Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-19 / 245. szám
NÉPLAP 1956 október 19, peiltet A Néplap 1956 október 11-i számában „Minden virág együtt virágozzék a nemzet kertjében” című cikkhez kívánok egy-két megjegyzést tenni, illetve vele kapcsolatban kérdést intezru. Tudjuk, hogy korábban voltak pártunk politikájában elv: és gyakorlati hibák, de vajon nem túlzás-e az, hogy mostan mindent egyszerre népi eredetűneK tüntetünk fel, mint a cikk is kezdi: „Minden virág együtt virágozzék.”? Ez valóban szép és hangzatos, de ha e cikicet teljesen fenntartás nélkül elfogadja::, akkor nincs Magyarországon többé osztályharc és osztályellenség. Véleményem szerint az SZKP XX. kongresszusa és pártunk további politikája július 18—21 -i határozata nein szüntette meg az osztály- harcot, csak feltárta azt a hely telén nézetet, amely a személyi kultusszal kapcsolatos és ni >: alkalmaztuk, hogy az ellenség minél jobban összeszorul, annál vadabbul támad. Ez a Ff 1 4 Megjegyzések a „Minden virág együtt virágozzék a nemzet kert ében“ című cikkhez sztálini tétel helytelen és káros volt hazánkban is, cic ez a cikk viszont elseper minden osztáiyellentétet és teljes megbékélést hirdet, felhívja a nemzet virágait, hogy tömörüljenek a nemzet Kertjébe, a Hazafias Népfrontba. Tudom, hogy igen komoly jelentősége van és lesz a jövőben a népfrontnak, de ha minden feltétel nélkül fogjuk megteremteni ezt a nemzet kertjét, (bár a központi vezetőségnek van olyan határozata, amely szerint osztályhelyzetére való tekintet nélkül tagja lehet mindenki a népfrontnak), akkor ?ni a biztosíték a jó virágzásra? A cikk szerint Ä vihar elsöpri azokat a személyeket, akik e nemes cél megteremtését akadályozzák, akkor hol van a demokratizmus széleskörű kibontakozása, a meggyőzés eszköze? Hitvallás a marxizmus helyes értelmezése és alkalmazása, ez kell! Tida- kozni a dogmatizmus eilen, ez is kell! De az elkövetett hibákat vajon úgy akarjuk jóvátenni, helyes mederbe vinni dolgainkat, hogy elseperjen a vihar minden (személyt), akadályt? Azt hiszem, nem ez a cél akkor, amikor minden területen megvalósítani és szélesíteni akarjuk népi demokráciánk demokratizmusát az áliam, a közigazgatás és más területeken. Páka Márton Fehérgyarmat, Petőfi u. 16. Virágozzék-e minden virág a nemzet kertjében ? Páka Márton cikkében több, napjainkban felmerülő kérdést érint. Ilyen például, hogy mit és hogyan akarunk a népfronttal, hogyan terjesszük ki legszélesebben a demokratizmust, mi az álláspontunk az osztályharc kérdésében. Ezekről — méghozzá falun, többszáz kilométerre az ország szívétől — vitázni — véleményünk szerint — újabb lépés előre. Méghozzá megtett lépés már nemcsak az általános politizálódás terén, — ez külön érdeme — hanem az emberebbé válásban is. Ezzel persze nem akarunk kétes értékű illúzióba esni: nem állítjuk, hogy akik e kérdésekről vitatkoznak, valamennyien megértették az új szellemet és meggy 5- ződéses katonái annak és nincsenek fialadásunkak gátlói, de feltété1 ezzük, azért vitatják, akik vitatják, hogy jobban megértsék és ne késsenek tenni is a megértett eszmék megvalósításáért. A felvetett kérdésekre tehát válaszolnunk kell, a felvetődő kérdésekről bátran kell vitatkoznunk, mert a vita, a nézetek tisztázása közéletünk még mindig elégé tülledt levegőjének tisztulását jelenti. Páka Márton cikkében miután elismeri a sztálini osztályharc-elmélet helyte- telenségét, azt írja: . . ez a cikk viszont elseper minden osztályellentétet, felhívja a nemzet virágait, hogy tömörüljenek a nemzet kertjébe, a Hazafias Népfrontba.” Nézetünk szerint az a cél, hogy minden virág együtt virágozzék a nemzet kertjében, nem jelenti az osztályéi! enség létének tagadását, nem jelenti az osztályharc eltörlését. Világosan következik ez magából a