Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

4

keletmagvarorszAg

1957. február 15, péntek

HAMUPIPŐKE

GONDOLATOK EGY BÁBSZÍNHÁZI ELŐADÁS KAPCSÁN

'TALÁN A SZÜLŐK

x sem tudják mennyire népszerű gyermekeik körében a bábszínház. Vasárnapimként valóságos ostromot látni a József Attila Művelődés Ház jegypénztára körül. Vajon mi az oka ennek a nagy érdeklődésnek? Elsősorban az, hogy az előadások színvonalasak, érdekesek, szórakoztatóak.

A mese, játék hozzátartozik a gyermek lelkivilágához. Megfeledkezni erről a lélektani jelenségről annyit jelent, mint gyermekeinket koravénségre, melankolikus beállítottságú félénkségre, visszahúzódásra kárhoztatni.

Sajnos, megesik, hogy nem jut be az előadásra minden érdeklődő, kevés a férőhely. (Igaz, szó van arról is, hogy továbbiakban esetleg két előadást tartanak — a szülők javaslatát figyelembevéve — valószínűleg délután.)

ÁLUNK eléggé mostohán kezelt művészeti ág, pedig nincsen olyan téma, művészeti ág, melynek ábrázolására ne lenne alkalmas. Kitűnő kifejezési forma. Az életből vett tréfák, szatírák, paródiák bemutatására. Annál a jellegénél fogva, hogy kinevetteti az emberi hibákat és e hibáidat felnagyítva bő cselekménnyel, sok fordulattal és konfliktussal oldja meg,

alkalmas szórakoztató, nevelési eszköz. És mindezeken túl, művészet! Megyénkben érdemes lenne fölvetni egy állandó, korszerűen felszerelt nagyobb előadó gárdával rendelkező bábszínház létesítésének gondolatát. Állandó működési helye már is biztosított a József Attila Művelődés Házban. Innen járnának ki a megye falvaiba. Másrészt a klasszikus és nagy magyar mesemondók műveinek színrehozása mellett, felszínre kerülhetne rengeteg, feledésre kárhoztatott nyírségi, tiszaháti népmese, népijáték, népszokás.

Ennek az elképzelésnek a realizálásához a felismerésén túl jelentős pénzügyi támogatásra lenne szükség. Egy ilyen színház valóságos missziót jelentene megyénk kultúrpolitikájában.

Mert mi a helyzet? Van egy lelkes kis gárda, amely évek óta dolgozik, nem kímélve a fáradságot, időt, de többre hivatottak. Eddig úgyszólván maguk készítettek, maguk csináltak mindent, ami egy-egy előadáshoz kellett. A világosító berendezésekhez, mozgatható díszletekhez kaptak ugyan nagyobb összegű támogatást, de maguknak kellett elkészíteniük a díszleteket, jelmezeket, bábokat. Kevés a szereplőgárda létszáma, így nem tudnak mindig megfelelő szereplőt

találni az egyes figurákhoz. Pedig hiába való a remek díszlet, jelmez, a rendezés, a bábok mozgása, hl ehhez a mozgáshoz nincs meg a kellő hanghatás. Ez a diszharmónia rontja az előadás valóság-illúzióját. Szükség lenne állandó dramaturgra, továbbá olyan műhelyekre, amelyek ellátnák díszletekkel, jelmezekkel, bábokkal és egyéb kellékekkel az együttest. (Most Garai Józsi bácsi a mindenes. Egy személyben rendező, színész, jelmezkészítő, díszlettervező, bábkészítő stb.)

If1 EJLESZTENI kellene még jobban a világító berendezést. (Gazdagabb színhatások, fény és árnyék összhatás biztosítása.)

Szükség lenne hanglemezkészletre (dalbetétek, zörejek és egyéb hanghatások utánzására, illúzió keltésére.)

Ezért válik szükségessé a belépőjegyek felemelése felnőttek részére 3, gyermekeknek 2 forint (vasárnaptól kezdődően).

Amennyiben az iskolák csoportos látogatást szerveznek, úgy az igazgatóság 10 százalékos ingyenes kedvezményt ad.

Az sem várható el, hogy az együttes szereplő gárdája csak köszönömre dolgozzék, valamiképpen jutalmazni kell az együttes fáradságát, ügyszeretetét. De nem utolsó sorban a művészi színvonal további emelésének egyik előfeltétele, hogy megbecsüljék jobban a munkájukat.

