Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

SZABOtX'S-SZATMAR NGPB

1957. január 13, vasárnap

MŰVELŐDÉS

Nemrég jelent meg

Krúdy Gyula: Valakit elvisz az ördög

Alföldi Magvető, Debrecen, 1956

Bár régóta tudtunk Krúdy életművének szinte áttekinthetetlen gazdagságáról, mégis kellemes meglepetéssel fogadjuk e nemrég megjelent új művét. Mennyi könyvet ontott magából, amíg élt, s íme, halála után csaknem egy negyedszázaddal még miniig van adni valója, mintha csak élő író lenne, aki Új kötettel lép olvasótábora elé! A kötet négy, eddig könyvalakban még meg nem jelent kisregényt tartalmaz. A kisregények Krúdy pályájának különböző korszakaiból származnak, így a kötet sem emaválasztásában, sem stílusában nem egységes, annál alkalmasabb viszont az író fejlődésének nyomonkövetésére.

Az első mű, a Régi szál!:akasok között 1909-ben jelent meg folytatásokban, és sok tekintetben átmenetet alkot Krúdy írói pályájának két szakasza között. 1910 körül ugyanis fordulat történik Krúdy íiásművészetében. Ekkor alakul ki sajátos stílusa és páratlanul képgazdag nyelve. Második korszakára legfőképpen az a jellemző, hogy a cselekmény elszegényedik, és erőteljesebben jelentkezik lírai hangja. E kisregény témaválasztásában és jellemábrázolásában az író fejlődésének korábbi stádiumát tükrözi, ugyanakkor a cselekmény ösztövérsége és bizonyos stíluselemek már a későbbi Krúdyt sejtetik. Sokkal lényegesebb a cselekménynél Krúdy hangulatteremtő ereje, és a pompás kömyezetrajz, s éppen ez az, ami már túlmutat az író első korszakán, amely már átvezet bennünket Krúdy igazi világába.

A kötet címadó kisregénye, a Valakit elvisz az ördög 1928-ból való, s Krúdy két fő témakörét, a nyírségi dzsentri-világot és n vörös postakocsi utasainak világát egyesíti. A század végén és a század elején szinte divat irodalmunkban a dzsentri ábrázolása. (Mikszáth, Tolnai, Csiky, majd Kaffka, Móricz stb.) Pályája első szakaszában Krúdy is egész sor novellában mutatja be a nyírségi dzsentri életét, második korszakában azonban a központi helyet már a budai kiskocsmák és Pilisy Róza szalonjának világa foglalja el műveiben. E két világ különös egyesítését, keveredését látjuk ebben a kisregényben. Témája egy eleve reménytelen kísérlet a pusztuló dzsentri-réteg megmentésére. Alvinczi Eduárd (igazi nevén Szemere Miklós), a legendás gazdagságú különc főúr elhatározza, hogy felkarolja, megmenti a hanyatló magyar nemességet. Hogy terveit megvalósítsa, legendás vörös postakocsiján Nyíregyházára, s a Nyírségbe utazik. Meg is jelennek szállásán az elszegényedett uraságok, Alvinczi azonban egyre mélyebb undorral és kiábrándulással szemléli a kártyás, pörösködő, csodaváró

kisnemeseket, akiket meg akar menteni, akikről azonban kiderül, hogy „cégéres gazemberek” valamennyien. Kijózanodik tehát donquijoteizmusábói lemond hóbortos ábrándjairól. „Belátom, hogy rossz helyen kezdtem el a dolgot - mondja, - az Ömagyarországot akartam felállítani, pedig annak ideje lejárt, .j a fiatal, az eljövendő Magyarországért kell dolgozni.” Ez a regény végső kicsengése, mely lényegében leszámolás minden hazug, dzsentrimentő ábránddal. De kritikája ez a regény a két világháború közti korszaknak is, amely nem kevésbé illuzionista módon igyekezett új életre kelteni az úgynevezett történelmi osztályt, s feltámasztani a régi nemesi világot.