jelszóból is: csal: virág virágozzék virággal együtt. A dudva nem! A szocialista demokratizmus azt jelenti, hogy a kulák is polgára a hazának, helye van a népfrontban, segítheti munkánkat — tehát ilyen értelemben virágozhat, — de osztály- politikáját nem terjeszthet — gyom lenne a kertben, — mert azzal árt a nemzet, az egész kert, az Ember érdekeinek. Ha mégis árt, akkor — mint a gyomnak — nincs helye a kertben, méltóképpen meg kell büntetni — ez viszont nem megszegése, hanem erősítése a legteljesebb szocialista demokratizmusnak. A kulákokat kirekeszteni a népfront-mozgalomból dogmatizmus, régi nóta: annak elismerése és gyakorlati követése, h_gy a kulák, mint osztalyellenség állandóan és egyre fokozottabban élezi az osztályharcot. Ennek követésével gátat emelnénk az elé, amit egész dolgozó népünk, nemzetünk óhajt: a szocialista demokrácia érvényrejutása elé. Vétenénk vele az Igazság ellen, amit egyszer s mindenkorra trónra akarunk juttatni. „Mi a biztosíték a jó virágzásra?” — teszi fel a kérdést Páka Márton. A szocialista demokratizmus érvényrejutása, az Igazság követése, minden dog- matizmustól és személyi kultusztól megtisztuló pártunk, s népünknek az az akarata, hogy előre a szocializmus építésének magyar útján akar haladni és nem visszafelé. Aki ez ellen vét, aki a demokratizmussal visszaél, azt az Igazság nevében, a demokratizmus erősítésére az útból ei kell seperni. Ezzel feleltünk arra a kérdésre is, hogy a demokratizmus legteljesebb érvényrejutása nem lehet alap és bizosíték olyan üzelmekre, amelyek gátolják, akadályozzák a demokratizmus és az Igazság halalomrajutását. Szabó György. A dohány helves kezelése csomózás előtt A dohány helyes termelésénél egyik fontos cél az, hogy a kerti, Szabolcsi, Hevesi, Debreceni fajtákból nagy mennyiségben tudjunk világos anyagot előahítani. A zsinóron lévő, szárítópajtákban felaggatott d.har.y- levelek rendkívül higrosz. kópus voltuknál fogva, úgy a száraz, szeles, mint a csapadékos, nyirkos, ködös időjárásra érzékenyek. Valahányszor a dohányszárító pajtákban elhelyezett dohánylevelek megpuhulnak, majd ismét kiszáradnak, a világos levelek mindannyiszor egy-egy árnyalattal sötétebbek lesznek, veszítenek kedvező színükből és világospircs, piros, majd barnapiros és végül barna színt kapnak. Ha a nyirkos, ködös, csapadékos időjárás hosszabb ideig tart, úgy nagyobb- mérvú minőségbeli romlással is számolnunk kell. Különösen a rosszul záródó, hiányos oldaldeszkázatú pajtákban elhelyezett dohány a nedvességet, ködöt magába szívja és nem egyköny- nyen szárad ki. Ilyen esetben kocsányrothadás. penészedés nem ritkaság. — A következő elírást tartom célravezetőnek a minő-: ség megóvása érdekéhen, úgy a nagyüzemben, mk.t a kistermelőknél egyaránt. Mikor a szárítópaj^ábai* zsinóron. lévő dohány puha-i sága, rugalmasjága a leg-, kedvezőbb, a dohánylevél, aI főborda tökéletesen kiszá-j radt, a zsinórok leszedeséb meg lehet kezdeni az alsó1 szedriákon. A pajta iegvé-, dettebb helyén, középen párhuzamosan 60—70 emí magasan, 80 cm. széles szal-J maágyakon a lehúzott. doú hány leveleket hegyükkel1 befelé, gyengéden megnj nyomkodva egymásra kell, rakni mindaddig, amíg a 70 cm. magasságot el nem, érte. A dohány lehúzásánál! és rakodásánál figyelem-, mel kell lenni arra, hogy a világos, barna, zöldesbarna dohányok külön-külön asz- tagokba kerüljenek. Egy- egy asztag elkészülte után1 a dohány tetejét és oldalát! mintegy 40 cm. vastagságban szalmával kell befedni.i így a levelek világos színű-, két megtartják és a válogatási, csomózási munkála-! tokát az időjárástól függet-í lenül kifogástalanul elvé-' gezhetjük. Fodor Béla brigádagronómus.! Mikor lesz már begyűjtési megbízott Tiszanagyfaluban ? Ezt kérdezi velünk együtt Szlobcda Mihály tanácselnök is. Másfél hónapja