Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-30 / 278. szám

3 SZAB0LCS-S7ATMAR NEPH 1956 november 30, péntek Megyei kommunista nagyaktíva volt Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról.) dig lesznek országunk területén, amíg a rend teljesen helyre nem áll. Hogy ez mikor következik be és milyen gyorsan kö­vetkezik be, teljesen tőlünk függ. Megyénkben is elég erős az a hang, mely Nagy Imrét követeli vissza a kormány­ba. Lássunk tisztán a Nagy Imre ügyben. Az eddig el­mondottakon kívül Nagy Imre megbocsájthatatlan bűnt követett el a magyar néppel szemben akkor, ami­kor a legvadabb fchérterror idején kövt.elte a szovjet csapatok azonnan kivonu­lását, az ország semlegessé­gét, az ENSZ-küIdöttek be­hívását, a több pártrendszer Levezetését. Ugyanakkor mint kommunista miniszter- elnök, az ő vezetése alatt gyilkolták halomszámra a kommunistákat, az ország haladó erőit és egyezer sem emelte fel ellene szavát. Míg bent a kormányban a demokráciáról fecsegtek, a gomba módon elszaporodó pártok között a koncon osz- toszkodtak, addig a tűzszü­net idején az ellenforrada­lom a leggaládabb gaztette­ket hajtotta végre, véres farsangját ülte. Nagy Imré­nek, mint kommunistának, az lett' volna a kötelessége, hogy megakadályozza mind­ezeket, leleplezze a fehér­terrort és amennyiben nem volt ereje, vagy hatalom a kezében, le kellett volna mondani és elhatárolni ma­gát ezektől a gaztettektől. Ezt Ő nem hajtotta végre, ezért követett el megbo­csájthatatian bűnt a ma­gyar néppel szemben. Ezek Uián azt hiszem, jobb hogy Nagy Imre és társai Romá­niába mentek, ezzel segíte­nek legjobban a bajba ju­tott országon. Az ország gazdasági helyzete: a termelési kiesés 10 milliárd forinttal csökkentette a nemzeti jövedelmet 2. Rátérünk elvtársak az ország gazdasági helyzeté­nek rövid ismertetésére. Előre is meg kell monda­nunk, hogy az ország sú­lyos anyagi nehézségekké, küzd. A több mint 1 hóna­pos termelési kiesés nemzeti jövedelmünket 10 milliárd forinttal csökkentette 1956-ban. Ezen belül 6 milliárd esik az ipari termelésre. A nem­zeti jövedelem csökkenése még nem állt meg, mert bár a termelés az egész ország területén beindult, de a nagyfokú anyag, energia és különösen szénhiány miatt üzemeink termelése nem teljes értékű. Emellett a szervezetlen­ség is hozzájárul a terme­lés csökkenéséhez. És itt fel kell vetni őszintén, hogy gazdasági veze­tőink nem állnak meg­felelően a termelés megindításának az élére, nem igyekeznek az adott lehetőségekhez mérten úgy szervezni a termelőmunkát, hogy az gazdaságos legyen és e helyett inkább nem egy helyen ők maguk is hátráltatói a termelés za­vartalan menetének. Ezek­nek az embereknek világo­san meg kell mondani: gaz­dasági vezetés csak egyféle­képpen lehetséges: a kor­mányprogram által megsza­bott úton. Itt nem lehet in­gadozni és esetleg egy szűk rétegnek a nyomása alap­ján sztrájkolni, vagy sztráj­kot szervezni. Meg kell je­gyeznünk, hogy minden sztrájk, munkabeszüntetés csak tovább növeli gazda­sági nehézségeinket, amely­nek súlyát elsősorban a munkásosztályunk fogja érezni. Gazdasági vezetőink eddig jó szervezőknek bizo­nyultak. Ügylátszik, hogy az események hatása miatt nem birnak talpra állni. Nem veszik észre, hogy a szájukig ér a víz és ha nem vigyáznak, a hullámok összecsapnak a fejünk fö­lött, melyből katasztrófa lehet. A kiesett termelés az infláció rémét vetíti elénk. A mi munkásaink emlé­keznek az 1945—46-os évek­re, amikor havi fizeté­sükért csak egy doboz gyufát kaptak. Vajon ezt akarja népünk és elsősorban mun­kásságunk? Nem! A becsü­letes dolgozók látják ezt a veszélyt, ezért álltak a munkapadok mellé, hogy véget vessenek a termelés további szünetelésének. — Egyre többen, világosabban kezdik látni, hogy üze­meink dolgozóinak jogos követelése csak akkor tel­jesíthető, ha a termelő- munka az anyagi jav^k ter­melése erre lehetőséget nyújt. A