Ezek az okok tették szükségessé a jegyárak felemelését. Most csupán még arról, amivel talán kezdeni kellett volna: az előadásról.

A darabot Grimm meséje nyomán Molnár Ilona és Mészöly Miklós írták. A darab cselekménye ismeretes. Arról szól, hogyan lel Hamupipőkére a mesebeli királyfi és hogyan járnak pórul a gonosz mostoha és leányai.

A darab díszletezése egyszerű, kifejező és művészi volt. Feltétlenül megemlítjük, hogy a jelmezek szinpompásak, illúziót keltők voltak.

rP ALÁN a darab kidolgozásában a szereplők megválogatásában és a kiejtés érthetőségében van némi kívánni való. Igaz, hogy ennek a darabnak első bemutatóját láttuk.

Igazságtalanok lennénk, ha nem mutatnánk be ennek a lelldes gárdának a tagjait, élét Garai Józsi bácsival, Báli it Mihályné, dr. Kovács Is .vánné, Kövér Endréné, Reményi Sándorné, Rajch György né, Bura'. József né, Jakab Ilona, Kaszner Irin, Szilvási Ágnes, Jarositvitcz Ede, Reményi Sánc or, Arany László, Duka Erzsébet, Jarosie- BAIOTA MIHÁLY.

Dß<H>

Színes francia—spanyol filmrígjáték

T oledó ura lakodalomra készül. Leányát, Donna Inest akarja férjhez adni. A leány azonban nem akar férjhezmenni a herceghez, aki az evésben leli minden gyönyörűségét inkább Don Jüannal szeretné eltölteni az első szerelem óráit. A szerelmi légyott éppen kapóra jön a kormányzó ellenfelének, a cselszövőnek, aki Toledó kormányzói székére pályázik, s úgy gondolja, hogy a lány és Don Juan körüli botrány előidézésével sikerül a leány édesapját kiütni a nyeregből.

Csakhogy csele nem sikerül egészen. Don Jüant elfogják ugyan a titkos találkán a cselszövő lovasai.de szolgája, Sganarelle megmenekül s így ő találkozik össze a színésznővel, aki azt hiszi róla, hogy Don Juan. Csakhogy Toledóban senki sem ismeri személyesen Don Jüant. De hintón elhozatja egy másik városból Don Jüannak egy régi szerelmesét, akire az a feladat vár, állapítsa meg, hogy ki az igazi Don Juan. Az asszony rettenetesen rövidlátó és Sganarelle egy alkalmas pillanatban — mielőtt még a botrány kitör, — ellopja és a kerti tóba dobja a Don Jüanba még mindig szerelmes asszony lomyonját. Az asszony azonban nem nyugszik, állandóan nyomában van Don Jüannak és szolgájának. Mulatságos kalandok, kergetőzések sora játszódik le szemünk előtt, a leleplezés már-már sikerül, de az utolsó pillanatban mindig el tud menekülni a két férfi. A nagy kavarodásban az asszony belepottyan a kerti tóba, megtalálja lornyonját, s így a sok mulatságos helyzet után végül is lelepleződik, hogy ki az igazi Don Juan.

Az ítélet kegyetlen: a jószándékú, hűséges Sganarelle-t máglyahalálra ítélik. Toledó népe azonban' fellázad az önkény ellen, Sganarelle-t kiszabadítják a hóhér kezéből és a cselszövő ellen fordul. Hatalmas csata fejlődik ki, amelyben végül is Don Juan maga szúrja le az álnokot, Sganarelle pedig megtalálja az igazi, tiszta szerelmet a.színésznő oldalán,

