Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-22 / 271. szám

«’ABOLCS-SZATMAE víz» 1956 november 22, csütörtök •p A terményraktárak nem szenvedtek semmi kárt Serén? minka folyik a Terményforgs BTt Válleleüts! A Terményforgalmi Vál­lalat központját új helyisé­geiben — a volt pártbizott­ság épületének földszintjén látogattuk meg. A párna- pos költözködés végén jár­nak. most-már sürgeti őket a hivatali munka. A vállalat igazgatója ar­ról tájékoztatott, hogy a községekben mindenütt megnövekedett a vállalati dolgozók munkája. A köte­lező beszolgáltatás eltörlése óta nagyobb a kínálat. For­galmasak az átvevőhelyek. A dolgozó parasztság sok helyen sorba áll, hogy ter­mény feleslegét átvegyék. Egy mázsa búsáért 280 forintot, egy mássa rozsért 280 forintot, egy mázsa napraforgóért 280 forintot, egy mázsa májusi morzsolt kuko­ricáért 200 forintot, csö­vesért 25 százalék víz­tartalommal 200 forin­tot fizetnek ki. Ezenkívül babot, tökma­got, lucerna- és lóherema­got, stb. aprómagvakat vá­sárol a vállalat. A termény rak tárakat va­lamennyi helyen minden bajtól és kártól megóvták, ami biztató a további felvá­sárolt termények tárolásé- i ra. Bár a vállalat dolgozói sók helyen erőket megha­ladó munkát kell. hogy vé­gezzenek, álljanak helyt to­vábbra is becsülettel. Vé­gezzék munkájukat céltu- dattal, hiszen az ország közeliétásának fontos ügyén fáradoznak. Csanádi György kormánybiztos érdekes nyilatkozata Csanádi György műegye­temi tanár, közlekedési és postaügyi kormánybiztos nyilatkozatot tett a Kossuth rádióban. A közlekedés és a posta dolgozóihoz intézte szavait s a munka megkez­désére, illetve teljes lét­számban való folytatására lelkesítette őket. Méltatta, népgazdaságunknak milyen fontos posztján állnak a szállítás és a hírközlés dol­gozói. Külön kérte az un. bányász járatok megindítá­sát, hogy a bányászok rend­szeresen és Időben érjenek munkahelyükre. Nagy érdeklődésre tart "számot Csanádi Györgynek 'az a kijelentése, amely Az ország néhány helyén megrongálódott postaberen­dezést folyamatosan javít­ják. Napról-napra egyre szélesebb körben tudják biztosítani a postaforgal­mat. A nyíregyházi postá­ról kapott tájékoztatás sze­rint táviratot most már az egész ország területére, sőt külföldre is felvesznek. A telefonbeszélgetés Buda­pesttel és Budapesten ke­szerfnt vissza kívánják ad­ni a közlekedési dolgozók­nak a régebben élvezett kedvezményeket, a pálya­Bizíató hírek érkeznek a MÁV vezérigazgatóságától. Közölték, hogy kedden már száztíz vonattal több köz­lekedett, mint hétfőn. Nö­vekedett az élelmiszerszál­lító szerelvények és a sze­mélyszállító vonatok száma is. Ma már minden fővo­nalon közlekedik távolsági személyvonat. Ha a bányák megfelelő mennyiségű sze­resztü! dunántúli helyisé­gekkel még nem biztosított, csak fontos esetekben. — Pénzküldeményt szintén az egész ország területére to­vábbítanak. Továbbítják a leveleket is, de e téren még a gyorsaság nincs biztosít­va. A megrendelt hírlapo­kat (amelyek megjelennek) a megrendelőknek kikéz- bvsítik. orvosi szervezetet, e postás kórházat, a vasúti nyugdíj- intézetet, a független 'fe­gyelmi bíróságokat stb. net juttatnak a vasútnak, fokozatosan tovább javul a személy ég teherszállítás. A különböző élelmezési és építőipari vállalatoknak biztosítaniok kell a vago­nok gyors kirakását, mert ezzel meggyorsíthatják: a szállítást. A budapesti ren­dező- és teherpályaudva­rokon nagy mennyiségű élelem és építőanyag vár kirakásra. A Dunapart ál­lomáson százharminchét, a Nyugati-pályaudvaron 218 kocsi kirakásáról kell gon­doskodni . Angyalföld állo­máson hatvanegy vagen vesztegel, s a kocsik nagy részében a lakosság szá­múra olv fontos ablaküveg van. Ncgr mennyiségű deszka és tűzifa küldemény is érkezett. A debreceni vasűtigaz- gatóság dolgozói tegnap hetvenegy tehervonatot