Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 6. szám

SZABOLCS-SZATMÄH NtP« 7957. január 8, kedd A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról leküzdésének döntő kér-III. Feladutok az ipar terén A kormány közvetlen in­tézkedései arra irá­szik új munkaalkalmakat, teremteni és számít a ma­­gánkezdemenyezes segítsé­gére is, emellett azonban legutóbbi intézkedéseivel: a munkanélküli segély be­vezetésével, a felmondási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanél­külivé vált dolgozók hely­zetét könnyíti.. Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — a kapitalizmussal szemben, ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—5U-es években felszá­moltuk. Az átmeneti és részleges munkanélküliség is, amely az ellenforradal­mi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk követ­keztében előállott szén-, energia-, részben nyers­anyag- és félkész-gyárt­mány hiánya miatt kelet­kezett, s amellyel a kor­mánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbe­hozatalától függően, mun­kánk és erőfeszítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni. ságainkra kell építeni. En­nek az, alapelvnek gyakor­lati megvalósulását az szol­gálja, ha a termelőerők el­osztásánál, az üzemek ter­melésének megállapításá­nál, valamint beruházá­sainknál, továbbá külke­reskedelmünkben maximá­lisan érvényesítjük a gaz­daságosság szempontjait. O Hazai adottságaink ily módon való figye­lembevétele ezúttal hozzá fog járulni ahhoz, hogy egész iparunk szerkezete megjavuljon. Nagyobbará­­nyú változás csak hosszabb idő alatt jöhet létre, de máris meg kell indulnia annak a folyamatnak, mely­nek eredményeképpen Ma­gyarországon az iparban, mint minden téren, első­sorban azt fogjuk termelni, amit nálunk olcsóbban, jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gya­korlatával szemben sok fe­lesleges beruházást elke­rülhetünk, s ipari termelé­sünk fejlődését nagyban igénybe. IV. Feladatok a mezőgazdaságban (Folytatás az J. oldalról.) H Az állami szervek * * munkájának gyöke­res megjavítása érdekében a kormány következetesen biztosítja, hogy állami szer­veinkben a dolgozók ügyei­nek intézésével a népi de­mokratikus rendszerünkhöz hű. a szocializmus építésé­nek ügyét híven szolgáló szakképzett munkások, pa­rasztok és értelmiségiek foglalkozzanak. Ezért a kormány arra törekszik, hogy az • államapparátust politikailag és szakszerűség tekintetében egyaránt meg­erősítse. Q A kormány határozott szándéka az államve­zetés demokratizmusának kibontakoztatása, valamint a népi demokrácia állami fegyelmének egyidejű biz­tosítása. Ez a két feladat különösen most, de a ké­sőbbiek folyamán sem vá­lasztható el egymástól. Szi­lárd állami fegyelem az ap­parátusban. a kormány ha­tározatainak maradéktalan megvalósítása minden terü­leten, a dolgozók hatékony részvétele a gazdasági és kulturális élet irányításá­ban biztosítja, hogy népi államunk demokratikus tar­talma minél teljesebben ér­vényre jusson. Q A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány fontos kötelességének tartja a szocialista törvé-Az ellenforradalmi ese­ményekkel kapcsolatban elpusztult másíélmilliárd forint értékű árukészlet. A magán- és középületekben esett kár további több mint egymilliárd forint. — Még ennél is nagyobb anyagi kárt okozott az or­szág népgazdaságának, ma­guknak a dolgozóknak az a hosszú heteken át tartó sztrájk, amelyet az ellen­­forradalom kezdetben so­kakat megtévesztő szociá­lis és politikai demagógiá­val szított, azután pedig fegyveres provokációkkal, a dolgozni akaró munká­sokkal, bányászokkal és al­kalmazottakkal szemben alkalmazott terrorral hosz­­szabbított meg. A sztrájk miatt a bányászatban és az iparban bekövetkezett tei-méskiesés mintegy 9 milliárd forinttal csökkenti Magyarország 1950-os nem­zeti jövedelmét, De bármilyen nagyok is az ország jelenlegi gazdasági nehézségei, ezek leküzd­hető nehézségek és le is fogjuk küzdeni őket. Az imperialisták által támo­gatott ellenforradalmárok a fegyveres felkelés kudar­ca után a sztrájkkal nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dön­teni országunkat és né­pünket, hogy ebből ismét politikai fegyert kovácsol­janak a népi hatalom el­len. Az ellenforradalmi erők azonban itt is elszámítják magukat. Ha dolgozó né­pünk