfi szavai szerint „A néppel tűzön vizen át‘‘ — harcoltak egész életművükkel, mint megyénk nagy szülötte, Móricz Zsigmond, aki az igazságért személyes szabadsága kockáztatásával és sajtócenzúrával szemben is kiállt, tántoríthatatlanul kitartottak elveik mellett, mert nem csupán beszéltek, hanem érezték is a felelősséget. A felelősséget, mely nem lehet elvont eszmei fogalom, tartalom nélküli üres hangzat. Felelősséget mindenkiért, a népért, a becsületes dolgozó magyarságért, a szocializmusért. Aki nem érzi azt, hogy ebben az országban él, hogy íorsa össze van kötve a millió és millió paraszt és munkás sorsával, hogy jövője mindnyájunk életének kibontakozásától függ, az nem tartozik közénk. Az nem magyar, s mint gyermek, ki anyját megtagadja, nem becsületes. Miféle magyarság az, amely saját egyéni érdekeit alattomban vagy élesen elhatárolja a közösség érdekeitől, csigamódra házába búvik. Ezt nem teheti egyetlen becsületes dolgozó ember sem, de különösen azok az emberek nem, akiknek felelőssége fokozott a néppel szemben. A szívekben már nagyobb a rend, mint aj agyakban, lehúzódott a partról a szennyes ár. Sok hordalékot hagyott maga után, eszmei tévelygéseket, sok tisztítani, tennivaló vár a művelődési munkásokra. Kitérni e munka elől nem könnyű dolog, legalább is annak nem könnyű, aki nem csupán beszél a felelősségről, hahem érzi azt sokszor kínlódó éjszakákon át is — amint erre számos példa akad Nyíregyházán is. Nem könnyű tehát elbújni, megalkudni, de eredményesen munkálkodni sem. Hónapok múlva persze egyre könnyebb, a távlat leegyszerűsíti a dolgokat, élesebb a kép, tisztul a látás. De a munkára most, ma van szükség, éspedig halaszthatatlanul! A kiindulási pont egyszerű': a népért. Ez biztos alap. Nagy tanulságok állnak mögöttünk, 1919, 1936, — amelyek arra tanítanak, hogy a társadalmi felelősség nem „feladvány“, s a felelősségérzet nem „feladat1^ Hanem a becsületes ember szíve-lelke közös nagy ügyeink iránt; Sipkay Barna. Rejtvényfejlés A március 10-i keresztrejtvény megfejtése a kővetkező: Vízszintes sorok: 1. Krúdy Gyula, 81. Alpetőfi. Függőleges sorok: 8. A vörös postakocsi, 16. Róza néni, 18. Szindbáb ciklus, 21. Nyíregyháza, 28. A nagy kópé, 57. Bezeda, A belyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Kovács Anna, Szeged 1. pf. 437., Pankotay Béla, Nyíregyháza, II. Géza u. 26. A nyertesek a könyvet postán kapják meg. Vásárosnaményi mozaikok Lányán Tóth János vezetésével rendszeresen folyik a» „ifjú mezőgazdász“ tanfolyam^ * Kézimunka és hímzőszakkörökön tanulják a híren beregi népművészeti motívumokat a tákosi és a beregdaróci lányok, asszonyok, • Aranyosapátiban és Beregdarócon a természettudományi, Gemzsén, Gergelyiugomyán és Vámosatyán a mezőgazdasági, Jándon és Tiszakerecseny községben az egészségügyi és több községben az irodalmi, történelmi tárgyú ismeretterjesztő előadásoknak van sok hallgatója. • A vásárosnaményi járás 14 népkönyvtárában rend-’ szeresen folyik a könyvkölcsönzés és egyre több a beszervezett olvasó. Főként magyar szépirodalmi műveket keresnek. Sajnálatos, hogy Tarpán és Lányán el-, pusztult a népkönyvtár állománya. * A járás községeiben 26 különböző háromfelvonásos színdarabot tanulnak a színjátszó csoportok. Aranyosapátiban Jókai: Kőszívű ember fiai, Beregdarócon Csizmarek: Búj ócska, Beregsurányban Benedek: Csudakarikás, Gulácson és Jándon Gárdonyi1: Annuska című színműveiket tanulják. Bemutatóra készülnek még Olcsván és Tiszaadonyban Gárdonyi: Fehér Anná-jával, Kisvarsányban Szigligeti: Cigány-ával, Fejércse községben Kisfaludy: Kérők című színművével; * Megkezdték a rendszeres próbákat az énekkarok; Lányán, Jándon, Vitkában és Tiszakerecseny községben;' • Jól működik a népi tánccsoport Tokoson, VitMban, Arauyosapátiban és Gemzsén, aImi lőha mtg, nem történt (Elmondta: Kecskés