Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

XIV. évfolyam, 46. szám 1957. február 84, vasárnaB Egy névfelen levél margójára üisíoria est magistra vitae F é r i i g k n §| © I v e s s á k ! !:3333BSB232SB332SC3B333B33225222S23322323222E32B333BBB332222333B322r322332322232223222222323233263222232f3222BB322222CS£ V S % ó t kérnek am Építők labdarúgói! Népünk szívében a szovjet nép, a szovjet hadsereg egyet jelent a szabadsággal Tegnap a tavaszi napsütésben sütkérező város utcáin szokatlanul megnőtt a forgalom. A Széchenyi utcán és annak környékén emberek sűrű raja gyülekezett zászlókkal, fel­iratos táblákkal. Sokan voltak, akik­nek vörös kokárda volt a gomlyuká­­ban. Délelőtt 10 órára már sok ezer ember sorakozott fel és elindult a fellobogózott épületek között, a vá­ros szíve felé, hogy megünnepelje a szovjet hadsereg születésének 39. év­fordulóját. Magasra emelt vörös és nemzetiszínű zászlókkal vonult a menet a Kossuth térre, a városi ta­nács épülete elé. A menet élén a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyei és városi intéző bizottságának tagjai haladtak, majd az ifjúmunká­sok, vállalatok, intézmények, üzemek dolgozói, a megye járásainak kül­döttei. Visszanyert szabadságunk magasztos érzésével emlékezünk a szovjet hadseregre Mintegy nyolc ezer ember helyez­kedett el a Kossuth téren az ünnepség kezdetén. Fekszi István elvtárs, a me­gyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke mondott megnyitó szavakat, majd Benkei András elvtárs, a párt megyei intéző bizottságának titkára szólott. — Most, amikor a Szovjetunió di­csőséges hadserege fennállásának 39. évfordulóját ünnepeljük, önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy ma van ne­gyedik hónapja annak, hogy az ellenfor­radalom a legbarbárabb módon ledön­­dötte, lerombolta azokat a szovjet em­­léműveket, amelyeket a felszabadítá­sért hálás Nyíregyháza népe emelt & városban. Ezek az emlékművek több, mint egy évtizeden át hirdették e város­ban is a magyar és szovjet nép örö-c, megbonthatatlan barátságát. A gaz el­lenforradalmárok azt hitték, hogy a szobrok és sírok ledöntésével szétrom­bolhatják azt a mélységes testvéri ér­zést is, amely hazánk minden becsületes fiának szívében ott élt, él és élni fog a szovjet nép és a dicsőséges vörös had­sereg iránt. Tévedtek! Üj, nagyszerű ér­zések fakadnak népünk szívében, mely­nek tüze magasabban lobog. Népünk szívében a szovjet nép, « szovjet hadsereg egyet jelent Sokezres tömeg éltette Nyíregyházán a Szovjet Hadsereget a szabadsággal. Népünk együtt őrzi Dózsa György mezítlábasair nák, Rákóczi Ferenc kurucainak, Kossuth Lajos szabadságharco­sainak, a Tanácsköztársaság vö­rös katonáinak és a Szovjetunió hadserege harcosainak emlékét. Október 26-án ebben a városban is, mint falvainkban a magyar kommunis­ták, a pártonkívüli becsületes dolgozók ezrei fogcsikorgatva és tehetetlenül szemlélték azt a romboló munkát, me­lyet az ellenforradalmárok végeztek. Mindannyian vártuk a harcbahívó szót. Csupán annyit: „Kommunisták talpra! Munkások és parasztok, védjétek meg a gyárat és a földet a gaz ellenforradal­mároktól!” Ez a harci felhívás csak no­vember 4-én érkezett el hozzánk, ami­kor a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal együtt kezébe vette az ország sorsának irányítását, a szovjet hadsereg segítsé­gével fegyveres győzelmet aratott az el­lenforradalom felett. Ez a győzelem hazánk második felszabadítását jelenti. Ez ünnepi nap alkalmával úgy tekintünk e főtéren újra felállított szovjet emlék­művekre, hogy azokat soha többé sem­miféle erő nerr rombolhatja le. Vissza­nyert szabadságunk magasztos érzésével ünnepejük a szovjet hadsereget és em­lékezünk annak hősi halottaira. fi világ népeinek nincs félnivalójuk a hatalmas Szovjet Hadseregtől Benkei elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szovjet hadsereg minőségileg messze maga mögött hagyta a Nagy Hon­védő Háború idején elért színvonalat. Ám, — mondotta — a Szovjetuniónak hatalmas katonai ereje ellenére sincs egyetlen országgal