Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-07 / 31. szám

KELETMAGYARORSZÄG 1957 február 7, csütörtök Megyei kommunista nagyaktíva volt Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról.) zotUágtól kevés ilyenirányú segítséget kaptak és kapnak a járási intéző bizott­ságok. Tőlük ugyanígy aiapszervezc­­teink, Nagyon Jonto* a tömegek között folytatott felvilágosítás Járási intéző bizottságaink még ma sem kötik eléggé össze a pártszervező munkát a pártagitációs munkával. Nagyon fontos, hogy a dolgozó tö­megek között erősítsük a szóbeli agitá­­eiot. A kommunistáknak a tömegek kö­zött kell élniök, a tömegekhez kell szól­niuk. Az alapszervezetek kapjanak felada­tokat. Minél több nyilvános pártnapot kell szervezni és ezeket rendszeresse kell tenni. A dolgozók kérik ezt. A nyilvános párt­­napokon minél több pártonkívüli dol­gozó is vegyen részt, vitatkozzunk ve,üli. Az egészséges vita előbbre viszi a ter­melőmunkát, növeli a párt tekintélyét, befolyását. Gondoskodnunk kell arról is, hogy minél a kommunisták és a páilonkívüh dolgo­zók többet foglalkozzanak a Kínai Kom­munista Párt állásfoglalásával, a prole­tárdiktatúra történelmi tapasztalataival kapcsolatban, valamint a Pravda cik­­ke.vel, melyek elméleti vonatkozásban teszik világossá nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi, nemzetközi eseménye­ket is. Ezt az agitáeiós tevékenységet se­gítse elő megyénk sajtója és rádiója, melynek hangja javul, de szerepüket még nem töltik be teljes mértékben. Gondoskodunk kell arról is, hogy minél többen olvassák falun a párt sajtóját. A mi sajtónk olvasottsága attól függ, hogy milyen mélyen foglalkozik me­gyénk dolgozóinak problémáival, ho­gyan ad választ a felvetődött kérdések­re, hogyan mutatja meg az ellenforra­dalom tevékenységét megyénkben és ho­gyan segít szétverni ezt a tevékenységet elméleti vonatkozásban. Építsük, erősítsük a pártot Többet kell foglalkozni a párt to­vábbi erősítésével, a pártépitéssel. A pártépítés egyben a proletárdiktatúra építése is. Ahogyan erősödik pártunk, úgy erősödik a proletárdiktatúra is. A pártépítés szorosan összefügg a proletár­­diktatúra megvalósításával, hiszen pro­letárdiktatúra nincs a párt vezető sze­repe nélkül. Aki a párt ellen lép fel. az lényegében a proletárdiktatúrát támad­ja. A proletárdiktatúra viszont a mun­kásosztály hatalmát védi. A szocialista demokráciáról Megyénk területén elég általánosan ■ vetik fel, hogy azonnal teremtsük meg a széleskörű szocialista demokráciát. Pár­tunk eltökélt akarata megvalósítani, azonban ebben a helyzetben, amikor az ellenforradalom erői még nincsenek megsemmisítve, esztelenség lenne ezt tenni. A proletárdiktatúrának mind a két- oldalát erősíteni kell: diktatúrát az ellenséggel szemben, széleskörű demok­ráciát a dolgozóknak. Ha ez így van, ak­kor helyes irányban haladunk. Vannak azonban szakaszok — mint a jelenlegi is — amikor a proletárdik­tatúra valamelyik oldalának előtérbe kell kerülni. Most, amikor az ellenforra­dalom felszámolása folyik, szükségsze­rűen a diktatúra kerül előtérbe. Hogy mikor egyenlítődhet ki a két oldal, az megyénk kommunistáitól függ. Feltétle­nül szükséges, hogy az ellenforradalmat ne csak szervezetileg, hanem eszmeileg is teljésen szétzúzzuk. Ez egyben meg­szabja a feladatunkat is: erősíteni kell a pártépítést, szélesí­teni kell a felvilágosító munkát az ellenforradalom leleplezésére, bizto­sítani kell megyénk területén, hogy á proletárdiktatúra alkalmazásával csapásokat mérjünk az ellenforrada­lom