to­vábbítottak. A vasutasok mindent elkövetnek, hogy folyamatosan b'ztosítsuk a cukorrépa rzíl'ftását a feldolgozó üzemekbe. Mír külföldre is lehet táviratozni Mi hír n pontún Minden foronalon közlekednek már távolsági szeméi t von a tok (Folytatás az 1. oldalról) 10—15 méterre leástak, de ahogy én láttam, eredmény­telen volt. VASÁRNAP DÉLUTÁN Különös dolog, hétköznap Pesten az emberek az 1945-ös kosztümökben jár­nak. Kopottan, elnyűtt ru­hában, s sietnek, rohannak a dolguk után. Ki üzembe, ki üzletbe. De rohan, mint a pesti ember szokta. Vasár­nap megváltozik a kép. Ünneplőben, néhányan gyer­mekükkel is sétára indul­nak. Nyüzsög j.4. utca. A te­herautók most is rohannak. De az emberek most nem Várják a kedvező alkalmat a felkapaszkodásra, hanem mennek, nézelődnek. Itt-ott n tömegben egy-egy nem még virágot is visz. Tán Erzsébet napra? KI tudja. Lehet, hogy Erzsébet napi ajándék lesz, de lehet, hogy valamelyik téren egy-egy Ismeretlen ifjú sírjára hull te a friss virág. Az emberek Járják ezeket a friss teme­tőket Csöndesek, szűksza­vúak itt. Elolvassák .a neve­ket, az életkor., vagy ha az nincs, az ismertető kis táb­lát. „Körülbelül 20—21 éves volt, amikor eltemettük bar­na félcipőt, sötétszürke ru­hát, féjtélikabátot viselt, 170 cm magas, körülbelül, s barna hajú, világos barna- szemű“. Sok ilyen tábla van. Vajon kiket rejtenek az ilyen sírok. Névtelen hő­sök, akik egy igaz ügy szol­gálatában adták életüket. Mert ezeknek az ifjaknak nem volt hiába a halál. Tudják ezt a pestiek, s tudja a2 egész ország, s azok a körsnyesszemű asszonyok, lányok, s férfiak is, akik egy-egy percre megállnak a síroknál, érzik, hogy a nem­et nem felejti el e hősöket. Tudják, hogj véreik egy jobb élet megteremtéséért hullott. S ez a jobb élet, ha nehezen is, de már bontako­zik. Hiszen Vendeletek, in­tézkedések egész sora jelzi útját a forradalom diadalá­nak. A SZERELEM — AZ SZERELEM MARAD „Szerelem1“ — ezt mondja s cím. Kérdezhetnie, vajon milyen lehet forradalom­ban, s a forradalom után a szerelem? Tán még moso­ly ó"-i is lehetne ezen, ha rum tudnánk, '.ogy a szere­lem az élet velejárója, a fia­talság elképzelhetetlen nél- ’ .le. Karonfogva, moso­lyogva, egymásra kacsintva, pajkos jókedvvel róják az utat a szerelmesek, mert többen vannak. Találkozni velük mindenütt a mellék- utcákbon, s a Körúton. A kis temetőknél s a terek, parkok más részein. Ha nyo­mába szegődünk egy ilyen szerelmes párnak, s elles­sük titkukat, magunk is mosolygunk, oly jól esik hallani szavukat. A Király utcán egyszer csak felbukkant előttem egy szerelmes pár. Akarat­lanul nyomukba szegődtem így. — -Tövűre diplomázom. — mondja a fiú, talán ezred, szer a lánynak, hiszen régi ismerősök lehetnek. — Akkor összeesküszünk — válaszol a lány. Egymás­ra néznek, szemükben külö­nös tűz lobban. — Egyelőre albérletben lakunk — kezdi a lány — mert hozzátok nem megyek. — A fiú ráhagyja. Régi vita lehet ez már, hiszen Pesten sok az ilyen vita, különösen meg most, mikor 8 ezer la­kással még kevesebb van. De ők nem törődnek ezzei. Az albérletben is élni lehet, s élni keil, ez van bennük, ezt parancsolja a szerelem. Amint tovább hallgatom, megállapítom, hogy valószí­nű mémökjelölt a fiú, mert most már valami gépről bo­rzé!, s a lány mint csoda­A BŰVÖS KÖR Ketten nézzük az Ál­laim Araház előtti tolon­gást. Társam nemrég csapódott mellem, s rá­érősen várakozni kezdeti. A beszélgetés úgy indu t meg, hogy néhány meg­jegyzést tett a vásárolni akarók nagy számára. — Érdeklődve figyelni kezd­tem. Széles tenyere, inas, erős nyaka munkasem- óerre vallott, s m.nt ké­sőbb kiderült, az egyik nyíregyházi üzem mun­kása. Nem dolgozik — sztrájkol. Nem érdemes az egész, hosszúra nyúlt beszélge­tést leírni, elég annak lé­nyegét összefoglalni. Ez pedig a következő Ez a munkás és még sztrájkoló társai azért nem