Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-22 / 271. szám

KlH, évfolyam, 271. szám Ára: 58 fillér 1956 november 22, csütörtök i> Megyei PáHeinökséa és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja Láttuk - hallottuk Záhonyban Telefon jelentés a határról Tegnap 500 vagon élelmiszert raktak át az átrakón A dohányfermentáló munkásai ' határoztak: Felveszik a munkát Nyíregyházán az a hír járja, hogy a záhonyi lak­tanyát, szétlőtték a forra­dalom időszaka alatt. Be­széltünk katonákkal, vas­utasokkal, láttuk magát a laktanyát, A hír nem igaz. Kétségtelen, hogy Nagy Imre ’ felhívása nyomán fegyveres összetűzésre ke­rült sor a záhonyi lakta­nyánál. Ennek azonban nem 80—100 halottja van, mint ahogyan beszélik, ha­nem 3—1 olyan katona halt meg, aki fegyverrel állt el­len a laktanya lefegyver­zésekor. A laktanya kiseb­bik épületének keleti olda­lát érte néhány lövés. A nyugati oldalon még az ablakok is épek, és a szol­gálatot teljesítő katonák egymás után jelentkeznek a további szolgálatra. Ez az Igazság a záhonyi laktanyá­ról. Normális élet indul a záhonyi átrakón Az átrakóról is különfé­le rémhírek terjengtek a megyében. Azt beszélték, hogy Komorétól Záhonyig két pár cinen állnak a va­gonok, és azt nem tudják elszállítani az ország szivé­be. Ez a hír valótlan. Úgy Komorón, mint Tuzséron és Záhonyban a forgalom már normalizálódik. Napok óta túl vannak a nehezén a vasutasok. Kétségtelen, hogy ezelőtt 3—4 nappal még csak 30—40 ember dolgozott a Szovjetunióból és a keleti országokból ér­kező ajándékok átrakásán. |Ez azonban ma már nem jellemző. Emberek százai serény­kednek azon, hogy mi­előbb átrakják a ma­gyar vagonokba a ke­leti országok ajándékát Budapest és az ország népének. 250 szovjet katona, több mint 100 magyar honvéd, Debrecenből rakodómunká­sok és a záhonyi átrakó dolgozóinak háromnegyed­része dolgozik azon, hogy minél előbb eljusson az or­szág szivébe az ajándék. Hétfőn 444 teljes vagont, mintegy 650 súly vagont raktak át Záhonyban. A munka oroszlánrészét ä szovjet katonák vállal­ták magukra. A legigénye­sebb árukat a húst, zsírt, cukrot, lisztet már a mai napig továbbították Buda­pest felé. Teljes szerelvény ablaküveget küldtek a fővá­ros lakóinak. Építési anya­gok egész szerelvényekkel Indultak útnak a főváros felé. Ma már sor kerül az alapanyagok átrakására is. Vasérc, kohókoksz, bánya- iá és egyéb szükséges anyagok indultak el a mai napon. Kétségtelen, hogy nagy munka folyik ma az átra­kón. Emberek százai dol­goznak azon — naponta há­rom műszakban —, hogy mielőbb megkapják az egész országban a keleti országok segítségét. Kedden már több mint 500 teljes vagont, illetve közel 700 súlyvagont indítottak út­nak. Minden remény meg­van arra, hogy a szer­dai napon elérik a 600 vagon átrakását. Még ez a hősies munka is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az összes árut azon­nal továbbítani tudják az országnak. Budapest már nem képes befogadni azt a hús mennyiséget, amit ka­punk. Ezért szükséges, hogy az ország többi váro­saiba diszponálják azokat. A lembergi és kievi vasútvonalakon egész szállítmányok várnak a továbbításra Csap felé. Az átrakás megkönnyí­tésére a csehszlovákok is segítségünkre siet­tek. Érsekújváron keresztül is özönlik a segítség orszá­gunkba. A debreceniek, kisvárdaiak és a főváros újabb segítséget is ígért az átrakáshoz. Erre azonban a záhonyi átrakodást főnök­ség véleménye szerint ma már nincs szükség. Teljes egészében megindult a munka és az ott lévő dol­gozók lelkiismeretesen lát­ják el feladatukat. A meg­beszéltek szerint küldik Csapról a szovjet elvtársak a kért vagonokat. Magyar t>agont külde­nek a csapi állomásra, ahol szintén folyik az átrakás. Ez is könnyebbé teszi a zá­honyi átrakók helyzetét. A záhonyi elvtársak vélemé­nye szerint ma már normá­lisan folyik a munka, és minden remény meg van arra, hogy naponként emel­kedik az átrakó vagonok száma. Megkezdődön a szovjet fegyveres erők állal őrizetbe veit személyek