erőire, ugyanakkor a dolgozók részére a széleskörű demokratizmust biztosítsak. Elvtársak! A mi pártunk ereje abban van, hogy a munkásosztály többségét vezeti. Éppen ezért szükséges, hogy pártszerve­zeteink sokat foglalkozzanak üzemeink munkásaival. Erősíteni kell a párt befo­lyását a parasztság között. Pártunk, kor­mányunk olyan intézkedéseket tett, ame­lyek révén sokat kaptak parasztjaink. Megyénk területén a begyűjtés el­törlése 260 millió forinttal növelte meg a parasztság évi jövedelmét. Nyugodtan mondhatjuk, parasztságunk meg van elégedve a rendszerrel. Résztvesz az államhatalom vezetésében gyermekei­nek tanulása biztosítva van, jövedelme és létszínvonala állandóan emelkedik. Hű társa a munkásosztálynak a szo­cializmus felépítéséért vívott harcban. Nem lehet szektáns módon kezelni az értelmiséget A munkásosztály és a parasztság problémái után foglalkozr: kell az értel­miség néhány kérdésével is. Az értelmi­ség soha sem volt és nem is lesz önálló osztály. Az értelmiségről, mint rétegről kell beszélni, amelynek jelentősége és szerepe a szocializmus építésében fon­tos. Sokszor elhangzik mostanában, hogy az értelmiséget meg kell nyerni a magunk számára. Ez igaz és helyes kö­vetelés. Fontos, hogy foglalkozzunk a becsületes haladó értelmiség megnyeré­sével, de a megnyerésük nem járhat el­vi engedményekkel. Olyan értelemben is foglalkozni ke! 1 az értelmiséggel, hogy erősítsük velük a pártunk sorait. Azonban nem lehet kö­nyörögni sem nekik, sem másoknak azért, hogy a párt soraiba lépjenek. Hiba volna az értelmiséget szektás módon kezelni. Itt megjegyezni kíván­juk, hogy nem a munkások és az egyetemisták tízezrei harcoltak, hanem egy bizo­nyos értelmiségi kör lázadt fel. Tudatosan túlhajtotta a múltban elkö­vetett hibákat, lebecsülte az elmúlt ti­zenkét év elért eredményeit, amelyeket dolgozó népünk alkotott. A párt vezető szerepének likvidálásához fogott hozzá, nacionalista és revizionista nézeteket hirdetett. Lehet-e ezekért az egész ér­telmiséget szektás módon kezelni' Nem! Nem lehet! Az ifjúságot csak a mi pártunk vezetheti Most folyik a vita az ifjúsági szer­vezetekkel kapcsolatban. A megyei in­téző bizottságnak az az álláspontja a lenini tanítások alapján, hogy a párttól független ifjúsági szervezet létreho­zásának hangoztatása nem használ az ifjúságnak, mert az ifjúság szocialista szellemben való nevelése érdekében a párt befolyását nem csökkenteni, hanem erősíteni kell. Persze nem azzal a mód­szerrel, mint azt az elmúlt években tettük. Nekünk olyan ifjúságra van szüksé­günk, amely a marxizmus-leninizmus talaján áll. A kommunista pártnak kommunista if­júságra van szüksége. Ez a szocializ­­n.us építésében elengedhetetlen. Csak az a párt vezetheti őket a mi országunkban, amely a dolgozó nép ér­dekeit képviseli és az ifjúság jobb jövő­jéért harcol. Ez pedig az MSZMP. Igen fontos, hogy pártszervezeteink, kommu­nistáink foglalkozzanak az ifjúsággal. Az ifjúság soraiból erősíteni kell pár­tunkat. Rendkívül lényeges, hogy pártszer­vezeteink a jövőben többet foglalkozza­nak a tömegszervezetekkel. A párt köz­vetlen szervezeti építésével együtt a párt vezető befolyását is növelni kell a kü­lönböző tömegszervezetekben. Itt első­sorban a szakszervezetre és a munkás­­tanácsokra gondolunk. I szakszervezet legyen a dolgozók érdekképviseleti szerve A szakszervezetek igen fontos fel­adatot töltenek be a szocializmus építé­sében. Az elmúlt esztendők politikai ve­zetésében káros jelenségek mutatkoztak a szakszervezet