Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-07 / 31. szám
'Vitát'i pialelárfai etjíjfíiiljeí-k / Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanáes lapja 5G fillér XIV. évfolyam, 31. szám 1957 február 7, csütörtök Egységben élni és cselekedni - a nép érdekének szolgálatát jelenti Megyei kommunista nagyaktíva volt Nyíregyházán A megye kommunistái nagyaktíva értekezletre gyűltek össze tegnap Nyíregyházán. Az aktíva kezdetekor a résztvevők egy perces néma felállással adóztak az ellenforradalom által gáládul meggyilkolt mártírjaink, szovjet hősök emlékének. A beszámolót Benkei András elvtárs tartotta. Benkei elvtárs a bevezetőben az ország és a megye politikai helyzetéről beszélt; Minek következtében A párt és a kormány november 4 óta számos olyan intézkedést tett folyamatba és hajtott végre, melyek következtében fokozatosan semmisíti meg az ellenforradalom illegális bázisait is. Az ellenforradalom fegyveres szétzúzása után, illetve már ezzel egyidejűleg létrehozta a Magyar Szocialista Munkáspártot, a kommunisták pártját, amely létrejötte óta az ellenforradalom elleni harcban edződik, erősödik és naponként számolja fel eszmei síkon az ellenforradalom ideológiai hadállásait. Pártunk ideológiai harcát elősegítették a testvéri kommunista pártok, a szovjet, a kínai kommunista párt megjelent elméleti cikkei, melyek segítettek tisztázni azt az eszmei zür-zavart, amelyet a nyugati imperialista reakció és a belső reakció az. agresszív ellenforradalmi tettek leplezésére használt fel. Az ellenforradalomnak sikerült — ha átmenetileg is — különböző demagóg jelszavakkal az egyszerű emberek gondolkodását is megzavarni. Ahogy a párt ereje, tekintélye növekszik, úgy sikerült s sikerül a megtévesztett dolgozókat az Milyen volt nálunk 194i Nálunk 1945—48-ig a szocialista forradalom erőinek állandó erősödésével forradalom zajlott le, mert egy elavult kapitalista társadalmi rendszert forradalmi harcban győzött le a munkásosztály, a vele szövetséges dolgozó parasztsággal. A nagybirtokosokat, nagytőkéseket kisajátítottuk. A hatalom a munkásosztály kezébe került. Ha ekkor lezajlott már hazánkban a szocialista forradalom, akkor hogyan vetődhet fel a kérdés: most az októberi esemény „nemzeti forradalom volt”? Ki ellen lépett volna fel a munkásosz-November 4 óta az ország, megyénk életében a rend, a nyugalom, a békés termelőmunka kibontakozása fokozatos javulást mutat. Elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány nagyjelentőségű intézkedései következtében a rend megszilárdult, az ellenforradalom fegyveres erőit a Szovjetunió segítségével szétzúztuk. Most kemény harc folyik az ellenforradalom ideológiai megsemmisítéséért. alakult így a helyzet ellenforradalom oldaláról leválasztani. Befejezettnek tekinthetjük most már az ideológiai harcot? Nem! Sőt, erősítenünk kell! Megyénk minden kommunistájának részt kell vennie ebben a harcban. Még mindig vannak, akik nem látják tisztán az októberi eseményeket, hogy mi volt itt: forradalom, vagy ellenforradalom. Ha az októberi események jellegét vizsgáljuk, mind elméleti szempontból, mind a tények alapján, azt kell megállapítanunk, hogy az október 23-án kezdődött „forradalom” az első perctől fogva ellenforradalom volt. Éppen ezért nem lehet azokkal egyetérteni, akik még ma is azt állítják, hogy ez nem ellenforradalom, hanem népi és nemzeti forradalom volt. Ha általában egy forradalom jellegét értékeljük, a marxizmus-leninizmus tanítása alapján, e tanítás szerint a forradalom az osztályok harcát jelenti a hatalomért. Minden forradalomnak lényege a hatalom kérdése. A forradalom mindenkor haladó jellegű és harcot jelent a meglévő elavult társadalmi rend megdöntéséért.