Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-15 / 265. szám
SZABOIXS-SZATMAB NfP» 1956 november 15, csütörtök A testvéri román nép tfegítsése 20 vagon só Hetenként 1000 kiló élesztő 500 köbméter fenyő fűrészáru 10 vagon petróleum 5 vagon gázolaj A párt megyei elnökségének javaslatára 4 tagú küldöttség folytatott tárgyalásokat a napokban a szomszédos testvéri román nép képviselőivel az egyik határmenti kis faluban. A magyar küldöttséget szívélyesen fogadták és a legnagyobb készségüket fejezték ki népünk iránt. A küldöttség tagjai a legfontosabb közszükségleti cikkek, ellátása érdekében kértek segítséget a román küldöttségtől. A román nép a következő cikkeket küldi egyelőre hazánknak: 20 vagon sót, hetenként 1000 kiló élesztőt, 500 köbméter fenyő fűrészárut, lovagon petróleumot és 5 vagon gázolajat. Azt is tudomására hozták a magyar küldöttségnek, hogy számíthatunk további támogatásukra. Helyzetünkre való tekintettel a szállítást a legsürgősebben megkezdik. Ma a határra érkezik az első szállítmány, 1000 kiló élesztő. A többi cikk folyamatos szállítása érdekében mindkét részről szükséges a vasúti vagonok biztosítása. A segítség kölcsönös áruesei'e alapján történik. Mi viszonzásul olyan árucikkeket adunk, amelyekkel mi rendelkezünk. Szovjet nyersolajat dolgoznak fel a Nyírbogdányi ásványolajípari Vállalat munkásai EGY SZEKÉR KÄTRÄNY 10 FORINT Megnyugtató kép fogad bennünket, ahogy a nyírbogdányi üzem felé közeledünk. A magasra nőtt kémények pipálnak és szekereit hosszú gora áll az üzem bejárata előtt. Nyírbogdányi, kéki, gégényi, nyírturai gazdák állnak ott szekereikkel és csöndesen várakoznak. Fiatalabb részük a szovjet katonákkal barátkozik, az idősebbek pedig pipázva beszélik meg a világ sorját. Feltárul az üzem kapuja és egy sor szekér jön ki rajta, megrakva szurokfekete kátránnyal. Tüzelőanyagot visznek, a gyár munkásatnak segítségét. Az olajfínorrít- vány maradványa ez a kátrány, amit most odaadnak a környező községek parasztjainak szekerenként 10 forintért. Nagy segítség ez, hiszen szén és fa kevés van a környéken. SEGÍTSÉG A SZERENCSIEKNEK Az üzemben már megválasztották a 24 tagú munkástanácsot. Azóta rendszeresen folyik a munka. Első dolga volt a megválasztott munkástanácsnak, hegy felmérje, mi a legfontosabb' leendő, s annak megfelelően megindí'sáit a munkát. Az első időkben nyersanyaghiánnyal küzdöttek. De ezen segített a Szovjetunióból érkezett nyersolaj. Ebből — a szükségletnek megfelelően — elsősorban benzint, petró-* leuinot és gázolajat gyártanak. így el tudják látni a traktorokat és a gépkocsikat megfelelő üzemanyaggal. A szerencsiek is segítséget kértek Nyírbogdánytól. Üzemanyagban és fűtőanyagban volt hiányuk. — Már elküldték a szükséges benzint és a pakurát is a fűtéshez. Természetesen az ország minden részébe küldenek üzemanyagot, ahogyan ezt a szállítás megengedi. EGY ÖREG MUNKÁS Beszélgettünk a munkás- tanács egyik tagjával. Itt is, mint a legtöbb helyen, már a legmegbecsültebb munkások kerültek az üzem élére. Szabó József idős munkás, már 35 éve dolgozik az üzemben. Jelenleg egyik tagja a 24 tagú munkástanácsnak. 