Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-24 / 299. szám

* SZABOLCS-SZATMArc VRPB l."56. december Z4, hétfő ISMÉT KIDERÜLT A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár üzemi munkástanácsának néhány iayja lábbal tiporja „Ha per, úgymond, hadd legyen per“! — eí!T twa a járásbíróságon a munkásdemokráciá! Á Szabolcs-Szatmár Népe egyik legutóbbi számában arról írtunk, hogy leváltot­ták Varga János munkás- igazgatót s azt a vélemé­nyünket fejeztük ki, hogy ezt enyhén szólva nem a legdemokratikusabb formá­ban hajtotta végre a tisza­vasvári Alkaloida üzemi ta­nácsa, amelynek a vezetője dr. Alföldi Zoltán volt ügyész, előbb az úgyneve­zett községi forradalmi bi­zottság elnöke, aki mint ilyen, törvénytelenül her­dálta el a Munka Termelő­szövetkezet állatállományá­nak egy részét, s aki később megszerezte az üzemi mun­kástanács elnöki tisztségét. S még tegyük hozzá: egy­általán nem vegyi szakem­ber, néhány hónapja dolgo­zik csak a gyárban... A hét elején újra kimentünk az üzembe, hogy megnéz­zük: mi újság van? 8 munkástanács nem engedélyezi a munkáspárt szervezését Az üzembe a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik szervezőjével érkez­tünk meg. Már a kapunál megdöbbentő, szinte hihe­tetlen jelenséggel találtuk magunkat szembe. A párt­szervezőt nem engedték be a gyárba, mivel: „a munkás- tanács nem engedélyezi a munkáspárt szervezését...“ Hát ez igazán demokratikus gondolkodásmód! S éppen a munkástanács akadályoz­za a munkáspárt szervezé­sét? Annak a pártnak a szervezését, amely nem azo­nos a Rákosi és Gerő-klikk 'által kézbekaparintott Ma­gyar Dolgozók Pártjával?! Miért félnek egyesek Benn, az igazgatói irodá­ban előzetes megbeszélést 'folytattunk az üzemi mun­kástanács néhány tagjával, Zágonyi Dénessel, a titkár­ral és Sári Józseffel az el­nökhelyettessel. Sári elis­merte, hogy az igazgatói le­váltás ügyében helyesebb lett volna titkos szavazást tartani. így mindenki sza­badon, demokratikusan nyil­váníthatta volna vélemé­nyét. Ekkor kérdeztem meg azt is: milyen indokkal tá­volították el Vargát? Nehe. zen tudtak „indokokat“ összeszedni. Ilyeneket sike­rült: egy dolgozónak nem engedte, hogy egy ablakot hazavigyen — egyszer kije­lentette, hogy az üzemi koszt tűrhető, yiszont a munkások szerint rossz volt ■— egykezű gazda volt és így tovább. Egyszóval a mérleg nagyon is Varga Já­nos javára billen, ha a jót és rosszat összevetjük. De- hát szó volt itt egyáltalán mérlegelésről? Becsületes, igazságos elbírálásról? Kétségbe kell vonnom, már csak azért is, mert a beszélgetés folytatásakor az egyik magashangú tanács­tag, Makiéit Sándor, telje­sen háttérbe szorítva a sze­rintünk igazságosságra tö­rekvő titkárt és elnökhe­lyettest, durván támadt: — Minek írtak egyáltalán rólunk? Nincs szükség rá! Mért félnek annyira egye­sek a nyilvánosságtól az üzemi munkást inácsban, ha minden rendben és igazsá­gosan ment?! Kfiol a „vádlott" nem lehetett jelen Makiéit megletősen emelt hangon még arról tudakozó dott, hogy az első cikk ada­tait ki adta, s mint „döntő érvet“ ezt hozta fel az igazgató ellen: „vörös akadémiát végzetté Azaz, elvégezte azt a műszaki és gazdasági tanfolyamot, ame­lyen munkásokból lett gaz­dasági ’vezetők megtanulták Az újságíró bebocsátása is körülményes volt. A huza­vona közben megkérdeztem az egyik munkásnőt, aki éppen ott volt: „Mi a véle­ménye Varga igazgató el­bocsátásáról?