A főcselekmény mellett van a történetnek egy személyesebb jellegű szála is, amelyben Krúdy saját ifjúkori élményeit dolgozza fel. Ugyanilyen hiteles, személyes élmény a cselekmény hátterét alkotó környezet, a régi Nyíregyháza rajza is. Az írói pályájának vége felé járó ötven éves Krúdy szinte nosztalgikus vággyal járja be a regény lapjain még egyszer a gyermek- és ifjúkor színterét, s építi fel képzeletében a századvégi Nyíregyházát. Éppen ez a mély líraiság emeli ezt a kisregényt Krúdy legsikerültebb alkotásai közé.

A kötet harmadik kisregénye, az Etel király kincse olyan, mintha csak folytatása lenne az előbbi műnek. Lényegében itt is a pusztuló nemesi világ megmentéséről van szó, azzal a különbséggel, hogy ezúttal még Alvinczi hóbortos tervénél is fantasztikusabb csodában reménykednek, Attila király legendás kincsével akarják feltámasztani az elsüllyedt Atlantiszt, a nemesi Magyarországot. A történet hőse Szabolcs vezér, ki nagy titok tudója, tudja, hol van elrejtve Attila kincse. Évekig ellenállt a kísértésnek, hogy a legendás kincshez hozzányúljon, míg végül aztán elhatározza, hogy az elszegényedett nyíri nemesekből expedíciót szervez a kincs felkutatására. Előbb Miskolcra, majd Pestre mennek a vidám kincskeresők, ahol Szemere Miklós számlájára folytatják végnélküli mulatozásaikat az Arany Sasban és az óbudai kiskocsmákban. A hosszú mulatozás után Szabolcs vezér egy éjjel megszökik, s vele véglegesen elvész, szétfoszlik Etel király kincse is. A mű egyik szereplője így nyilatkozik a csodaváró kincskeresőkről: „Az ilyen emberek betegséghordozók, akik járványt hordanak magukkal,

amellyel megfertőznek mindenkit, akiknek a közelébe jutnak. Ezek az emberek a bolondság bacillusait hordják magukkal ás észrevétlenül beoltják mindazokba, akikkel szót

váltanak a maguk őrültségéről.” Kíméletlen ítélethirdetés ez nemcsak a kincskeresők szétfoszló ábrándjai felett, hanem egy egész társadalmi osztály felett is, amely már rég túlélte önmagát, de hazug illúziók buborékjai után fut. A mű tulajdonképpen paródia, egy társadalom és egy kor paródiája, amely már egész létében anakronisztikussá vált és amelyben mértéktelenül felnagyítva és eltorzulva jelentkeztek egy örökre letűnt világ jellemző vonásai.

A negyedik kisregény a Purgatórium 1933-ban, az író életének végén született. Szanatóriumi kezelésének történetét mondja el benne, kimondhatatlan szenvedésekről ad számot, zárszámadást készít. Szinte a naplóíró közvetlenségével önti ki magából a végtelen testi és lelki szenvedéseket. A Purgatórium egy lelkileg teljesen összetört ember gyötrelmeinek megrázóan őszinte regénye. Az élet olyan mélységeiről ad hírt, hogy az olvasó borzongva áll meg a lapok felett, mintha más csillagzatról érkezett üzenetet tartana kezében. Kosztolányi Nero című regényének van egy hátborzongatóan feledhetetlen jelenete, Seneca halála. A költő és bölcs, akinek az orvos felvágta az ereit, emberfeletti nyugalommal diktálja tanítványainak, mit érez a beálló halál pillanataiban. Valami ilyesmire vállalkozott Krúdy is a Purgatóriumban. Olyan világról ad tudósítást, amelyről a tudományos lélektannak is inkább csak sejtései vannak. Valahol ott van a helye ennek a kisregénynek József Attila életének utolsó hónapjaiban írott versei mellett.