félresöpri az útból a gáncs vetőket, s közös aka­rattal halad a szocializmus építésének útján, minden gazdasági nehézséget le fo­gunk küzdeni s az átme­neti nehézségek leküzdése után a gazdasági építés és a dolgozók életszínvonalá­nak emelése terén is a fel­lendülés és az előrehaladás útjára fogunk lépni. A nyugati kapitalista or­szágokban most ismét az 19<5—1946-os években egy­szer már hallott módon ér­velnek. Azt mondják, hogy nyesség megszilárdítását, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek vé­delmét. A kormány bizto­sítja, hogy minden becsüle­tes, a nép, a haza érdekeit védelmező s a haza javára dolgozó magyar állampolgár törvényeinek védelme alatt félelem nélkül élhessen. '111 A kormány a törvé- J * nyes rend, a békés alkotómunka feltételeinek megteremtésében, a gazda­sági és politikai feladataink megoldásában éppúgy, mint a szocialista társadalom felépítése történelmi fel­adatának megvalósításában elsősorban a munkásosz­tályra, a dolgozó paraszt­ságra, a néphez hű értel­miségre, a szakszervezetek­re, a munkástanácsokra, az ifjúság demokratikus szer­vezeteire és mindazokra a becsületes hazafiakra tá­maszkodik, akik hajlandók a magyar nép boldogulásá­ért, a munkás-paraszt ha­talom felvirágoztatásáért, a szocialista Magyarország felépítéséért szívvel-lélek­­kel harcolni. Vezető erő­nek a munkásosztály párt­ját: a Magyar Szocialista Munkáspártot, mint a kommunisták szervezett erejét, az összes demokrati­kus erőt egyesítő szervnek pedig a munkásosztály po­litikai, forradalmi pártja által irányított Hazafias Népfrontot tekinti, nyugati kölcsön nélkül Ma­gyarország nem boldogul­hat. Természetesen mi minden kölcsönt igénybe veszünk — még kapitalista államtól is, — amely nincs politikai feltételhez kötve, de semmiféle politikai fel­tételhez kötött kölcsönt nem kérünk és nem is fo­gadunk el. Mi jói emlék­szünk arra, hogy a kölcsö­nök körül csapott nagy lár­ma mögött a valóság az volt a felszabadulás után is, hogy a magyar nép egyetlen .dollár kölcsönt sem kapott nyugatról, mégis a magyar munká­sok, parasztok és értelmi­ségiek a saját erejükből, és a testvéri szocialista or­szágok, elsősorban a Szov­jetunió segítségével hely­rehozták a háborús káro­kat, és az ország népgaz­daságát az 1938-as színvo­nalnál sokkal magasabbra emelték. Ma is erről van szó, az­zal a különbséggel, hogy most sokkal jobbak gaz­dasági lehetőségeink, mint 1945-ben voltak A magyar népnek ma saját, komoly gazdasági erői vannak: van fejlett iparunk, van mező­­gazdaságunk és vannak ön­zetlen barátaink is. A nyu­gati dollár-imperialisták szívesen pénzelték a ma­gyar ellenforradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munkás-paraszt állam gazdasági támogatá­sáról van szó. Ezzel szem­ben igen jelentős gazdasági segítséget kantunk már ed­dig is a Szovjetuniótól, Kínától és a szocialista tá­bor valamennyi testvéri or­szágának kormányaitól és népeitől. Ha mi magunk is megteszünk mindent, ami rajtunk múlik, gazdasági nehézségeink leküzdésére, a jövőben is számíthatunk a testvéri országok kor­mányai és népei, támogatá­sára. Most az a feladat áll előttünk, hogy kidolgoz­zuk azokat a gazdasági tennivalókat, ’ amelyekkel leküzdhetjük az átmeneti [ nehézségeket és ráléphe­­■ tünk a fejlődés egyenes út­jára. Hogy az átmeneti ne­hézségek leküzdése mennyi ideig tart, az elsősorban saját magunkon múlik. Milyen feladatok állnak előttünk ezen a téren? 1 Gazdaságunk kulcs­­* kérdése ma a szén­termelés növelése. A kor­mány segítsége mellett e feladat elvégzése s az ezzel kapcsolatos felelősség is el­sősorban a bányászokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés jelentős mér­tékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az energiahiány következté­ben egyes üzemek termelé­sét korlátozni, másokét átmenetileg leállítani. — Ezenkívül szigorú takaré­kossági intézkedéseket keli életbeléptetnünk a szén és energiafogyasztás terén, 2 A kormány mindent megtesz, az inflációs veszély elhárítására. Maxi­mális takarékosságot kíván érvényesíteni az államház­tartásban. Komoly mér­tékben csökkenteni fogja az államapparátust. Ezzel az intézkedéssel, mely nem so.r.