Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
4 KELETMAGTARORSZÄG 1957. február 1, péntek DE Ml LESZ A GÓLYÁKKAL...? Ez a kérdés zsong most napok óta a fejemben és sehogyan sem akar szűnni, ahogy a nyíregyházi utcákat járom. Közismert dolog, hogy a gólyák a gyerekeket hozzák még huszadik századunk utolsó évtizedeiben is, alkalmasint fehér gyerekkocsiban, de más színű kocsikat is előszeretettel használnak erre a célra. Az áldott jószívű gólyák szorgoskodásából kitűnik, hogy szinte örülnek, ha egy-egy szép kis családi fészekbe egy remekbeszabott kislegényt, leányt vihetnek ajándékba. Még oda is a legnagyobb szárnycsattogással repülnek be, ahol talán nem is szívesen várják őket. Mégis mostanában annyi különböző, de azonos hangzású felirattal diszitgetik az emberek utcára néző ablakaikat. Tessék csak végig sétálni a Kossuth Lajos utcán, vagy a Bethlen utcán és a többin! Hány rövidke papír hirdeti a beteljesülést: „Egy mély gyermekkocsi eladó." Mert az X utcában meglehet érteni azt a derék papát-mamát, aki így hirdeti a megüresedett összkomfortos „gyerek lakást.“ „Egy mély ikergyermekkocsi eladó.“ Indokolt és érthető ez, azonban nem érthetünk egyet azzal a sok-sok szülővel, akik minden elfogadható indok nélkül túl akarnak adni a gyermekkocsikon. Mi lesz a jövővel, mi lesz a gólyákkal? Igen eltörölték a gyermektelensógi adót, de nem kell rögtön átesni a kocsi másik oldalára, gondoljanak csak az érdekeltek arra, hogy mi történik, ha előbb megszűnik az adó? Mi sem lennénk a világon . ;.? P, c. Az ön imádó ntolsó állomása Az írók már sokszor leírták, a politikusok és a vezetők többször elmondták a mi dolgozó népünkről, hogy gömyedező szolgából szabad és olvasó néppé lett. Ez igaz is! Manapság ritkaság az analfabéta ember. Ha akad is, általában öregek. Olyan emberek, akik az életben már annyira bent járnak, hogy a hátralévő kis részt élettapasztalatukkal betűéi írás nélkül is megjárják. A fiatalabb nemzedékek sokat tanultak, rengeteget művelődtek. Az elsajátított tudás, kultúra mellett nagy eredmény csupán az is, hogy szomjas és igényes lett a kultúrára a falvak, a tanyák népe. Megyénk dolgozó lakosságára is ráillik az, amit országunkról szoktunk mondani: olvasó parasztság, művelődő munkások, józan cs megfontolt értelmiség lakja. Tehát sokat haladtunk előre, a nem mindig kedvező körülmények közt is jól dolgoztak a népműveléssel foglalkozó emberek. Azt sem tagadhatják azonban le, hogy még rengeteg a tennivaló, mert nagyon lentről indultunk és bármilyen hosszú utat tettünk meg, még mindig nem tartunk ott a művelődésben, a kulturáltságban, ami a szocializmus gyorsabb megértéséhez és építéséhez szükséges volna. Bizonyság erre az alábbi kis statisztilM is. Száz paraszt embernek tettük fel a kérdéseket, hogy megtudjuk, mennyire tájékozott dolgozó parasztságunk elmúlt és jelen életéről. A kérdésre felelők közt majdnem mindet élő generáció képviselve van. íme a statisztika: MIT TUD SZÁZ EMBER PETŐFI SÁNDORRÓL? Első kérdés: Ki volt Petőfi Sándor? Száz emberből tudta 77 Verset tudott idézni S Ezután megkérdeztük, honnan tudják, amit Petőfiről elmondottak: Iskolában tanulta és emlékszik rá j j Olvasott róla 5 j Előadáson hallotta HOGYAN ISMERIK MÓRICZ ZSIGMONDOT? Második kérdés: Ki volt Móricz Zsigmond? Száz ember közül tudta $ Móricz-könyvet olvasott 3 Hallott róla .