Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-27 / 48. szám
4 KELETMAGYARORSZÄG 1957. február 27, szerda Borbélyüzlet? Cukrászda? j JVem ! Könyvtárj Avagy amikor a külső látszat csal Az öreg tudomány lakásában Kisvárdán j Kisvárda főteréről kifelé haladva, egy keskeny utcácskába ér az ember. Alig lép be a szűk torkolatán, mindjárt arcul csapja a hideg északi szél. Ha ritkán jár erre és nem szokott hozzá a téli időjárás e viszontagságához, bizony fázik: néhány lépés után kipirul' az orra, megveresedik a nyaka, könnyet fog a szeme és ekkor küszködő tekintete feltétlen megakad egy rjigy szürke épületen, meri az, száját váratla .ul a járdára, nyitva, ajtóval kínálja eg. — Csak bátran tessék! i— véli hallani az ember. A legtöbb ember nem enged az első bíztatásnak, mert azt gondolja, hogy ha belép, borbélyhoz vagy cukrászdába jut. — Ha bizonyságot szerezni felnéz gz épület homlokára, bizony nem talál útbaigazító táblát odafent. Tekintetét jóval lejebb kell bocsájtania a falon és akkor az ajtó mellett oldalt egyszerű betűkkel megtudhatja, hogy nem borbélyság, nem is cukrászda, hanem maga az öreg tudomány lakik ott, lévén olabent könyvtár. Ha a barátkozó szellemnek nincsen híjával és belép, olyan szobát talál, amely hasonlatos egy világkörüli útra indult hajó kapitányi szobájával: két íróasztal. székek, könyvekkel roskadozó polcok, tájakról, népekről regélő varrottatok, szép mázas edények ■ órakoztatják a szemet, szöktetik a képzeletet. 8 és fél cser kötet Nyolc és félezer kötetnél több van ebben a könyvtárban. Békésen megférnek egymás mellett. A történelem könyvek soha sem hivalkodnak azzal, hogy ők a tudományok tudományát képviselik, a természettani müvek sem kevélykednek, hogy csak ők tudják, mi az ember és a világ, a szépirodalmi művek pedig igazán szerények, pedig ők kettős feladatot látnak el: nevelnek és szórakoztatnak, xia egy csöppnyi önhittség volna bennük, azt állíthatnák magukról, hogy egyedül ők valók első könyvnek a pocokra, mert ben-, nük minden tudományágból találni valamit: történelmet, természettant, földrajzi, de ugyancsak festészetet, szobrászaiot, zenét is. Egy szóval, annyi könyv van itt, hogy egy világ körüli úton kitelne belőlük a szórakozás és a szükséges tudomány is. Ha ez a könyvtár valóban elindulna, olvasóiból kitelne egy hajóra való utas. Számszerint 802. Többnyire munkások, parasztok. Ha a hajó kapitánya az utcán szervezné meg a szolgálatot, mint amilyen a napi könyvforgalom, akkor minden 24 órában 150 ember volna szolgálatba. A többi készülhetne a másnapi, harmadna.pi szolgálatra, szorgoskodhatna, hogy új tájak, új egek, új könyvek szépségeit magába fogadja, intelmeit és jeleit megértse. Ezen a hajón egyetlen baj volna csak. Vajon micsoda? Miért nincs i értelmiségi olvasó? Értelmiségi foglalkozású igen kevés akadna a utasok és a szolgálatban lévők közt, mert ennek a könyvtárnak ötnél nem sokkal több értelmiségi olvasója van. A kapitány gondolkozhatna a baj orvoslásán. Biztosan hosszú töprengés után arra a meggondolásra jutna, nem lesz baj, mert a munkás, paraszt utasok közül sokan tudásban értelmiségiekké válnak, mire a föld másik oldalán visszaérnek a kiindulási helyre. Azon persze, hogy miért nincsenek értelmiségiek hajóján, bizony töprenghetne. Mi sem tudunk segítségére lenni, mert csak két okát tudjuk, helyesebben, sejtjük. Az egyik az, hogy a könyvtárnak kevés olyan magyar könyve van, amit az értelmiségiek jelentős része már iskolába — ha másképp nem, hát kötelező olvasmányként — el nem olvasott volna. A másik pedig az, hogy az értelmiségiek többségének saját könyvtára is van. És most jövünk rá, hogy egy harmadik sejtésünk ti van — az, hogy az értelmiség egy része csak nyugati írók műveit szeretné olvasni. Mivel ilyen könyvekből — az elmúlt évek könyvkiadási politikájának következményeként — ke és van, nem jön. Persze, jönnek a munkások, jönnek a parasztok és ez jó bíztatás, jó reménység. Ezek az emberek, akik még csak tíz egynéhány éve járnak ilyen helyre, nagyon kedvelik a fantázia nagy mesélő kormányosának, Jókainak a műveit, a derűs és humoros lelkű Mikszáth Kálmán írásait és a nagy igazmondó Móricz Zsigmond könyveit. Igen figyelemre méltó, hogy nagy számmal olvasnak cigányok is. Mesén kezdik és az ifjúsági irodalom alkotásain próbálnak feljebb lépni a tudásban és lelki gazdagság lépcsőjén. Ennyi sok mindent tudhat meg az, aki azon a kínálkozó ajtón bátorsággal belép. És amellett, hogy sokat hallott, látott, könyvet is vihet magával és máskor is visszatér ide. (-ó G-.) A Nap kél 6.30-kor,. A Hold kélr 5.04-kor. | ryugszik 17.24-kor. | nyugszik 15.34-kor. február 27, szerda, Ákos Mikor lesz már ilyen nyár? Béke mozi: Szegény szerelmesek krónikája. Bessenyei mozi: Tánc és! • szerelem. | Dózsa mozi: Forró me-l jzök. Erre igazán nehéz felelni. Még a tavaszban sem lehetünk biztosak a mostani hóeséssel, napsütéssé „egyensúlyozott” időjárásnál. ♦ ból. Ebéd: Karalábé luvcs,i |vagdalthús tört burgonya-1 ♦ val, paradicsom-szósszal. ♦ A Magyar Vöröskereszt ♦ megyei szervezetéhez nem♦ sokára megérkeznek » ♦Nemzetközi Vöröskeresztitől az élelmiszeregységcso-; ♦magok is. Többezer ilyen! | egységcsomag várható. ? * j Megkezdődtek az előkép í szülétek március 15 meg-* ; ünneplésére. A megyei ta-n [nács művelődési osztályai ► műsortanácsokkal siet at > rendező szervek segítségére; • !♦ A nyíregyházi Csemege-* boltba keksz-különlegessé-: gek érkeztek a Német De-, mokratikus Köztársaság-1 Nemcsak mi mondjuk Hogy látták .Nyugat politikai» katonai, körei jól tudták, mire megy a játék Magyarországon. Tudták mindazt, amit idehaza még - akkor legfeljebb csak sejteni lehetett. Éppen ezért a nyugati értékelések nem haboznak abban a kérdésben, hogy ellenforradalomnak, kommunistaellenesnek, népi demokráciaellenesnek ítéljék-e meg a fegyveres cselekedetek lényegét és tulajdonképpeni célját. Az ifjúság s az értelmiség egy részének jóakaratú, helyes követeléseken alapuló haladó mozgalmát eleve is csak kihasználni akarták. Mindennél világosabban mutatja ezt a New Statesman and Nation cikke, J. Mendelsson tollából. „A forradalom kezdetben diákok és munkások műve volt, de fokozatosan más erők nyomultak előtérbe, főként miután az orosz hadsereg kivonult Budapestről. Megkezdődött a könyvek és az újságok égetése, ami nem a szakszervezeti tagok és szocialisták rendes szokása. A tüntetők mind több és több szélsőséges nacionalista követelést hangoztattak gyűléseiken. Előkerültek a llorthyhadsereg régi egyenruhái. A Nagy-kormány hatalma fokozatosan semmivé zsugorodott... A forradalom vezetése állandóan jobbfelé tolódott. Mint a Die Welt című konzervatív német lap jelentette. a magyar katonák Budapesten röpiratokat osztogattak, amelyek sürgették az egész kormányzati végrehajtó hatalom átruházását a hadseregre... A szélsőséges nacionalisták által vezetett tömeg megrohanta a külügyminisztériumot és fittyet hányt a Nagy— Tildy-kormány könyörgéseinek, hogy hagyják abba a vérontást. November elsején Tildy végső kétségbeesett kísérletet tett, hogy megnyerje Mindszenty segítségét a helyzet megszilárdításához. A kormány négytagú küldöttsége Tildy vezetésével felkereste Mindszentyt, aki visszautasította őket és ezzel, mint a jól értesült Der Spiegel megállapította, azokat bátorította, akik bíbornok-párt alakításán mesterkedtek. Ezzel Mindszenty tökéletessé tette a Nagy-kormány elszigetelését és bizonyossá annak bukását.” A nyugati sajtó számára nem vitás a magyarországi megmozdulásoknak végső fokon rendszerellenes, vagy azzá váló éle. Egész csokrot idézhetnénk a nyugati lapokból ennek bizonyítására. A