baráti országok hatal­mas segítséget nyújtanak országunk tapraállításához. Segítsetek abban, hogy meggátoljuk az infláció be­következését, azonban eb­ből nem lehet megélni és ez önmagában nem elég az infláció veszélyének az el­kerüléséhez. Csak úgy tudunk egye­nesbe jutni, ha minden becsületes, a népért és hazáért felelősséget érző munkás, paraszt, műszaki és értelmiségi dolgozó is teljes szív­vel, teljes lendülettel végzi munkáját, amely alap lesz arra, hogy követelésüket a kormány teljesíteni tudja. Éppen ezért fel keil lépni mind­azok ellen, akik hátrál­tatják a termelés megindí­tásának teljes menetét, akik a dolgozók jogos kö­veteléseit igyekeznek túl­feszíteni, igyekeznek a dol­gozókat szembeállítani a Kádár-kormánnyal és ezek­nek meg keil magyaráz­nunk, ha a Rákosi- és Gerő-klikknek 7—8 éven keresztül elhitték, hogy holnapután jobb lesz, ak­kor most teljes bizalommal hízzanak a Kádár-kor­mányban és adjanak időt e kormánynak, amely a népi hatalom megszilárdításán túl a munkások jogos kö­veteléseit is biztosítani fogja, mert ez a kormány szakít mindennel ami rossz és bűnös volt a Rákosi- és Gérő-klikk gazdasági és politikai vezetésében, új demokratikus alapokon in­dítja el az ország teljes gazdasági talpraállítását. anyagellátás. Itt az öntevé­kenység segít és a kom­munisták tekintélyét is nö­velni fogja, ha segí en_k úgy az anyagbeszerzés, mint a termelés megszervezésé­ben és ezzel az üzem dol­gozóinak keresetét ts fog­ják biztosítani. A párt eszméiéhez 3. Ezckután térjünk rá a pártSzervezés helyzetére és xeiádataira. Nenegy azt gondoljáK az elvtár ,=aK, mi­vel harmadik kérdésként szerepc-i, ez harmaarenoü f-ladat lenne, Tudvalévő, hogy az októberi események után a Magyar Dolgo­zók Pártja formailag szétesett. A kommunis­ták tekintélyes í észe az események végett ak­tivitást nem fejt ki. Ez a félelem akkor indo­kolt volt, de most, amikor már megalakult a MSZMP központi és sok helyen a helyi ideiglenes intéző­bizottsága és megalakult a munkás-paraszt kormány, a félelemre és tétlenkedésre semmi ok sincsen. E helyről meg kell, hogy dicsérjük azokat a kom­munistákat, egyszerű be­csületes dolgozókat, akik a legnehezebb időben sem hátráltak meg és a pártot nem hagyták el, hanem első perctől kezdve hozzá­A tétlenkedést, gazda­sági nehézségeinket a reakció igyekszik ki­használni. Éppen ezért kell a mi kommunis­táink ereje, határozott­sága a termelés terü­letén. hűek maradunk ‘attak az új párt szervezé­séhez. Ezek áz egyszerű kommunis­ták azt mondják, hogy ok nem a párt eszmé­jében csalódtak, hanem a Rákosi- és Geró- klikkben és a párt esz­méjéhez hűek marad­nak. A. pártvezetésnek van kik- *e támaszkodni. Ezen be­csületes, párthű kommu­nisták száma nem kicsi és számuk egyre gyarapszik. Az eddigi kezdeti ered­ményektől eltekintve is azt megállapíthatjuk, hogy a pártszervezés megyénkben elég lassú. A kommunisták assan állnak talpra és nem csapnak le határozottan a nyíltan fellépő ellenségre, hanem s»k esetben passzí­van szemlélik egyes kisebb csoportok garázdálkodását. Hogy a munka menete mindenütt meggyorsuljon, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy rendet teremtsünk elsősorban a megyei és já­rási vezetésben és ezek se­gítségével a községi veze­tést is helyreállítsuk. Milyen politikát folytat a kormány ? Meg kell magyarázni mindenkinek, meg kell értetni mindenkivel, hogy ez a kormány nem fogja azt a politi­kát folytatni, amit Rá- kosiék folytattak, de azt sem, amit Nagy Im- réék folytattak. Nem engedi politikáját megzavarni azzal, hogy a jelen időszakban kibövítse a meglévő kormányt és ez­zel esetleg a rend helyre- állítását késleltesse. Ez a kormány, mint ahogy Ká­dár elvtárs leszögezte, haj­landó a kormány kibővíté­sére, a felelősség megosz­tására az ország vezetésé­ben, de csak akkor, amikor az ország egész területén a rend teljesen helyreáll. Nem lehet rendről beszélni, többek