< Üjságból ismeri t Nem tudja honnan ismeri j KI VOLT KOSSUTH LAJOS? A harmadik kérdésünk az volt: Ki volt Kossuth Lajos? Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy a száz ember közül legjobban az 1848—49-es forradalom és szabadságharc nagy alakját, vezetőjét ismerik, íme a számok is ezt mutatják: Százember közül tudta ,53 Olvasott róla j2 Iskolai tanulmányaiból emlékszik 7 Egymástól és előadásból ismeri 34 Arra a kérdésünkre, hogy mit akart Kossuth Lajos, 31-en azt felelték, hogy „Szabadságot!’, 11-en pedig azt, hogy „Jobb életet a szegénységnek!” négyen pedig azt felelték, hogy „Azt akarta, ami most van!” Egy ember azt mondta, hogy „Amit Garibaldi!”, többen pedig ilyesformán: — Hát mit akarhat egy vezér? Mind azt mondja, hogy jót, hogy aztán mi az igaz, azt csak ők tudják, MIT TUDNAK AZ EMBEREK AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEKRŐL? A negyedik kérdésünk az volt: Mit tud az októberi eseményekről? Helyesen értékelte a történeteket 14 A diákságot hibáztatta U: A beadási kötelezettséget és a munkások alacsony bérét tartotta oknak 27 A helytelen tsz. szervezést jelölte meg oknak 40 Nem adott választ 5 A pártot hibáztatta 3 MIT TUDNAK A MAGYAR VÁLOGATOTTRÓL? Az ötödik kérdésünk 2z' volt: Kik voltak a magyar labdarúgó válogatott tagjai? A válogatott teljes névsorát elmondta 63 A csapat felét felsorolta 21 Puskást és Grosicsot névről ismerte 8 A válogatottból egy nevet sem ismert 2 MIT BIZONYÍTANAK A SZAMOK? Először: A legszembetűnőbb az, hogy a száz ember közül legtöbben politizálnak és sporttal foglalkoznak. A politika és a'<‘ sporthír eljut hozzájuk — legjobban eljut. A számok azt is megmutatják, hogy politizálnak, de nem mindenki helyesen. Miért? Hiányzik a felvilágosító szó, hiányzik a betű, az írás, még nem megfelelő a népnevelés. Másodszor: A kapott feleletekből kitűnik, hogy a kultúra még ma is csak néhány házban világok Keveset tudnak az emberek Petőfiről, még kevesebbet Móricz Zsigmondról. Javítani kell, sokat kell javítani a népművelési mun-j kán, javítani kell az isko-* lai oktatást. A számok persze több évtized isko-* lai oktatását tükrözik, de" rámutatnak arra is, hogy* jobban kell tanítani az el- l következő időben, mint az* elmúlt tíz évben tanítói- í tunk. (—6. GFelhivás! A nyíregyházi helyőrség parancsnoksága felhívja azon polgári személyek figyelmét, hogy akinek az ellenforradalmi idők alatt és után honvédségi anyagok kerültek birtokukba, azt 1957. FEBRUAR 15-IG, a Nyíregyházi Helyőrség Kommendáns hivatalba szolgáltassák be. Amennyiben ezen idő alatt a felhívásnak nem tesznek ele- * get és az ellenőrzés folyamán ♦ honvédségi anyagot találnak bárkinél, úgy azt az illetőtől ♦ elkobozzák és az eljárást vele ♦ szemben a honvédség megin- Z dítja. 