“ így felelt: „Meg sem mertünk muk­kanni, amikor nyílt szava­zásra került sor... “ Amint álldogáltam, fel­tűnt még az, hogy az üzem kapuján gyászlobogó len­gett. Miért? Erre ezt vála­szolták: „Egy üzemi mun­kás felakasztotta magát a zaklatások, áthelyezések miatt... “ Megdöbbentő! És egyben felháborító. a nyilvánosságtól ? a szükséges tudnivalókat. Ez bűn volt? A kérdésre, hogy miért nem hívták meg Varga Já­nost az ő ügyét tárgyaló gyűlésre? — az volt a vá­lasz: — Tudhatott volna róla... Azám, csak éppen szabad­ságon volt s az illetékesek „véletlenül“ nem értesítet­ték a gyűlésről. Ki altar igazgató lenni? A további beszélgetésből sejteni lehetett hogy mi is húzódik meg tulajdonkép­pen az egész elbocsátási ügy hátterében. Ki akar az igaz­gató lenni? Nem más, mint Alföldi. Aki ugyan valóban nem végzett vörös akadé­miát, de ügyész, jogász. Egv fél éve van a gyárban. Egy szikrányi szaktudása sincs! (Itt jegyezzük meg, hogy ilyen körülmények alapján még a munkástanács elnöke sem lehetne.) Nincs is nagy Lizalom iránta a gyárban, a becsületes munkások' egyre jobban észreveszik a kilát­szó lólábat. Hiszen jól ki­mutatta a foga fehérjét, amikor tsz-vagyont kulák- nak ajándékozott, mint „forradalmi“ elnök. Űjabb felcsattanás követke­zett. Ügy látszik Makiéit már végképp kifogyott vé­dekező élveiből: — Hogy kerül maga ide? Ki engedte be? A sajtószabadság gyalázása A „beszélgetés“ tehát a sajtószabadság gyalázásával ért véget. Közölték, hogy új­ságíró csak külön engedély- lyel léphet a gyár terü­letére, vagy „tankok kísére­tében“. S végül: „köszön­je meg, hogy életben távoz­hat a gyárból... “ Hasonló hangnemben beszéltek még tovább a demokrácia na­gyobb dicsőségére. ★ Ennyit a történtekről. S most szeretném néhány sor­ban összefoglalni azokat a tanulságokat, amelyeket kö­vetkeztetésül levontam. Mindenek előtt azt tapasz­taltam, hogy az üzemi mun­kástanács néhány tagja sze­retné elzárni a világtól a gyárat, hogy ott bizonyos üzelmeket folytathassanak. Ezért akadályozzák a párt- szervezet megalakulását, ezért próbálj .k kitiltani az üzemből a munkás-újság­írót. Úgy látszik, máris van szennyesük — egyébként ez a fentiekből is kiderül —. amit nem szeretnének tere. getni, Ám van egy másik tanul­ság is a látogatásból. Az üzem munkásaival, a mun­kástanács többségben lévő józangondolkodású tagjaival beszélgetve — ezeknek eszük águkban sem volt az életemre törni — azt lát­tam: dolgozni, üzemet fej­leszteni szocializmust építe­ni akarnak. De azok nélkül, akiknek semmi közük sincs i nép hatalmához, a szo­cializmushoz. Péter és Pál perlekedése a Filemülében még most, százkét évvel később is ke­délyes hangulatra bizsereg- teti az embert. Amikor a minap alkalmasint a perek­re terelődött a szó, a bará­tom hitetlenkedve rázta fe­jét: — Csak nem képzeled, hogy most is van ember, aki Filemüle-perekkel pepe­csel ... Meggyőzés végett megin­vitáltam dr. Várad) járás­bíróhoz, aki készséggel nyújtott felvilágosítást a mai péterpálok perlekedé­séről. Rövid 60 perc elég volt ahhoz, hogy nem kis csodálkozással és a mai mo­dem korból a valóságba ugorva, hol bosszúsan, hol mosolyogva tájékozódjunk: miért is pereskednek nap- painkban az atyafiak. Egy vaskos akta azt hozta tudomásunkra, hogy Cs. P. perli Cs. P.-nét. 53 óta kü- lönváltan élnek,. 48-ban kö­töttek házasságot, de csak két hónapig éltek boldogan, mert a férj szerint az asz- szony rossz útra tévedt... Tovább lapozva.;. „Gyer­mektartási per“. Házassá- gonkívüli viszonyból szár­mazó gyermek tartási díját követeli egy nő, volt szerel­métől ... Újabb per: egy anya a különváitan élő férj­től a tartásdíj felemeléséért perel. Másik akta: az apa perli fiát, mert ingóságait a fia elvette. így sorakoznak a perecs- kék. S íme, itt van egy va­lódi, igazi Filemüle-per 57 előestéjén: Egy asszonyka inganyagot vett a másiktól. Mikor ha­zavitte, akkor vette észre, hogy kissé „átrázták“, mert abból nem lesz egy ing. Ke­vesebb volt, mint amennyit alkudtak. Na, mindegy, a 60 forintot már kifizette — gondolta — nincs más te­endő, bepereli. Mióta folyik már a per, hány tárgyalás volt, hányszor akaszkod- tak