irányítását illetően. Nem kapott elég önállóságot. Ebből adódik, hogy az októberi események után megyénk területén egyes szakszer­vezeti vezetők nagyon szerették hang­súlyozni, hogy a párttól és államtól füg­getlen szabad szakszervezetek jöjjenek létre. Helyes-e ez az álláspont? Nyilván nem helyes, akkor, ha a szakszervezet is a marxizmus-Ieniniz­­mus talaján áll és célkitűzése a szo­cializmus építése. A hangzatos szavak helyett inkább arra kell törekedni, hogy nagyobb önállósággal rendelkezzen. A szakszervezet vegyen részt min­den olyan kérdés megtárgyalásában, ami a dolgozókat érinti. Töltse be feladatát, mint a dolgozók ér­dekké, viseleti szerve. Nem a sztrájk-jog. fenntartását kell hangoztatni, hanem a olgozók jogos sérelmeit kell felszínre hozni és orvosolni. Ki akarta a sztrájkokat? Itt szeretnék kitérni egy helytelen megállapításra, amit az ellenforradalmi erők nagyon szívesen használnak: o munkásosztály sztrájkjával segítette az októberi eseményeket. Ez helytelen né­zet: a sztrájk az általános ellenforra­dalmi támadás következtében jött létre. Az ellenforradalmi erők gátolták a be­csületes munkásokat abban, hogy mun­kát végezhessenek. Nem egy becsületes dolgozót félemlítettek meg azzal, hogy ha be mer menni az üzembe, elbánnak vele. így történt ez Nyíregyházán, Máté­szalkán, Kisvárdán és általában a járási székhelyeken. A sztrájk, ha általánossá válik, poli­tikai harc. Hazánkban az ellenforrada­lom nyomása következtében általános sztrájk volt az élelmiszeripart kivéve. A sztrájkot nem a munkásosztály akarta, hanem az ellenforradalom, amely elsősorban a munkásosztály érdekei ellen volt. Az ellenforradalomnak tudható be az, hogy ma részleges munkanélküliség van, hogy egyes üzemekben rövidített munkaidővel dolgoznak, hogy számos dolgozót el kellett küldeni fizetésnélküli szabadságra. A munkások akarták ezt saját ma­gukkal szemben? Nyilvánvalóan nem. Épp ezért azok, akik ezzel akarják iga­zolni a forradalmat, helytelen úton jár­nak. A szocializmus építésében nem kö­zömbös, hogy a szakszervezet hogyan ve­szi ki ebből a részét. Segítsen mozgósíta­ni a dolgozó tömegeket a termelés meg­javítására, a munkanélküliség gyors megszüntetésére. Ez attól is tügg, hogy pártszervezeteink hogyan segítik a szak­­szervezeteket, hogyan sikerül biztosítani a szakszervezetekben a kommunista párt' befolyását, vigyázva arra, hogy ne ve­gyék el az önállóságot. Ezt az idő igazolta Segítsék pártszervezetein!* a munkástanácsokat nek olyan erősek, hogy leleplezik a mun A szakszervezetek mellett igen nagy súllyal kell felvetnünk a munkástaná­csok problémáját. A munkástanácsok megalakulásával a párt már az októberi események előtt foglalkozott. Megszüle­tésük nem normális körülmények kö­zött következett be. Ennek nyomait még mindig érezni lehet egyes területeken. A kezdeti időszakot kihasználták az ellenséges elemek és befurakodtak a munkástanácsokba, ahol demagóg jelszavakkal igyekeztek a dolgozókat dezorganizálni, félrevezetni. Egyes munkástanácsok a megyénk­ben már a kezdetben felléptek a párt­­szervezetek létrehozása ellen. Nem a be­csületes tagok, hanem a befurakodott ellenséges elemek, akik attól féltek, hogy a pártszervezet létrejöttével le fog­ják őket leplezni, megmutatják, hogy ők nem a munkásosztály és nem az üzem dolgozóit képviselik. így történt me­gyénk néhány üzemében, a liszavasvári Alkaloidában. Egyes munkástanácsok még ma is ellenzik a pártszervezet megalakí­tását, .. mint a kemecsei és a csahold állami gazdaságban. Szerencse, hogy