-1948-ig a forradalom ? tály? Maga ellen? Nem! A munkásosztály nem kelt fel saját magával szemben, hogy saját hatalmát megdöntse és ezzel az országban új tulajdonviszonyokat hozzon létre. Ez a dolog elméleti része. Ha a tények alapján vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy az első perctől kezdve nem a munkásosztály vezette az eseményeket, hanem az ellenforradalmi erők, csoportok. Nem a munkásosztály pozíciója erősödött ebben az időszakban, hanem inkább egyre gyengült s az ellenforradalom erői kerültek előtérbe. Kik voltak az ellenforradalom megyei főkolomposai? Ha megyénk akkori helyzetét nézzük, világosan kell látnunk, hogy a hatalom kinek a kezébe került. Csak egykét példát említsünk: azonnal jelentkezett Bencs Kálmán polgármester fia, Tomasovszki, a volt kulák főispán fia, Kállay, volt fasiszta miniszterelnök fia. Sorolhatnánk ezeket majdnem minden községből. A letűnt reakciós elemek mind felszínre kerültek és beékelték magukat a különböző néven szereplő „forradalmi bizottságokba” és „munkástanácsokba.” Érdekes, ezek az ellenforradalmi elemek arra hivatkoznak, hogy a munkásosztály, a nép, a haza érdekében tesznek és cselekednek. Az itt jelenlévők közül ki tudna mondani egyetlen egy olyan esetet, amikor nem a munkásokat, a becsületes haladó embereket üldözték volna ezek a címeres magyarok, hanem a földbirtokosokkal szemben léptek volna fel?! Érdekes, hogy az utóbbiak közül egyet sem gyilkoltak meg, egyet nem vertek meg. De megvertek becsületes elvtásakat a megyében, mint Sturman elvtársnőt, Matolcsi Gerzson elvtársat halálba kergették. Megfenyegettek sok becsületes kommunistát, pártonkívülit, rájuk verték az ajtót, ablakot, Ügy látszik ezek úgy képzelték el, hogy majd ők vezetnek, gyilkolják a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség incjavát. Emellett elvárták volna, hogy a dolgozók segítsék. Nem elvtársak! A mi munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, becsületes haladó értelmiségünk eleget tanult a múltból. Elege volt megyénk volt tőkéseiből, a földbirtokosokból, a Bencsekből, a Vayakból, a Jármyakból, a Kállayakból, a Tomaszovszkiakból. Dolgozóink, látva ezek aljas tetteit, szilárdan állnak a pórt és a kormány mögött és azt követelik az ellenforradalmi elemekkel szemben lépjen fel a párt és a kormány keményen. Meg kell mondanunk, hogy az elvtársaknak igazuk van. A proletárdiktatúra helyes alkalmazásával, az ellenforradalmi elemek tudják meg azt, hogy nekik kell félni, nem a becsületes dolgozóknak. Feléjük a diktatúrát kell alkalmazni és semmi esetre sem a demokráráciát, Fordítsuk Jigyclmünket a falura A proletárdiktatúra minden eszközét igény bevesszük arra, hogy az ellenforradalmi erőket, azok befolyását felszámoljuK. Az ellenforradalom tovább szervezkedik — ha illegálisan is, — s minden eszközt felhasznál arra, hogy becsületes embereket félrevezetve, gátolja kibontakozásunkat, zavart keltsen a termelőmunkában. Az utóbbi időben aknamunkáját a falvakban erősíti. A harc jórésze most falu ra tevődött át, itt igyekeznek megbújni és uszítani egyrészt a párt és a kormány ellen, másrészt a becsületes dolgozó parasztságot