összefoglalásképpen nyugodtan elmondhatjuk, hogy az Alföldi Magvető jó szolgálatot tett e kisregényele kiadásával. Külön köszönet illeti meg Perepatits Antalt, Krúdy életének és műveinek leglelkesebb kutatóját, aki ezeket a kisregényeket a feledés tárnáiból felszínre hozta, s közzétételüket kiharcolta. A kötet külső kiállítása ízléses, méltó a művekhez. Az a néhány nyilvánvaló sajtóhiba és helyesírási következetlenség, ami a szerkesztők figyelmét elkerülte, csak olyan jelentéktelen szépséghiba, ami nem zavarhatja meg az olvasó tiszta,, őszinte örömét;

Katona Béla.

t ’

Uj bábcsoport alakult Nyírbátorban

A nyírbátori járási kuttúrházban lelkes pedagógusok Lengvári Józsefné vezetésével megalakították a bábjátszó csoportot. Január végén már be is mutatkozik az együttes a nyírbátori gyermekek nagy j'Tiére,

Mikor és hogyan épült a káliéi vár?

. Nagykálló hosszú ideig volt Szabolcs varmegye székhelye. így sokakat érdekelhetnek a rávonatkozó történeti adatok.

Tudjuk, hogy Nagykállónak vára volt. Azt is tudjuk, hogy az 1574:V, törvénycikk Kállót a véghelyek közt említi, s hogy a káliói vár ..lerombolását 1704-ben II. Rákóczi Ferenc rendelte el. De ködbe veszett a vár keletkezésének módja és ideje.

Végvárrá minősíttetett

Szabolcs vármegyének a századfordulón megjelent monográfiájában idevonatkozólag a következőket olvashatjuk: „Hogy földvára mikor épült, azt történelmi adatok híján biztosan meghatározni egyáltalán nem lehet. Való csak az, hogy Kalló és vara az 1574. évi 5. törvénycikk által végvárrá, lakossága várőrseggé minősíttetett.”

Az említett törvénycikket

elolvasva . következtethetünk ugyan arra, hogy a vár 1569 és 1574 • között épült, de a címbeli kérdésekre választ a törvénycikkből csak nem kapunk.

Mégis fellebbent a ködfályol a titokról. —• A nyíregyházi állami levéltárban Berkeszre vonatkozó adatokat kutatva, a levéltár könyvtárának „Régi utazások Magyarországon

Javul a megyében a tilmellátás

Érdeklődtünk a Moziüzemi Vállalat vezetőségénél megyénk íilmellátását illetően.

örömmel közölhetjük a mozilátogató közönséggel, hogy több normálmozinál a jövő héttől kezdve a hétközi előadásokat újra viszszaállitják. Január 12-től a megye valamennyi keskenyfilm vetítő moziját sikerült filmmel ellátni. — így január második felében már megyénk valamennyi mozival rendelkező községében lesz filmvetítés.

Az utóbbi időben a mozilátogatók száma jelentékenyen emelkedett. A járási székhelyeken és a falvakban is teltházzal vetítik a filmeket. Értesültünk arról is, hogy a következő hetekben több régebbi magyar film bemutatását tervezik. Ezek közül már bemutatták a Hyppolit, a lakáj c. nagysikerű felújított magyar filmet.

SZÜLETÉSNAP

(Folytatás a 3. oldalról.)

kedvűén. Messziről látta, hogy a mentő hozzájuk tart. Jó lett volna hamarább eltűnni, akkor behívták volna Pusztayt.. ; Most mehet vissza, öltözhet át.. . Nini. hát a belgyógyász mit akar itt?

— Csak menj nyugodtan Pista! Majd én elintézem a "bbit a madámokkal! A javán túl lettünk a kocsiban.

Az alorvos csak bámulta tovább a belgyógyászt, amint ott topogott a hordágy körül. Kalapja homlokára tolva, kabátja, felöltő je, csak úgy a vállán.... Maszatos kezét komikusán tartotta maga elé. Az arca ragyogott az örömtől, büszkén sietett fel a lépcsőn és lábával taszította be a forgóajtót. .;

l)1 élóra múlva megint úgy ballagott a kapu felé, kesztyűjét húzogatva, mint délután. Most nem volt fáradt. A kezét nézegette elégedetten; kinyitotta és öszs-ezárta ujjait többször egymás után... Rousseau járt az eszében: „Legjobb pihenés a munka változatossá ga.Vagy talán nem is Rousseau veit. aki c M.