átadása a magyar hatóságoknak A Magyar Sépköztársaság legfőbb ügyészének» dr. Szénást Gézának felhívása Két napig állt megyénk egyik legnagyobb üzemé­ben, a nyíregyházi dohány­fermentálógyárban a mun­ka. Mint ismeretes, a gyár dolgozói azért kezdték meg a sztrájkot, hogy tiltakoz­zanak a Szovjetunióba tör­ténő deportálás ellen. A kor­mány és a megyei szervek, valamint a szovjet hatósá­gok megnyugtató válaszá­val kapcsolatban legutóbb úgy határoztak a fermen­tálógyár munkásai, hogy az anyag megmentése érdeké­ben a sztrájkjog és az egész üzem követeléseinek fenn­tartása mellett munkához látnak. Tegnap reggel meg­választották a mintegy 40 tagból álló végleges mun­kástanácsot. A végieges munkástanács megszöve­gezte az üzem dolgozóinak követelését. A dolgozók el­mondották, hosy a kormány legutóbbi határozata, amely- lyel lehetővé teszi, hogy egységesen ezer darab Harmónia cigarettát kapja­nak havonta önköltségi áron a dohányipar dolgo­zót, Jó visszhangot váltott ki az üzemben. A követelé­J sek nagy része azonban,’ j megoldásra vár. A dohányfcrmentálógyár munkásai követelik, hogy azonnal hozzák vissza a Szovjetunióba elvitt letar­tóztatottakat. s amennyiben bűnösök, magyar bíróság tárgyalja ügyüket. Ellen­kező esetben helyezzék azonnal szabadlábra őket. A kormány azonnal kezdjen tárgyalákosat illetékes' szovjet szervekkel, s hatá­rozzák meg a Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet csa­patok visszavonása kezde­tének és befejezésének ide­jét. Követelik, a bértételek 15 százalékos emelését, il­letve azt, hogy ezen javas­latokat fogadják el a fel­ügyeleti szervek. A gyár dolgozói elvárják a kor­mánytól, hogy » bérek emelésével ne járjon ár­emelkedés. A munkások kérik, hogy alakítsák meg újból a magyar dohány­ipari dolgozók szabad szak­szervezetét, amely képes megoldani a dohányipari munkások problémáit, tnegi tudja védeni 0r- Iparág dől gozóinak követeléseit. Utasítom a Népköztársa­ság minden ügyészét, nyújt­son segítséget a karhatalm, alakulatoknak a rend, a fegyelem és a közbiztonság minél gyorsabb és teljes helyreállításához. Azokkal a személyekkel szemben, akik törvényes rendünk sé­relmére a lakosság szemé­lyi és vagyonbiztonságát és a köztulajdont veszélyezte­tik, a leghatározottabban járjanak el és az eljárás során, már a nyomozási szakban is, a törvény be­tartását teljes mértékben biztosítsák. E munka során ügyé­szeink már folytatják azon személyek ügyének kivizs­gálását, akiket a karha­talmi szervek ilyen bűncse­lekmények elkövetésének gyanújával az utóbbi idő­ben őrizetbe vettek. Bejelentem, hogy a szovjet fegyveres erők által őrizetbe vett személyek átadása a magyar hatóságoknak már megkezdődött. Ezen személyek ügyének kivizsgálása az ügyészsé­A Szabolcs megyei Építőipari Vállalat végleges munkást.ir.ácsa felkéri dolgozóit, hogy fo lyó hó 23-án, péntoken dél­előtt fél tíz órai kezdettel a vállalat központi Kultúr­termében fontos tájékoz­tató értekezletet tart. Az értekezlet tárgya: 1, Bérkérdések. 2. Munkafel­vétel kérdése. Kéri dolgozóit, hogy sa­lát érdekükben megjelenni szíveskedjenek, gek által folyamatosan és megfelelő gyors ütemben hajtandó végre. Az elbírá­lásnál a forradalmi mun­kás-paraszt kormány e tárgyban folyó évi novem­ber hó negyedikén tett nyi­latkozata az irányadó. Különös súlyt kell adni az ügyészi munkában a szocialista törvényesség sé­relmét jelentő minden be­jelentés, panasz kivizsgálá­sára. El kell érni és a he­lyi állami szervek nyújtsa­nak legmesszebbmenő se­gítséget ahhoz, hogy min­den állampolgárunk jogos sérelme a legrövidebb időn belül orvoslást nyerjen, Dr. Szénáéi Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. Egyre több bányász a mátravidéki A mátravidéki szénme­dence munkástanácsának vasárnapi határozata óta egyre több bányász jelenik meg a munkahelyén és kapcsolódik a termelésbe. Hétfőn már négyszázki’enc. kezdi meg a munkát szénmedencében ven tonna szenet küldtek, leiszínre, kedden reggelj pedig már mintegy ezer