°lható az átmeneti szükségrendszabályok közé, egyrészt eleget tesz a leg­szélesebb dolgozó rétegek régi követelésének, más­részt levonja a következ­tetéseket a gazdasági szer­vezetben és vezetésben be­következett változásokból. Egyedül a kormány erő­feszítései azonban nem elegendők az infláció el­hárítására Kct hónapon keresztül — jóllehet alig volt termelés — az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munka­bér^ fizettek ki. A terme­léskiesés igen nagy mér­tékben csökkentette az ál­lami bevételeket. Ha az állami kiadásokat és bevé­teleket nem tudnánk egy­mással összhangba , hozni, az infláció elkerülhetet­lenné válna. Az infláció elhárításához szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelme­zett magatartására, s emel­lett sokféle egyéb intézke­désre is. így, bár a kor­mány politikájának alap­vető célja a dolgozók élet­színvonalának emelése és számos ilyen irányú in­tézkedést már el is határo­zott, vagy kidolgozott, to­vábbi béremelésekre, vagy juttatások kiterjesztésére nem kerülhet sor mindad­dig, amíg a termelés lé­nyeges emelésével ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvé­nyesülhet az eddig megtett intézkedések kedvező ha­tása is. Lehetetlen eltűrni, j hogy egyes vállalatok az egész nép vagyonát felelőt­lenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a ter­melés gazdaságosságának és az állami kiadások és bevételek egyensúlyának biztosítására. A legszigo­rúbb takarékosságot kell érvényesíteni minden nem létfontosságú kiadásnál. — Átmsr.étilsg csak igen cse­kély összegeket fordítha­tunk beruházásra. Biztosí­tanunk kell, hogy mind a vállalatok, mind az egyé­nek eleget tegyenek adó­­riz.etési kötelezettségeik­nek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol további bére­ket fizessenek ki. anélkül, hogy ezért megfelelő mun­kát teljesítenének és mi­előbb el kell érni, hogy az üzemek valóban önállóan gazdálkodjanak, tehát, ki­adásaikat bevételeikből fe­dezzék. Az átmeneti nehézségek dése, hogy a dolgozók vi­lágosan lássák és tudják: az élet alapja az az értés, melyet megtermelünk. Jobb minőségű árut gyorsabban és olcsóbban ke:! termel­nünk mint eddig. .Fejlesz­teni kell a termelési szín­vonalat és a technikát. En­nek fontos feltétele, hogy miden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a terme­lés fejlesztésében. Olyan, a dolgozók által könnyen érthető és áttekinthető bé­­rezét kell a termelésben meghonosítani — például a darab- es minőségi bért — mely biztosítja, hogy aki többet és jobbat ter­mel, az többet is keressen és jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül idő­bért fizessenek ki. *-> Az áliamapparátus­­'-*• ban bekövetkező lét­számcsökkenés és a terme­lés átmeneti csökkenése következtében egy ideig bizonyos munkanélküliség- I gel kell számolni. A kor­mány tőle telhetőén igyek­nyuinak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézsé­geket legyőzze, hathatós rendszabályokat foganato-' jsítson az infláció és a í munkanélküliség fenyegető veszélye ellen. Arra törek­szik, hogy a normális hely­zetre való átmenet idejét minél rövidebbé tegye, a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyarország teljes felépítésének megfe­lelő iparfejlesztési politikát folytasson. A forradalmi munkás­paraszt kormány újból le­szögezi, hogy egész gazda­ságpolitikájában a szocia­lista társadalom felépítésé­re törekszik. Ennek megfe­lelően minden rendelke­zésre álló eszközzel és tel­jes erejével őrködik az ál­lami tulajdont képező vál­lalatok, bányák, . üzemek, gazdaságok, termeszed kin­csek stb. továbbá az ön­kéntes társuláson alapuló különböző szövetkezetek birtokában levő termelési eszközök épségén és gyara­pításán. 1 A kormány felfogása szerint a termelőerők legésszerűbb, az egész tár­sadalmat leginkább szol­gáló felhasználására, át­fogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósok­nak és a termelőknek a tervezésbe való szé’eskörű bevonásával kell biztosíta­ni, hogy ez a terv, a ko­rábban készített tervektől eltérően, valóban az or­szág adottságainak legjobb kihasználását biztosítsa. A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban el­készült második ötéves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra, és az 1957-es évre készül­jön terv az átmeneti ne­hézségek leküzdésére. Az azután következő időszak­ra, esetleg három évre, új tervet kell készíteni. Ennek tő feladata a dolgozók ár­színvonalának emelése