Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-30 / 278. szám
XIII. évfolyam, 2*8. szám Ara: 50 fillér 1956 november 30, péntek n Megyei Pártelnökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja A népi Hatalom legerősebb fegyvere ma a termelés Megyei kommunista nagyaktíva volt Nyíregyházán A megye kommunista aktívái tegnap értekezletet tartottak a Pártoktatók Híz.ban. Az értekezleten Ben- kei András, a párt megyei intéző bizottságának tagja tartott beszámolót. A beszánolót több felszólalás köpette. A felszólalások ismertetésére még visszatérünk. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Intézőbizottsága szükségesnek tartotta ezt az aktíva ülést összehívni, hogy tisztázza az elmúlt hetek eseményeit és számos olyan kérdésre adjon választ, mely nemcsak az aktívákat, hanem a dolgozó tömegeket is foglalkoztatják. Nem lesz sok kérdésről szó. Olyan alapvető kérdéseket érintüi*. amelyek a kibontakozás új szakaszában a leglényegesebbek, és amelyeknek tisztánlátása a pártmunka megerősödésének, az előttünk álló feladatok elvégzésének alapjai. Ezen az ülésen foglalkozunk az általános politikai helyzettel, országunk gazdasági problémáival, a pártszervezés kérdéseivel és a pártmunka legfőbb kérdéseivel, valamint rövid ösz- szefoglalót adunk a soron- lévő legfontosabb feladatokról. I. Ahhoz, hogy tisztán lássuk az október 23 óta bekövetkezett eseményeket és magát október 23-át röviden vázolni kell az előidéző okokat. Melyek tehát azok az okok. amelyek az október 23-i felkeléshez vezettek. 1. Elsősorban meg kell említeni, hogy az elmúlt 7—8 év alatt a párt mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban súlyos hibákat követett el. Mint ismeretes az elvtársak előtt a Rákosi—Gerő-klikk politikája nemzetellenes politika volt. A nagy ígérgetés mellett nem valósított meg olyan jogos kérdéseket, mint az életszínvonal emelkedésének kitűzött programját és ezt főleg a munkásosztálynál hanyagolta el. A túlzott iparosítás következtében olyan beruházásokat eszközölt, mely elvonta az anyagi eszközöket a mezőgazdaságtól és más egyéb területekről. A szocializmus építésében mellőzte a magyar sajátos viszonyokat és szolgai módon másolt nem a nép, hanem a saját maga érdekében. Nemzeti kultúránk fejlesztésében mellőzték haladó hagyományainkat, forradalmi és demokratikus örökségünket és népünket ezzel nemzeti önérzetében sértették meg. A bürokratikus pártvezetés és annak módszerei az ulasítgatás, parancsolgatás elidegenítették a párttól nemcsak a pártonkívülie- ket, hanem még a párttagok többséget is. Ez a politikai vonalvezetés a néptől, a munkásosztálytól idegen. 2. Az előidéző okok közül egy percre sem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nagyarányú szervező munkát. melyet az elmúlt évek során, mind a belső mind a külső reakció végzett annak érdekében, hogy Magyarországon adott alkalommal a népi demokratikus rendszert megdöntse és helyébe állítsa a tőkések és földbirtokosok uralmát. Az ellenforradalmi szervezkedést elősegítették mindazok a hibák, amelyeket az előbb felvetettünk mind gazdasági, mind politikai téren. A felkelésnek ellen- forradalommá való átnövé- se nem spontán következett be, hanem előre előkészített megfelelő terv szerint történt. 3. A felkelés kirobbanásának okai közé kell száBeszélhetünk-e Elvtársak! Mindenek előtt tisztázni kell, hogy október 23-án hazánkban tulajdonképpen mi történt. A forradalomban volt-c felkelés? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, először is azt kell leszögeznünk, hogy hazánkban szocializmust építettünk, a hatalom a munkásosztályé volt a vele szövetségben álló parasztsággal együtt. A marxizmus azt tanítja, hogy forradalomról csak akkor lehet beszélni, amennyiben egy túlhaladott társadalmi rendszert egy haladó, fejlettebb társadalmi rendszer vált fel, illetve dönt meg forradalom útján. Mindannyiunk előtt világos, hogy október 23-án a budapesti munkások és az egyetemi ifjúság nem a népi hatalom megdöntéséért vonult fel, hanem bizonyos hibák felszámolása és egyes személyek eltávolítása érdekében. így forradalomról nem lehet beszélni, hanem október 23-án felkelés volt. Erre utal egyébként Kádár János elvtárs legutóbb a parlamentben eunond tt beszédében, melyben kihangsúlyozza ..... Amennyiben a felkelés részvevőit