bá­nyász szállt le a szénfal mellé és szerdán reggelig 160 tonna szenet küldtek a mátravidéki erőműnek. BUDAPESTI KEPEK: Lapunk már többször adott jelentést Budapestről. A rádió is sokszor mond rádió helyzetképeket. Ezek­hez a jelentésekhez hozzá­tenni igen nehéz, különösen akkor, ha számításba vesz- szük, hogy ma már minden­kinek egy-két ismerőse meg­járta Pestet, vagy hazajött Pestről. így az újságíró nem adhat jelentést, hanem in­kább a saját élményei; mondhatja el olvasóinknak. Talán abban lesz egy-két mondat új. megérkezés Elindult Szolnokról a vo­nat tovább. Előttünk már egy vonatot beengedtek a | Nyugati pályaudvarra. Mi' leszünk a másodikok. Sokar. a vonatban arról beszélnek, I hogy lehetetlen a Nyugati­ba menni, hiszen az földig le van rombolva. Hiába nyugtatják a vasutasok az utazókat, mégis, ahogy el­hagyjuk Vecsést, mindenki az ablaknál van. Kémleli'!a Pestet, vajon merre lehet, mert eddig nagy fényesség, milliónyi lámpa jelezte az érkezőnek. Most sötét van. _Talán, mert köd van_ — mondják sokan. Nem. Az első elszórt fények kibonta­koznak a ködből, de ritkák, nagyon ritkák. Lőrinc, Kis­pest, Kőbánya, mindenütt egy-két lámpa jelzi csak a várost. Az ablakok sötéten ásítanak. Még a lámpák alatt is csak elvétve rajzo­lódik ki egy-egy ember kör­vonala. Az utasok tana­kodnak, ki merre megy, meddig van a kijárás Pes­ten. Kis csoportok alakul­nak már itt. Kőbányáról ki­döcög a vonat. A következő megálló Nyugati pályaud­var. A szemafor villanyai helyett kézilámpával adnak engedélyt a vonatnak. Las­san bekígyózunk egészen a csarnok alá. A pályaudva­ron két égő ad gyér fényt. Az utcáról a Körút felei ásít a sötét, e így is látni hogy néhány ablaküveg hi­ányzik a hatalmas homlok­zatból. Egyetlen vasutas fogadta a vonatot. „Mindenki a vá­rótermen keresztül menjen1* — mondta szigorúan. A vá­róteremben néhány bóbis­koló ember, az ajtóban a karhatalmi tisztiezred két tisztje. Hétig van kijárás — világosítják fel az utasokat. A Nyugati előtt sötét. Kis csoportokba verődve indul­nak az utasok, ki erre, ki atra. A hold világítja meg Körutat, ennek fényénél lát­ni ásító üzlethelyiségeket. Kirakatok nincsenek. De a házak ablakai sem világíta­nak. A pestiek elsötétítet­tek. A rollók, pokróccal le­takart aBlaktáblák mögött majdnem mindenütt ég a villany. Kísérteties csend van az utcán, csak a járó­kelők bukdácsolása zavarja ezt. Általában el lehet men­ni a járdákon. Egészen a Király utcáig. A Király ut­cánál vannak az első barn- kádok. Az Oktogon romjait kivéve itt látszik erőtelje­sebben a harcok nyoma, itt már az útra szorul a járó­kelő. A Wesselényi utcánál, a Dob utcánál, a Dohány ut­cánál barrikádok, vagy tör­melékhalmazok jelzik az elmúlt napok eseményeit. A Rákóczi útig három na­gyobb leomlás és néhány tűz nyoma látszik. Ezek közé tartozik a Boyal szálló. Ez teljesen liszkös. Olyan, mint a Divatcsarnok épüle­te, melynél a tűz csak a betonvázat nem bírta el^ hamvasztani. Ilyen hat Pest este. Néptelen, szinte élettelen. Néha egy-egy pán­célos járőr zavarja meg a csendet. Elmegy, aztán újra csend. És sötét a Körúton. A mellékutcákban más kép fogad. Száz méterre sem kell menni a Körúttól, s már égnek az utcai villa­nyok, már épek az ablakok, már tiszták az utcák. Itt-ott' néhány kirakat hiányzik csak. Elkerülték a mellék­utcák lakóit messzire a har­cok okozta szenvedések, öle sokat beszélnek arról, hogy mit álltak ki, hogy milyen szörnyű volt. De valójában csak a rémület, s a messzi­ről odahallatszó fegyverre- pogás okozott nekik ijedel­met. S ilyen az élet is a mellékutcákban. Mindenütt (kinyitnak az üzletek, s vá­sárolnak az emberek, pont úgy, mint Nyíregyházán. Azt mondták, hogy a Tisza Kálmán tér egy rom- i halmaz. Pedig csak betört ablakok jelzik a harcok nyomát, s egy-két mélyre kiásott tátongó lyuk, a fel­fokozott idegállapot nyomát. Itt nekiálltak az emberek, hogy valami földalatti labi­rintust keresnek. És bizony (Foíi'tníás a 2, oldalon )

Next

/
Thumbnails
Contents