össze, mit fizettek a vo­natra, villamosra, okmány­bélyegre, tárgyalásköltségre, hány napot pereltek el a nagy dologidőben, hányszor étkeztek a drága vendéglő­be emiatt... és még mikor 1-íz vége?! Ne firtassuk... Van ettől különb is. Egy 42 forintos per. Egy paraszt felszántalta a földjét a gép­állomással, de fizetéssel nem fárasztotta magát. A gépállomás ezért beperelte és most folyik az izgalmas per. Tanúkihallgatás, tény­állás kiegészítés, bizonyítás jobbra, balra és gazdát nem töri meg semmi, jól áll a lá­bán, már többet fizetett a suszternak lábbelire, mióta folyik az ügy, de még sem enged, nem és nem..; Más ügyben 30 forintért folyik a „vérontás“, az igaz­ság keresés. Nyilvánvalóan ősi magyar virtus lakozik a perlekedő magyarokban. Nem akarnak hűtlenek len­ni az ősi hagyományokhoz. De íz is lehet, hogy jő urambátyámék adják az okos tanácsok-t, miközben nehéz pénzeket szednek fel Uérvényírásért, ezért.., azért.. s Falun akadnak ilyen mindenlében kanál emberek; Gyakran előfordul még most is, hogy a peresek testi-lelki jóemberek, rég ki is béküUek már. felejtik a régit, de a pört abbahagyni, feladni, azt már nem! EL. végre is, „ha per, úgymond, hadd legyen per“! Páti Géza* A műtőasztalon Már gyermekkoromban, ha a kórház előtt vitt el az utam, átmentem a másik oldalra, mert nem szeret­tem a kórházat még látni sem. Félreértés ne essék, ez a „nem akarom“ csupán iszonyatból fakad nálam, mert ezenkívül minden tisz­teletem, becsülésem, a fe­hérköpenyes kórházi dolgo­zóké. Ezekután könnyű elkép­zelni, hogy mekkora izga­lom töltött el, amikor a napokban műtőasztalra ke­rültem. Még pedig szemoperáció­val, amelyről azt hittem, egyike a legfájdalmasabb dolgoknak. Egy teljes óra előzte meg a műtétet, amíg a műszereket kifőzték, ste­rilizálták. Kúsztak a percek, kétszer olyan hosszúnak tűnt az idő, mint máskor. A főorvos, dr. Zempléni Béla igyekezett megnyugtatni: nem fog fájni. Nem hittem neki. Aztán egyszer.; t ráfe­küdtem a műtőasztalra. Fia­tal, de láthatóan nagyon .gyakorlott, és ügyes aszisz- tensnő „készítette“ elő a műtétet. Letakart egy hó­fehér lepedővel, csak a fél szemem — amelyik operá­cióra került — volt szaba­don. A főorvos bemosako­dás után injekciós tűt kért. — Nem fog fájni — hal­lottam a hangját, de már fáztam és izzadtam egy­szerre — a fontos az. hogy ne idegeskedjen. Mi lenne, ha rám is átterjedne? Hiszen ide biztos kéz, nyugodt mozdulatok kelle­nek. Egy rezzenés csak a késsel, ... és beláthatatlan a baj. Amíg beszélt, magamsem tudom mit csinált. — Na fájt, — kérdezte hirtelen? Micsoda? Hiszen már meg is kaptam az injekciót! Aztán megkezdődött a mű­tét. Én a tükörben néztem az operációt. Vágták, nyír­ták a szemhéjat, s én mit szaporítsam a szót. .„annyi fájdalmat sem éreztem, mint egy foghúzásnál. — Majd a varrás. — gon* doltam még borzongva — akkor fáj .., Egy varrás, két varrás, nem érzek én semmit a vi­lágon. Kész az operáció, Leszállók a műtőrőL Nem tudem ezt szavakkal megköszönni a főorvosnak,: csak tisztelettel adózom a gyors, fájdalommentes ope-, rációért. — És még valamivel; Azzal, hogy szóváteszem amit ott hallottam — a kór­ház széngondokkal küzd, » nincs mosószerük. Ezért a betegek nagyrészét haza kell küldeni. Ha idejében nem kapnak fűtőanyagot, janu­árban már bizony hideg, fagyos szobákban fekszenek a betegek. Sürgős segítséget várnak; Segítsünk! Elsősorban ti, borsodmegyei bányászok; Parkos PáL Hasznos lenne a vámosatyai vár ásatása — 200 éves íreskók Tuzséron Megyei műemlékeink helyzetéről Aki a megyei műemlé­keinkkel foglalkozott már, annak feltűnő, hogy ez a terület milyen gazdag mű­emlékekben. Ha eredeti for­májuk ritkán is maradtak fenn, sokszor szinte csak röviden is felsorolni nem engedi a hely, de hadd utaljunk Genthon