Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

ISy!. február 24, vasárnap

KELETMAGYARORSZÁG

s könyvtári munka feiene és lövőié megyénkben

tóenki sem tagadhatja, hogy az elmúlt 5—6 év

^ során kevés kulturális intézményünk fejlődött erőteljesebben, mint a könyvtárhálózat. Szinte a nulla pontról indult hét járási könyvtárunk, hat önálló községi könyvtárunk, 260 népkönyvtárunk a fejlődés utján. Az évi statisztikai jelentésekből kiderül, hogy az egész megyében 50 ezer beiratkozott olvasó várta napról-napra a jó könyveket, s kiderül az is, hogy 820 ezer kötet könyv fordult meg az olvasók kezében 1956-ban, Átlagosan tizenhat kötet olvasónként. Elsősorban diákokat találunk az olvasók között, de nem hiányoznak a par isztok, munkások, értelmiségiek, háziasszonyok sem. Tizenhat színházi est, hangverseny vagy képzőművészeti tárlat nagyon hiányzó élménye helyett — ugyanennyi könyv a szépségre és igazságra éhes telkeknek egy év alatt! Majdnem minden tizedik ember könyvet vett kezébe ezévben Szabolcs-Szatmár megyében — s ez nem csekélység.

Nem csekélység, de csak a kezdete valaminek. Többre kell törekednünk.

lyt eg kell tartani, állandó olvasóvá kell tenni ezekét a meglévő és az újabban jelentkező könyvbarátokat. Igen nehéz feladat: könyv, könyv és isméi csak könyv kell hozzá mindenek előtt. Jó, hasznos, tanító, okosító, szórakoztató könyv — s mindebből nagyon kevés van még mindig könyvtárainkban. Népkönyvtáraink;, könyvanyagának jórésze elavult, roszszul megválasztott, a nép igényeinek teljes félreismerése alapján összeállRctt kötetei érintetlenül : állanak a polcokon, de ugyanakkor laskává szétolvasottak a népmese-kötetek, a klasszikus szépirodalom, a mai magyar irodalom jobbjai, vagy a közérthetően megírt, vonzó mezőgazdasági szakmunkák. Kétszeres—háromszoros olvasótábort jelentenének a további jó könyvek, de anyagi eszöközeink igen korlátozottak. Hogyan segíthetünk? A szűk állami könyvbeszerzési keretek nem biztosítják az elégséges és a szükséges fejlesztést. Tanácsaink, falusi társadalmunk, társadalmi szervezi teink ügyévé, legfontosabb feladatává kell tenni falusi és tanyasi könyvtáraink állományának saját erőből való gyarapítását. Járható ez az út. Ezt igazolja az is, hogy tanácsi és egyéb támogatással 1956-ban 36 helyen 42.042 Ft összegben többszáz kötet könyvet vásárolhattunk, s könyvtári bútorzatra 63.000 Ft adomány gyűlt össze. Ez kezdetnek igen szép, csak követni kell az egész megyének a jó példát!

Ö a másik: nagyon művelt, nagyon olvasott, na gyón lelkes könyvtárosokat minden könyvtárba! Az igazi könyvtáros: nevelő, pedagógus. Lélek és jó szakértelem a legfőbb követelmény ezen a pályán, s meg kell vallanunk, ezen a téren sem tudunk maradék nélkül dicsekedni. Ma kell és nem holnap, holnapután a műveltség, mert a sürgető feladatok egyre nőnek. Alkalmasakká kell válnia elsősorban megyei és járási intézményeinknek arra, hogy a helyi kutatók otthont, segítséget, támogatást nyerjenek falai közölt; Az itt-ott örvendetesen induló helyismereti kutatás meleg fészke legyen a könyvtár és benne a jól képzett, művelt könyvtáros. Itt az ideje, hogy kibontakozzanak könyvtáraink a szűk kölcsönzői, adminisztratív szerepből. Meglévő könyvtárosaink sürgős és alapos továbbképzése, s az új kinevezések során a nagyobb körültekintés: közelebb visznek a jobb, megfelelőbb megoldáshoz.

\ ztán: az együttműködés. Nagyon szétparcellázódott a magyar nép nevelésének, oktatásának ügye: van henne külön-külön, elég merev elzártságban iskola, kultúrház, könyvtár, tömegszervezet, mozi, kulturális társulat stb. Össze kell fogni végre ezeket a népnevelő erőket: harcoljanak együttes anyagi és erkölcsi erővel céljaikért, tegyenek félre egyéni érdeket, hiúságot és személyi sértődöttséget, hiszen a nevelés oszthatatlan és egy ügy, amelynek végcélja az egész nép műveltté tétele. Legyünk rajta, legyenek rajta a megye irányító szervei, hogy a szétforgácsolódás megszűnjék, ne akadályozzák partikuláris érdekek, személyi összeköttetések a megye könyvtárainak jó, tisztességes elhelyezését, a könyvtárosok emberi megbecsülését.

