Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-15 / 265. szám

193* november 15, csütörtök szaeolcs-szatmAr Nírt 3 Srájc a négy hatalom összehívását javasolta kormány tői értekezlete — fimli a részvételével — A Szó vj etu nió hajlandó rész íven ni az értekezleten — Moszkva, (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Malkus Feldmann, Svájc szövetségi elnöke november 6-án a következő tartalmú táviratot intézte N. A. Bul- ganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­kéhez: nvirolAj alekszand­ROVICS BULGANYIN úrnak, * Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége Mi­nisztertanácsa elnökének, MOSZKVA Egy harmadik világhábo­rú és az erők újabb össze­ütközésének veszélye lebeg az emberiség fölött a vele járó összes tragikus követ­kezményekkel. Mégis, a békét meg lehet és meg kell menteni. Svájc szövet­ségi tanácsa ezért ál haía- tosan javasolja, hogy ha­ladéktalanul hívják ö-sze annak a négy kormányfő­nek az értekezletét, akik 1955 júliusában Gertiben üléseztek, tehát az Ameri­kai Egyesiüt Államok, Franciaország, Nagy-Bri- tannia és a Szovjetunió kormányfőinek értekezletét amelyhez a bandungi érte­kezleten résztvett államok képviselőjeként csatlakoz­hatna az indiai kormány­fő is. Az értekezletet a Svájc* 1 Szövetség területén lehet­ne megtartani. A Szövetségi Tanács fel­ajánlja szolgálatait az ér­tekezlet megszervezéséhez. MARKUS FELDMANN, a Svájci Szövetség elnöke. ★ Moszkva. (Agerpres). A TASZSZ je'enti: N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak elnöke 1956 november 11-én a következő válasz­táviratot intézte Markus Feldmannhoz, a Svájci Szö­vetség elnökéhez: MARKUS FELDMANN úrnak, a Svájci Szövetség elnö­kének, BERN A szovjet kormány meg­győződve arról, hogy az össze vitás kérdéseket bé­kés eszközökkel kell meg­oldani és hogy a külön­böző hatalmak kormány­főinek tárgyalásai haszno­sak lehetnek a béke ügyé-1 re nézve, kedvezően fog. d- J ja Svájc ama javaslatát ; hagy késedelem nélkül hív­ják össze értekezletre Svájc I területén az Amerikai Egyesült Államok, Francia- ország, Nagy-Britannia, a j Szovjetunió kormányát és a bandungi értekezleten j részt vett országok képvi­selőjeként, India kormány­főjét és kijelenti, hogy haj­landó részt venni az érte-1 kezletén. N. BULGANYIN. a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke. Moszkva, 1956. nov. 11. A KÖZEL-KELETRŐL Egyiptom ellenfelei megszegik a tűzszünetet AZ EGYIPTOMI fegyve­res erők főparancsnoksága jelenti, hogy november 10-én egy ellenséges te­hergépkocsi közeledett uz egyiptomi állásokhoz. A gépkocsiban lévő katonák tüzet nyitottak az egyipto­mi őrségre, amely nyomban visszavágott. A tűzharc kö­vetkeztében két ellenséges katona elesett. November 9-én este két ellenséges repülőgép felde­ríts repülést végzett Izma.. lia. tartományban az egyip­tomi állások ’ fölött. Az egyiptomi haderők tüzet nyitottak és lelőtték a kel ellenséges repülőgépet. Iz egyiptomi kormány szóvivőjének nyilatkozata A NASSZER KORMÁNY egyik szóvivője a következő nyilatkozatot tette: Az angol-francia szövet­séges parancsnokság beje­lentette, hogy Port Szaidoan a polgári lakosság soraiban az áldozatok és a sebesül­tek száma nem haladja meg a százat. Az ellenség eme hamis állítása azt bi­zonyítja, hogy