nézem, azt kell mondanom, hogy ennek a felkelésnek a célja nem a népköztársaság rendszerének megdöntése, hanem a vezetésben volt hibák kijavítása volt. Ha a résztvevőket nézem — mondotta Kádár elvtárs. — Ha .figyelembe veszem azt. rnítani — az október 23 előtt, főleg a XX. kongresz- szUs után — az elkövetett hibákkal kapcsolatos bírálati módszert. Ez vonatkozik egyrészt arra, hogy a hibák kijavítása a pártvezetés részéről nem következett be, másrészt pedig egyes csoportok a párton belül és párton kívül elhallgatták a 12 év során megvalósított eredményeket, csak a hibákról beszéltek. A hibák kijavítása körüli huza-vona igen jó talajt adott ezeknek a csoportoknak. hogy bírálatukkal jóval lúl- menjenek a legelemibb párt-szerűség határán is. Súlyos hiba volt, hogy az akkori pártvezetés ahelyett, hogy a tanulságot levonva lemondott volna, görcsösen ragaszkodott a pozícióihoz, pedig irántuk a nép bizalma nem nyilvánult meg. Éppen ezért nem volt <?!«' erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy fellépjenek a kritika túlhajtói ellen. forradalomról ? hogyan robbant ki ez a felkelés, az első lövés eldör- dülése után 3 órán belül elfoglalták a József telefon- központ nemzetközi vonalának osztályát — ugyanúgy, mint 1919. június 23-án, a proletárdiktatúra alatti ellenforradalmi felkelésnél — ha figyelembeveszem azt a nagyszerű katonai szervezettséget, amely a telefon- központ mellett a gépkocsitelepet, a katonai raktárát, a Szabad Nép házát, a rádiót ostromolta és nagyrészt elfoglalta, akkor ebből a szervezettségből én nem tudom azt kihámozni, hogy itt jószándékú, becsületes, a rendszer vezetésének hibáit kijavítani akaró emberek harcoltak volna egyedül.“ A pártvezetőség véleménye az, hogy hiba volna október 23-át egyszerűen ellenforradalomnak tekinteni. Október 23 felkelés volt a párt és állami vezetés hibáinak kijavításáért, egyes személyeknek a vezetésből történő eltávolításáért, és bizonyos nemzeti követelések megvalósításáért. Azonban ezt a felkelést a régebben szervezkedő, ugrásra készenálló belső és külső reakció megnyergelte és saját céljai elérése érdekében a becsületes munkásokat és ifjúságot különböző jelszavakkal megtévesztve használta fel. A felkelés ellenforradalommá nőtt át és a felkelés becsületes elemeinek nagyrésze elhatárolta magát az ellenforradalmi erőktől. Mi jellemezte az ellenforradalmat? Országos méretekben, itt I Nyíregyházán és a megye egész területén a reakció elsősorban a Szovjetunió ellen indította meg rágalmazó hadjáratát és ezt kifejezésre juttatta azzal, hogy a különböző felbujtott csoportokkal ledöntette a felszabadulási emlékműveket, a szovjet síremlékeket, meggyalázva a temetőben lévő emlékoszlopokat. Az ellenforradalom ezzel párhuzamosan egyre kíméletlenebb hajszát indított a párt és a kommunisták ellen. Bezáratta a párthelyiségeket, a kommunistákat állásából kitette, még egyszerű takarító asszonyt is eltávolított helyéről csak azért, mert az illető párttag volt. Módszereikhez tartozik céljaik elérése érdekében továbbá az, hogy a tanácsokat mint ál- i lantunk hatalmi szervet és annak apparátusát szétrombolta és helyette forradalmi elnevezéssel olyan nemzeti bizottságot hozott létre, amelyekbe ugyan bekerültek becsületes dolgozók is, de e bizottságok tagjainak többsége volt főszolga- bir ókból, kulákokbol, csendőrökből és egycb olyan elemekből tevődik ki, melyeknek célja a népi hatalom megdöntése volt. Mátészalkán pl. egy 27 tagú megyei nemzeti bizottság alakult, melyben szerepel ugyan egynéhány dolgozó paraszt, de többségében volt közjegyző, főjegyző. horthysta katona tiszt, gyáros fia és más osztályidegen elemekből áll. A bizottságban egyetlen munkás sem volt. Tiszabecsen a csendőrök vették kezükbe a hatalmat. Kislétán úgyszintén, és sorolhatnánk a példákat özönével, melyek mind arra mutatnak, hogy ezek a nemzeti bizottságok a tanács megdöntésére alakultak a reakciós földbirtokos rendszer visszaállítása érdekében. Ezen a célkitűzésen még az sem változtat, ha figyelembe vesszük a nemzeti bizottságokban lévő becsületes dolgozókat. mert ezeknek nem volt szavuk a bizottságokban és mint ahogyan a véletlenül bekerült kommunistákat 1—2 nap ala.t a bLottságokból e ltávolították, úgy nem kétséges, hogy ezeket a dolgozókat is rövid időn belül eltávolították volna. Mátészalkán egyébként, a nemzeti bizottság önálló lapot indított „Szabad Szatmár. Bereg Népe“ címmel, ezzel is dokumentálva, hogy külön megyét akartak, hogy ezáltal visszaállítsák a fő- ispáni és alispáni méltóságot. Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy az ellenforradalom maga előtt tolt jószándékú becsületes embereket, hogy igazi céljaikat ezzel takarni tudják időlegesen, és éppen ez tévesztett meg sok becsületes dől- gozót. de még funkción# riusokat is. Az ellenforradalmat nemcsak abban kell lemérni, hogy hol hány embert akasztottak fel. vagy végeztek ki, hanem elsősorban abban, hogy a hatalmat kik gyakorolták ebben az időben. Az ellenforradalom módszeréhez tartozott a három elmondotton kívül a termelés teljes megbénítása, a legteljesebb anarchia előidézése. Ezt megteremtették többek között azzal is, hogy a jogos követeléseket óriási mértékben túlhajtották és ezen túlhajtott követelések azonnali megvalósítását követelték. A Nagy Imre kormányból egymás után mondatták le a haladó vonalat képviselő minisztereket és ezzel mindinkább jobbra tolták a Nagy Imre kormányt. Nagy Imre mindezt tehetetlenül és beleegyezően szemlélte. Az ellenforradalom félelemben tartotta a becsületes dolgozókat, támaszkodva a börtönből kiszabadított bűnözőkre és a nyugatról bejött fasiszta elemekre féktelen garázdálkodást folytatott mind a kommunisták és egyéb haladó emberek kivégzésével, a nemzeti vagyon elherdálásával; Uszított, üzleteket fosztott ki, mint pl. Leveleken és Petneházán a földművesszövetkezet boltjait, vagy több helyen a tsz vagyonát; Urában pl. a tsz legszebb sertéseit a kulákok vitték szét. Vagonokat törtek fel és mindezek mellett a legképtelenebb rémhírekkel ijesztgették és sokszor nem is hatás nélkül a dolgozó népet. Mi volt az ellenforradalom célja Vajon mi volt a végső céljuk ezeknek? Először szétverni pártunk szervezeteit, az államhatalom szerveit, megfélemlíteni a becsületes kommunistákat és becsületes pártonkívtili dolgozókai, teljesen dezorganizálni a termelőmunkát, katasztrófába sodorni az egész nemzetet. Kiknek ártottak ezek? Elsősorban a munkásosztálynak, mert a munkásosztály megtermelt áruit rabolták és fosztogatták és az állandó sztrájkra uszítással a munkások zsebéből vettéK ki a mindennapi kenyeret. Ezzel a becsületes dolgozók nem értettek egyet. Nem a becsületes dolgozók akarata volt ez, hanem csupán egy szűk rétegé, mely népi demokratikus rendünk építésé- sének időszaka alatt befurakodtak az ü'emekbe, mim horthysta tisztek, különböző ellenséges elemek, kik demagógiával a munkások bizalmába férkőzve, félrevezették a becsületes dolgozókat. Sőt ezek közül az elemek közüb jónéhányan bekerültek még a munkástanácsokba, ilyenformán a vezetést a kezükbe vették. A legvéresebb fchérlcr- ror idején vette kezébe a vezetést november 4-én a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány Kádár János elvtárs vezetésével. Erre a lépésre feltétlenül szükség volt, mert vagy az ellenforradalom győz és akkor nem kétséges, hogy egy héten belül a reakció csatlakozott volna az Atlanti Tömbhöz, behívta volna az amerikai csapatokat, akkor országunkban menthetetlenül polgárháború robbant volna ki és kirobbant volna ezzel együtt a harmadik világháború. A másik út az ellenforraj dalom szétverésének és a népi hatalom megmentésének az útja volt, ezt választotta a szocialista országok teljes támogatása mellett a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, ezért szakított a Nagy Imre-féle bűnös, az ellenforradalmat leplező, nemzetellenes politikával és az ellenforradalom szétverésére segítségül hívta a Szovjetunió csapatait a varsói szerződés értelmében. Ebben a kérdésben a szocialista tábor és a kommunista pártok, rz egész haladó világ a legteljesebb mértékig egyet értettek. Így #lakult ki a forradalmi vonal, melynek fő célkitűzése az ellenforradalom fegyveres megdöntése, szétzúzása, a politikai győzelem és a népi hatalom megszilárdítása. Azok, akik a szovjet csapatok azonnali kivonását követelik, tulajdonkeppen az ellenforradalom vonalát követik, az ellenforradalmat támogatják. Le kell szögezni, világosan megmondani, hogy a szovjet csapatok bentiéle a törvényes magyar kormány Intézkedése alapján következett be és a szovjet csapatok ad(Folytatás « 2. oldalon.)