S végül: megyeibb könyvtárakat kívánunk! Ki a polcokra a szabolcsi-szatmári értékeket! Beszélni róluk, ismertetni őket, akikre annyira büszkéknek kellene lennünk: a táj népművészetét, múltját és jelenét, kultúráját, gazdaságát, íróit, művészeit. Nagyon is véka alá rejtettük őket eddig, szinte magunk sem ismerjük, milyen gazdagok vagyunk. Az igazibb, tartalmasab hazafiság iskoláját mi, szabolcsiak, szabolcsi módon járjuk! Kiket kell a tarisznyába rakni útravalóul? Bessenyeit, Krúdyt, Móriczot, Esze Tamást, Benczúrt, Jósa Andrást és a többieket. Lehet-e szebb könyvtárosi, népművelői feladat, mint segítségünkkel műveltebbé, megyéjét jobban szeretővé tenni a szabolcs-szatmári népet?

SARDI BÉLA,

Gyermekopera

szüléiéit

IzavasváÉan

Gyermekoperát írt Hankő László zenetanár Tiszavasváriban „Aranyszőrű bárány” címmel. A gyermekopera próbái folynak. Az operát a tiszavasvári ifjúsági fúvószenekar és a tiszalöki szimfonikus zenekar vonósai kísérik.

Az ecsediek

nagy öröme

A nagyecsediek régi problémája, hogy nem volt művelődési otthonuk. A rendezvényeket a moziban tartották, próbákra sehol sem volt lehetőség, A községi tanács most egy nagy épületet bocsátott a kulturális munkások rendelkezésére, ahol több szakköri szoba van és a népi együttes próbái is megoldhatók a’ nagyteremben. A művelődési osztály a berendezéshez' egy zongorát és bútorokat ‘biztosított.

VEZET:

Stendhal: Vörevés fekete MÁSODIK:

Móricz: Rokonok HARMADIK:

Móra: Aranykoporsó

A Megyei Könyvtárban tavaly Stendhal: Vörös és fekete című regénye volt a legolvasottabb. 124-en kölcsönözték ki. A sorban utána Móricz Rokonok-ja következik 79 olvasóval, majd Móra Ferenc Aranykoporsó című regénye 74 olvasóval.

Támogatósra

lenne szüksége a nyírbátori járási könyviárnak

A nyírbátori járási könyvtárat a múlt év folyamán hozta létre a népművelési osztály a M°gyei Könyvtárral karöltve a minisztérium segítsége nélkül. A többi járási könyvtárak ajándékkönyveivel vetették meg az alapját s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kezdeményezést siker kísérte. A könyvtár további jó működéséhez igen nagy szükség lenne a községi és a járási tanács anyagi támogatására.

ifjúsági házi

hangverseny volt

Tiszalökön

A tiszalöki járási művelődési ház mellett működő ifjúsági szimfonikus zenekar házi hangversenyt rendezett február 15-én. A rossz idő ellenére zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a hangverseny. Különösen ■nagy sikert aratott a Bánk bánból a „Hazám, hazám...” kezdetű ária és Grieg Solveig dala. Az utóbbit Sinka Erzsébet énekelte szép csengőhangon. Nem volt kevesebb sikere Losonczi Lászlónak sem. A zenekar most második házi hangversenyére készül, amit majd a nyilvános hangverseny követ. A művelődési osztály úiabb hangszerekkel segítette a zenekart 14.000 forint értékben. A nagy zenekar msl'ett egy kis pengetős zenekart is alakítottak.

A MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYÁNAK

összeállítása

Bényei József?

HOZZÁD

Már oly régen írtam rólad.

Országos s napi gondjaimban a nap perccé gyorsulva illan.

Arra sem jut időm közben —•, hogy szavakkal is megköszönjem, milyen jó vagy.

Országot építünk magunknak,

és fejjel-kézzel úgy szeretnénk , formálni, többé el ne essék, s mindenkinek hazája lenne, s élhetnénk benne. Elfeledve a múltat.

Ne vesd szememre ezt a késést, — akkor teljesek napjaim csak, ha szólni, tenni magad biztatsz, formálod a torzszülött tervet, s hiszel bennem. Egész lelked reménység.

Engedd most meg, hogy halk szavakk amilyen vagy oly egyszerűen, szíved fölé e verset tűzzem. Hálából azért, amit adtál: rossz voltam s mégis, sohse hagytál magamban,

NE VET A | MEGYE

1. Miért hosssúéietü az he*

Mikor az Üristen a világot megteremtette és mindennel rendbe volt, elhatározta, hogy minden teremtményének megmondja, hogy meddig fog élni. Azután azt gondolta, hogy az állatoknak nem mondja, mert azoknál egyik a másikat pusztítja, meg azért is, mért az állatok az emberek étkeztetésére vannak teremtve. A végén az lett, hogy csak az embernek, a szamárnak, a kutyának meg a majomnak szabta meg az életiuot.

összehívatta őket, és azt mondta Ádámnak: „Neked, Ádám, adok 30 évet!” Azt mondja Ádám: „Az nekem kevés, Uram!” De az Isten nem szólt rá semmit.

Azt mondja Isten a szamárnak: „Te bogáncskőőt, napraforgóbugát eszel

njd és a s emeten fogsz élni, sokat kiT dolgoznod! Neked adok 40 évet” Azt mondja a szamár „Uram, hogy csináljam én ezeket oly hosszú életen keresztül? Elég nekem a fele!” Felkiált Ádám: „Uram, add nekem - felesleget!” Odaadta ezt neki az Isten s így volt neki 50 éve.

Mondja Isten a kutyának: „Ide hallgass! Te kenyérhéjon, csontokon élsz majd, a vályút nyalod éhségedben. De nagyon jónak, hű égésnek kell lenned. Neked is adok 40 vet!” Azt mondta erre a kutya: „Uram, hogy olyan hosszú életen át csak vályút nyaljak, meg csontokon rágódlak, az nehéz dolog. Elég nekem az —yen életből a fele is. ' Ádám hirtelen megint azt kérte, hogy megkaphassa a felesleget. Isten teljesítette a kérését, s már volt az embernek 70 éve.

Mondja Isten aztán a majomnak: „Te semmit sem dolgozol, semmit se csinálj, te majd csak mutogatni fősz. Neked is adok 40 évet. „Uram, — siránkozott a majom, — ha én egész életemen át csak mutogathatok, ahhoz elég a fele idő is!” Ádám újra elkérte a többit, az Úr odaadta, és lett az embernek 90 éve.

És ez pontosan meg is látszik az ember életén, 30 évig igen keveset halad az ember. Mikor eléri a 30 évet, s belemegy a szamártól kapott évekbe, úgy is dolgozik, mintegy szamár. Türelmes és igyekvő, de kevéssel beéri.

Amikor eléri az 50 évet s belép a kutya éveibe, akkor már úgy vigyáz mindenére, mint a kutya. Mindig figyel, és ha reggel felkel, azonnal megy megnézni, hogy nem vittek-e el valamit a háztól. Azt műveli az udvarán, mint a kutya.

Eljön aztán a 70. év, amikor belép az ember a majomtól szerzett évekbe. Akkor aztán nem törődik tovább semmivel, elvihetik a feje felől még a háztetőt is, neki már mindegy. (Besztereci gyűjtés, 1954-ben, Ballal Józseftől.)

I, Kakaskukorékolás

A faluban régen kevés volt az óra. Nem is volt szükség percnyi pontosságra. Elég volt annyi az időszámításból, hogy valaki első kapáláskor vagy tengeritöréskor született stb. Az éjjeli időben a kakas kukorékolása után tájékozódtak. A sorozatos megfigyelések és sokak felvilágosítása után a következő órarendet lehet

összeállítani a kakas kukorékolása szerint:

Este 9—10 órakor csak akkor szólal meg egyszerkétszer minden kakas, ha az idő esőre fordul.

Éjfélkor egy kakas kukorékol. Arra az egész faluban megszólal a többi. Mind kukorékol, de csak egyet-kettőt. Egy fertály óráig tart az egész, akkor elhallgatnak.

2 órakor újra szólnak, de már sűrűbben. Minden kakas 3—4-szer kukorékol.

3 órakor elkezdik újra, és akkor már minden kakas bolondulásig kukorékol. Akkor már igen hosszú ideig tart. Attól kezdve minden negyedórában szól a kakas. Azt jelenti, hogy itt a reggel. (Paszabi gyűjtés, 1955-ből)

I. Mit jelent a tyúkok viselkedése?

Napközben sokszor sűrűn kukorékolnak a kakasok: itt az időváltozás: Amikor a tyúk mindenben csak kapar és felfelé megy a szalmára, épület tetejére, akkor közel van az eső.

Ha a kakasok elülés után nem sokára, este 9— 10 óra körül megszólalnak, akkor az idő esőre I fordul.

Esős időben, ha a kakas elhagyja a kukorékolást, akkor az idő hidegebbre fordul:

Ha a tyúk este a szokottnál korábban ül el, akkor hűvös idő várható. Ha jobb idő van, s nem érez esőt, akkor a tyúk még hamarabb elül;; :j (Paszabi gyűjtés 1955-ből.)'

JTURÍ SÁNDOR.

5