ez már csak szórványosan van a megye terüle­tén. Tudjuk, hogy kommunistáink lesz­kástanácsokban még meglévő, nem oda való elemeket. Ilyen hibák még találha­tók, azonban elmondhatjuk: megyénk területén a munkástanácsok és a párt­­szervezetek közötti kapcsolatban komoly javulás következett be. Ma már együtt tárgyalnak meg számos fontos kérdés*. Sok helyen igénylik a munkástanácsok a párt segítségét, támogatását. Üléseikre a pártszervezet vezetőségét meghívják, Ugyanígy ez fordítva is áll. Egészséges együttműködés kezd kibontakozni. Pártszervezeteinknek komoly segít­séget kell adni a munkástanácsoknak; Ez viszont csak úgy biztosítható, ha a párt befolyása növekszik a munkástaná­csokban. Ezt a vonalat kell erősítenünk; Pártszervezeteinknek fel kell lépni minden olyan tevékenységgel szem­ben, amely esetleg a dolgozók érde­keit sértené. Nekik kell kezdeményezésükkel fellépni a termelés javítása terén, különböző ja­vaslatokkal élni a dolgozók munkavi­szonyának megjavítása érdekében. A kommunistáknak és valamennyi dolgo­zónak látni kell, hogy az üzemekben a? egyre erősödő pártszervezetek nem gyen­gítik, hanem erősítik a munkástanács eredményes működését. Szilárd legyelem kovácsolja egységbe a kommunistákat Szólni kívánok még a szektarianiz­­mus és opportunizmus veszélyéről. Amikor pártunk sorainak erősítésé­ről beszélünk és létszámbeli növekedésé­ről teszünk említést, el kell mondanunk azt is, hogy nem lehet egyet érteni azzal a szektás módszerrel, ami egyes te­rületeken kezd kialakulni. Egyes alap­szervezetek azt mondják, hogy azok az MDP-tagok, akik eddig nem léptek be az MSZMP-be, azokkal nem is kell foglal­kozni. Ez az álláspont nem helyes, mert el­szigetelne bennünket a volt becsületes párttagoktól, lassítja erőinknek gyara­podását. Amikor ezekkel a párttagokkal beszélgetünk, el kell nekik mondani azt is, hogy bizonyos idő múlva csak mint új tagok léphetnek be az MSZMP sorai­ba. Elvesztik tehát régi tagsági idejüket. Amikor pártunk számszerű növeléséről beszélünk, arra is szeretném felhívni a figyelmet: vigyázzunk arra, hogy pártunkba oda nem való kétes múltú, karrierista, törekvő és ellenforradalmi elemek ne kerülhessenek be. Pártunk és államhatalmunk erősödésével párhuzamosan ez a veszély is jelentke­zik. Veszélyként jelentkezik a szekta­­rianizmus, azonban a jelen pillanatban a. fő veszély, ahova pártunknak a fő csa­pást kell mérni, az opportunizmus, a megalkuvás veszélye. A mi pártunk tag­sága nem lehet megalkuvó az osztály­ellenséggel és az ellenforradalom erőivel szemben. Nem tehet elvi engedményeket sem. Harcos kommunistákra van szüksé­günk, akik mindenkor kiállnak a párt politikája mellett. A pártban nagy fegyelemre van szükség. Ez a fegyelem kivétel nélkül vonatkozik mindenkire, akár vezető ál­lású, akár nem. Nincs kétféle fegyelem: egy a vezetők, egy pedig a vezetettek részére. A szilárd fegyelem kovácsolja egységbe a kommunistákat, a pártegység magával hozza a cselekvés egységét is. A demokratikus centralizmus a pártban ma is megvan. Éneikül egy leninista párt nem létezhet. Egységben élni és cselekedni, egységben kiállni a párt és a kormány politikája mellett, a proletár­­diktatúra erősödését, a nép érdekeinek szolgálatát, jelenti. Mielőtt a gazdasági kérdésre tér­nénk rá, egy-két elvi kérdést vetünk fel. Ez azért is fontos, mert megyénk terü­letén különböző ideológiai nézetek kap­tak lábra, zavarják párttagságunk, a dolgozók tisztánlátását. (Folytatása a 3. ollalon) mä

Next

/
Thumbnails
Contents