el akarja titkolni az általa elkövetett kegyetlenségeket és ember­telen akciókat s azt, hogy lábbal tiporta a legelemibb emberi jogokat és elveket. Az ellenséges haderő a le­vegőből és a tenger ie;ől bombázta a várost és a védtelen polgári lakossá­got. Sok házat rombadön- tött. A külföldi sajtótudó- sítók szemtanúi voltak a rombolásoknak és láthat­ták, hogy sok polgári, sze­mély elpusztult. Mindezek a tények kétségbevonhatat- lanul bizonyítják, hogy az ellenség állításai valótlanok. Nyugati szemtanuk Port Szaid bombázásáról AZ EGYIPTOMI KOR­MÁNY 50 millió lírányi gyorssegélyt folyósított a port-szaidi lakosság szá­mára. Szemtanúk jelentése sze­rint egész városnegyedek váltak romhalmazzá. Sú­lyosan lerombolták a vá­ros nyugati negyedeit is, ahol a legsűrűbb a lakos­ság. Az angol-francia légi­erő bombázásának hatását még tetézték a hadihajók ágyulövedékei. A polgári lakosság — főként a nők és gyermekek — körében számtalan áldozat van. — Ugyancsak szemtanúk szá­molnak be arról is, hogy az angol és a francia repülő­gépek és tankok gépfegy- vertüzet nyitottak a mene­külő lakosságra. Andersen svéd fotóripor­ter kijelentette a sajtótu­dósítóknak, hogy soha még olyan borzalmakat nem látott, mint Port Szaidban. Port Szaid füstölgő rom­halmaz, valóságos halál- város — mondotta Ander­sen. Az angol katonai ha­tóságok — Andersen fény­képeit látva — nem en­gedték meg, hogy ismét át- | haladjon a „tuzszüneti vo­nalon.” A l.Humanitc cikket kö­zöl Jacques Duclos tollából a magyarországi esemé­nyekről. Jacques Duclos felhívja a figyelmet arra: a reakció a magyarországi eseményeket saját céljaira akarja kihasználni, ame­lyeknek semmi közük a magyar nép érdekeihez. A reakció és a fasizmus kép­viselői — írja Duclos — elképzelhetetlenül nagy zajt csapnak a magyaror­szági eseményekkel kap­csolatban. A szocialista ve­zetők támogatásával, sajtó­juk és az állami rádió­leadó útján be akarják bi­zonyítani, hogy a magyar- országi ellenforradalom még mindig jelentős katonai pozíciók birtokában van. Az österreichische Volks­stimme szerkesztősági cikk- | ben számol be arról, hogy | Ausztriában egy úgyreve- I zett „magyar b'zottság” lé- ; tesült, amelynek vezetői I Lauda, az osztrák nagy­iparosok egyesületének el­nöke, Maleta, a Néppárt (az osztrák tőkések nártja) fő­titkára és Gradier, a leg- reakciósabb osztrák politi­kai irányzat vezetője. Habsburg Ottó és Horthy fia szintén előbújtak odúik­ból és kifejezik rokonszen- vüket az ellenforrada’nrr bandákkal. Vajon mindaz nem arról tanúskodik, hegy Az El-Gamalía város­részben a bombázás nyo­mán 300 épület romhal­mazzá vált. Félőrült gyer­mekek és asszonyok kutat­nak a romok között el­tűnt családtagjaik után. — Két napon keresztül az agresszorok elvágták a vá­ros vízszolgáltatását, ami meggátolta a lakosságot a tüzek oltásában. Az agresz- szorok helikopterekről gép- fegyvertüzet nyitottak a a házak emeleti lakásaira. Egy bomba megsemmisí­tette a Muhammed Ali kórház műtőjét, s az clt tartózkodó személyzet el­pusztult. Az agresszorok noha két nap és két éjjel szakadat­lanul folytatták a légi és tengeri bombázásokat, nem tudták megtörni a város kiknek volt érdekük az el­lenforradalmi puccs? A Dorthmundban meg­jelenő Westdeutsches Ta­geblatt súlyosan elítéli a