könyvé­re. mely megyénknek 26 ol­dalt szentel, és hozzá kell tennünk, hogy a felsorolása nem teljes, és nem is olyan részletes, mint a dunántúli megyéknél. Ha ezzel a nagy számmal öszehasonlítjuk a velünk való törődést, akkor sajnos ez a mérleg szá­munkra igen passzív lesz. Közismert tény, hogy me­gyénk kulturális elmara­dottsága országosan milyen nagyfokú, műemlékeink vé­delme terén azonban a helyzet siralmas. Az országos költségvetés terhére az elmúlt években csak a csarodai és vámos- oroszi temDlomok restaurá­lása történt. A megyei VKG osztály r-ak pár kas­télyt tudott rendbehozatni. Ugyanakkor a teljes kö­zöny és hozzánemértés, Jo vábbá anyagi fedezet hiá­nya folytán teljesen rom- badőlt tsz kezelésben lévő kiskállói kastély, mely gyöngyszeme volt a XVIII. századi kúriáknak. Jósa András ezidőből származó szülőházát Nagykállóban a kultúra jegyében nem rég forgatták ki minden formá­jából, hogy kultúrház le­gyen. Napkoron pár éve bontottak le egy nem egé­szen világos bontási enge­dély alapján egy régi kas­télyt, hogy iskola legyen be­lőle. Ma se iskola, se kas­tély, de még anyag sem nagyon. A legszomorúbb azonban a tuzséri kastély helyzete. A háború után egy ideig üdülő volt, park­ját az akkori gondnok már abban az időben kiirtotta. Mikor megszűnt üdülő len­ni, csak pusztult. A főépü­let, melynek szárnyait Ybl Miklós építette, több helyen lakhatatlan. A manzárton van egy rész, hol nem sza­bad a parkettra lépni, mert leszakad. A terraszon sze­mét domb. a lakók odaön- tlk piszkaikat. A szobák, melyekben 200 éves freskók is vannak, beáznak. Ezek egyrésze már biztonságban van, ugyanis már nem tsz. iroda, hol rajzszöggel szúr­ták a freskókra a hirdet­ményeket, hanem mert most raktár. Szabolcs-Szatmár megye egyetlen régi freskó­val díszített kastélya ez az épület, ezt hozzá kell tenni, hogy teljesen megértsük ezt a veszteséget. A megyei tanács VB októberben a legsürgősebb munkák el­végzésére megszavazott 10 000 Ft-ot. de a pusztulást ez csak ideig-őráig tudja feltartani, Persze vau elszórva né­mi vigasztaló jelenség is. a tiszaszalkai és nyirbogdányi tsz-ek esetében, mikor ezek a gondjaikra bízott épületet karbantartják. Mit lehetne itt tenni. Elsősorban, bármennyi- nyire is távolesőnek látszik, a művészettörténet oktatá­sát kell bevezetni a közép­iskolában. A középiskolá­sok lesznek a jövő értelmi­ségei. Ha ők megbecsülik múltúknak művészeti ma­radványait, akkor számíta­ni lehet egy olyan művé­szeti közvéleményre, ami­nek sajnos nasv hiányát érezzük. Továbbá nagyobb támogatást ieén velünk a központi szervektől. Az Épí­tész.’i Tanács titkárságá­nak Műemlékcsoportja töb­bet foglalkozhatna me­gyénkkel. A vamosatyai vár ásatásai például rend­kívül gyümölcsöző lenne. Kisvárdán is szükséges len­ne még ásatás is és kar­bantartás ___isu. Középkori.... freskó kibontását több he­lyen kellene végezni. Mi is szeretnénk olyan szép kö­zépkori kincseket, mint a hidegség!, vagy vizsolyi templom. Az adottság meg- van hozzá. A Múzeumi Fő­osztály is segíthetne, hogy a Jósa András Múzeumnak lehetőséget és keretet adna az ilyen irányú munkásság megindítására. Nemcsak ré* gi kelyhek, aranyhímzések, de például a nagyvarsányi reneszánsz faragvány is jobb helyen lenne a mú~> zeumban, mint mostani he­lyén. Az ófehértói felsó freskókat is le kellene vá­lasztani az alsóról, s ez is gazdagítaná a múzeumun­kat És ez azért is hasznos lenne, mert megszüntetné a múzeumnak szinte kizáró­lagos régészeti és néprajzi, jellegét. A társadalmi szervek, népfrontbizottságok, tanács- szervek,- egyházak szeré­nyebb keretek között szin­tén sokat tehetnek a mű­emlékekért, mint ahogy már tettek is kezdeti lépé­seket ezen az úton. KOROKNAY GYULA*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents