Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-04 / 281. szám

Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja

(JiaLiiil képek

| 1. Berkesz |

Az ember megdöbben, ha a berkeszi határ alá ér. Ott, ahol a nyáron akácfák illatoztak, s a természetjáró gyönyörködhetett a színpompázó erdőben, ma letorolt, megtépázott terep fogadja. A községbe vezető út baloldalán az egykori hatalmas fáknak már csak a friss csonkjai látszanak.

De még ez sem volt elég a lelketlen embereknek. A hatalmas szál fenyőket is vágják, pusztítják. Közei hatvan hold erdő lett eddig a lelketlen garázdálkodó:; martaléka, akik bizony maguk sem tudják talán, mennyi kárt csinálnak ezzel maguknak, az országnak. Sajnos, a berkesziek is csak Inézik, nem tudnak mit kezdeni, megakadályozni. Voltak ugyan emberek, akik napokon át őrséget álltak a Szőke hegyi erdőrészen, de hiába. Nem tudták tartani. i— Már az állami erdőt is vágják. — mondták a tanácsnál szomorúan. A rendőrségre panaszkodtak, mivel nem segít.

☆

öreg aszonyka totyogott be a tanácsházára.

— Adót jöttem volna fizetni, — fordult a tanácselnökhöz.

— Ez megmaradt. Igaz, Gulyás néni — válaszolt Erdélyi Ferenc igazgatótanító.

— Istenem, hisz adói mindig kellett fizetni — válaszolta az idős asszpny. 310 forintot most kifizetek, s még marad kettőszáz. Azt majd később.

S elköszönt,

★

Az úton hordták a fákat. A nyolcgyermekes özvegy Gulyás Ferencné pedig adót fizetett. Nem gondolt biztosan arra, hogy az ő fillérjei is hozzájárulnak ahhoz, hogy új erdő települjön a régi helyén. A kötelességre gondolt csupán. S ezt helyesen tette.

2. Ólak

Néhány embe- a facsemetéről kiadott árjegyzéket vizsgálgatta a tanácsházán.

így gondolkodnak: Ha

már kivágtuk, gondoskodni kell az ültetésről, sürgősen.

Már régebben megrendeltek több mint 300 ezer facsemetét, de még nem érkezett meg. Az emberek már ültetnék is, hiszen most ráérnek, nincs nagy elfoglaltságuk. Vagy negyvenen keresték már meg a tanács vezetőit, akik vállalták, hogy azonnal munkához

gátnak, amint megérkezne!; a facsemeték.

Az ajakiak közül többen még arra is vállalkoztak — újságolták a tanácsnál —, hogy a közelükben lévő állami erdő telepítésében is szívesen segítenek.

Az emberek itt jól tudják, mit jelent a fásítás. Hisz ez a község elég sivár, szegény a fában. A homokot meg kell fogni, ha jól akarnak gazdálkodni. Már pedig ők ezt akarják.

3. Tuzsér

A faluban történt események felnyitották a dolgozók szemét. Hogyne, hiszen előbújt odújából Betlendi Ferenc volt főjegyző, mert elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Első tevékenysége az volt, hogy a tanácstitkárt, Zakor Gyulát rögtön befogta írnoknak, s a raktáron lévő 1200 liter pálinka szétosztását követelte. Ügy gondolta nyilván, hogy ezzel lehet csak igazán úgy régi mód szerint hozzálátni a pártok megalakításához. Amíg a tanács vezetőitől a pálinka szétosztását követelte, addig kifelé nyugalomról, fegyelemről, rendről, békességről beszélt.

Betlendi úr parancsolgatott, utasítgatott, át akarta venni a hatalmat. A munkástanács mégválas-lásárn is bemerészkedett. Nagy hangja lett volna, ha a dolgozók meg nem mondják nekr

— Mit keres itt l.özöilünk Betlendi volt íőjegym úr, aki annak idején még a hivatalába sem engedett be bennünket? — Nincs közöttünk semmi he'ye.

Az emberek itt .s beleláttak a Betlendioknck a ■p.kébe. S mikor igazán helyre kezdett állni a rend a faluban, egyre többen látták meg, hogy hal a helyük. Amikor meghirdet ék hogy a Szocialista Munkáspárt helyi szervezete megalakul, ti'CD dolgozó kérte felvételét az új oártha. Megválasztották az 'dagienes intern bizottságot. Ma mir több, mint 30 tagja van a pártnak, s több dolgozó paraszt nyilaihoz .ti úgy, hogy elérkezett az id ;je annak, amikor ők is kérik felvételüket abba a pártba, amely méltóképpen képviseli a munkások, a dolgozó parasztok érdekeit, (sk.)

A magunk magyar módján

építjük a S2EOCializmust

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott. Többek között a következőket jelentette ki: ■

A fegyverek lassan elcsendesedtek és körül kell nézni az országban, mi a károsodás és ml a tennivalónk. Országunk egyéb városaiban is, de főleg Budapesten tömérdek a kár és az emberek is tele vannak sebekkel. Családok ezrei szenvedtek károkat. Egyik halottat sirat, a másiknak tönkrement a lakása, a harmadiknak alig maradt egyebe a rajta levő ruhánál. A világ minden tájáról, a szocialista baráti országoktól cs Nyugatról, sok segítséget kapunk. Élelmiszereket, ruhát, gyógyszert, szenet, ola- iat és egyebet. Csak tiszteletet és hálát érezhetünk mindenki iránt, aki önzetlenül segítségünkre sietett. De semmi sem volna hozzánk, magyarokhoz mé’tat- lanabb, mintha a világnak ezt a páratlan segítő megmozdulását azzal viszonoznánk, hegy miközben átvesz- szíik v küliöídi segély é két. itthon tétlenül nézünk szembe a feladatokkal,

amelyeknek az elvégzéséhez a mi szorgalmunkra és a mi két kezünk munkájára van szükség. Miközben számot tartunk a népek tiszteletére és becsülésére, azon a határon túl, hogy

a legégetőbb bajaink gyógyítására kérjük és igénybevesszük Kelet és Nyugat segítségét, nem lehetünk és nem is leszünk a világ koldusai.

De hogy felmérhessük az előttünk álló feladatokat, komolyan és felelősségérzettel szembe kell nézniva- 'óságos helyzetünkkel.

Már vége volt a harcoknak cs még hetekig folyt a szervezett agitáció az ellenforradalmi erők részéiül Budapesten és az ipari központokban a munka felvétele, a népi hatalom ellen. Szórványosan még ma is van ilyen agitáció. Semmi sem mutatta jobban ennek a lelkiismeretlenségét, minthogy néhány nap'g még a kórházak, a bö'csá- dék helyreállításához, az életveszélyesen megrongált budapesti lakóházak biztosításához sem lehetett hozzáfogni. Azután fokozatosan javult a helyzet.

fi sztrájk rnsnöen órája egy-egy fa!atot lopott el a munkásság kenyeréből

Ezután a lezajlott sztrájkról beszélt. Megállapította:

— Nálunk folyt a sztrájk akkor is, amikor már minden értelmes ember előtt világos volt, hogy minél tovább szünetel a termelés, annál kisebb a valószínűsége, hogy tartani tudjuk a forint vásárlóerejét és a fizetésből élő emberek november elsejei életszínvonalát.

Nem Weiss Manfred, hanem a munkás-paraszt hatalom állama ellen, cs a munkásság létérdekei ellen folyt a harc.

Gazdasági értelme tehát nem volt a sztrájknak. Ha idejében meg nem áll, olyan helyzetet tudott volna kialakítani, ami a sztrájkoló munkások gazdasági öngyilkosságával lett volna határos.

— Minthogy a népi hatalom ellenségei kénytelenek voltak beletörődni politikai céljaik elérhetetlenségébe egy darabig még mindig tovább vitfék a sztrájkot, pusztán a kártétel szándékával. Sajnos, igen s k ifbboldali gondolkodású, felelőtlen, vág'/' a rzocirliz- mussal szemben ellenséges

érzületű ember került előtérbe ebben a mozgalomban és

a munkásság, amelyiknek pedig a sztrájk továbbvitelének minden órájával elloptak egy- egy falatot a holnapi cs a holnaputáni kenyeréből. elég késön vette észre, hogy miről van szó.

Ezután a munkástanácsok felelősségéről beszélt. Megállapította:

— A munkásigazgatás csak akkor válthatja be a munkástömegek által hozzáfűzött reményeket, ha az üzemek az új rendszerben. — amikor a munkásság valóban ura a gyáraknak, és a gyári kollektívában kovácsa a maga szerencséjének. — ha a gyárak a munkástanácsoktól igazgatva jobbat, többet fognak termelni, mint a régi rendszerben tették.

Hogy zavartalanul menjen i munka, mindenütt a leg- iobb. legmegbízhatóbb, nehéz órákban kipróbált embereket kell állítani az első sorokba.

Az crlcimiseg teljes értékű segítségére van szükség

— Az ipar taipraállítúsá- hoz, ahhoz, hegy elérjük és mielőbb felülmúljuk a régi termelési színvonalat, nagy szükségünk van a műszaki értelmiség teljes értékű segítségére. A munkástanácsok képtelenek volnának megoldani feladataikat. a mérnökök, a művezetői;, az elméleti szakemberek nélkül.

Az országnak ebben a leromlott, szerencsétlen

állapotúban általában mindenütt szükség van az értelmiségiek fokozott közreműködésére.