1922-ben őis részt vett a gyár építésében. Főgépésznek, vették fel akkoriban, de részt veit az építésben, a laboratóriumi munkában és mindenült, ahol segítőkézre volt szükség. Éveken keresztül munka-, és tűzvédelmi felelőse volt az üzemnek. Most pedig, mivel jól ismeri az üzemet, a szállításokat is ő intézi. Munkaszeretete, becsületessége egyik biztosítéka annak, hogy a munkástanács jól fogja ellátni feladatát. Beszélgetés aktuális kérdésekről Munkástanácsok látogatása kádár János miniszterelnöknél A Népszabadság szerdai száma közli, hogy Kádár János miniszterelnököt több munkásküldöttség Kereste fel. A kormány elnöke válaszolt a munkások kérdéseire. Az egyik kérdés úgy1 szólt, hogy „mi van Nagy Imrével; van-e lehetőség, hogy visszatérjen a politikai életbe?” Kádár János kijelentette: Nagy Imrét nem tartja olyan embernek, aki tudatosan segítette volna az ellenforradalmat, hanem elsodorták az események. Nagy Imre nincs letartóztatva, saját elhatározásából hagyta el a parlament épületét. Sem a kormány, sem * szovjet csapatok nem kívánják korlátozni mozgási szabadságát. Csak tőle függ, hogy reszt vesz-e a politikai életben. A MÁVAG és a Ganz gyáriak megkérdezték: Miért nem támaszkodott a kormány a becsületes munkásokra? Ök is fenn tudták volna tartani a rendet. A válasz így hangzott. Amikor az egész elkezdődött, a kommunista vezetőknek volt elsősorban az a követelésük, hogy azonnal fegyverezzék fel a munkásokat. Félóránként szóltak ez ügyben a Honvédelmi Minisztériumnak, onnan azonban mindig azt a választ kapták, hogy „már csinálják”. Sajnos, a minisztériumban is voltak olyanok, akik ezt nem akarták. Ahogy a szovjet csapatok eltávoztak Budapestről, azonnal szervezkedni kezdett az ellenforradalom, a munkásosztály pedig nem rendelkezett elegendő fegyverrel. Ezért kényszerült a kormány arra a nagyon js nemkívánatos lépésre, bogy a szovjet csapatok segítségét kérje. Az új karhatalommal kapcsolatban kijelentette a kormányelnök: amilyen mértékben ennek szervezése előrehalad, olyan mértékben lehetséges a szovjet csapatok kivonása. Erre a lépésre a szovjet kormány is kész. Arra a javaslatra, hogy az üzemekben ne'legyenek pártszervezetek, így reagál! Kádár János: A kommunisták- pártjának még az illegalitásban is voltak üzemi szervezetei. Most is kell, hogy legyenek. Másik kérdés az, hogy milyenek legyenek ezek a szervezetek. A nagy adminisztrációra, a sok függetle- j nített funkcionáriusra nincs szükség. Ez akadályozója volt a termelő munkának, ahe- I lyett, hogy segílet-.e volna. Nekünk az üzemekben isi olyan kommunistákra van j szükségünk, akik a szívű- í kön viselik a munkások | sorsát, és elsősorban a termelő munkában elért; eredménnyel bizonyítják be kommunista voltukat. — Mi a helyzet a külföldi segélyekkel kapcsolatban? — hangzott a következő kérdés. — Kész-e a ■ kormány bármilyen Kül-1 fö'di segélyt elfogadni? A válasz: — A kormány kö-zö- nettel fogadva, bárhonnan is jöljön a segítség. Természetesen olyan segélyekről van szó. amelyeket rém kötnek politikai feltételekhez. A vidéki nagykereskedelmi vállalatok, ha élelmiszert szállítanak Budapestre, a teherautókon visz- szafelé iparcikkeket hozhatnak. A hiszékenység kufárai Az emberek nyugalomra, békességre, boldog családi életre vágynak. Hiányzik az otthon teljes melege. Hiányzik az összhang a meghitt beszélgetés. Szinte nap mint nap hallanak valamit, ami felkavarja a család tagjainak lelki nyugalmát. Minden becsületes embernek egy óhaja van most: csak lenne már végre teljes rend, nyugalom. Ezt ugyan még nem értük el, de mind több békés, nyugodt ember jár-kel az utcákon, s néha már a szeretet mosolya is felragyog az arcokon. Az emberek szeretet után vágynak, ezt keresik egymásban. Oly természetes, otv szép, nemes vonása ez az embernek. Az elmúlt hetek eseményei után egyre több családi fészekbe költözik be a meghittség, a nyugalom. Vannak azonban olyanok, akiknek ez nem tetszik. Minden módot felhasználnak arra, hogy megbontsák az emberek nyugalmát, békességét és mérgezzék az emberek lelkét, gondolatvilágát. Nem válogatósak ezek módszereikben, eszközeikbe!’