Zola? Founder? Vagy éppen Marx Károly...?

A portás kinyitotta előtte a kaput:

— Autózni tetszett, főorvos úr?

Az orvos megállt kint a kapu előtt. A mustszagot elfújta a csípős, esti szél. A város a lámpák fényében már nem is látszott olyan unalmasnak..;

— Ráfér a főorvos úrra is egy kis friss levegő!

Az orvos neveletlenül gyújtózott egyet, hogy csak úgy ropogtak belé a csontjai. Vidáman szólt vissza a kapusnak:

— Igen, mindannyiunkra ráfér egy kis friss levegő!

Elindult a csendes utcán. Jó volt ez a mai nap... Megtorpant. De milyen nap is van ma? Mit felejtett cl mégis?

Oda kapott a zsebéhez és előhúzta az újságot. A ross: világításnál nagy nehezen kibetűzte a dátumot:

Ezerkilencszáznegyvenkilenc október tizenkettedik?.

Elnevette magát. A születésnapja volt! A negyvenedik. .j

A megajándékozottság boldog érzésével indult el újból hazafelé..:

Sátoraljaújhely, 1649.

és a Balkáníélszigetcn” c. kötete (kiadva 1891-ben) akadt kezembe s abban rábukkantam Káiló várának hiányzó adataira. Íme, megvoltak az adatok nyomtatásban, de nem kerülhettek a maguk helyére. A könyv kiadóját ugyanis aligha érdekelhette kimondottan Káiló története, • Kalló történetírói pedig1 aligha remélhették e köny-j ben megtalálni a kérdéses! adatokat. így az adatok el-j dugva maradtak az említett könyvben.

A könyv XVI. fejezetének címe: „Bongars J. utazása Bécsből (Erdélyen át) Konstantinápolyba. 1585.” E fejezetben Káiló várára vonatkozóan a következők! olvashatók:

„Kalló mocsaras vidéken levő, három bástyával ellátott kis vár. Tüzérségben és egyéb hadi kellékekbenl nincs hiány. A törökök közeledtére elsütik az ágyú-; kát, hogy a falusi lakosokat értesítsék, mire ezek az' erősségekbe vagy távolabbi! vidékekre menekülnek értékesebb holmijukkal. — Helyőrség 200 német. Ezenkívül szép számmal vannak huszárok és szabadhajdúk is. A várat 14 év-' vei ezelőtt Teuffenbach é.; Ruber tábornokok építtették, megelőzvén a törököket, akik már ide hordták az erődítményekhez szükséges fát.”

Nyilvánvaló ezekből, hogy a vár építésének éves 1571.

Bongars Jakab Orleansban született, Párisban 1612. július 29-én halt meg— IV. Henrik számos fontos diplomácia megbízatásban részesítette. Bongars különösen érdeklődött a magyarok iránt és 1600-ban kiadta a „Collectio Hungaricorum rerum Scriptores” című magyar történelmi vonatkozású gyűjteményt. Ezeket figyelembe véve nyilván helytállóknak, hiteleseknek vehetjük Bon-, gars Kálióra vonatkozó adatait.

1571 vagy 1573?

Pár hónappal azután, hogy a fentieket papírra fektettem, megjelent a Szabolcs-Szatmár Népe című lapban egy ismertetés az 1626-i lőcsei kalendáriumról, mely Káiló várának építését 1573-ra teszi;

Valóban az 1626-i lőcsei kalendáriumnak a nyíregyházi állami levéltárban meglévő 1909-i kiadásában a „Rövid Chronika Christus Wrvunk születése után” című fejezetében ide vonatkozólag ez olvashatót „1573. Kalló Vara eppíttetik.”

A kétféle adat közöttjcét évi eltérés van. Lehetséges,! hogy az eltérés onnan ered, hogy Bongars a vár építési éve alatt a vár lényeges részének építési idejét, a fenti krónika szerzője pedig az építkezés teljes befejezésének idejét értette.

Dr. Kreskai Miklós.