Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-24 / 46. szám
4 RELETMAGYARORSZAö 1957. február 24, vasárnap íl MÉSZÖV választmányának határozata: Egyhangúlag elismerik, hogy október 23-án ellen* forradalom tört ki Visszahelyezik a vöröscsillagos jelvényeket a cégtáblákra Fokozottabb termelési és értékesítési tevékenységet a szövetkezeti életbe Február 21-én — az októberi események óta először — összeült a MÉSZÖV választmánya. Vitaindító beszámolót Szabó Miklós elvtárs, az igazgatóság elnöke mondott. Beszédét az októberi eseményekkel kezdte. — Nálunk 1945—1948 között győzött a szocialista forradalom, a hatalom a parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe ment át, A párt vezetésével a szocializmust építettük, amely munkában a rossz vezetés mi8tt voltak hibák. A hibák nem a marxiiTuus-leninizmusból fakadtak, hanem éppen tzekwlr az elveknek a be nem tartásából. Aj •Ueníorradalom nem mmrue a hibákat akarta kijav<ujTd, hanem a munkásosztályt kiszorítani a hatalomból, a pártot megsemmisíteni. a szocialista vívmányokat lerombolni. Megyénkben is ezt igazolják a tények, Egyetlen | földbirtokost, főszolgabírót, vagy csendőrt nem üldöztek. <ie annál inkább a .kommunistákat, a becsületesen dolgozó tanácselnökökéit, szövetkezeti ügyvezetőket, dolgozókat és tsz elnököket. November másodikén a Mészöv igazgatóságát is leváltották az ellenforradalmárok, Majdcsak minden községben elüldözték a szövetkezetek vezetőjét; A magukat „igaz hazafinak“ nevezők rövid garázdálkodásuk alatt mintegy 18 millió forint kárt okoztak a szövetkezetek vagyonában. Számos üzletet, mint a petneházi, leveleki és kálmánházi üzleteket teljesen kifosztották, Az ellenforradalom által ütött sebek begyógyításában azok segítettek legtöbbet, akik ellen a magyar népet hangolták, uszították a soviniszta elleníorradalmárok. A Szovjetunió fiainak vérehullatásával mentett meg bennünket a fasizmustól, a harmadik világháborútól, ugyanakkor a legnagyobb anyagi segítsé- I get is ő adja. Megyénk dolgozói hálásan gondolnak a román nép segítségére is. A legnehezebb időkben töob mint két és fél millió forint értékű árut adtak közvetlenül megyénknek a nagybányai tartomány szövetkezetei. A politikai helyzet ismertetése után Szabó elvtárs rátért a napi feladatokra, amelyek a szövetkezetek előtt állnak. Többek között felhívta a választmány figyelmét a most alakuló tej- és takarékszövetkezetek segítésére. A sokszor hangoztatott termelési tevékenységet ténylegesen fel kell karolni. Ezen a területen igen sokirányban lehet ténykedni, így a szakcsoportok alakítása, kisgépek kölcsönzése és árusítása, műtrágya és védekezőszer ellátás hiánytalan biztosítása, a termelési szerződéseknél való közreműködés és így tovább, A nagyobb szövetkezetek nem járnának roszszul, ha e feladatok irányítására mezőgazdasági' szakembert alkalmaznának. A helyi nyersanyagok feldolgozására, jobb értékesítésére különféle tárolókat üzemeket építhetnének a szövetkezetek. Ilyenek például a szeszfőzdék, építőanyagelőállító üzemek stb. Mindezeket úgy kell fokozni, hogy a fogyasztási üzemágak is fejlődjenek. Itt fő cél a minőségi fejlesztés. Végül beszélt Szabó elvtárs a takarékosságról és a közvagyon herdálók elleni kemény fellépésről. Meg kell szüntetni az oktalan utazgatásokat is, amit egyes j szövetkezeteknél folytatnak. I A hozzászólók valamenynyien ismertették a községükben lezajlott ellenforradalmi eseményeket. Többek között Rajcsányi Pál tiszavasvári küldött elmondotta, hogy ők is megválasztották a munkástanácsot, de azt a községi munkástanács nem helyeselte, mert négy kommunistát is beválasztottak; Erre dr. G. Alföldi Zoltán a községi munkástanács elnöke átment a szövetkezetbe és elkérte a dolgozók névsorát. A névsorban minden kommunistát kipipált és azt az utasítást adta, hogy akiket kipipált azoknak azonnal mondjanak fel. Kis Ferencné gyürei küldött elmondotta, hogy őt is ki akarták végezni családjával együtt. Ráverték az ajtót is. Azért, mert megyei választmány tagja volt, azért mert tsz tag volt, ahol 8 gyermek mellett (5 még iskolás) 366 munkaegységet teljesített a múlt évben is, és azért, mert párttag volt. Filep László Tarpáról többek között arra kérte az igazgatóságot, hogy az eddiginél jobban vegyék figyelembe a választmány véleményét, Kovács János balkányi küldött a szövetkezeti alkalmazottak kauciójáról, illetve kezességvállalásról beszélt. Ha ezt bevezetnék sokkal kevesebb lopás történne. Markos István Nyírvasváriból azt javasolta, hogy a visszatérítés fizetésnél ne erőltessenek semmit a tagokra, kapja kézhez mindenki a pénzét és ha akar vesz érte valamit, ha nem akar az is az ó dolga. Még számos hozzászólás után Szabó elvtárs összefoglalója következet, majd egyhangúlag határozatban rögzítették, hogy az októberi