Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-01 / 1. szám
ft SZABOLCS-SZATMÄR NÉPE ja»uar 1. kedd A boldogabb új esztendő rahmten m Hink a ka rátát óh munkájától függ (Folytatás az 1. oldalról.) A szocializmus építése jó kezekben van! át fugja-e hatni a magyar KfiUDÉS: Hogyan látja a jövőt, mik az intéző bizottság tervei? VÁLASZ: Én kommunista vagyok. Optimista; Bízom a nép a'.kotó erejében. Népünk a történelem során nem egyszer volt már nehéz helyzetben. Mindannyiszor legyőzte a nehézségeket. Számíthatunk-e a nép alkotó erejére és munkájára? Feltétlenül! Nem ok nélkül harcolta ki a nép boldogulásának új lehetőségeit. Az a megsokszorozott erő, amely megyénk népében is megmutatkozott azt mutatja, hogy a szocializmus építése jó kezekben van. Sokan ma még kételkednek abban, hogy a szocia lista demokratizmus" elve élet minden területét. Én bízom, benne. Erre a legnagyobb biztosíték az öntudatra ébredt, hazáját szerető magyar nép, amely soha többé nem engedi a régi bűnös politikát visszajárni. Mi tudjuk és valljuk, hogy az új életet, a demokratizmus széleskörű ér: vényesülését csak a néppel együtt lehet megvalósítani. A pártnak valóban a nép pártjává kell válnia. Osztozzon a nép örömében és bánatában. Ez csak akkor lesz valóság, ha a kommunisták a nép között élnek, ismerik a nép bajait, örömeit. Bátran elmondják a hibákat, bajokat, hogy orvosolni lehessen azokat. fejlesztjük a helyi ipart, kisipart, a belterjes mezőgazdaságot nyokban. Kulturális lehetőségeink nagyok. Megyénk népének hagyományai, szokásai még nincsenek teljesen felkutatva és feldolgozva. Ez a feladat a kultúra munkásaira vár. Meg kell oldanunk a kultúra munkásainak, a pedagógusoknak, orvosoknak, mérnököknek lakás és egyéb szociális problémáit. Népünk tudományos nevelést vár, melyet gazdagon sző át múltúnk nagy nemzeti kulturális öröksége. Az előttünk álló feladatokat úgy kívánjuk megoldani, hogy mind a gazdasági, mind a kulturális élet területén a legmesszebbmenőkig támaszkodni kívánunk az illető területek szakembereinek alkotó munkájára, kezdeményezésére. Én a kibontakozó új, életet,"—mely sok munkát igényel — szépnek, bokhgnak látom. Ezt kívánjuk a I néppel együtt megvalósítani. Ennek, teljesítéséhez, minden munkáskézre szükség van. Kár ezt az országot elhagyni azoknak, akik eddig is becsületes munkát végeztek. fl szerencse kovácsa a nép Megyénkben számos probléma vár megoldásra. Ehhez a nép segítségére van szükség. Meg kell oldanunk megyénk ipara továbbfejlesztésének, . többek között a megyénkben termelt gyümölcs feldolgozásának problémáját. Eddig évenként jelentős mennyiségű gyümölcs, elsősorban a világhírű Jonathán ment tönkre a feldolgozás hiánya, az elszállítás nehézségei miatt. Fel kell továbbá kutatnunk a helyi ipar továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Biztosiéi’’ " kívánjuk kisiparai. k további fejlődését. Biztosítani számára a megfelelő anyagellátást. A város legnehezebb problémáját, a lakáskérdést tovább kell javítanunk a lakosság megelégedésére. Nem mond. hatunk le a mezőgazdaság fejlesztéséről sem. Segítjük az egyéni dolgozók termelését, és minden erővel támogatjuk a parasztság önkéntes társulásának különböző formáit, amelyek nem a kizsákmányoláson, hanem a teljes egyenjogúságon alapulnak. A belterjesebb mezőgazdaság kialakítása érdekében mindent megteszünk. Támaszkodni kell a kulturális szakemberekre Megyénk igen gazdag nemzeti, népi hagvomá-A szerencse kovácsa a nép. Mi őszinte szívvel Várjuk vissza a becsületes dolgozókat. akik megyénkből távoztak. Ha jelenleg nehéz is a helyzetünk, bízunk abban, hogy minden dolgozó összefogásával úrrá leszünk a nehézségeken és jobb, szebb, boldogabb jövőt kovácsolunk népünk számára. Az új esztendőben tovább fog erősödni népünk és más népek, elsősorban a szocialista országok népeivel való baráti kapcsolat. Ez a kapcsolat a teljes függetlenség és egyenjogúság alánján fejlődik tovább. Pártunk és kormányunk mindent meglesz azért, hogy az igen nehéz helyzetben lévő országunkat kivezessse a kátvúbóL Ebben segítséget nyújtanak a baráti országok is. A már eddig megtett intézkedések