Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

1357. február 15. péntek.

K.ELETMAGYARORSZAG

Petőfi néven

ú jjáalakult a balsai Haladó TSz

Akik as iparból visszajöttek a tss-ben helyezkednek el

A balsai Haladó Termelőszövetkezet is az ellenforradalom áldozata lett. A takarmány és szalmakazlaknak csak az üres helye van, a gazdasági épületek tárva maradt ajtajain pedig a szél suhan keresztül. A sivárság, a a gazdátlanság képe látszik az egész majorból.

Ez azonban csak látszat, mert termelőszövetkezet már van és még ebben az évben lesz közös állat is. Farkas Ferenc, volt brigádvezető tizenheted magával a Haladó által használt tartalékföldön új szövetkezetei alakított Petőfi néven.

A 17 családhoz az utóbbi

be és ténylegesen gazdája lesz a tagság a szövetkezetnek.

A szövetkezet tagjai még nem döntötték el, hogy milyen elvek szerint végzik a jövedelemelosztást. Egyelőre arról beszélgetnek, hogy nem munkaegységre dolgoznak, hanem a tag a részére kimért területről a termés bizonyos százalékát kapná meg. Ez növényenként változna és attól függően, hogy a vetőmagot a közösből kapnák-e vagy a tag adná. Negyven-ötven százalék körüli mennyiséget gondolnak kiosztani.

<X E.

Még mindig

Nem sok ideje annak, hogy a munkástanácsokat az üzemekben megválasztottak és munkájukkal sok segítséget (vagy volt amelyik fordítva) nyújtottak az üzem vagy gyár vezetőségének.

Példának vegyült« egy olyan üzemet, ahol a munkástanács éppen irányításánál fogva nem segítette, hanem gátolta az üzem vezetőségének munkáját. Olyan emberek befolyása alatt állottak a munkástanács egyes tagjai, akiknek semmi közük a munkásokhoz és akik hatalmukat, akaratukat éppen a munkástanács egyes tagjain keresztül akarták érvényre juttatni. Ilyen üzem például a Szabolcs- Szatmár megyei Gépjav'ió Vállalat. Itt a munkásoktól, ha megkérdezi valaki, hogy hogyan folytak le a munkástanács valasztáelienforratlaimárek uralják a gépjavító vállalat munkástanácsát

ö

és as Alkaloidáról\

napokban még 13

lépett be, akik eddig nemi *

voltak tsz-tagok. Nagyré- iA Vulkánról szűk mint Kulcnyó Fe-3 renc, Kuknyó Mihály, Knói;

János és mások különböző*

üzemekből jöttek haza. Del Lapunk folyó hó 10. szávarinak olyanok is, minti mában a kisvárdai Vul- Barnák László, Sándor j kánnal kapcsolatos cikkünk István és más új belépők,! 3. bekezdése alatt temészeakik itthon voltak ugyan,itesen Bállá Miklós és tárde a nem megfelelő mű-Jsairól van szó, kik nyíltan ködés miatt nem léplek* hangoztatták, hogy párteddig szövetkezetbe. Az* szervezetet az üzemben új szövetkezettől azt re-|csak akkor engedélyeznek, mélik, hogy abba csak aíha annak az utcán lesz az munkaszeretők kerülnekáajtaja.

Lapunk folyó hó 14. számában „Egy kommunista munkás levele az Alkaloida Vegyészetigyárból” című cikkünkben névelírás tör-} tént. Ugyanis nem Fazekas» elvtárs volt az kit az ellenforradalom halálba kergetett, hanem Terebes Miklós elvtárs.

HALADÁSNAK, HAZAÁRULÓ,

mint a nemzeti himnuszt énekli

64

házytól, Pailavichiivi őrgróftól, gróf Festetichtől, gróf Apponyitól és társaitól? Mit várhatott a nemzet a fasiszta nemzetpusztítás „veteránjaitól”, az aktivizálódó horthysta tisztektől, volt csendőröktől, fasiszta háborús bűnösöktől, nyilasoktól és SS katonáktól? Hogy mit jelentett volna az ellenforradalom győzelme a nemzet számára, azt megmutatták a „földjüket” visszaperelő földbirtokosok, * régi üzemekben megjelenő gyárosok és részvényesek, a tanácsházakba betelepedő főjegyző „urak”, a hivatalok és intézmények „megtisztítása” a munkásoktól és parasztoktól. Minden eszközzel megakadályozni ezt, leverni az ellenforradalmat és megvédeni az elmúlt évtized társadalmi vívmányait, nemzeti felemelkedésünk alapját, — ezt parancsolta és parancsolja ma is az igazi hazafiság.