között ad­dig, amíg a termelés szep­tember hónaphoz viszo­nyítva 30—40, esetleg 50 százalékos eredményt ér el, ugyanakkor a kereske­delemben a felvásárlás szintén szeptember hónap­hoz viszonyítva mintegy 50 százalékkal megnövekedett. Ezen érdemes elgondol­kozni. A gazdasági vezetés ha­talmas segítséget kapott a termelés szervezéséhez és megindításához az Elnöki Tanács törvénye alapján, amely a munkástanácsok létrehozását, azok működé­sét és feladatát szabta meg. Azonban segíteni kell a mun­kástanácsokat abban, hogv saját üzemük problémáivá) foglalkoz­zanak. Meg kell értetni a munkás­tanácsokkal, hogy nem le­het játszaniuk az ország sorsával. A törvényadta jo­gok szerint az ország sor­sának intézésébe, a vezetés­be az ő munkájuk is bele­tartozik. Éppen ezért fel kell lépni ezeknek a mun­kástanácsoknak az elleti is, hogy egyes üzemekben el­herdálják a dolgozó nép vagyonát és komoly segít­séget kell nyújtani nekik abban, hogy az üzemük te­rületén a munkafegyelem megszilárduljon. Megyénkben külön dicséret illeti meg dol­gozó parasztságunkat, termelőszövetkezetein­ket, állami gazdasá­gainkat és gépállomá­sainkat azért, mert elő­relátók voltak, nemcsak a mai napért dol­goztak, hanem a jövőt is tekintették és a rémhírter­jesztés ellenére is biztosí­tották, hogy a jövő évi ke­nyér biztosítva legyen. Pa­rasztságunk megértette azt, hogy ez a kormány szakít­va a múlttal, nemcsak ígér és beszél, hanem már tett is parasztságunk érdeké­ben. A begyűjtés eltörlésé­vel mintegy 4.5 milliard fo­rinttal növelte meg a pa­rasztság jövedelmét. A kor­mány bizton számít arra, hogy parasztságunk a to­vábbiakban is támogatni fogja erőfeszítéseit a népi ha'alcm megszilárdításában. Elvtársak! A termelés helyes meg­szervezésének, a rendes ütemű munka beindításá­nak élére a kommunisták­nak kell állni. A mi kom­munistáink mutassanak oéldát abban, hogy üze­meink nagyobb önállóság­gal dolgoznak, hogy nem pe!ülről várják az utasítá­sokat, az anyagelo-zt ’sokat a feladatokat sa.^át maguk ‘«vekezzenek megoldani.. Ezek olyan tényezők, ame­lyek a munka menetéhez szükségesek. Oktober 23-a előtt is volt zökkenő az anyagellátásban akkor nyilván érthe'ő/hogy egy ilyen esemény utáh még lehetetlen a teljés A pártszervezési munka nem folyhat sem telefonon keresztül, sem íróasztal mellől A párlszervezési munka nem folyhat sem telefonon keresztül, sem az íróasztal mellől, hanem a pártfunk- Sfonáriusoknak, a partak­tíváknak a tömegek közé kell menni. A párttagokat kell felkeresniük. Meg kell kérdezni az MDP volt tag­lalt, hogy akarnak-e a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt tagjai lenni. Egyes he- 'y.eken, egyes csoportok azt a kérdést vetik fel, hogy van-e szükség a kommu­nista pártra? Sőt vannak olyanok, akik ki akarják tiltani az üzemekből a párt alapszervezeteket. Az ilyenirányú munkát megen­gedni nem lehet, hiszen az üzemekben még a fasizmus idején is működött párt- szervezet, ha illegálisan is. Hogy hol legyen alapszer­vezet, azt nem egyes mun­kástanácsok, vagy hivatali vezetők, döntik el, hanem abban a kommunistáknak van szavuk és ők döntenek. Ma a meggyőző szóé az elsőség A pártszervező munka ütemét meg keil gyorsítani és minél hamaraob létre kell hozni üzemekben, ter­melőszövetkezetekben, gép­állomásokon, falvakban, hi­vatalokban, intézményék­ben a párt alapszervezeteit. A pártszervező munkát hát­ráltatja még a kommunis­ták egyrészénél még mu­tatkozó bizonytalanság és félelem. Egyesek attól fél­nek, hogy nyugati beavat­kozás lesz, vagy .