azt mutatják, hogy pártunk és kormányunk megtette a?. e'°ő leneseket a jogos sérelmek orvoslására. Bízhatunk-e a pártban, a (kormányban? Igen! Bízhatunk. Bízhatunk azért, mert a legnehezebb időben állt az ország élére hogy msg! állítsa országunk teljes j rombadöntését és a népre támaszkodva megmutassa a kivezető utat. Az új év elé mindenki reményekkel néz. Jobbat, j szebbet vár minden évtől, így vagyunk most is. S hogy az új év jobb és szebb legyen, ez valamenynyiünktől függ. A párt tagjai mutassanak példát a szebb és jobb élet megteremtésében. Ennek megvalósításához kívánok a Magyar Szociálist^, Munkáspárt Megyei Intéző Bizottsága nevében megyénk valamennyi dolgozójának erőt, egészséget cs valóban boldog új esztendőt. Széli egy zeék Beszélni, korán megtanul az edrer. de hallgatni csak később, vagy soha. ir Színlelt érzéseket könnyebb szrakkal kifejezni,, mint igazat adni.-> Az ítélet élete rövid, az előitriekc hosszú. ★ Az ostoba is gondolkodik négykor, de minrj’cr elkövetett ostob?sá2 utár Képi humor \ fiú kérdez Az író ember fia folytonosan kérdésekkel zaklatja édesapját: — Mond apu mibe halt meg a Holt-tenger? " — Látod, hogy dolgozom, hagyj békén, — Akkor azt mond meg, hogy hány szálkája van a halnak. — Ne kérdez már annyit, mert úgy jársz, mint az a kisfiú, aki a sok kérdés miatt úgy meggörbült, mint egy kérdőjel. — ?.:: És mond anu, hogy tudta maga alatt tartani a pontot? Nem biztos a dolgában Hajnaltájban becsipve 'bt haza a bérház lakója.- Irts kacaj Felcsent; a házmestert. — T«ék mondani, itt lakik h'ács János? — Vpn mit tréfál, hiszen ma az. .. — JCjó azt tudom, de . azt, kot itt lakik-e vagy ’, sem, ezrem. Ver vicc '‘idn^y,y. *-■•>??*£>■*•/».'?.. Halhoz m sz'ko't ven. dég ham becslpett. Észrevette, tnikor felállít hogy nt áll szilárdan. F.zért tatarozta, hogy nem moul az asztaltól. Mosolyon nézte a táncolópáro}, s háziaszszonnyalírsalaott. A mama ikrebabusgatta. A vendég iáig nézte ez ikreket, fül megszólalt: — Jaj édes kis gyerek. «miim.iiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii,*iiiiiuiiuMit.mifTiMitiiiiiiitni.itiiiiiii ......................................................................................... ■■tiitiiiiiiiiitiiiitntiiiiiiiiiiiiiiiiuiiumiitiiiiiifiii Sifthav Barna i rpitt Sam, a niattáz — I antasstihus elbeszélés — Fitt Sam, a matróz, már két napja nem evett. Az éhség már már arra kény-'.telte, hogy nyersen faljon be egy ■ött halat, amit a tenger visszahúzóhullámai maguk mögött hagytak, kor kereső tekintete megállt valamin, lőtte a halványkék tenger végtelenig körülötte a part világos okker izzása, háiamegett a sötétzöld őserdő. Egy ritkásabb rész felett hegycsúcs körvonalait pillantotta meg. Sovány, borostás arcán megdöbbent hökkenéssel eresztette le a halat. Azután megtörölte verejtékes homlokát, s mégegyszer körülpillantva, széles imbolygó léptekkel elindult a homokon, az erdő felé. Sumnal: menekülnie kellett Most már tudta, hol van. Az a hegycsúcs annak a különc tudósnak telepét jelentette, akinek ellátására idehajóztak. Négy napig vesztegeltek a part előtt, amíg a tudósnak a számtalan ládát kirakták, s már indulóban voltai;, amikor Piti Somnak menekülnie kellett a hajóról. Nem is nagyon emlékszik rá, mi förtént. Italos volt. Bruggs, a tiszt parancsát megtagadta. Rövid dulakodás, azután látta a tisztet mozdulatlanul feküdni, fehér kabátja feketéllett a vértől a tisztára mosott fedélzeten. A vízbe vetette magát. Az esti sötétség segítségére sietett. S most itt van. éhesen és reménytelenül, távol az embeii társadalomtól, ahová soha térhet, mert vár rá a kötél vissza nem ahova vár rá a Nem félt, de amikor belépeti az óriási fák alá, s rövid idő múlva örök, nedves félhomály vette körül, megmozdult kiálló ádámcsutkája, s idegesen, szárazon nyeli. r vÉrt maga a saikvaláviróhos Ha járt volna már bent, a tudós telepén, nem riadt volna vissza a hatalmas majmoktól, amelyek most útját, állták. A sziklaépítmény bejáratában hárman is körülfogták. Arra se maradt ideje, hogy megforduljon, gyors mozdulattal a késs i :apott, de már akkor szőrös mar.