brüsszeli Le Peuple például november 1-i számában így ír: „Annak ürügyén, hogy Magyarország és Lengyelország sztálinta'anizálódik és nem kívánják tovább játszani az engedelmes csatlós szercnét, bizonyos szemé'yiségek, akik kevéssé kényesek eszközeikre. már megkísérlik ezeket o nemzeteket a múlt sötétségeibe visszasüllycszteni és visszatéríteni azoktól az ulaktól, amelyek a szocializmushoz vezetnek.” A Le Monde, amely legkevésbé sem vádolható azzal, hogy rokonszenvezne a népi demokráciákkal, október 27-i cikkében még ezt írja: „Egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy a felkelők nem a rendszer mükédési módja, hanem maga a rendszer ellen küzdenek.” De már a november 1-i számában megjelent, október 31-i jelentésből ilyen szavakat idézhetünk: „Mire a szürkület, a harcok füstjébe burkolva, Budapesten leszállt, mindenki számára világos volt, hogy a magyar népi demokrácia nincs többé.” És a november 2-i számban, Jean Komán, a lap tudósítója november 1-i jelentését már a következő szavakkal kezdi: „A forradalom, vagy ha úgy tetszik, az ellenforradalom, győzött Magyarországon.” A francia szocialista párt lapja, a Populaire de Paris október 29-én a következőkről ír: „A felkelők, akik gazdaként parancsolnak — bizonyítja- ezt, hogy Nagy Imre engedelmeskedik nekik —, nem elégednek már meg sem orosz módra a sztálintalanitással, sem lengyel módra a csatlóstalanítássa]: ők kommunistátlanítást követelnek.” A párizsi L’Aurora október lítl-i száma 'szerint ő k? „a felkelők nemcsak antiszlálinisták hanem antikommunisták.” A nyugati sajtó nagy része, mint uraik, a magyar népi demokráciát felszámoltnak tekintette. Lehettek, voltak is viták a további követendő taktika kérdésében, a „kibontakozás” kérdésében, — de Magyarországot már a sajátjuknak érezték. S csak nyugtázták, ridegen megállapították, ami Magyarországon ezzel egyidejűleg elkezdődött: a felszabadult ellenforradalom tobzódását, a pogrom- és lincshangulatot,, a gyilkosságokat. A Westdeutsches Tagblatt november elején ezt írja: „Elképzelhetetlen borzalmak — ez volt az események következménye; bőnösök csakúgy, mint ártatlanok — ezek voltak az áldozatok. Vérben tobzódó lincs-törvény lett úrrá az országban.” A düsseldorfi Deutsche Volkszeitung szerint „attól az időtől fogva, hogy Budapestet elhagyták a szovjet páncélosok, szörnyűséges tömegmészárlás, valóságos szen therta.lan-cjszaka kezdődött.” A kezdődő fehérterror napjaiban a burzsoá rendszer kialakulásának reményével eltelve, a nyugati sajtó igen pontosan meghatározza Nagy Imrének és kormányának általuk szánt szerepét. A L’Aurore november 2-i szama szerint „bizonyos bogy Nagynak,, még van szerepe, és erre; adtak neki a kormány nem-kommunistái megbízatást. Alkalmasabb arra, mint ók, hogy *% oroszokkal tárgyaljon » elérje távozásukat.” A nyugatnémet Die Welt! szerint „a győzelmes nemzeti-] kommunista felkelés álta-j lános antikommunista felkelésbe csapott át. Nagy! Imre abban keresett menedéket. hogy jobbfelé; menekült . . . Nagy Imre’ belpolitikai gyengeségéti erősödő szovjetellenes akciókkal ellensúlyozta. —• Olyan messzire ment, hogy többé nem fordulhat vissza.” (November 3.) A Liberation szerint: Streibert, az Egyesült Államok tájékoztató hivatal elnöke október 31-én úgy nyilatkozott, hogy a Nagy-kormányt csak átmenetinek tekintik. Ezt követően vaskezű, emigráns politikusok részvételével szervezett kormányt várnak amely gyökeresen szakít a kommunista rendszerrel, megtisztítja az államapparátust, hogy Magyarország végül a nyugati táborba térhessen. ■—* Szerinte Mindszenty alkalmasnak látszana egy ilyen kormány vezetésére. Nyilatkozata után a tájékoztató hivatal elnökét sürgősen leváltották. A Liberation felteszi a kérdést Steibert nyilatkozata kapcsán: álmodozás volt-e óv., vagy pedig indiszkré-