szemben területi igé­nye. A világ népeinek nincs félnivalójuk ettől a lenyűgöző katonai erőtől. Félni­valójuk' csak azoknak van. akik hábo­rús tervet forgatnak a fejükben. Ez azt jelenti, hogy a Szovjet­unió soha senkit nem fog meg­támadni, de ha arra kényszerí­tik őket, hogy védekezzen, akkor könnyen lehetséges, hogy nehéz lesz védekezniük azoknak, akik megtámadják a Szovjetuniót. A következőkben arról beszélt Ben­kei elvtárs, hogy népünk a felszabadu­lást követő 12 esztendő alatt hatalmas eredményeket ért el. Ezeket az eredmé­nyeket nem homályosíthatják el azok a súlyos hibák sem, amelyeket a volt MDP és államvezetés felső szerveiben elkö­vettek. A mi pártunk és kormányunk eltökélt szándéka, hogy szakít a múlt hibás politikájával. S ha valaha szük­ség volt a magyar nép összefogására, akkor ma szükség van. Ha összefogunk nem lesz olyan erő, amely még egyszer felzaklassa népünk nyugalmát, alkotó munkáját. Tudjuk, hogy eredményekben gazdag esztendők várnak ránk, mert nem vagyunk egyedül. Ve­lünk van a szocialista országok testvéri családja, élén a Szovjet­unióval. A beszédet gyakran szakította féibe éljenzés és tapsvihar. A téren ünneplő tömeg a ma­gyar-szovjet barátságot, a szov­jet hadsereget, a pártot éltette. S félelmetes erővel zúgott fel új­ra és újra a kiáltás: „Vesszenek a fasiszták!” Benkei elvtárs után I. I. Filipov szá­zados szólott az ünneplőkhöz. fi szovjet hadsereg harcosai testvéri segítséget adtak a magyar népnek Filipov elvtárs bevezetőben arról szólott, hogy 39 esztendő alatt a szovjet hadsereg dicsőséges és hősi harcokban gazdag utat tett meg, fényes győzelme­ket aratott. Ez a hadsereg ‘ szétzúzott minden ellenséges próbálkozást. — A szovjet hadsereg bebizonyítot­ta, hogy új típusú hadsereg, a népek közötti testvériség és barátság hadsere­ge,' a proletáriátus diktatúrájának had­serege, a nemzetköziség hadserege. A szovjet katonák 1945-ben megteremtet­ték a szabad élet építésének előfeltételéi a Magyar Népköztársaságban. A Magyar Népköztársaság a népi demokratikus rendszerben nagy sikereket ért el az ipar, a mezőgazdaság, a kulturális élet fejlesztése terén. De a Rákosi-féle veze­tés alatt elkövetett hibák megteremtet­ték a reakciós és fasiszta erők tevékeny­ségének előfeltételét, valamint az ellen­­forradalom szervezkedésének előfeltéte­lét a múlt év októberében. Ez az ellenforradalmi fellépés elő volt készítve. Az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és más imperialista hatalmak a népi uralom megdöntését tervezték Magyarországon és saját céljaik érdekében újra meg akarták ho­nosítani a fasiszta diktatúrát ebbe -, az országban. Ám a becsületes hazafiak felléptek az ellenforradalom ellen és kérésükre a szovjet hadsereg szerződéses kötelezett­ségéhez híven, a lenini nemzetköziség elv alapján a magyar nép segítségére sietett a nehéz napokban. A szovjet had­sereg harcosai testvéri segítséget ad­tak. A magyar nép ismét a békés élet, a szocialista építés útjára léphetett. Mi meg vagyunk arról győződ­ve, hogy a megye dolgozói min­den erejükkel azon lesznek, hogy az ellenforradalom által okozott károkat megszüntessék és előre­haladjanak a szocializmus út­ján. A szovjet nép ebben a munkában segí­teni fogja a magyar népet. Filipov elvtárs tört magyarsággal fejezte be beszédét: „Éljen a magyar szovjet barátság!” — s erre újult erővel zúgott fel a tapsvihar, az éljenzés. Űj és új jelszavak születtek a tö­megben, amelyek a két nép közötti ba­rátságot, a pártot, a Kádár-kormányt éltették. Majd a zene magasztos dalla­mai mellett megindultak a dolgozók kül­döttei, a koszorúk áradatával, s azokkal borították el a városi tanács előtt újra felállított emlékoszlopokat. Dicsőség a szovjet katonáknak, akik életüket adták szabadságunkért! Ezzel az érzéssel rótta le kegyeletét a város és a megye népe, a hős hadsereg halottjai előtt. Közben a város végéről díszlövések morajlottak fel, majd szovjet és magyar díszegység vonult el a tapsoló, éljenző dolgozók előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents