Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-24 / 46. szám
KELETMAGYARORSZAG 1957. február 24, vasárnap A „garanciákéról Egy névtelen levél margójára... \4 x Úttörők Szövetsége ! a végtelen gazdag, szép életre neveli a gyereket k ED VÉS POLGÁRTÁRS! Ne haragudjon, hogy a nagy nyilvánosság előtt válaszolok, levelére, de se nevét, se címét nem tudom azonban válaszolni mégis csak illik. Levelében olyan problémákat érint, melyek — kimondottan, vagy kimondatlanul — sok értelmiségi dolgozót foglalkoztatnak. Vannak kérdések, melyekkel részben egyetértek, mint az értelmiség egyrészével szemben elkövetett múltbeli hibák elítélésével. Emellett felvet olyan kérdéseket is — minden ideológiai alapot nélkülözve —, melyekkel nem értei egyet. Egyik ilyen legfontosabb kérdésére kívánok csak reagálni. Azt írja levelében, hogy a múltbeli hibák kiküszöbölésére „semmiféle garancia nincsen, mert minden megy a régi mederben. Az új párt sem fog célt érni... a vége ismét általános elégedetlenség lesz.” Személyesen tapasztaltam, hogy sokan vannak ma olyanok — elsősorban az értelmiségiek között —. -kiknek aggodalmaik vannak: a párt nem folytatja-e a régi szektás, dogmatikus politikát, nem tér-e vissza a régi bürokratikus vezetési módszer, nem fogják-e smét háttérbe szorítani haladó hagyományainkat és 'ebecsülni nemzeti érdekeinket? Nos, a reális tenyeret, az igazságot kell vizsgálat tárgyává tenni. Mit mutatnak ezek? A pártvezetés és a kormány tevékenysége nyo'í*' mán már megindult a régi hibák felszámolása. Egyre több intézkedés mutatja, hogy a párt, a kormány magáénak vallja és meg is valósítja azokat a jogos és ésszerű követeléseket, melyekért hosszú idők óta harcolnak a kommunisták ezrei és a pártonkívüli becsületes dolgozók. Ezek közül csak néhányat: rendezték az ipari munkások, bányászok bérét, megszüntették a beszolgáltatást, eltörölték a gyermektelenségi adót, visszaállították a szabad munkavállalást. A lakáshiány enyhítésére már is sok épületet átadtak lakások céljára. Egyik legfontosabb intézkedés volt a munkástanácsok törvénybe iktatása. Mindez természetesen még csak a kezdet. Még nagyon sok nehézséget kell leküzdenünk, amíg felszámoljuk a múltban elkövetett hibákat. A párt és a kormány alapvető célkitűzése, hogy hazánk sajátosságainak és a jelenlegi új helyzetnek megfelelően határozza meg a szocializmus építésének sajátos magyar útját. Ki kell dolgozn az állami szervek és a legjobb szakemberek, tudósok, műszaki értelmiségiek bevonásával azt a gazdaságpolitikát, mely minden tekintetben megfelel gazdasági adottságainknak. Emelni kell — a nemzeti jövedelem helyes elosztása révén, az anyagi érdekeltség helyes alkalmazásával — az életszínvonalat. Erőteljes ütemben kell övelni a mezőgazdaság belterjességét, támogatva a mezőgazdaság szocialista szektorait és az egyéni parasztgazdaságokat. Az értelmiségi, a tudományos munka számára a legkedvezőbb feltételeket kell biztosítani, hogy az értelmiség a saját területén a legnagyobb mértékben érvényesíthesse képességét, tudását. Ezeket az alapvető kérdéseket — és még sok mást — elvileg körvonalazza a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány január 6-i nyilatkozata. 1 gaz, ma még sok minden csak célkitűzés. Az * eddigi intézkedések a feladatok kis töredékéi ölelik csak fel. Mégis mindebből már le lehet szűrni azt a következtetést, hogy a megújhodott párt és a kormány elveti a régi káros politikát és módszereket. A párton belül sem olyan a helyzet, mint október előtt. Azokat a funkcionáriusokat, akikkel szemben a párttagoknak jogos észrevételeik voltak múltbeli magatartásuk, módszereik ellen, azokat nem választották be az intéző bizottságokba. Látni kell azonban azt is, hogy ahol arra az ellenforradalom erőinek még lehetősége van — 1-2 hónappal ezelőtt, még bőven volt — a „sztálinisták” és „rákosisták” elleni harc ürügyén hajszát indítottak becsületes kommunisták ellen. Ezt nem lehet tűrni. Ezek a kommunisták — ha