. Nem kímélik sem a felnőtteket, sem a gyermekeket. Minden törekvésük az, hogy mérgezett lehele. tűkkel, rágalmaikkal, hazugságaikkal tüskét verjenek az emberi szívekben, agyakban. Lábbal tapossák az emberi jóérzést, kufár- kodnak. A hiszékeny emberek kufárai ezek. Az ilyen embereknél tudják folytatni gyalázatos, bűnös üzel- meiket. Fegyvertáruk igen változatos. Rágalmaznak, fenyegetnek, bujtogatnak, gyötrik az emberek idegeit, ismét azt szeretnék, hogy pattanásig feszüljenek a húrok. Jóbarátnak, nazafi- nak. a nemzet sorsáért aggódónak, a nép képviselőinek tüntetik fel magukat. Báránybőrbe bújt farkasok j ezek. A nyájas szavak mögül üvöltés uszítás minden hangjuk. Főcéljuk a rend, a nyugalom megbontása, a termelő munka megbénítása. Ezért keresik fel az üzemeket, az iskolák tanulóit, az utcákon járókelő békés emberek fülébe sugdossák aljas rágalmaikat, gyalázkedásaikat. Tegnap például azt hi- resztelték, hogy a nyíregyházi dohánygyárat felrobbantják. Azt a gyalázatos hazugságot h resztelik, hogy az i.henfí nudElmarok megbüntetik azokat, akik becsülettel felverték és felveszik a munkát. Ezekre a becsületes, józan gondolkodású, igaz emberekre mernek követ dobni és rájuk a ; megfélemlítéssel hatni, a j hazafiakra, akik dolgozó j népünk jobb ellátásán, j gyermekeink boldogabb jő-1 vőjén, a rend, a nyugalom megteremtésén fáradoznak. Az iskolai munka megzavarására és beindításának megakadályozására azt hireszteiik, hogy a szovjet katonák összefogdossák a gyerekeket és kiviszik őket a Szovjetunióba. Ezek á kufárok már azt is „meg- állapították”, hogy a nyíregyházi állomáson 20 vagonban vennak a d'ákok, akiket kiszállítanak. A megfélemlítés, a képtelen hazugságok aljas eszközeivel igyekeznek, békétlenséget, anaichiát teremeni. Képtelen dolgok, ezek, s mégis vannak, akik hiteit adnak az ilyen emberi mivoltukból kivetkőzött, gaz rágalmazóknak, akiknek ebben az országban, ahol a nemzeti egység jegyében indul a munka, . még helyük sem lehet. Nyugat bérencei, „Amerika hangja” csahosai ezek és semmiképpen sem a mi népünk képviselői. Űzzétek el, vessétek ki magatok közül ezeket a véresszájú hírverőket, akik életetekre ‘őrnek, nyugalmatokat zavarják és azt akarják, hogy egyetlen éjjel se tudjatok nyugodtan aludni! A halált hozó fegyvereket már kivertük a kezükből és most a rágalmazás,1 a hazug hírverés fegyveréhez nyúltak, hogy felbolygassák városunk, megyénlc nyugalmát. Magyar hazafial?, dolgok zók, vezetők! Ne higgyetek a hazug rágalmazóknak, rémhírterjesztőknek, ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Nyugodt, biztos hangon, igazatok teljes tudatában, a magyar haza függetlensége, szabadsága, városunk és megyénk nyugalmának békés termelő munkájának megőrzése érdekében leplezzétek le eze--, két a kufárokat. A nép akarata legyőzhetetlen erő! Mi szilárdan hisszük, hogy ebben az országban az lesz, amit a nép akar: boldog, munkás paraszt hatalom. Nem kétséges, hogy a rágalmazás, a rémhírterjesztés fegyverét is kicsavarja a nép a kufárok kezéből és] elhallgattatja útszéli hang-' jukat. NÉPPÁRTIAK? A napfény előcsalja a föld mélyéből a csúszómászó férgeket is. így jutott levegőhöz az október végi események következtében a magyar reakció ?9- A régi úri világ letűnt hatalmasságai úgy