Horthy-fasiszták magyar- országi fehérterrorját. A lap hangsúlyozza, hogy a magyarországi tüntetése­ket reakciós elemek véres zavargások előidézésére használták fel. Ez elkép­zelhetetlen borzalmakhoz vezetett, amelynek ártatlan emberek estek áldozatul. Rendőrségi tisztviselőket olyan vérszomjas kegyet­lenséggel gyilkoltak meg, amely még a bűnügyi ri­porterek fantáziáját is fe­lülmúlja. Senki sem ítélheti el a Szovjetuniót azért, mert véget akart vetni ezeknek a reakciós rémtetteknek. Meg kell állapítanunk — szögezi le a lap, — hogy Angliával és Franciacrszrg- gal ellentétben, a Szovjet­unió őszintén azok közt akar lenni, akik a politi­kai kérdéseket nem a csa­tatéren, hanem a tárgyaló- asztalnál kívánják megol­dani. Ez mag kellene, hogy gondolkoztassa a nyugat- németországi politikusokat. Adenauer november. 8-i bundestagi nyilatkozatával kapcsolatban a lap ezeket írja: Adenauer csupán eny­hén megrótta . a világot • ellenállását. Andersen el­mondja, hogy minden el­esett egyiptomi katona fegyverét újabb és újabb polgári személyek vették magukhoz, hogy folytassák a harcot. Andersen véle­ménye szerint, noha az ál­dozatok számát még nem lehet megállapítani, a Port Szaid elleni támadásnak legalább 15.000 áldozata van, főként a polgári la­kosság köréből. Andersen elmondja, hogy az angol katonák felhábo­rító módon űztek gúnyt a város polgári lakosságából. Á kiéhezett lakosságot fegyverrel kényszerítették romlott hal fogyasztására, majd lefényképezték őket, hogy bemutassák, mint „élelmezik a megszállók Port Szaid lakosságát”. Egy angol ezredes ebből az al­kalomból kijelentette: „ezek a • mocskos egyiptomiak nem is érdemelnek jobbat.” káoszba döntő angol és francia háborús bűnösöket, akik figyelmen kívül hagy­ják a kis nemzetek jogait é3 béke idején bombázó | repülőgépeikkel intéztek tá- i madást a békés polgári la- ! kosság elleni A VORWÄRTS, a némét­I országi szociáldemokrata . párt központi lapja leg­utóbbi számában a magyar értelmiség egyik, képviselő­jének tollából közölt leve­let. A levél írója hangsú­lyozza, hogy nem kommu­nista, azonban megállapít­ja, hogy „a Nyugat a fa­siszta Nagy Ferencet küld­te hozzánk. Ez volt a Nyu­gat politikai támogatása.” A továbbiakban a levél írója kijelenti, hogy Magyaror­szág elutasítja azokat az ellenforradalmi erőket, ame- lyek azért akarták maguk­hoz ragadni a hatalmat, hegy a nyugati reakciós körök támogatásával meg­semmisítsék Magyarország állámrendjét. Az ország | legkizsákmányolóbb földes-; urának, Eszterházy herceg-1 nek a megjelenése és • Mindszenthy bíboros mo- narchista jelszavai fölött; — fejezi be a levélíró — a magyar nép mondott ítéletet. védőinek és lakosságának ------------■*>----------------------­A magyarországi események a nemzetközi sajtó tükrében MA3TÉNY1 ERIK Naplótöredék NOVEMBER 3. DÉLELŐTT Már voltam benned boldog, Budapest, hallom visszhangzó muzsikás szavad —, mondd, szélseperte, őszi Bástyasétány, ki ellen akarsz lenni most szabad? Kik ellen bontod kartácsot viharban, s kiért bontod ki Kossuth zászlaját? A vízbe rokkant Erzsébet-híd mellett kiért, kik ellen folyik most csatád? Hány napja már, hány éjszakája perdül ujjunk között a bakelit-gombi Szemünk rezzen — vagy csak a skála-lámpa? Es eszelősen hallgatjuk, hogy mit mond-, mit