tévedtek is a múltban — el vannak szánva arra, hogy a párttal együtt javítják ki a múlt hibáit. A visszahúzódók azzal is indokolják magatartásukat, hogy a kormány diktatórikus eszközöket alkalmaz. Ennek megvannak a maga objektív okai. Nem szabad elfelejteni, hogy mi volt októberben. Nem „forradalom”, hanem ellenforradalom. Kik ellen folyik most a harc? Az ellenforradalmárok ellen! Ezek az intézkedések nem a becsületes emberek ellen irányulnak, hanem a néphatalom megvédéséért. Ha az ellenforradalmat teljesen levertük, természetesen sor kerül a szocialista demokrácia következetes megvalósítására. A szocialista demokrácia kiszélesítése és megvalósítása nagy lehetőséget ad arra, hogy minden becsületes ember tevékenyen részt vegyen az ország politikájának kialakításában és végrehajtásában. A társadalmi és gazdasági élet megújhodásáért, a szocialista demokrácia következetes kifejlesztéséért folyó munkában igazi nemzeti egységre van szükség. Ehhez megvannak a kedvező feltételek. Az egész nemzet haladó, hazafias erőinek összefogása, aktív részvétele előfeltétele és egyben záloga is annak, hogy a múlt hibái nem térhetnek vissza. A párt és a kormány arra szólít fel minden igaz hazafit, hogy aktívan vegye ki részét hazánk politikai és gazdasági talpraállításából. Aki most félrehúzódik és odújában tépelődik: vajon nem a régi politikát folytatja-e a párt és a kormány, aki valamiféle „biztosítéktól” teszi függővé, hogy a munkáshatalom mellé álljon-e, az nem segíti elő a kibontakozást, sőt végső fokon az általa hangoztatott és kívánt változások bekövetkezését nehezíti. Nem „biztosítékot” kell most kérni, nem félreállni kell, hanem népünk érdeke azt követeli minden becsületes dolgozó embertől, hogy szívvel-lélekkel, tudása és tehetsége legjavát adva, vegyen részt a nagy nemzeti céljaink megvalósításáért folyó harcban. NAGY SÁNDOR, az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága ágit. prop, osztályvezetője. : | ♦ Gyermeket, pedagógust, szü* löt egyaránt közös kérdéssel foglalkoztat napjainkban: megmarad-e az úttörőszervezet, ha új gyermekszervezet jön létre, milyen lesz az, mennyiben fog különbözni a régi úttörőszervezettől, milyen módszerekkel, hogyan válik majd a gyermekek kedvelt, életrevaló, egészséges szervezetévé? Január hónapban már élénk vita folyt az új gyermekszervezetről a sajtó hasábjain, országszerte a gyerekek, pedagógusok és szülők között. A gyermekneveléssel foslaikozó tanárok, szülők, írók egy része kívánta, maradjon az úttörő szervezet.. A vitában résztvevők nagy többsége a 48-as hős korszak továbbfolytatása, a szervezet megújhodása mellett foglalt állást. Az úttörőmozgalom népi demokráciánk szülötte, voltak hibái, gyenge ségei, de egészére nem ez, hanem az eredmények a jellemzők. Tíz év alatt jelentős sikert ért el a szervezet hazafias, szocialista nevelés terén, sok ezer gyermek kiránt, a táborozott, megismerte és megszerette hazánk földjét, népét és kultúráját. Az 1948—4‘j-es játékos úttörőmunka az utóbbi években ellaposodott. Inkább felnőttesdit játszott, egyedül a jótanulást akarta a gyerekek érdeklődésének középpontjába állítani és lemondott a jellem formálásáról, a képzeletet gazdagító A jubileumi évben megindult egészséges vita az októberi . események után még fokozó• dott. E hó 18—19-én országos J tanácskozásra ültek össze a } volt úttörővezetők, a gyermek* szervezet vezetői, a párt és 5 kormány küldöttei. A tanács \ kozás eredményeképpen való-1 ra vált a megújhodás, _ ame t lyért hónapok óta szülők, pe$ dagógusok, gyerekek harcoljak. Üjjászervezték a Magyar 2 Úttörő mozgalmat. ♦ Valamennyi más gyer- 4 mekszervezettől átveszi a he- i lyes gyakorlati módszereket. Nem vesz zsákba micskát — Mindjárt kipróbálom,. melyek eredményesebbé teszik a munkát. Igaz hazafiságra9 más népek megbecsülésére, humanizmusra neveli a szövetség tagjait. Szakít a gyermekszervezet lendületét béklyóba verő bürokratikus vezetési stílussal, az erőltetett politizálással, nemzeti hagyományaink cihanyagolásával, ami oly sok keserűséget, bosszúságot okozott a gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A szabadidő helyes kihasználásával igyekszik baráti úttörő életet kialakítani. Azt akarja a szövetség, hogy az úttörők jól érezzék magukat táborukban, ott találjanak; legtöbb alkalmat romantikus hajlamaik, tettvágyuk, fiatalos energiájuk és sokoldalú érdeklődésük kielégítésére. Ezt a célt fogja szolgálni a bevezetett újoncpróba és próbarendszer. A Magyar Úttörők Szövetsége a vezetők kiválasztásánál, s a csapatok szervezésénél a teljes önkéntesség alapján áll. A gyermekek, a szocialista nevelés ügyének szeretete lelkesítse az úttörőszervezet vezetőit. Zászlaja alá hív minden magyar gyermeket, aki mindig kész jót tenni hazájáért, embertársaiért, akit' lelkesítenek a másokért vég-, zett szép, nemes cselekedetek,, aki szereti a játékot, a vidámságot, a dalt, a természetjárást, a táborozást, a tábortüzeket, versenyeket, hadijátékokat, szellemi és fizikai vetélkedéseket, túrákat — egyszóval1 az igazi úttörő életet. Megyénkben is számos pedagógust, vezetőt és sok száz gyermeket fűznek össze az elmúlt évek kedves emlékei, kirándulások, tábortüzek, hadijátékok, feledhetetlen táborok, élményei. Az eredmények arra köteleznek bennünket, hogy a magyar ifjúság iránt érzett mélységes szeretetünk és felelőségünk jeléül újjászervezzük csapatainkat. Zászlónk alá hívjuk azokat a pedagógusokat és vezetésre termett szülőké l* akik eddig sem sajnáltak időt, fáradságot, ha ifjúságunkról volt szó. Azok álljanak az élre. akik önként vállalják e nemes feladatot, akik munkájuk legigazabb gyümölcsét és jutalmát akkor tudják érezni, amikor az addig soha nem látott ájon fellobban az első tábortűz. Pajtások! Nevelők! Álljatok közénk, szervezzétek újjá csapatotokat, hogy a jó úttörőmunka megnyugvást, örömet és vidámságot hozzon feizaklaíot életünkbe. Csapatszervezési kérelmeteket és a munkával kapcsolatos javaslataitokat közöljék Megyei Elnökségünkkel, (Nyíregyháza, Üttörőházj. Reméljük, hogy az úttörő szövetség munkája gazdag, szép életet biztosít úttörőinknek. CSŰRÖS ANDOR Az októberi események során a nép ellenségei a nemzeti jelszavak kisajátítása mellett újra elővették azokat is, amelyeket nem egyszer használtak fel már a munkásosztály forradalmi harca ellen. Ilyen volt a „tiszta demokráciádról szóló hamis frázis felújítása | a kapitalista restauráció leplezése érdekében. Nem árt, ha ezzel kapcsolatban néhány történelmi tényre felfigyelünk. Tanulságképpen lapozzuk megyénk történelmében, □ „Azért jöttem ide, hogy a bolsevizmust megakadályozzam...“ Fordítsuk figyelmünket az 1918 októberében kezdődött magyar polgári köztársaság napjaira, helyi eseményeire. 1919. március 4-én a III. Intemacionálé első kongresszusán történelmi jelentőségű előadói beszédet mondott Lenin a burzsoá demokráciáról és a proletáriátus diktatúrájáról. Nem véletlen, hogy a nemzetközi proletariátus nagy tanítója a forradalmi fellendülés nagyszerű éveiben, a Kommunista Internacionále megalakulása alkalmával a marxizmus-leninizmus e sarkalatos pontjára irányította a szocialista munkások figyelmét. A forradalmak jövője, a szocializmus léte függött attól: megértik-e a munkások a hatalom kérdését Ismeretes, hogy a II. Intemacionále áruló pártjai, amelyek oly híven kiszolgálták burzsoá gazdáikat a háború évei alatt, száműzték szótárukból a proletár diktatúra fogalmát. „Teljes” és „tiszta“ demokráciáról fecsegtek és e jelszavakat a burzsoá ellenforradalom spanyolfalává tették. Nem volt kivétel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt áruló vezető gárdája sem. Különösen leplezetlenül jelentkezett mindez a mi vidékünkön, az iparilag fejletlen, kispolgári megyében. A felsorakoztatott adatok helyi jellegűek, de segítenek az események, jelenségek megértésében. Mint mondotta Lenin elvtárs említett előadói beszédében? „A proletariátus forradalmi mozgalmának növekedése valamennyi országban arra késztette a burzsoáziát és a munkásszervezetekben lévő ügynökeit, ' hogy görcsös erőfeszítéssel igyekezzenek eszmei és politikai érveket találni a kizsákmányolok uralmának igazolására. Ezek közül az érvek közül különösen kiemelkedik a diktatúra elítélése és a demokrácia védelme.'1 Valósággal riadalom támadt az oppurtunisták körében a forradalom lehetőségétől. Kazimir Károly, a nyíregyházi szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának elnöke a Károlyi kormány hatalomra kerülésének idején így szónokolt egy népgyűlésen: „... ezt az országot meg kell menteni a forradalomtól... teljes demokrácia kell...“ Markstein Jenő, központi kiküldött még leplezetlenebből beszélt: „Azért jöttem ide, hogy a bolseviz-Tcmulságos adatok megyénk must megakadályozzam.” Majd kijelentette, hogy ehhez a kormány hajlandó fegyeveres erőt is adni —s kifecsegte, hogy a szoedem vezetők hasonló céllal még 180 helyre küldtek megbízható embereket. Pollák Rudolf, a Népszava munkatársa 1918 december 26-án előadást tartott a nyíregyházi Városi Színházban, s ebben „elvileg“ magyarázta a szociáldemokraták álláspontját: „A történelem nem ismer ugrásokat és a magyar szociáldemokrata párt nem akarja kitenni az országot az esetleges összeomlásnak, amelyet a kommunista politika azonnali megvalósítása nyomán támadó energia hozhatna.” Urak szervezte „néptanácsok** S mit hozott a Károlyi kormány, a szoedem vezérek ujjongva köszöntött „tiszta demokráciája”? Lenin elvtárs emlékeztetett Marx és Engels tanítására: „... a legdemokratikusabb polgári köztársaság sem egyéb, mint gépezet a munkásosztály elnyomására a burzsoázia által, a dolgozó tömegek elnyomására egy maroknyi kapitalista által." Teljes mértékben igazolták e sorokat a Károly-féle köztársasági napok. Az igaz, hogy megalakult a Nemzeti Tanács, megalakultak a „néptanácsok“, de hogyan?! Megmaradt a megyei közigazgatás élén Mikecz Dezső, a régi alispán, s nem volt bátortalan kijelenteni': „A néptanács csak indítványozó szerv lehet.“ A községi „néptanácsokat“ szervező megyei értekezlet elnöke Haás Ignác földbirtokos lett, aki nyiltan ellenezte például a földreformot, mert mint mondotta: „Ha a mezőgazdasági munkás egyszerre földhöz jut, nem fog dolgozni, de eszközei sem lesznek a kapott föld megmurlkálásához.“ A néptanácsokat általában az urak kaparintották a kezükbe. Bujon Darvas István földbirtokos, Kótajban Jármy Menyhért földbirtokos, Tiszalökön dr. Tompos Endre főszolgabíró lett az elnök. S mit szóltak mindehhez a szociáldemokrata főnökök? Válaszoljunk Kazimir Károly szavaival — aki egyébként a megyei közellátási biztosi állást kapta koncul: „Vannak jogosan elhangzott követelések abban az irányban, hogy egyik-másik úr jogtalanul bitorolja a népkormány alatt a hatalmi polcot, mégis azért azt kell kérnem Önöktől, maradjanak meg a nyugodt megfontolás mellett.” (Beszéd 1918. november 19-én egy munkásgyűlésen.) (Ezek a „néptanácsok“ vésztjóslóan hasonlítottak az 1956 októberi „forradalmi“ bizottságokhoz.) A nép — köztük az egyszerű szociáldemokraták — forradalmat, jogokat, néphatalmat akart! Forradalmi tűz lángolt fel a mi megyénkben is, a szegények megrohanták a gyűlölt földbirtokosok kastélyait, elzavarták a jegyzőket. A kormány és a megye büntetőkülönítményeket szervezett a felkelő nép leverésére. A különítmények szervezésében teljes részt vállaltak a szociáldemokrata vezetők. 50 bot az állapotos asszonynak önkéntesekből, altisztekből és tisztekből toborzott „repülőszázadok“ jártak községről, községre. November 4-én Nagykállóban, 5- én Üjfehértón gépfegyverezett a népre Lengyel százados osztaga. Üjfehértón két ember meghalt. Vencsellőn, ahol a szegényparasztok a Dessewffy-kastélyt rohanták meg, Barkóczy Aladár főszolgabíró büntetőosztaga kegyetlenkedett. Bökönyben három szegényparasztot lőttek agyon. Nyírmadán Biró hadnagy és Kriskó Elek görögkatólikus pap gépfegyveres osztaga rontott a Iá-História, esi