igyekszik félrevezetni az „ősi föld” elmélettel. Megpróbálja rombolni az elmúlt 12 év alatt létrejött szocialista bázisainkat: az állami gazdaságokat, gépállomásokat, termelőszövetkezeteket. Az „ősi föld” elmélet hangoztatásával éppen ezek megsemmisítésére törekszik. Názhetik-e ezt tétlenül megyénk kommunistái? Nyilván nem! Nem nézhetjük tétlenül, mert az ellenség aknamunkája akadályozza dolgozó parasztságunknál a munka végzését, a biztonságos termelést, az időszerű mezőgazdasági feladatok elvégzését: a trágyázást, a gyümölcsösök kezelését. S ez később komoly gazdasági károkat fog okozni az országnak és magának a dolgozó parasztságnak is. Az ellenforradalom attól sem riad vissza, hogy olyan rémhíreket terjeszszen, hogy majd jön a „tavaszi forradalom.” Az ellenforradalom az ifjúság között is végzi aknamunkáját. Az 1848-as márciusi ifjak példáját emlegetve szeretné mozgásba hozni megyénk ifjúságát a „tavaszi forradalom” sikere érdekében. Előre meg kell mondanunk, hogy ez a tavaszvárás az cllcnforradalmároknak nem fog sikerülni. Megyénkben van már a pártnak ereje. Kommunistáink, becsületes pártonkívülí dolgozóink képesek arra, hogy megyénk erős karhatalmával, rendőrségével, az újjászervezett honvédséggel szétverjen minden olyan ellenforradalmi kísérletet, mely kibontakozásunkat gátolná, mely megyénk dolgozóinak nyugalmát, rendjét és a békés termelőmunkát megzavarná. Ehhez az is szükséges, hogy megyénk kommunistái magyarázzák meg a félrevezetett becsületes dolgozó parasztoknak, megyénk valamennyi becsületes dolgozójának: az ellenforradalom minden eszközt megpróbál fchasználni arra, hogy zavart keltsen, rémhíreket terjeszszen. Ne hallgassanak hát rájuk! Kezdjenek hozzá a munkához, végezzék a soronlévő mezőgazdasági tennivalókat, mert saját jövedelmük növekedéséről, saját jólétük emelkedéséről gondoskodnak, ha mindezt időben elvégzik. Megyénkben az általános helyzet tehát az, hogy nőtt a bizalom a párt és a kormány iránt. Ennek további szilárdítása kommunistáink felvilágosító munkájától függ. Megyénk belső helyzetének erősödése szorosan összefügg a párt helyzetével, a párt erősödésével. Hogyan alakul a párt helyzete megyénkben ? Pártunk' ereje, tekintélye egyre nő. Nemcsak azok léptek be pártunkra akik eodíg is tagjai voitak a kommunista pártnak, hanem pártunk igazát látva, belépnek a pártba becsületes púrtonkívüli munkások, parasztok és értelmiségiek. Megyénk pártszervezeteit és kommunistáit az jellemzi, hogy ma már kezdenek rendszeres pártélctet élni. Jellemző, hogy a megtartott nyilvános pártnapokon kommunistáink bátran állnak ki a kormány, a párt politikája mellett, hallatják hangjukat, megvédik a párt és kormány politikáját a torzításokkal szemben. Meg lehetünk elégedve megyénk területén a pártépítés jelenlegi helyzetével és alapszervezeteink életével? Még nem. Kevés erőfeszítést tettünk még arra, hogy minden volt párttaggal elbeszélgessünk, hogy ezekkel a parttagokkal erősítsük pártunk sorai1, őket is bevonva még szélesebben és aktívabban tudjunk foglalkozni megyénk becsületes1 dolgozóival. A már meglévő pártszervezeteink kissé befelé fordulnak. Nem veszik észre, hogy megyénk dolgozói várják, hogy párttagjaink beszélgetéseket, vitákat folytassanak velük, helyesen magyarázzák meg a történt eseményeket, segítsenek megértetni a kibontakozás felé vezető utat. Ez abból adódik elsősorban, hogy a megyei intéző bi(Folytatái a 2. oldalon.) I