■ apadták meg, s hörgő hangok fi- J^ztették, hogy jobb, ha veszteg ' Firnes fogságából maga a tudós szcr ott a meg, aki a jelző morgásokra ’.tett. Betegesen fehér, sáppádt arcaiméig napfényt csak igen keveset lányugtalan, élesen vizsgálódó szem téliéit. ivid vizsgálódás után rászólt maj■a, amelyek erre Fitt Samot elenged- Lemaradt a hajóról? — kérdezte oly magabiztosan, mint aki már tudja a választ. — Le... — nyögte megkönnyebbülve a matróz, hogy nem kell különösebb magyarázattal szolgálnia. — S most■ itt akar maradni — folytatta a különc ember, s látszott, hogy erősen töpreng. — Én nem dolgozom emberekkel. Az emberek megbízhatatlanok. Magam vagyok csak, és majmaim. Pitt Sam kétségbeesve intett. Iszonyodva vezeti az őserdőbe. — Uram, — remegte, — két napja nem ellem. A tudós szeme ^hirtelen megvillant. — Ért maga a szikratávíróhoz? Piit Sara tudta, hogy ez most az életét jelenti, hiszen a különc semmi érzelemre nem ad. Hevesen bólogatott. — Szilvái ért. Hát rendben van, ihii\de\kim:h boldog új évet kivannak ci postás dolgozók Minden további szó nélkül megfordult, s a matróz követte. Ol nap mítlra a gépnek szólnia kell! Borzongatóan barátságtalan hely volt a telep. Levegőtlen kazamaták, földalatti cementezett helyiségek, gépek, különös ólomszekrények, kapcsolók és ezernyi titokzatos felszerelési eszköz. S minden sarkon, minden teremben a majmok, melyek meghatározott egyszerű feladatokat teljesítettek. Piti Sam munkahelye aránylag a legkényelmesebb szobába esett. Már három napja szedegette a távíró alkatrészeit, s még inkább törte a fejét, hogy mit feleljen gazdájának. de még semmi sem jutott eszébe. Naponta három ízben egy öreg, szürke hímmajom, behozta konzervieit, evett, s mindannyiszor aludt is tábori ágyán, hiszen ideje volt, bőségesen. De mi lesz, ha a gazda megkérdezi, hogy is áll a távíró javításával? „Majd csak mondok valamit, — gondolta könnyelműen. — Örljön, ha jó kél hét alatt megcsinálom. Vagy három hét alatt. „És utánna? És mi lesz utánira? „Nem tudom. mi lesz. Most még van, és ez a fontos.“ Az ötödik napon belépett a gazda. Vitt Sam éppen a lávirógépen piszmogott. Rettentő zavarba jött. Egy apró csavar le is hullott a kezéből. A gazda fehér köpenyében, hálratett karokkal figyelte. — Meg lasz... meg lesz rövidesen... — dadogta a matróz, a csavart keresgélve. — A jövő héten, tehát pontosan öt nap múlva, a gépnek szólni kell — mondta a iudós különösebb hangsúly nélkül. Pitt Sam helyeselt, olyasfélét is mondott, hogy talán még hamarább. Csak amikor magára maradt, akkor kezdett bosszankodni, hogy elügyetlenkedte a dolgot. Mert mi lesz, ha mégsem szól? Pedig; hacsak valami csodaiem történik, akkor úgy fog hallga\ mint a csuka. „ i vita* ereje tn a keiemben!' Egyre jobban izgatta a dőli Két nap újra. elmúlt, csak az üres kőerves dobozok sokasodása jelezte, hogtz idő halad. Egyébként mélységes ind ült a szobában, s a mennyszatröl\vcgtetőn szüremlelt be a fény. Ml a fenének ké.l olyan gysan az a távíró? Hiszen élelem is van.lán több esztendőre elég. Hajó se jön ir ebben az esztendőben. Igazán mind/ volna, ha csak két, vagy bírom hón múlva készülne cl a géppel A határidő pedig úgylát szil szigorú, mert a különc előtte két naj újra megjelent. Piti Sam most -avaszlcodikezdett. A majmokra, az élelemre tettiegjcgyzéseket, de esakhamtr elhallgat, mert. észrevette, hogy szarni akárcsi a falnak szólnának. — Mire olyan sár fős ez a tiró? — tört ki belőle a sarócbaszoritóti dühe, A különc ember kizönyös, súgdt arcán büszke mosoly irtott át. — Hiszen elkészülő:. Pitt Sam meavakwla a fejéi. — Csal: tudnám lemlább, hoc mivel. A tudós megpittyeptette ajkáde elragadta az alkotó e/mer dicsekvvágya, a beteljesedés örömej — A világ ereje ivi a kezergn. És most már így tartom, — markol össze ujjait, hogy bőre nvgfehéredeti— as enyém, az ón akaratodnak van avetve, rabszolgám lett az eajeilcn erő, i én a világ ura. >. ■. A matróz hátrahökál. ..Istenemre. — gondolta megrpülve, ' egyre cifrább a dolog Kisül, hogfez az ember őrült, és én najmokkal, t egy őrülttel vagyok üsszeávva távol , emberektől.“ 1 A tudós csendesen acagott, {Folyatása a 3. ovlon)