Fegyelmezett munka, rend, egység

Nemzeti létérdekünk, hogy tovább haladjunk a 'szocializmus útján. Jobban és helyesebben, mint ahogy eddig tettük. Az elmúlt évtized nagy eredményei, amelyeket minden erőnkkel megvédelmezünk — nem fedhetik el természetesen azokat a súlyos hibákat és bűnöket, amelyek a múltban akadályozták a szocializmus felépítését, elkeserítették a dolgozó tömegeket és lehetővé telték azt. hogy a becsületes, jószándékú dolgozók fellépését az eJeniforradalom felhasználhassa. Tovább haladni a szocializmus útján, ma egyet jeleni azzal, hogy megtisztuljunk a múlt bürokratikus eltorzulásaitól, helytelen vezetési módszereitől és i mxrxizmus-leninizmus szellemében, hazánk hagyományainak és sajátosságúnak megfelelően építsük ■jel a szocializmust. Mindennek a megvalósításához a múlt hibáinak kijavítása melleit

pótolni kell az elmúlt hónapok megrázkódtatás iból fakadó súlyos veszteségeket is. Nincs mit szépíteni a helyzeten. Nehéz, nagyon nehéz feladat, de olyan feladat, amelynek megvalósításán eoy nemzet sorsa múlik. Ebben a nehéz helyzetben a fegyelmezett munka, a rend és az egység azok a területek, ahol az igazi hazaszeretetnek, a haza iránti hűségnek meg kell nyilvánulnia. Sokan mégis az elmúlt hónapokban a sztrájkot, a szabotázst, a rendzavarást, a provokációt és az ezekre va^ó uszítást igyekeztek „nazafias” tettnek feltüntetni. A valóságban mindez mm hazafias tett volt. hamm hazaárulás; a súlyos megrázkódtatás után a kábultságból magáhoztérő, a kibontakozás útjára lépő nemzet hátbatámadása, a vereségét szenvedett ■ ellenforradalom kétségbeesett kísérlete az

ország pusztulásba döntésére.

A nemzeti függetlenség

Az igazi hazafiságtól elválaszthatatlan nemzeti függetlenségünk védelme.

A magyar nép többévszázados iioicoi iM, Ut i— zeti függetlenségé írt.

Ez a harc igazi sikerrel — a nemzeti ♦ rügye ie.is.g kivívásával és tartós megalapozásával — csak 1945- ben végződött, amikor a Szovjet Hadseregnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelme következményeként szabad, független haza építéséhez kezdtünk. Függeclens-günkst olyan időben vívtuk ki, amikor világmére tenben s >e nc U a 1 ^ a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek és a nemzeti függetlenséget lábbal tipró imperializmus között. Ebben a harcban az egyik oldalon olyan eredmények vannak, mint a népi demokráciák megszületése, a kínai antiimperialista forradalom győzelme, a vietnami és koreai nép szabadságharca, India függetlenségének kivívása, Egyiptom, Marokkó és rnás arab országok harca az angol-francia imperializmus ellen, a francia és olasz kommunisták harca az imperialista atlanti szerződés ellen, a másik oldalon pedig a ciprusi terror, az angol-francia-izraeli agresszió Egyiptom ellen,

sok, sokan nem is tudnak válaszolni. Már jó előre el volt készítve az égisz lista, s azok alapján történt az úgynevezett „titkos szavazás”.

A választás után sokan azt mondták, hogy nincs itt szükség munkástanácsra. De vajon miért mondták ezt?

Nem csupán azért, mert elégedetlenek voltak a választások eredményével. Elégedetlenségük később beigazolódott, amikor azt látták, hogy a munkástanács egyes tagjai nem igazi barátai és támogatói a becsületes munkásoknak, hanem fordítva, szekértolói a reakció befurakodott embereinek.