veszik fel a munkát, mert nem látják biztosítottnak kö­veteléseik megvalósítását, melyben első helyen áll az idegen csapatok kivo­nulása au ország terüle­téről. E:t határozták és ehhez tartják magukat. Ez an álláspont külön­ben ismeretes. Az ország valamennyi még nem dói-1 gozó munkása ezt han-! goztatja. Érdemes azon-! ban közelebbről megvizs-; gálni mennyire tartha- i tó ez. Nézzük a legfonto­sabbat. A kormány hatá­rozott ígéretet tett arra, hogy amennyiben helyre All a rend és a nyugalom az országban, azonnal megkezdi a tárgyalásokat a Szovjetunióval és a varsói szerződésben rész­vevő országokkal a szov­jet csapatok kivonásáról magyar területről. Szá­mos intézkedés látott már napvilágot, amely a mun­kások egyéb követelé­seire adnak megnyugtató választ. A legalacsonyabb fizetéseket felemelték COO forintra, ugyanekkor ál­talános fizetésemelést vet­tek tervbe. A munkások politikai és gazdasági jo­gainak kivívása és meg­tartása érdekében elis­merték a sztrájkjogot. Ezenkívül ígéretek hang­zottak el nagvfontosságú társadalmi, politikai, gaz­dasági és kulturális köve­telések kielégítésére is. Ezt tette a kormány. Természetesen érthető a munkások bizonyos fokú bizalmatlansága Hisz hosszú éveken keresztül annyi ígéretet, annyi szép szót. annyi határo­zatot kaptak, — amely­ben azt bizonygatták, hogy milyen jól élnek ők és mennyire kielégítik minden szükségletüket, Igényüket, — hogy két­kedve tekintenek minden hasonló próbálkozásra. A múltra nézve mérlegel­nek minden intézkedést, határozatot. ígéretet. S ezzel be is zárult a bűvös kör. Mert a sztráj­koló munkások azt mond­ják: addig nem veszik fel a munkát, m'g a kor­mány be nem váltja ígé­reteit. És viszont a kor­mány intézkedni, gazda­sági követeléseknek ele­get tenni, az életviszo­nyokat megjavítani csak akkor tudja, ha megindul ismét teljes erővel a ter­melés, ha a bánya szenet ód, ha a vasutak ezt el­Tegnap délelőtt 16 órakor az üzemi munkástanácsok össze­ültek, hogy meghallgassák a Borsodban járt küldöttség be­számolóját, s határozzanak a munka felvételéről. A tanács­kozást egyszeresük megzavar­ta az a hír, hogy magyar de­portáltakat visznek keresztül Nyíregyházán a Szovjetunió felé.. A hír hozója egy idős asszony ott ájuldozott a folyo­són. Szerkesztőségünk jelen­lévő munkatársa felhívta a nyíregyházi MÁV állomás mun­kástanácsát és a munkástanács elnökétől a következő felvilá­gosítást kapta: — Tudomásunk szerint mondotta — a mai napon és az elmúlt napokban sem haladt át Nyíregyházán olyan szerel­vény, amely deportáltakat szál­lított volna. Tehát nem igaz, hogy ma Itt deportáltakat szál­lítottak. Az értesítés megnyugtatta a jelenlévő küldötteket. Azonban alig folytatódott tovább a ta­nácskozás, újabb „hírnök” ér­kezett, aki azt állította, hogy kint áll a szerelvény nyílt pá- lyán a tokaji útnál, ismét a MÁV munkástanács elnökéhez fordultunk felvilágosításért. O felhívta a gócnontirányítót, « megkérdezte, milyen vonatok közlekedtek a tegnapi napon. Ugyanakkor felhívta az Északi szállítják, s eljutva az üzemekbe, ott energia lesz belőle, amely olvasztja a vasat, hajtja a szövőgé­pet — egyszóval, ha rend lesz az országban. Ket ten állunk most már némán az Állami Áruház előtti tolongásban. De a kérdés ott éget a szívben, az agyban: mi a teendő? A munkás bizonytalanul kotorász zsebében, topog és hallgat. A bűvös kör pedig ha­lálos szorítással ráfonó­dik a nemzet nyakára!. Egy fázósan összehúzó­dó asszonyka áll meg mellettünk beszélgetni is­merősével. Egyik kezében kenyeret szorongat, a má­sikba apró lányka ka­paszkodik. Néhány szó el­jut hozzánk és megüti fülünket ez a mondás: élni kell! A munkás határozott mozdulattal hirtelen fe­lém nyújtja kezét és gyor­san elsiet. Igen, élni kell! A. I. kitérőt, ahonnan a következő választ kapta: — Sátoraljaújhely felől érke­zett egy nyitott kocsikból álló szerelvény, amelyikben egy személykocsiban 25 szovjet ka­tona tartózkodott. A szerelvény az Északi kitérőből Záhony fe­lé elment. Az újabb hiteles értesítés ismét megnyugtatta az embereket, de csak kis Időre. Végül egy tehergépkocsival elindult néhány munkás „ki­nyomozni”, mi is hát az Igaz­ság. A következőket tapasztal­ták: Az Északi kitérő felvilá­gosítását megerősítette a sóstó­hegyi vasútállomás is, ahol 10 óra után néhány perccel átha­ladt a fent említett nyitott sze­relvény, amelyiken a 23 szov­jet katona tartózkodott. Egy vasutas most azt mon­dotta, hogy a Guszev-laktanya mellett — az úgynevezett trá­gyavágányra van kitolva egy deportált szerelvény, amit szov­jet katonák őriznek és senkit nem engednek a közeiébe. El­mentünk oda is: a vágányon vagy 8—10 kocsiba almát ra­kodnak a munkások. Meggyő­ződhettek a becsületes munká­sok, hogy felültek egy közön­séges rémhírnek. HÍREK Egy rémhír ódán tévő imádtságot, úgy hall­gatja a szavakat, ö jól tud­ja, hogy a világ legtehetsé­gesebb embere ez a fiatal mémökjelölt, aki mellett nem kell majd hosszú ideig albérleti szobában lakni, hi­szen feltaláló lesz, híres fel­találó. Lám, ilyen a szere­lem. Mögöttük a Körúton ro­mok, ők ketten, valahol a jövőben lépdelnek. S fogják egymás kezét, így ketten együtt legyőzhetetlenek minden harcban. GYERMEKKACAJ A Tisza Kálmán téren a homokozó körül szülők fel­ügyeletével gyermekek se­rege szaladoz körben-körbe, labdát kergetve s rúgva az őszi avart. S messze- hangzik a gyermekkacaj. Két apró emberke a homo­kozóban kis lapáttal a ke­zében nagy munkába fog. \ Divatcsarnokot építik, ját- szák a pesti tragikus esemé­nyeket, mert amint meg­épül a kis homokház, el is rombolják. Utánozva az ugató fegyvereket. A gyer­mek, aki túlélte a zord idő­ket, íme most játékban őrzi és idézi fel azokat, mert néki játék még az élet, s a játék, a gondtalanság, a gyermekkor boldogság. Nemcsak néki, hanem a szülőknek is, mert a kacaj ragadós. A gyermek arcá­ról az anyjáéra, az apjáéra röppen. A homokozó mellett a hinta nyikorog. Egy apró lányka zokog. Mert a fiúk nem engedik hintázni Őt. S eltört a mécses, megbántot­ták, s most anyja vigasztal­ja. De oly nehéz, oly rette­netes nehéz a kis gyermeki szívvel, ha vágyát nem tel­jesítheti. S az égjük g,yerek először kárörvendően, komi­szul csúfolkodik, majd gon­dol egyet s leugrik a hintá­ról. A pötömnyi kislány már nem szipog, felül s anyja meglódítja a hintát, s a gyermek kacagni kezd. Oly jó szállni, repülni, s f :leöni az elmúlt perceket. Ilyen a pesti ember. Oly ió vasárnap délután sétálni, oly jó nevetni. A jövőbe ka­landozni ,s feledni az el­múlt napokat. Ez a vágy s az ember nagyszerű tulaj­donsága, mellyel mindenen túllép, s nem meditál múl­ton, biztosítéka annak, hogy Pesten az élet s a sarjadás- ból újra erős, nagy fává növekszik. S begyógyítja a letört ágak helyét, s elfele­di, amit el kell feledni az elmúlt napokból, s magasra emeli, amit a forradalom tüzébe oly szentül szolgált, s amit magasra kell a for­radalom után emelni. India Egyesiüt Államok­beli nagykövetségének ka­tonai attaséja kijelentette, hegj’ a szovjet csapatok a jaltai szerződés értelmében tartózkodnak Magyarorszá­gon. *■ A nyugatbarlini brit tit­kosszolgálat egyik tisztvi­selője fontos titkos okmá­nyokkal Kelet-Bsrlinfce ment át. Az amerikai gyógyszer- ipar 350.000 dollár értékű gyógyszereket, valamint élelmiszert küld Magyar- országra. # A szíriai parlament egy­hangúlag jóváhagyta a kor­mánynak azt az elhatáro­zását, hogy nrnden támo­gatást megad Egyiptomnak az angol, francia és iz­raeli agresszcrokkal szem­ben. * Petőfi nevét viselő mun­kabrigád alakult Budapes­ten a romok e’takarítására. * Párizs egyik külvárosá­ban megnyílt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. t

Next

/
Thumbnails
Contents