le­gyen. Egyelőre a beruházás I alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazda­ságunk fokozatos erősödé­sének megfelelően emel­nünk kell. Az eddiginél többet kell fordítani a za­vartalan termelést és ellá­tást biztosító anyagi tarta­lékok kénzésére. Népgazda­ságunk fejlesztésénél min­den tekintetben hazai aclatt-A mezőgazdasági terme­lés színvonalának emelése munkásosztály politikai tá­mogatása és az ipar segít­sége nélkül nem volna le­hetséges.' Ugyanakkor a munkásság és az egész dol­gozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti viszony­tól s a mezőgazdaság fejlő­déséitől függ. Sok jel azt mutatja, hogy maga a dol­gozó parasztság nagyra be­csüli a munkás-paraszt szö­vetséget és helyesen érté­keli a szövetségen belül a munkásosztály vezető sze­repét. Az ellenforradalom táma­dásának napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti, mind pedig az egyénileg, dolgozó láthatta, hogy Mindszen y, Eszterházy, Takács-Toivaj és a többi gróf és kapita­lista ismét ki akarta ra­gadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megmű­velik. A munkás-paraszt szövetség azonban újból ki­állta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a,falu dol­gozó népe a munkásosztáiy és a kommunisták vezeté­sével harcolta ki magának a földet, úgy most fs a munkásosztáiy és a kom­munisták szálltak szembe elősegíthetjük, ha saját' adottságaink alapján fej­­lesztett iparral és népgáz­­dósággal veszünk részt a szocialista államok kölcsö-’ nősen előnyös gazdasági együttműködésében. A tarta­lékok növelésével és a sok­szor helytelen iránybán' ösztönző prémiumrendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk iparunk láz­görbéjét, biztosítanunk kell a termelés egyenletes, nor­mális menetét, melyet nem zavar lépten-nybmon anyag­hiány. A szakemberek, tu­dósok és a műszaki értel­miség tudásának és képes­ségének igénybevételével, aminek együtt kell járnia! fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésünkkel, jelen­tős mértékben emelni kell termelésünk műszaki szín­vonalát, Illetve el kell ér­nünk, hogy ne csak néhány kivételes területen, hanem lehetőleg mindenütt elérjük vagy megközelítsük a nem­zetközileg legjobb műszaki teljesítményt. • Bér- és ár­rendszerünk megfelelő át­alakításával el kell ér­nünk, hogy a termelési esz­közök és fogyasztási cik­kek -minőségét egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön vagy a kivitel céljaira va­lóban szükség van, s hogy a fogyasztóknak megfelelő választék álljon rendelkezé­sére. A gazdaságosság elvé­nek és az anyagi ösztönö­zésnek megfelelő alkalma­zásával el kell érni a mun­ka termelékenységének kö­vetkezetes emelését és az önköltség következetes csökkentését. t) A lakosság szükségle., teinek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielé­gítésére a kormány . indo­koltnak tartja a magánkis­ipar és a kisipari szövet­kezetek . tevékenységének - kiszélesítését. A. kisipari áraknak a tényleges költsé­gek figyelembevétele alap­ján történő megállapításá­val a kisiparost anyagilag érdekeltté kell tenni a többtermelésben. Lehetővé kell tenni, hqgy a közüle­­tek szükség esetén a kisipa­rosokat az eddiginél na­gyobb mértékben vehessék első sorban az ellenforra­dalommal és segítették : is­mét megvédeni a földet. Kiküszöböltük azokat a hi- I búkat, amelyek az elmúlt években zavarták .a két | alapvető, dolgozó osztály ba­­, rútságát és az ellenforra- I dalom ellen folytatott harc­ban a közös érdekek védői­mében ismét megszilárdí­tottuk a munkás-paraszt szövetséget. Ez a biztosíté­ka annak, hogy a munka-* sok és dolgozó parasztok eredményes, közös munkát végezhetnek a mezőgazda­ság szocialista építése és a mezőgazdasági termelés emelése terén. 1 A kormány a mező­­■ gazdasági termelés minél teljesebb összhangjá­nak megteremtésére törek­szik. A tudomány messze­menő felhasználásával me­zőgazdaságunkat a belter­jesség irányában kívánja I fejleszteni. Ennek megfele­lően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és gépimport növelésével — az eddiginél sokkal több gé­pet kell biztosítani a mező­gazdaságnak.. Elő akarja mozdítani az állattenyész­tés fejlesztését,: különösen az állatállomány és az áíln­fFolytaiása a 3. ól talon) II. Napirenden lévő átmeneti gazdasági intézkedések

Next

/
Thumbnails
Contents