Hogy ezt megérthessük látnunk kell azt, hogy kikről van szó, s milyen jelszavak előzték meg a munkástanács választást.

Ez az üzem volt az, ahol nem akartak hallani sem a pártszervezet újjászervezéséről. Vajon miért?

Az októberi események ide is eljutottak s itt is, éppúgy mint más helyen, egyszerre kitűntek, hogy kik az ellenforradalom hívei. 23-a után megjelentek a fasiszta jelszavak hirdetői, a kommunisták szidalmazol. Oiyan emberek, akik addig csendben végezték munkájukat, egyszerre felébredtek s úgy érezaz algériai veres háború, amerikai atomtamaszpontok létesítése Nyugat- Európa, Törökország, Irán, Japán és más államok területén, az amerikai imperializmus előrenyomulása a „légüres“ tér elméletének leple alatt.

Nemzeti függetlenségünk védelmét nem lehet elszakítani ettől a világméretekben folyó harctól. Ebben a helyzetben nemzeti függetlenségünket csak a szocialista labor tagjaként, szoros egységben a szabadságukért harcoló népekkel, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a népi demokratikus országokkal szövetségben védhetjük meg. A szocialista országok népei közötti az emberiség történetében eddig nem ismert, új kapcsolatok alakultak ki a teljes egyenlőség és a kölcsönös segítés alapján, a proletárnemzetköziség szellemében. Igaz, ezeknek a kapcsolatoknak a fejlődése az elmúlt években nem volt mentes különböző nehézségektől, zavaró körülmények mi. Megzavarták ezeket a kapcsolatokat egyrészt a nagynemzeti sovinizmus egyes megnyilvánulása Ssztálin életének utolsó esztendeiben, másrészt hazánkban a Rákosi-Gerő féle vezetésnek az a poitikája, amely helytelenül értelmezve a nemzetköziség elvét, figyelmen kívül hagyta a nemzeti hagyományokat, gépiesen másolta más országok tapasztalatait és mindezzel mélyen sértette népünk nemzeti érzéseit. Ugyanazok az erők, amelyek a világ különböző részein a legleplezetlenebb | módon tiporják el a népek szabadságharcát, ezeket a hibákat arra akarják fel- II használni, hogy megtörték, hogy eljött az idő, amikor ők uralkodhatnak. így történt az, hogy a leghangosabbak egyikét — Dankó Lászlót — beválasztották a „megyei forradalmi bizottságba“, ahol nyíltan puffogtathatta frázisait. Később, amikor vége lett Szilágyiék pünkösdi királyságának, ő vissza ment az üzembe, s ott tevékenykedett tovább. Megválasztották munkástanács elnökének. Rajta kívül még két ilyen

— amúgy csendes embernek ismert tagot, Kertész Lászlót és Rozgonvi Györgyöt választották be a munkástanácsba. Ez a három ember volt az, aki csődbe juttatta a munkástanácsot. Mint később kiderült, a munkástanács irányításában aktívan résztvett a főkönyvelő úr — Jakabffi Ödön

— is, aki vején — Rozgonyi Györgyön — keresztül juttatta érvényre akaratát a munkástanácsnál. Érdemes megemlíteni azt, hogy pontosan a főkönyvelő volt az, aki elsőnek kijelentette azt, hogy nincs szükség pártszervezetre az üzemben. Ö az a népszerű Ödön bácsi, akiről nemrég már szó volt az újságban. Igen, ő népszerű, népszerűségre még a múltban tett szert, amikor mint közhivatalnok dolgozott, s dobálta ki a szegényembereket az irojék a szocialista tábor egységét, éket verjenek a Szovjetunió es a többi szocialista ország közé. Ez a törekvés azonban szöges ellentétes nemzeti érdekeinkkel, ennek a törekvésnek a megvalósulása nem a nemzeti függetlenség hiegszilárdulásához vedából, meg onnan, amikor a német fasiszták zsidóláger parancsnoknak nevezték ki. Nem kisebb az ő népszerűsége az üzemben sem, ahol néhány ember kivételével mindeöki utálja. A felsőbb szervek azzal a sokat puffogtatott jelszóval védték meg eddig, hogy „jó szakember“. Elutasították a munkások kérelmét arra vonatkozóan, hogy távolítsák őt el az üzemből.

Végül annyit: az újonnan választott munkástanácsok nézzenek jól széjjel az irodai munkások között is és érvényesítsék azt a jelszót, hogy megfelelő szakképzettségű embereket a megfelelő szakvonalon alkalmazzanak. Akkor nem fog mégegyszer előfordulni az, hogy valaki helyett — mert az nem eléggé szakképzett, de mivel a főkönyvelőnek tetszik — kifizeti az ezer forintos hiányt a pénztárban. Ez esetben kifizette a főkönyvelő, a következő alkalommal viszont már a munkásokkal fogja kifizettetni.

Ez a leleplezés nem fog tetszeni egyeseknek, de erőt fog adni másoknak abban, hogy bátran, nyíltan, őszintén lépjenek fel és mondják ei tapasztalataikat az illetékes szerveknek, akik segíteni fogják őket munkájukban.

zet, hanem éppen ellenkezőleg, súlyos veszedelembe sodorná nemzeti függetlenségünket. a nemzetközt imperializmus előretolt bázisává, háborús tűzfészekké változtatná hazánkat, teljesen kiszolgáltatna a nyugati imperialista hatalmak érdekeinek.

Együtt « nagy esaláddtti

Nemzeti érdekünk, nem utolsó sorban nemzeti függetlenségünk védelme ezzel szemben azt kívánja, hogy továbbfejlesszük a szocialista országokkal korábban kialakult kapcsolatainkat, megtisztítsuk azokat mindenféle torzítástól és zavaró körülménytől, erősítsük meg a* szocialista tábor szilárd egységét, — nemzeti függetlenségünk egyik legfőbb biztosítékát. Ez ma az egyetlen igazi nemzeti politika. Minden eltérés ettől a politikától felelőtlen kalandorság, amely csak a nyugati imperializmus és a belső ellenforradalom malmára hajtja a vizet. Csak úgylehetünk igazi hazafiak, ha a magyar hazafiságot szervesen egybekapcsoljuk a nemzetköziség nagy eszméjével, a szocializmus és a demokrácia erőinek nemzetközi összefogásával. Az igazi hazafiság és a nemzetköziség teljes egységét segíti elő az a nemzetközi méretekben megindult folyamat, amely a szocialista országok és a kommunista pártok kapcsolatait megtisztítja mindazoktól a múltban előfordul torzításoktól, amelyek idegenek a valódi nemzetköziségtől, amelyek sértették egyes népiek nemzeti érdekeit. Olyan jelentős állomásai vannak ennek a folyamatnak, mint az SZKP XX. kongresszusa, a Szovjetunió kormányának múlt

év november 30-i nyilatkozata, a Kínai Kommunista Pártnak a „Zseminzsipacban“ ismertetett határozata, számos szocialista ország ás kommunista párt vezetői között a közelmúltban lezajlott tanácskozások.

Az MSZMP Kön ponti Bizottságának határozata és a forradalmi munkásparaszt kormánynak legfőbb feladatoktól közzétett nyilatkozata nemzeti problémáink megoldásának világos perspektíváját tárja a magyar nép elé. Ennek a feladatnak a megoldására hívnak ma munkába és harcba a kommunisták minden igaz hazafit. Tudjuk, hogy a szocializmus ellenségei ma sem fukarkodnak kommunistaellenes szidalmakkal és átkozódásokkal. Tudjuk azt is, hogy az elmúlt időszak drámai eseményeinek súlya alatt sok becsületes dolgozó is elvesztette biztonságát. Sok még a kétkedés és bizonytalanság. A szocializmus ellenségeinek szitkai azonban nem téríthetnek le útunkról, a bizalmatlanságot és kétkedést pedig eloszlatjuk a nemzet igazi érdekeinek önzetlen szolgálatával. A nemzet felemelkedéséért, a szocialista Magyarországért végzett munka döntse el — ki az igazi hazafi!

9m