mondhat még az éter, mi hírt hozhat ? Süvít a hang, akár a sújtó kardvas, te ifjú Pest, te büszke vén Buda. Táncsics tarlója, jaj, hol hanyatlasz? És szólni hallom, ím, költőidet szavuk oly furcsán rebben szét az éjben., i És felcsendül a Himnusz mély kongat a, óh, jaj nekem, már Kölcseyt sem értem i • Erőid fogytán, maholnap a körte válton bámul az aUconyi szobára, de hova hunyhat, amit költőd ígért, osztályrészed, a szellem napvilága? Most tompán hullnak belém a szavak, mint göröngyök a koporsó-födélre — ezért őszült meg Mikes Rodostóban, ezert alvadt meg Martinovics vére? E felemás világért, felemás jövendőért, mely fagyos éjbe torkoll? Jaj, múljon el e keserű pohár mitőlünk, távolélő magyaroktól! Nyilas színész szavalja Vörösmarlyt, nagymélyről hallom Petőfi nevét. De Eszterházy nem érti Petőfit, csak a kőműves, csak a volt cseléd! Kiket akarsz most volt cselédeid urául hívni, szegény Magyarország? Holott az utca gyilkol s fosztogat, s fiaid vérét isszák a csatornák.. i Óh, ti géppuskás szörnyű éjszakák s ti hullaszaga hűvös hajnalok! Ti, körzők helyett irányzókra hajló szöghajú fiúk mit akartok? A múlt hibáit, bűnét számonként, új arcot adni hitnek, szabadságnak? Most már hazug szavakba göngyölítve új bűnök mérges magvai csíráznak. A kisbíró már veri a dobot, az országházat terrorlegény őrzi, már számlálja a gyáros: mennyit kérjen s új hármaskönyvet fogalmaz Werbőczy. NOVEMBER 3. ESTE Messziről szól e szó, s ki tudja eljuthat-e még hű testvérem, hozzád, ldnek szavára talpra állhat vagy porba bukhat egész Magyarország. De minden szónál jobban fájna, most a hallgatás — óh Budapest, te árva, emlékszel-e még szépszavú s üres- zsebű fiadra, József Attilára? Ó hitte azt, hogy végső győzelemre viszi népét a bíborszínű zászló, és őrzi még utolsó lépteit s utolsó gondjait Balatonszárszó. n Emlékezz hát, ocsúdj föl, nézz az égre, oly leélt, mint tegnap, s még a te eged, még van hazád, van életed, jövendőd, s az ő hitével meg is védheted! NOVEMBER 5. DÉLBEN Űj ének csendül új csaták elébe: Híres Komárom sose lesz bevéve! Jöjj hát s taposd szét, ifjú virradat, a Dózsa-trón alatt a parazsat. Gyötört a kin, a vér, a könny, a láz, de nem gyötört úgy, mint az a parázs. Az őszi fákat könyörtelen rázza a szélvihar — vagy tán egy nép faiíiÁszii. hogy sose tengjen önmagát gyalusán, bús koldusként a nagymajtényi páston, hogy mégse menjen volt urak elébe az igát önként a nyakába véve, — tis. tulva kínban, megtisztulva vérben, ne lássa többé senki fia térden. NOVEMBER 6. REGGEL leszel még boldog, ifjú Budapest, majd elcsitul a temetési ének, és behegednek tépett sebeid, és dalaid is rendre visszatérnek. És hó szitál majd a Margitszigetre, jönnek zuzmarás reggelek és estik, s majd fölébreszti halkan a tavasz a szabadság s az élet Budapestjét. S mert törvény, hogy az idő és a hí-1 a szenvedést, a súlyos gyászt feloldj, a Vár alatt és kint Erzsébeten száz cseresznyefa öltözik sziromba- Messziről szólok hozzád, Budapest, ki tőlünk már-már idegenbe estél, s ki voltál szörnyű tizenkét napig testvérek közt a legfé't Hebb testvér, s kiben hiszek, hogy megújhodhatik v: s volt koldusai sz:nt jussát megóvja ama Székely Györry mártír-koronája s Lenin viharvert győztes lobogója.

Next

/
Thumbnails
Contents