események megyénkben is nyílt ellenforradalmi tevékenységek voltak, A szövetkezetekről levert vöröscsillagos cégtáblákat visszahelyezik minden községben. Az ülés végén újjáválasztották az igazgatóságot. Nevessen velünk flz útjelző tövében — Mit Olvasó./ — Magyar Ujóság-ot, és te? — Én is. A toreador emléket — Ki volt az? — kérdéssel freccsintett Bertre Jeff, miközben tekintetét a telefonkészülékről Bert arcára csapta. — Avery Dennis — világosította fel Bert. — Azt mondja, hogy egész embertömeg van a birtokán és kíméletlenül letapossa a búzáját. Azt akarja, hogy haladéktalanul menjen ki oda és kergesse el az embereket a földjéről. Jeff megkönnyebbülten rogyott a karosszékbe. Arcán halvány mosoly húzódott végig. — Pedig meg mertem volna esküdni, hogy egy másik isntenverte bolond telefonál, hogy fogjam el azt a niggert, mielőtt meglincselhetik. — Nem is fordult olyan csúfságosra a dolog, mint ahogy először tartottam tőle. Bert és Jim készenlétben álltak előtte és azon töprengtek, hogy a seriff kiküldi-e őket Avery Dennis farmjára, ahelyett hogy ő maga menne ki oda. Jeff váratlanul megfeszítette vaskos derekát és lesodorta íróasztaláról az ott fekvő papírokat. — Avery Dennisnek semmi joga nincs ahhoz, hogy késő éjszakának idején telefonon megzavarja az én jól megérdemelt nyugalmamat! Nézzétek csak meg, hány óra van?! A fene rágja ki a belit! Ilyenkor az ágyban a helyem! Milyen jól alhatnék most a feleségem mellett! És különben is, ez az Avery Dennis a tanyai levélkikézbesítő-szervezet kihordója . . Állami hivatalnok nem illetékes arra, hogy politikusokat zaklasson, akinek szinte éjjel-nappal fáradhatatlanul ott kell rcstokolniok a hivatalukban. Elvégre nekem éppen elég gondom-bajom van anélkül is, hogy jegyzőkönyvbe vegyem holmi tisztviselő, rongycafattá aszott levélhordó panaszait. Én az ilyen civileket még akkor is semmibe veszem, hagy úgy rázzák a rongyot, hogy na! Jeff egyetlen rándítással kiugrottt a karosszékből. Kis íróasztala mellett különösen hatalmasnak látszott. — Azonnal add ide a horgászbotomat, Bert — parancsolta a seriff és már meg is indult a léptei alatt fájdalmasan nyikorgó padlón. — Igenis — szólt Bert és már ugrott is, — Már ott van kint a tornácon, nekitámasztottam a falnak, 21 III. FEJEZET. Mialatt Jeff McCurtain seriff ezen az éjszakán most már másodszor szállt az autójába, hogy a Lord-öbölhöz hajtson, Sonny Clark remegő szívvel kifelé mászott a fenyőfákkal sűrűn benőtt erdőségből, mely az Earnshaw-hegygerinc egész déli lejtőjén végighúzódott. Az Earnshawhegygerinc egy vörös agyagtömbbé tömörült, hosszúkás földpúp, amely éppen úgy domborul ki a Julie-kerület homokos lapályaiból és gömbölyded dombláncolataiból, mint egy megdagadt ütőér. A púp valahol az egyik nyugat felé eső kerületben kezdődött, szögletesen végigfutott a Julie-kerület északi szakaszán és a Smith-kerület délkeleti irányban elhúzódó területeibe veszett bele. Az Earnshaw-hegygerinc lábánál a kanyargó Flowery Branch lankás vidéken folyt dél felé és végül is az Oconee folyóba ömlött. Sonny ezen az estén mintegy két és fél kilométert lábalt felfelé a patak vizében és amint elérte az erdőséget, egy ledőlt fatörzs mögé rejtőzött. Két teljes órán át feküdt ott, minden ízében remegve. Kivéve azt a két-három esetet, amikor Andrewjonesba kellett átmennie, még soha életében nem került olyan messze hazulról, mint most. Gyakran eltöprengett azon, hogy mi lehet az Earnshaw-hegygerinc másik oldalán. Ami az ő képzeletvilágát illeti, ott akár a világ vége is lehetett. Szorongva kúszott előre az erdőség szegélyét felverő ágas-bogas bozóton át. Majd amikor egy nyitott mezőség tisztására-ért, megtorpant és rettegve hallgatódzott egy ideig. Valahonnan lentről, a mélyen fekvő síkságról egy kutya távolbavessző ugatása hallatszott, de semmiféle egyéb hang vagy nesz nem bolygatta meg az éjszaka halálos nyugalmát. Megint lábraállt, minden parányi részletet felfogó tekintetével körülnézett és amikor úgy érezte, hogy semerről sem fenyegeti közelgő veszély, nagyóvatosan megint elindult, átvágott a mezőségen és az ültetvény felé tartott. Vonagló, meg-megbotló léptekkel hatolt előre a mezőség oly végtelen kiterjedésű térségén át és bár a kapkodó sietség görcse serkentette, mégis olykor-olykor zökkenésszerűen meg kellett állniá, ha úgy érezte, hogy hangokat vagy valamilyen gyanús neszt hall, de amint fojtogató félelme eloszlott, megint tovább sietett. Pontosan fcidta, merre vannak az ültetvényen lakó néger családok izállásai. Átvetette magát egy sövényen és ruganyosán tovább lépkedett az egyik megművelt szántóföld mély barázdájában. Minden lépés, amely közelebb hozta igazi otthonához mindinkább fokozódó gyönyörűséggel töltötte el, olyan boldogsággal, amilyent még soha nen. érzett. 22 (Folytatjuk.)