A hazaszeretet — a szülőföldhöz való ragaszkodás, a nemzeti hagyományok tisztelete, a nemzet érdekeinek odaadó szolgálata — a legnemesebb emberi érzések közé tartozik. Hányán akartak azonban a hazaszeretet érzékeny húrjain hamis dalJamot — rossz nótát — játszani. A hatalmukat és kiváltságaikat körmükszakadtáig védelmező magyar kizsákmányoló osztályok évszázadokon keresztül becstelenül visszaéltek a hazaszeretet magasztos fogalmával. Minden törekvésük arra irányult, hogy a hazaszeretetet ne csak elválasszák a társadalmi haladástól, hanem egyenesen szembeállítsák azzal. A „hazafiságra” hivatkozva üldözték és nyomtak el a nemzet életében mindent, ami a haladást, a nép sorsának jobbrafordulását, a társadalmi rend előremutató megváltoztatását, a nemzet igazi felemelkedését akarta. Olyan „hazafiságot” hirdettek, amely a v akciós osztályokra a nemzet vékonyka rétegére csak jogolzat és kiváltságokat, a dolgozó népre pedig csak terheket, áldozatvállalást és önmegtartóztatást osztott ki. Megkísérelték a házasságot megfosztani lényegétől — a haza haladásának, fejlődésének szolgálatától és felcserélni az igazi hazafiságot szűkkeblű nacionalizmussal, más népek elleni gyűlölködéssel, soviniszta uszítással. Az igazi nemzeti érzést eltorzító nacionalista jelszavakkal leplezni akarták, reakciós, tehát a nemzet többsége számára káros és idege*, érdekeiket és céljaikat. A magyar nép gjobbjai a múltban is át- 1 t. \ az il3’en nagyhangú, rr lldöngető „hazafiságon” c- éles különbséget tettek n igazi hazafiság és a nacionalizmus között, „A nacionalizmus nem hazafiság — mondotta Ady. — A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy, fogalommá sem kell sűríteni, s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló emberek mind a.ok. Hazafiak, ha úgy talszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem lesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.'’

A történelem ítél

Történelmünkben a nemzet haladó erőinek a maguk hazaszeretetét mindig a szidalmak és rágalmak pergőtüzében kellett bebizonyítani. A hazaárulás vádja a haladás híveivel szemben olyan régi, mint maga a haladás és a r .‘akció harca. A ‘ hazafiatlanság vádja mindig az a „Kain-bélyeg” volt a reakciós osztályok kezében, amellyel megpróbálták befeketíteni, bemocskoir.i. erkölcsileg elszigetelni a haladás harcosait és ily módon szembeállítani velük a nemzet többségét. Ismeretes, hogy ezt a vádat nem kerülhették el a maguk idejében a haladás olyan nagy magyar harcosai sem, mint Petőfi Sándor, vagy Ady Endre. Azt azonban, hogy ki volt az igazi hazafi és ki a hazaáruló, ki szolgálta valóban a hazát és ki áldozta fel a haza igazi érdekéért saját osztály- vagy szennyes egyéni érdekei javára, nem a haladás híveire zúdított rágalom és szílkozódás. sem, a nacionalista reakció melldöngetése dönti el. Ha csak a mi századunk, a XX. század történetét nézzük is, ma már senki sem kételkedhet abban, hogy az igazi hazafiságot nem a Tisza István nők, Horthy Miklósok, Prónayak és Ostenburgok, Gömbös Gyuláék és Szálast Ferencék képviselték, hanem Ady Endre, Bartók Béla, József Attila, a szocialista munkások, a magyar Tanácsköztársaság hősiesen küzdő katonái, a magyar fasizmussal elszántan szembeálló, a Horthyrendszer börtöneiben pusztuló magyar kommunisták, a második világháború alatt kibontakozó függetlenségi mozgalom szervezd és harcosai stb. Az előbbiek — bármennyire is „nemzeti” nacionalista spanyolfal mögé bújtak, nemzetgyilkos politikájukkal romlásba, pusztulásba taszították a nemzetet. Az utóbbiak — bármennyire átkot és rágalmat szórtak is rájuk, hazaárulóknak, a nemzet ellenségeinek nevezte őket, — tettekkel bizonyították be hazaszeretetüket. Egész életüket annak szentelték, hogy a nemzet a haladás, a felemelkedés útjára lépjen.

A hazaszeretet az igazi hazafiaktól mindig a haladás szenvedélyes támogatását és a nemzetet visszahúzó reakciós erők elleni megalkuvás nélküli harcot követelte cs követeli ma is. Történelmünknek nem egy keserű tanulsága bizonyítja ezt. Ma is hasznos emlékezni történelmünknek ezekre a tanulságaira, okulni belőlük, hiszen ma is többszázezer magyarnak kell dönteni, mit jelent az igazi hazaszeretet, hogyan szolgálhatjuk nemzeti felemelkedésünket. Sokan léptek fel az elmúlt hónapokban a

Ady Hűdre mondta:

„AKI ELLENSEGE A

ha örökösen nem is tesz egyebet,

hazafiság ■levében. Sokan igyekeztek a maguk politikai törd :vését hazafias köntösbe öl öztetni. Az események azonban megmutatták azt is, hogy a hazafias jelszav ik áradata mögött sokféle szándék, sokféle törekvi s rejlik és nem könnyű feladat az ország dolgozóinak helyesen felismerni: ki akar igazán jót a nemzetnek, ki az igazi hazafi? Akárcsak a múltban, ma sem a nagy szavak, az üresen puffogó nacionalista szólamok, hanem a társadalmunk, a nemzeti fejlődésünk problémáira adott felelet dönti el ezt a kérdést.

4 jövő: a szocializmus álja

ország 3 millió koldus országa volt. 1945 után szétzúztuk azt, amit a magyarság legjobbjai hosszú időn keresztül hiába ostromoltak, — a földbirtokok uralmát. A föld végre azé lett, aki azt megműveli: a magyar paraszté. Megdőlt a kapitalista kizsákmányolás rendszere is. Az ország vezetői. igazi gazdái — a nemzet történetében először nem a kizsákmányoló úri osztályok, hanem a dolgozó osztályok lettek. Ebben az időszakban iettek a nemzet többségét kitevő dolgozó tömegeké a magyar nemzeti kultúra kincsei is. Ekkor nyílt meg először a dolgozó nép gyermekei előtt az iskolák kapuja, a művelődés útja. Üj korszak nyílt < egész nemzet életében azzal, hogy az ország a dolgozó osztályok érdekeinek megfelelően a szocializmus építésének útjára lépett. Igaz, hogy ez az út nem volt zökkenőmentes, gyakran súlyos hibák, megtorpanások és visszaesések zavarták meg. De az út, a nehézségek, a Rákosi—Gcrő-fcl

hibás vezetés káros következményei ellenére is — a jövő, a szocializmus útja volt, nemzeti felemelkedésünk egyedüli lehetséges útja*

Nemzet mentők ? Nem!

Vajon érdeke lehet-e a nemzetnek, hogy visszafordítsák, vagy letérítsék erről az útról? A nemzet többségének — a dolgozó tömegeknek semmiesetre sem* A reakció sötét erői mégis erre a célra akarták feW használni a dolgozó tömegeknek a hibák, a Rákosi— Gerő-klikk vezetési módszerei miatti elkeseredését és felháborodását, nem utolsó sorban azt, hogy ezeknek a hibáknak egy része sértette a magyar dolgozók nemzeti érzéseit is. A múlt év októberében és novemberében a dolgozók jogos felháborodásával és nemzeti érzéseivel visszaélve, ismét azok léptek fel nemzelmentők szerepében, akiknek elődjei évszázadokon keresztül nemzetmenlés címén kiszipolyozták a magyar népet és tiportak el rpindent, ami a haladás, a dolgozó nép felszabadulása felé mutatott. Mit várhatett a nemzet attól a Mindszentytől, aki a nemzet jövőjét megalapozó történelmi változások idején a földreform és a köztársaság esküdt ellenségeként lépett fel? Mit várhatott a nemzet a felbukkanó gróf Eszter-Nem lehet igazi hazafi az, aki el a car ja pusztítani, vagy hajit ndó feláldozni mindazokat u hatalmas nemzeti vívmányokat, amelyeket 1945 után ériünk el. 1945 után :örlénelmi sorsfordulót éli át nemzetünk. Az azt meg :lőző esztendőkben nemzet ink olyan mélyre süllyedt, melynél mélyebbre nemzet már nem süllyedhet. A pusztulás anyagi javakban, emberi életben, a szívekben és a fejekben egyaránt iszonyú volt. A r emzet többsége hitetlenül rézett a kilátástalannak tű lő jövőbe. Csupán egy m iréknyi öntudatos csoport — a kommunistákkal az ólen — hirdette, dacolva a ti bbség b§n'tl óvásával: Ro njaiból felépül

Magyarorsz, g. A maréknyi öntudatos g irda csodát művelt: magával ragadta az egész nemzetet és nemcsak a pusztulást >1 mentette meg azt, de ma ’asabbra emelte, mint azelőtt bármikor volt a múltban, Évszázadokon keresztül fe udális és félfeudális földbirtokok fojtogatták a ne vizelet. Magyar-