érezték: a fiatalok vérehullása nekik Csinált utat. Ezek az urak okosak, számítók voltai?. Nem azzal kezdték, hogy vissza a gyárakat és a földeket, hiszen, akkor ellenforradalmi céljaik mindenki előtt nyi - vánvalóak lettek volna. Ök előbb a hatalmat akarták, hiszen tudták, hogy a hatalom birtokában majd elérhetik titkolt céljaikat. Ezzel a kétszínű magatartással elhomályosították a harcoló fiatalok és a sztrájkoló munkások tisztánlátását. Ezzel magyarázható, hogy lépésről lépésre, szívósan nyomult előre a magyar közéletben a reakció- Győzelmét e hó első napjaiban már olyan szilárdnak érezte, hogy egyik fő képviselője, Mihelics Vid, a „Hazánk” című lap november 4-i számában odáig merészkedett, hogy — igaz, igen.' óvatosan és fenntartásokkal — nyiltan is elárul*1 egyet-mást a reakció terveiből. Mit kívánt Mihelics Vid, az újdonsült Demokrat-! Néppárt lapjának főszerkesztője? Olvassuk csak el figyelmesen az alábbi szépen fogalmazott mondatait.j „ .. meg kell kívánnunk, hogy az egyéni körülményeid mérlegelésével és az elemi igazságérzetet kielégitój fokig méltányos kártérítést állapítsanak meg a közel-1 múltban kisajátított termelési eszközök és javak egy* kori tulajdonosai számáraMit jelent ez magyarul?] Azt, hogy a volt földbirtokosoknak, az ezer és tízezer holdak hajdani urainak és a gyárak volt tulaj-, donosainak fizessünk kártérítést. Miből? Nyilván-' valóan a dolgozók munkájának eredményeiből! Ugyancsak észrevette Mihelics Vid, a volt bérháztulajdonosok sérelmeit is. Szóról szóra ezt írt.! cikkében: „-.-a lakóházakat — ha fenntartások és megkötések mellett is — adják vissza volt tulajdonod saiknak,“ íme két idézet, mely világosan mutatja, hogy a hó első napjaiban már nyíltan is milyen messzire merészkedett a reakció. Mihelicsélt' „demokratáknak” és' „néppártnak” nevezték magukat, csak azt lenne jo tudni, hogy a követeléseiknek mi közük van a nép-' hez és a nép demokráciájához? >, (Megjelent a „Képszabadság1'-ban.) AAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAí Vilim HU HELYZETKÉP Világosbarnára sült kenyeret visz egy 10—12 éves kislány az utcán. Magához öleli a kenyeret s mosolyog. Van kenyér... A határból megterhelt szekerek döcögnek a falu utcáin. A szekereken ülő kucsma s, kalapos férfiak komolyak, nem mosolyognak. Az országos gondokból nekik is kijut. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a megye községei közül egy is volt olyan, amelyiket az elmúlt hetek eseményei nem érintettek. Itt is megalakult a forradalmi bizottság. Tagjai a tanácsapparátus vezetői lettek, akik az egész község bizalmát élvezik. Okosan, higgadtan, vezették le az első napok izgalmait. Itt is felütötte a fejét a vásárlási láz, de csak egykét napig tartott, mert mikor látták, hogy az árudát ismét feltöltik textíliákkal, akkor megnyugodtak a háziasszonyok. Nagyobb esemény volt a község két termelőszövetkezetének felbomlása.. Jobban mondva a gyengébbik, a Vörös Hajnal oszlott fel, amelyiknek a jövedelmezősége alatta volt mindig a jól gazdálkodó egyéniek termelésének. A Petőfi Termelőszövetkezetben — habár itt az osztozkodás parázs verekedéssé vált — most utólag döntik el sorsukat a tagok: ki marad a közös gazdálkodás útján, ' s ki válassza az egyénit. \ w A különféle hivatalos és kósza hírek miatt a község dolgozóinak a& állásfoglalása nem egybehangzó. Bíznak a forradalmi munkás-paraszt, kormányban, de sérelmeik orvoslását úgy látnák teljesen biztosítottnak, ha ebben a kormányban Nagy Imre is részt venne