elhelyezték a volt megbízottat és azóta a járási begyűjtési hivatal csak ígéreteket küld Nagyfaluba. Nem egy emberen múlik nyilván egy község begyűjtési tervének a teljesítése, de viszont ha hiányzik az a személy, akinek ez volna a tényleges munkája, akkor mások segítsége sem lehet olyan eredményes. Többek közölt az ő munkája volna, hogy a Terményforgalmi, Állatfor- galmi Vállalatok és a földmúvesszövetkezet begyűjtési, illetve szerződés- kötési munkáját helyben összefogja. Szloboda Mihály tanácselnök szerint ezek a vállalatok mind külön-külön végzik a szerződéskötést. Azt a termelőt például, aki libára kötött szerződést, a föMmúves- szövetkezeti dolgozón kívül felkeresi kukorica szerződéskötési szándékkal a Tér-* ményforgalmi megbízottja és sertés végett az, Állatforgalmi Vállalat dolgozója is. Nincs aki összehangolja a különböző szervek munkáját. Eddig a község dolgozói 45 százalékra teljesítették kukoricaszerződéskötési téri vüket, a körülményeket figyelembevéve nem mondható rossznak, de sokkal jobb lehetne, ha volna begyűjtési megbízott Tiszanagyfaluban is. kas fiiéit Akit egyszer a hír szárnyra kap, nem kerül egyha mar feledésbe. Hátha még egész községet dob az érdeklődés előterébe a szenzáció sziporkázó rakétája! 7 iszaeszlár neve ma is azonosul azzal a sötét bűnperrel, amelyet a múltban folytattak az eszlári férjgyilkos asszonyok ellen. Talán ez alapozta meg az eszláriah olyan hírét, hogy nehéz emberek. Talán az évek folyamán csakugyan alkalmazkodtak a feltevéshez, bizalmatlanokká lettek. Mert, hogy rossz hírük kelt, az bizonyos. Furcsa emberek vagyunk mi, magyarok. Szónokló múltunk jelenéséhez tartozik, hogy szeretjük a nagy szavakat. Forró fejjel, he- vült szívvel állunk a Tettekhez, de kitartóak csak az előítéleteinkben vagyunk. Egy ember volt Tiszaesz- táron, aki mit se törődött az előítélettel. A község főjegyzője. Egy kas méh — így hívta a falut, s nem. alaptalanul. A szorgalmas méhek telehordták a kast — így beszélik az eszláriak. Annak nincsen híre, hogy páratlan munkás emberek élnek ott, mert azt nagyon kevesen vették észre. Ügy volt elkönyvelve a falu a járás és a megye előtt, hogy yiehezen mozdítható, indulatos emberek lakják, akiket csak szigorú határozatokkal, eszközökkel lehet vezetni. S ez a „határozott“ vezetés éppen nem volt idegen a kor szellemétől, amelynek vértanúit csak a napokban temette a felébiedt öntudat. A felszabadulás után a községi vezetés egyenes folytatója lett a -főjegyzői világnak. Ezek a vezetők nem sokat törődtek a község lakóinak igényeivel, hiszen azok csak gondot jelentettek volna. Mi sem egyszerűbb és kényelmesebb, mint a méhkas politika? Végrehajtatni a felsőbb utasításokat, rendet teremteni a begyűjtés, adó vonalán, általában sikeresen folytatni a „vonalas“ dolgokat. Nehezen kezelhető az eszlári nép — meg kell fogni. „De soha olyat nem kapott, — mondja Papp Mihály, a község jelenlegi tanácstitkára, — amiről ötről hatra haladhatott volna.“ Most épül a művelődés, ház, de ugyan nem maguk járulnak hozzá a községfejlesztési alaphoz? Hozzá is dörzsölik a tanácsvezetők, orrához, (pedig abban a régi. 1946—4S-as vezetők tehetnének), hogy hova lett az akkor lebontott nagy épület anyaga? Amiből gyönyörű kultúrházat lehetett volna csinálni. Meri az bizony eltűnt. Mint ahogy nem kaptak a tiszadobi nyári tábor rengeteg faanyagából sem, amikor azt elbontották. Nem jártak szerencsével a földművesszövetkezettel sem. Általában mindig ráfizetéses volt az eszlári szövetkezet, most meg több mini százezer forintos hiányt mutatlak ki a vizsgálatok. Az ellenőrzés elmulasztásáért a vezetőséget le kellett váltani. De gyakran változik a vezetőség a termelőszövetkezetekben is. A Győzelem TSZ elnökét nemrég váltották le, a Vörös Csillagnak is új a vezetősége, ebben