Dobi István ezután az egyes értelmiségi munkaterületek helyzetét ismertette. Köszönetét és háláját fejezte ki az orvosok odaadó munkájáért. Majd így folytatta:

— Kérem a professzorokat, a tanárokat, a falusi és városi tanítókat, kérem

minden, tanult emberünket, hogy a maga területén mindegyik vegye fontolóra a legsürgősebb tennivalókat és felettes hatóságával egyetértésben most már mindenki, késedelem nélkül kezdje el a -munkát. Az iparnak, a mezőgazdaságnak, a közigazgatásnak ebben a nagy átalakulásban lépten-nyomon szüksége lesz az értelmiségiek segít-! ségére, közreműködésére.

R mezőgazdaságban nem esett kár

— A mezőgazdaságban a forradalomból kifolyóan egyáltalán nem esetf kár és ezért senki mást nem illet hála, köszönet és dicséret, csak a parasztságot. Pedig ha ebben az országban embereknek okuk volt panaszkodni az október 23-ával elsepert kormányzati módszerek embertelensége miatt — és mindenki tudja, hogy bőségesen volt ok a keserűségre — akkor a falunak százszor annyi keseregnivalója volt, mint a városnak.

Nem lehetett volna meglepődni, ha a.faluhan lobog fel legerősebben az ellenforradalom lángja. Azonban ennek az ellenkezője történt és ez a parasztság politikai érettségének, a szocialista társadalmi rend falusi megszilárdulásának a legnagyobb bizonyítéka.

Ahol föld visszafoglalási kísérletek történtek, a nép mindenütt talpra- állt, és megvédte a jogát,

A rádióbeszédben szó volt ezután arról, hogy több helyen megdézsmálták egyes szövetkezetek vagyonát, másutt sikertelenül sztrájkra akarták bírni a parasztságot.

Szövetkezeti rendszerünk erősebbnek bizonyult, mint sokan gondolták

— A szövetkezetekből történtek kilépések és a gyenge szövetkezetek feloszlottak. A kormány különböző rendeletekben szabályozta a kilépéseknek és a szövetkezeti vagyon felosztásának vagy egykézben való megőrzésének módját.

— Én sohasem titkoltam, hogy szövetkezeti ember vagyok. Nem a parasztság ellen, hanem a parasztság érdekében vagyok szövetkezeti ember, számos esetben részletesen megmagyaráztam, hogy miért. A nagyüzem különböző okok mialt, mint a gépek, a korszerű mezőgazdasági rudo- mány alkalmazása, a kol[ lektív erőfeszítések nagyobb ereje és hasonlón miatt.' az egész világon nagyobb terméseredményeket hoz. mint a kisparce'la. Ez olyan gazdasági törvény ami alól nálunk sincs kivét eh

Nincs jé szövetkezet családias, kedves szövetkezeti élet nélkül és a szövetkezethez egészlélekkel ragaszkodó szövetkezeti emberek nélkül. Nem lehet jó szövetkeze». amelyikbe erőszakkal hajtották be az embereket. amelyiket nem a tagság, hanem valami külső hatalom dirigál. Erős, fejlett szövetkezet: demokrácia és széleskörű gazdasági szabadság nélkül sincs jó szövetkezet.

Az elmúlt hetekben az erőszakkal összetákolt szövetkezetek szétmentek, a jó szövetkezetek együttmai adtak. Akit bekergettek a szövetkezetbe — kiment belőle. Aki júl érzi magát

odabent, még nagyobb szorgalommal dolgozik, mint azelőtt. Ez nagy tanulság lehet mindenkinek. Az is, hogy

a szövetkezeti rendszerünk általában erősebbnek bizonyult, mint ahogyan sokan gondolták.

— A munkás-paraszt kormány intézkedések egész sorában sietett a falu és a mezőgazdaság segítségére. Meg lesz a módja annak, hogy azok a parasztemberek, akik ragaszkodnak a parcellagazdálkodáshoz, zavartalanul, békességben élhessenek, gazdálkodjanak.

— De minthogy ebben az országban szocializmust építünk a városban és a falun, s a szövetkezet a szocializ- mús falusi építésének egyik formája,

a munkás-paraszt hatalom érdemükhöz és politikai szerepük jelentőségéhez mérten fogja ezután is támogatni a megmaradt, megszilárdult és a jövőben önkéntesen alakuló szövetkezeteket.

Visszahívjuk azoküt, akik . szerencsétlenül állnak idegen földön

— Végezetül röviden meg akarok emlékezni azokról, akik ezekben a lázas, forradalmi időkben elhagyták Magyarországot. Egy ré(Folytatása a 3, oilalon)

Ara: 50 fillér

1956 december 4, kedd

XXII. évfolyam, 281. szám