Miklós, G5 éves komoról parasztember 1954-ben, tejegyezte: Bodnár Bálint, Kisvárda.) y IMI ikor az én lakoda.1- (fn mám, volt apámnak a keresztelője is akkor állott. Mentünk túl a Tiszára a malomban a lakodalomra, meg a keresztelőre egy kis lisztet őrletni. Mentünk júniusban keresztül a Tisza jegén. Mikor odaértünk, azt mondja apám, hogy ő igen ihatna. Hát mivel igyunk, mivel igyunk, leveszem apámnak a feje koponyáját és azzal ittunk. Haladunk tovább, ránézek apámra, hát nincs a feje koponyája. E nélkül ne menjünk a malomba, visszaszaladak érte, akkorára két gácsér kacsa beletojt. Na, ezt ne vigyük el, két jégforgácsot összebontottam, beletettem a két tojást és megsütöttem. Megettük és mentünk c malomba. Megdőltünk, elindultunk hazafelé. Mikor a Tisza parthoz visszaértünk, azt mondja apám: ~ Gyere csak, fiam. Van itt egy fa, rajta egy lyuk, úgy látom, hogy se— Népmese — regje jár ki belőle, Eredj fel, oszt szedd kil Felmászok én - fára, nézem a lyukat, nyújtanám bele a kezem, hát nem fér. Dugnám a könyököm, úgyse. Bújnék fűvel, úgyse, — farral beleestem. Megolvasem, kilenc van benne. Azt kiáltom apámnak: — Hogy vigyem le? Azt mondja: '— Kösd a gatyád madzagára! Mikor kibújok, csak szárnyrakél a sok sereg je és által fele velem a Tiszán. Egy asszony ott mos, azt mondja: — Oh, de nagy madár! Én úgy értettem, hogy azt mondja: „ódd meg a gatyád !” A gatyával együtt elrepül a seregje, én beleestem a vízbe. 12 métermázsa halat csaptam ki, mikor beleestem. Egy pucér cigányfiú a parton állott, mire kivacáholódtam, mind az inge ujjába szedte. Na, hazamegyünk. Áll a lakodalom, a keresztelő. Széjjelnézek a vendégek közt, hát egy néném nincsen ott, holott a lett volna első a lakoldalomra, mint szakács asszony. De hát hova menjek érte, az égbe lakik. Nem baj, volt ott egy égig érő nyárfa, felcsúsztam rá. Meglett a nagy öröm, hogy felmentem a nénémnél. — Hogy jöttél fel? Mondom: — Volt ott egy nyárfa, felcsúsztam rá. — Készülődjünk akkor, oszt menjünk! Nézd meg, ott van-é még a fa? — Csak a helye. r-r- Most hogy menjünk le? Hanem, hallod, találtam én ki valamit. Van itt egy köböl korpa, sodorjunk belőle kötelet, egyszeresen nem ér, kétszeresen fogjuk, kicsi híjával majd- i em leértem. A néném azt kiáltja odafentről: — Leértél már? Én azt értettem, hogy vágja,,i el. Rázuhantam egy szalmakazalra, a szalma szikrát vetett. Csináltam is egy pernye kalapot. Elvittem a vásárra. Vettem rajta egy hólyagszemű lovat pozdorj' farkával, viaszk oldalával. Mikor hazamegyek vele, akkor nézem, hogy a lónak öt lába van. De a mulatság is már a vége fele. Azt kérdezik tőlem: — Itt a lakodalom, itt a keresztelő, te hol jártál? — A nénimért voltam, ö az első. Szikács asszony nélkül nincs lakodalom. De akkor már nagyon ehetnék voltam. A cigány n.eg húzta. Kedvem szotytyant, én is fordulok vagy kettőt, hisz csizmámon a szalma sarkantyú zabtaréjjal. Tisza, Duna, Dráva, Száva mind ott volt egy zsákba bezárva. Azt mondja a néném: — Lassan öcsém, lassan, mert a zabtaréj kivágja a zsákot De én csak forgattam a menyasszonyt. Csak kivágta a sarkantyűtaréj a zsákot, visz bennünket a víz házastól, Ott halászott egy halász. Valaki közülünk odakiáltott: — Hajlncsa be már a horgot, hátha sikerüli f minket kihúzni. A halász megfogadta, M is húzott bennünket. így megmenekült a násznép és tovább folytattuk a lakodalmat. Egy hétig tartott, utána széjjel oszlottunk a szélrózsa minden irányába. Én még most ü élek, a többit nem tudom, merre van. A két vőféllyel meg a nyoszolyó lánnyal találkoztam a túrái vásáron. Azóta egy kicsit megöregedtek1 ezek is, (Megjegyzés: Ez a mesetípus, amelyben képtelenséget képtelenségre halmoznak, majd minden nép meséi között megtalálható, A magyar népmese-irodalomban is több változatát ismerjük.) libilbv Soltész Albert rajza, FELELŐSSÉG