5 Beszolgáltatást hely: Nyír- 5 egyháza, Guszcv laktanya, -v Helyőrségi Kommendáns lliva- * tál. Mindennap reggel 8 órától » délután 15 óráig. * A moszkvai nagycirkusz műsorából A jíiva személyszállító atomreAiiiegópe rta: G.Pokrovenszkij,a műszaki tudományok doktora Minden évben újabb feladatok állnak elő a viharosan fejlődő személyszállító és teherszállító aviatikában. Egyszerű példa: nincs rendszeres légijárat az antarktiszi Mirnij település és a nagy szárazföld között. Nőm k - Vésbé lényeges, hogy a távoli országokkal is közvetlen légi összeköttetést teremtsenek. Ahhoz, hogy legyőzzük r roppant távolságokat, olyan repülőgépek kellenek, amelyeknek hatósugara 10—20 ezer kilométer, sőt több. Az ilyen repülőgépekhez nehéz vagy teljesen lehetetlen közönséges mo. torokat használni, mert a cseppfolyós üzemanyaggal működő gépek energiatartaléka kevés, s ha a gép csak a saját üzemanyagát szállítja, nem marad hasznos rakfelülete. Ezenkívül a léglökéses repülőgépek fel- és leszállása sok akadályba ütközik. A közeli években elkészül a függőlegesen felszálló léglökéses repülűgép. A jövő távolsági utasszállító repülőgépének valószínűleg fordítható lökhajtásos hajtóműve -esz, amelyet felszálláskor függőleges helyzetbe állítanak, a gép bármilyen kis területről magasba emelkedik, mint a helikopter. A hajtóművet ezután fokozatosan vízszintes síkba állítják s a gép megkezdi a sík-repülést. X-eszá 11 ásnál a hajtóművet ismét függőleges helyzetbe hozzák, a sikrepülés lassul, s a hajtómű függesztőerejére támaszkodva a gép leszáll. Ez azonban nehezen váltható valóra. A közönséges hajtóműről tehát át kellene térni atomhajtóműre. Az atomhajtómű azonban egyelőre tökéletlen, mert nehéz és az emberre veszélyes sugarakat bocsát ki. Ezért a reaktort különleges védöburokkal kell övezni, ami ismét súlyát növeli. A nagymennyiségű hő továbbítása a reaktorból a hajtóműbe szintén bonyolult dolog. Még van néhány olyan tényező, amely megnehezíti a megoldást. Ahhoz, hogy a reaktort, annak védőberendezését és hőátadó rendszerét a követelményeknek megfelelő méretűvé építsük, a reaktort több mint ezer fokon kell működtetni. De felmerül a kérdés: milyen anyag bír ki ilyen izzást anélkül, hogy tönkre menne, ne lágyulna meg, és melyik anyag tud ellenállni a neutron magbombázásnak, amely bonyolult változásokat idéz elő az anyagban. így tehát az elsőrendű feladat megfelelően szívós anyag előállítása. Miután megszelíd'tjük a titanikus atomvadállatot és rábírjuk a repülőgép hajtására, olyan szerszámzatot js keli készteni számára, amelyet nem bír 6zétszaggatni, Ebben rejlik 3 technikai fejlődés dialektikájának sajátossága, amikor egyrészt állandóan új természeti erőket kell működésre késztetni, másrészt, pedig meg keli találni a megfelelő módot arra, hogy ezeket az erőket féken tartsuk és bánni tudjunk velük. Most beható kísérletek folynak, hogy ezeket az erőket megszelídítsük és a technikai eszme olyan szimfóniáját alkossuk meg így, mint a korszerű repülőgép. De ez még nem minden. Az atomenergia hallatlan ereje a közeljövő* ben 2—3000 kilométered óránkénti sebességgel Jőg-j ja hajlani a repülőgépetJ A jövő repülőgépei n hang sebességénél is gyorJ sabban száguldó, meteoj rokra emlékeztető gepekj lesznek. Repülés közbeni felületük izzásba jön, » valószínű, hogy maguk mögött nem ködcsóvát; hagynak, mint ahogyan ezt a mai léglökéses gé* péknél gyakran tapasztal-* juk, hanem izzó anyagú, vakító tüzcsóvát. Ezért felvetődik a repülőgép! hűtésének problémja ... A sok nehézség ellenére is az atomhajtómű lesz a megoldás. Ez készteti, már most. ugrásszerű fel-' lödé-sre az aviatikát. KÜLÖNÖS I STATISZTIKA < <