újabb fegyveres felkelés. A kommunistáknak nincs mitől félni, az MSZMP az ország ve­zető pártja lesz, és hogy az legyen, a kom­munistáktól függ. Szükséges ennek elérése érdekében, hogy az építés­ben a legkeményebb harco­sok, a kommunisták legye­nek. Ma a meggyőző szóé az elsőség. Ma az agitéc'ó a legfőbb fegyver, ame'y- lyel tömegeket győzünk meg egynéhány alapvető kérdésről. Ezt az agitációt kell, hogy propagálja a sajtó, a rádió, amelynek az eddiginél sokkal keményeb­ben kell harcolni egyes sztrájkra buzdító csoportok, vagy az ellenforradalmat képviselő egyes személyek ellen és ugyanakkor aktí­vabb harcot kell indítani a munkások megnyeréséért a termelés beindítása és a népi hatalom megszilárdí­tása érdekében. Ha ezt nem tesszük, akkor nem leszünk vezető párt. Meg kell, hogy mondjuk, hogy az ellenforradalom le- j verését elsősorban a Szov- I jetuniónak köszönhetjük, de a belső rend helyreállításá­ban nekünk' van szere­pünk. Ez a feladat miránk vár és nekünk össze kell fogni minden, becsületes dolgozót ennek a feladat­nak a végrehajtására. Elsősorban a nagyüze­mekben hozzuk létre a pártszervezeteket, de jus­son ei szervező munkánk a legkisebb faluba is. El kell érnünk, hogy mintegy 1 hónapon belül az MSZMP mindenütt megerősödjék megizmosodjék, mindenütt hallassa szavát és beindul­jon a normális pártélet. A párt programja jelenleg a 15 pontból álló kormány- program. Meg kell monda­nunk, hogy ez a kormány- program csak az MSZMP erőfeszítésével valósulhat meg. Ahhoz, hogy pártszer­vezési feladatainkat meg­tudjuk oldani és a kom­munistákat mindenütt talp­raállítsuk, be kell szüntet­ni minden olyan szemé’yi harcot, amely aláá-sa a párt egységét és a fő kérdések­ről h személyi kérdések felé tereli a figyelmet. Nem tudunk egyet ér­teni azokkal, akik vá­logatás nélkül a kom­munistákra a Ráko­sista—Sztálinista jelzőt alkalmazzák. Ezzel a jelszóval a reakció igyekszik megbontani a párt egységét és sokszor olyan becsületes emberektől , a Karja meg­fosztani a pártat, akiK hosszú éveken át becsület­tel szolgánál! a párt ügyet. Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak merev, büroK- rata, sőt embertelen funk­cionáriusok! Ezektől meg kell szabadulni, de ne en­gedjük meg, hogy Ráko­sista jelszóval illessék a legkisebb párttitkárunkat is és így megbélyegezve, még a termelőmunkába sem akarják visszavenni. Mi a régi politikától el­határoljuk magunkat, a pártmunka módszere sem­miféleképpen *em utasítga- tás, parancsolgatás lesz, ha­nem a tömegek között Vég­zett felvilágosító; nevelő munka az emberek meg­nyerése érdekében. Most az a feladatunk, hogy min­den erőt fogjunk össze. Nem helyeseljük azt sem, hogy egyes elvtársaink a régi hibákon rágódva meg­feledkeznek a ma feladatai- ról. A kommunisták műm kából való eltávolítása, el- küldése ellen a sajtóban és rádióban is a leghatározot­tabban fel kell lépni. A munkásoknak egy pártja lesz: az MSZMP Sok elvtársat foglalkoztat a több pártrendszer kér­dése. Miután a rend hely­reáll, a kormány tárgyalni fog a több pártrendszer kérdésében. De már most leszögezhet­jük azt, hogy csak olyan párt lehet Ma­gyarországon az M. SZ. M. P.-n kívül, amelyik elfogadja a szocializ­mus építését és nem­csak elfogadja, hanem ennek megvalósításáért tenni is fog. A munkásoknak egypárU ja lesz: a? MSZMP, SZDP nem lesz, mert 1948-ban egyesültek a Kommunista Párttal és így ez történel­mileg lezárt dolog. Az egy­ség tehát korábban létre­jött már. Egyébként is az SZDP volt vezetője, Kéthli Anna azt fejezte ki, hogy a pártnak nem lehet tagja az, aki az egyesülés mel­lett kiállt. 'Ez is világosan mutatja azt, hogy Kéthli Annáék a munkásosztály^ egységét akarják megbon­tani. Pártszervezési mun­kánk közben uaftfcled- kezzünk meg az értel­miségről, és tóívülAük is végezzünk eftiSsorban ezekben az alapvető kérdésekben felvilágo­sító munkát. Többségükben becsületes* hazájukat szerelő emberek­ről van szó. Harcok az ENSZ-ben a magyar kérdés körül Mielőtt a feladatokat összegeznénk. egynéhány szóval megkívánom emlí­teni, hogy az ENSZ-bsn nagy harc folyik a magyar kérdés körül. A kapitalista országok azért akarnak a magyar kérdésnek ilyen nagy fontosságot tulajdoní­tani, hogy eltereljék a fi­(Folytatása a 3. ollalon)

Next

/
Thumbnails
Contents