Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-21 / 67. szám

Í957. március 151, csütörtök KELETMAGYARORSZAC íanáciköziáriaiágról üdvözli a | proletariátust.. világ J követni* az. egész fogja.” Maxim Gorkij.” (Vörös Újság, 1919. már­cius 30. Maxim Gorkij üd­vözli a magyar proletariá­tust . , .) C óstói út 13. Itt lakik, ^ kis villaszerű házban, Schmidt Mihály bácsi, a megye egyik legöregebb kommunista harcosa. Ez van a párttagsági köny­vecskéjében írva: A mun­­kásmogalomban részt vesz 1900 óta. Párttagságának kelte 1900. Hetvenöt év telt el feje felett. Megőszült, megöre­gedett. Megjárta a fehér­terror börtönét, az eszmé­ért, azért mert a proletár­hatalomért harcolt 1919-Egy öreg kommunista emlékezik... * ben. 1943-ban. a Markó utcai törvényszék elé ál­lítják, mint visszaeső kom­munista bűnöst. Tudjuk, ez egyenlő a halállal. Megmenekül. Hiába kí­nozták, verték, nem árul­ta el a Tanácsköztársasá­got, elvtársait. Soha nem alkudott meg az ellenség­gel. Öt kerestük fel, hogy mondja el nekünk dió­héjban, hogyan zajlottak az események 1919-ben Nyíregyházán. Hisz a leg­illetékesebbek egyike ő, a«i abban az időben is aktívan tevékenykedett. Memóriá­ja nem olyan jó, mint ez­előtt tíz. évvel, s bizony dátum szerint nem emlék­szik már az eseményekre. Schmidt Mihály bácsi a következőkben mondotta el mi történt Nyíregyhá­zán 1919-ben. ★ Szamuelly Tibor és két ********* *♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦** 19*19-BEN De mennyire hamis vál­tozás volt ez! A román csapatok Nyír­egyháza alá értek. A vö­rös őrség követelésére gyűlést hívott össze. Hangzatos szavakkal buz­dított, hogy megvédik a praletárhatalmat. Azon­ban ügyesen úgy irányí­totta a hangulatot, hogy a 240 főnyi őrséget megfé­lemlítette, s valósággal ki­játszotta a románoknak. Ilyesféléket mondott: a templom tornyára kell ál­lítani egy „masingevért”, fehér zászlóval. Tény, hogy mire fegyveres el­lenállásra került volna sor, csak nehányan ma­radtak. Húsvét másnapja. Bálra készültünk — meséli Lacz­­kovszky József — Kolláth Ernő, (aki most a mun­kásőrség megyei parancs­noka,) Maczkó János, (8 évet szenvedett maga is elvéért), Kariák Mihály és én, tehát négyen felmen­tünk a megyeházára, a bál ügyében, Kovács Ist­vánhoz. Tizenkét ajtón keresztül kellett men­nünk, ez már szeget ütött a fejünkbe. S bent Ko­vács, de civilben! Mel­lette egy hadnagy, rang­jelzése ismét íelvarrva. — Főhadnagy elvtárs! jelentkeztem szabályosan. Kovács István rámripa­­kodik: — Kikérem magamnak! Főhadnagy ú r vagyok! Elrendelte, hogy azon­nal varrjuk fel rangjain­kat, s mi tudtuk már, hogy árulás van. Elkeseredve, majdnem sírva mentünk az utcán, amikor szembe jött egy csoport, kibontott vörös zászlóval. A második direktórium alakult! Azonnal csatlakoztunk. Indultunk visszafelé, a meg3Teházára. Egyszerre egy személy­autó rohant el mellettünk, testvére Zoltán és György 1919 március 20-án felke­restek bennünket a Szo­ciáldemokrata Párt helyi­ségében. Az SZDF városi titkára akkor én voltam. Az elnök Kazimir Mihály elvtárs volt. Együttesen tárgyaltuk le a két párt egyesülését. Mivel Sza­muelly Tibor elvtárs Bu­dapesten a központban kapott beosztást így ő oda távozott Kiss Roland. 1919 március 21-re vir­radó éjjel megalakítottuk a megyei és a városi di­rektóriumot. A megyei di-* íektórium tagjai voltak: Schmidt Mihály, Kiss Roland és Fazekas János. A városi direktórium tagjai voltak: Beregi Sán­fékezelt, vagy húsz mé­tert csúszott. Egy magas százados ugrott ki belőle, . sapkája vörös szalaggal t körülkötve. A nyíregyházi direktó­rium tagjai a Tanácsköz­társaság fennállásáig mint képviselők dolgoztak Bu­dapesten a parlamentben. **********************************************************4 ♦♦*♦♦♦♦>«♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦, **************H*H**M***«< — Kik vagytok? Felelünk, S elmondjuk^ neki, mi történik Kovács Istvánnal. Velünk tart. Nagyszerű ember volt, Madarásznak hívták, Po­gány titkára volt. Amikor beléptünk a Ko­vács szobájába, s a két tiszt. (Kovács és a had­nagy), megpillantották Madarászt, elsápadtak. A hadnagy kezdte leszedni a csiilagjc.lt. — ön Kovács István? — kérdezte a százados. — Igen. — Tudja a kötelessé­gét? Kovács lekapcsolta a pisztolyát. De akkor már az álló-j máson 8 ágyú, 2 zászlóalj katona várta Madarász parancsát. Énekszóval, di­adalmenetben jöttek be, ellenállás alig. fogadta t .cet. j V O LTA K... nisijus 3. ni, amikor a türelmetlen hang újra megszólalt: — Hagyd azt a rongyot! Állj be a sorba. , Odaállt. Két fegyveres lekísérte őket a völgybe. Megmutatta hová álljanak — háttal a kivégző osztag­nak. Mert már akkor mind a heten tudták, mi lesz a sorsuk. Vártak. Lélegzetvisszafojtva les­t.elődött az a néhány em­ber is, akik távolról — a házak és a ják nögül fi­gyelték, hogy rr. történik. A fehérterroristák, a forradalom elnyomói — vállukhoz emelték a pus­kát és vezényszóra lőttek, éppen akkor, amikor a hét ember közül a köze­pén álló kíváncsian vissza­fordította fejét. Ű a szá­jába kapta a csontot-ron­­csóló dum-dum lövedéket — hátraesett — hat társa pedig arccal előre hullott a homokba. A ki tovább is leselke- 1 dett az azt is látta, hogy a gyilkosok — mint akik jó munkát végeztek — hozzákezdtek a falato­záshoz azokból a csoma­gokból, amit a meggyilkol­taknak készítettek hozzá­tartozóik. Aztán a szét­szóródott csontokat, tojás­héjakat és a völgyben örökre elnémított hullákat otthagyták. Ez történt 1919 május 3-án Lóráiitházán a Pusz­ikért dűlőben. E. történt, de miért? — kérdeztem mindenkitől, bár magam is tudtam már a választ. — Az igazságot akarták már 19-ben is —- mondta például S. Bakii József, a most 58 esztendős 12 hol­das gazda. — Volt itt a faluban is olyan, nem is egy, akire szintén ez a sors várt vol­na 19-ben. Ott volt Fodor Péter — kezdte rövid gon­dolkozás után újra és fel­derült az arca — csak­hogy nem volt Fodor Pé­ter hamvába hótt embe'\ Már elfogták, be is csuk­ták egy épületbe, hogy másnap kivégzik. Tudta Péter is, hogy mi vár rá. Félrevaló dolgára kérezke­­dett. Kikísérte egy fegyve­res a kerítés ynellelt Ifiró kis fabódéhoz. Hát ott aztán úgy elment Péter a kerítésen keresztül, hogy mire az őr észhez­­kapott, már a harmadik kerten is túljárt. dor, Simonies Mihály. A választás a megyeház épületében zajlott le. 1919 március 21-én meg­alakítjuk a Vörös Hadse­reg nyíregyházi parancs­nokságát, melynek a ve­zetője Szakái ezredes elv­társ lett. ★ Böszörményi százados a huszárlaktanyából egy díszszázaddal vonult fel a párthelyiség elé. Letiszte­legtek és felajánlottá* szolgálatukat a Tanács­­köztársaságnak. Ugyan­ekkor a Vörös Hadsereg nyíregyházi parancsnoka kiment a katonák közé a laktanyába, hogy megszer­vezze azokat is, akik még szolgálataikat nem aján­lották fel. ★ Kolláth Ernő és Lackov­­zky József elvtársak meg­szervezték a nemzetőrsé­get és csatlakoztak ezek után a Tanácsköztársaság védelmére, A direktórium tevé­kenykedett, dolgozott, cinig el nem kellett me­nekülniük, átszervezték a közigazgatást. Szovjet pél­dára alakították meg a forradalmi munkás-pa­raszt-katona tanácsokat. Schmidt Mihályt, Kazimir Károlyt, Beregi Sándort és Kis Rolandot képvise­lőnek választották meg. Egy hétig élt a tanács­hatalom Nyíregyházán. Szakái ezredes javaslatára a direktórium elmenekült Tokajba, mivel csak egy harcképes vörös század biztosította a védelmet. Segítségért ugyan folya­modtak felfelé, de az nem érkezett meg. Tokajból irányították egy ideig a megye közigazgatását, ügyeit. t árnái Zseni: VÖRÖS TAVASZ Már tudtom én, mikor mennydörgő orkán: a vak gyűlölet tűzvésze üldözött, mikor sebzett szívünkkel roskadozva hadakoztunk az emberek között, ó tudtam én, hogy egyszer el kell jönni, e vad világba egyszer be kell törni a tavasznak! És tudtom már, mikor fészkünkre törtek a gyilkos hordák irgalmatlanul, és felgyújtották békés házainkat, hogy ne maradjon senki irmagul, s bár testünket szöges csizmákkal törtek, a tavaszt bennünk mégis meg nem ölték. } világra jött! ♦ « ♦ Világra jött, mert mérhetetlen kínban világra hoztuk, ó szent lázadás, 5 szent tűz, amely tiszta szívekben égett | s kiáradott, mint örök áradás, ♦ ♦ kiáradt, mint a nagy vizek tavasszal, J gátakat söprő haragos haraggal, s tengerré nőtt! | *, Tengerré nőtt s a hullámok taréján *■ roncsokban úszik már a bősz hajó, | amely egy tengert leigázni vágyott, ám él a tenger, él a lázadó $, örök mélység, cs örök élet ágya, népek tisztító nagy. szent áradása * győzelmesen! *i És élni fog, amíg a nap az égen, amíg anyánk a föld kering, forog, X amíg a földön életek fakadnak, s amíg szívünkben fénylő láng lobog, % mert élni kell a forradalmi lángnak, újjászületni a korhadt világnak t a tavaszban! | 1919 március 21. £ silány íény: a megyéből a Tanácsköztársaság ideje alatt — Mi bűne volt neki is? Ismertem, semmi — csak az igazságot kereste. Azt mondta: — Nem jól van az, hogy mi dolgozunk, a gróf meg él, mint egy he­re, becsteleníti a lányain­kat. Ezért lett volna neki is az a sorsa, mint a hét kis­­várdai embernek, ha nem segít magán. Aztán lassan 1919-ből eljutunk 1956-ba. — Új 1919 felé halad­tak itt a dolgok — mond­ták majdcsak egy es ugyanazon szavakkal, akikkel beszélgettem. De sok új sírhelyhez járná­nak most az özvegyek, anyák, kedvesek, ha to­vább garázdálkodhat­nak ... jVj ért most sem volt ki- L sebb a cél, mint 1919-ben: a proletárhaLi­­lom megdöntése — bár­mennyi emberélet árán is. Es milyen sokan voltak, akik nem látták ezt akko-Megszervezték a me­gyei népjóléti alapot, amelyből sok száz dolgo­zót, rászorult embert se-< gélyeztek. Hosszú lenne, oldalakon keresztül tarta­♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«««*♦ riban, akik akarva-akarat­­lanul Baktalórántháza volt földbirtokosának gróf Dé­­genfeld Pál leszármazot­­tainak kedvére szóltak, tettek. Dehát azóta kinyíl­tak a szemek. Próbálna valaki most Baktalóránt­­házán rendszerünk ellen, a nép ellen tenni valamit. (Néhányon: október végén a legliarciasabbak, a legna­gyobb szájnak — a nép előtt felelnek majd tettei­kért.) A Puszta-kerti dűlő hét mártírjának emléke ma is * él a falu lakosainak szí-1 vében. Az eddiginél na- ♦ gyobb tiszteletadás fogja ♦ övezni őket (sírhelyeiket * körülkerilik, gondozzák), * hogy örök emlékeztető le­gyen ebben a nagy falu­ban: mit cselekednének a nép ellenségei, ha lenne hozzá újra hatalmuk. * De azt is jelzi: sohal többé nem jön vissza az öt idejük * VASS OTTÓ. » na a segélytkapottak ne-! veit felsorolni. Csak né-i| hány adat: Németh Jó-, zsef nagyhalászi hadirok-^ kant, akinek három gyer­meke halt meg spanyoi-j náthában, 300 koronát ka­pott. Matuzsa István nyír­egyházi cipészmunkás —, leszerelt katona, — aki-! nek felesége súlyos beteg1 volt, 400 koronát kapóit. Demján Pálné nyíregyhá­zi hadiözvegy 15000 koro­nát kapott Laczkó Béla nyíregyházi ' hadirokkant 3000 koronát kapott, és így tovább . . , ★ A népjóléti alaphoz a pénzt az államosított üze­mek jövedelméből, a bur-< zseázia lefoglalt kincseiből nyerte. A népjóléti alap­ból közös célra is adtak pénzt. Ebből fizették a Nyíregyházán felállított napközi gyermekotthonok költségeit is. 1919 március 29-én a Nyíregyházi Fa­munkások Teime'.ő és Ér­tékesítő Szövetkezete 30 ezer koronát kapott szer­számok, gyalupadok cs nyersanyagok beszerzésé­re. Ez a szövetkezet 25 kisiparos számára biztosí­tott mupkalehetőséget.

Next

/
Thumbnails
Contents