a gazdasági évben már a har- i • iáik elnök vezeti. Rossz, hibás volt a termelőszövetkezeti politika is. Az első téeszt, a Vörös Csillagot „agy ontom jénezték“. Minden épületet odanyomtak nekik, az adósságok egyre növekedtek. A kirakat politika nem hozott eredményt. Nem lett vonzó a termelőszövetkezet az egyéni parasztság előtt, hiába kónyszerítette erre az útra a „kemény kéz“ országos elve, a járási és községi funkcionáriusok készséges kiszolgálóival. Lám, a Győzelem TSZ-rül már másként beszélnek a községben. A legnagyobb, a legmzsz- szebbre visszavető hibái: az 1952-es években történtek, a kulák kérdés mesterséges élezésének kapcsán. Az a nép, amely mindig csal: orrot kapott, most már visszahúzódott házába, és valóban kezdett rászolgálni a hőére. Mi is történt? Hát csak az, hogy a községben tulajdonképpen csak légy kulák volt, akit most e ! rehabilitáció során a nép meg is hagyott hutáknál’. Ez az egy ember nem. volt■ elég a mondva csinált osz- lályharc falánk fogainak. Csinálni kell kulákot! Volt ugyan mar korábban három. Udvari Bálint, Ma loros József és Klaj József, de ezeket már előbb törölni kellett. Megindult a harc néhány becsületes középparaszt ellen, akik jó hírben éltek eddig a községben, nevük és tiszteletük volt a parasztok előtt. Papp László, Papp Ferenc és Papp Sándor, Farkas András és Farkas Ferenc, Tomku János neveit kapta fel a félelmes hír. Hármójukat közülük sikerült kuláknak minősíteni, a meghurcolás kedvetlen sorsa megrémítene a község dolgozó parasztjai!. Ezeknek portáit még a hivatalos minősítés előtt kiseperték, az önkény terro- rlsztikus módszereivel. Papp Lászlót és Farkas And‘ást kizártába Haladás Termelő- szövetkezetből (Lehet-e csodálni, ha ma sem akarnak hallani a belépésről?) Ugyanakkor erőszakkal indult meg a termelőszövetkezetek létszámának emelése. Helyes, ha megállapítjuk, hogy kik voltak ezért a hibásak? Döntse el az idő, amely tisztít és kiveti a szennyet a partra, mint a víz. De le kell szögezni, bár elsősorban az országban uralkodó önkény, másodsorban az a sajátosan eszlári politika, amely a „nehezen“ vezethető népre volt szabva mind a járási, mind a községi vezetők szemében. (Tóth Lászlót, az egyik tanácselnököt bosszúból súlyosan bántalmazlak is a községben, amelynek hátterében az erősen „balos“ politikája állt.) Hogy ezek a vezetők pedig honnan tanultak? Ezt megérthetjük Rozgonyi János községi csúcs- titkár esetéből, akit Tisza- vasvári községből Tisza- eszlárra helyeztek, mert Vasváriban már ismert lett durvaságával. Most Tisza- eszlárról is sok panasz érkezett ellene a járási pártbizottságra. Ez az ember elmondotta, hogy Tiszavasvá- riban ő volt az, aki ellene állt az olyan módszereknek, mint megtörtént egy ízben, hogy a minisztérium iskolájából harminc embert küldtek le a községbe a begyűjtés .,sikerének előmozdítása érdekében“. Ez a harminc ember összeszedett a községben minden malacot, a lakosság emberi érzelmeinek arculcsapásával. Ezt tanulta meg Rozgonyi János, az egyszerű mező- gazdasági munkás család fia. Hogy neki, és általában a vezetőknek voltak érdemeik is? Erről vitázni sem lehet. Voltak! Mint ahogy igyekszik Rozgonyi is változtatni magaviseletén. Most nem ennek elbírálása e Cikk) célja. Mint az elítélés sem. Csupán arra szeretne rámutatni, hogy ideje lenne szakítani már az átkos hibával: Félre az előítéletekkel! Tiszaeszlár népe becsüle* tes, jó magyar nép. Igenis, ez a nép, amely hangya módjára lepi el a határt, hogy szép, ízes kenyeret „tegyen a dolgozó asztalára", nem haladás ellenes, erről tanúskodik az a számtalan „káder”, amelyet adott már, s akik elhagyták a községet. „Felépítettük a torony gombját, — mondotta egy eszlári ember, —- alja meg nincs". Ez a nép visz- szahúzódott a csigaházba, mert kényszerítették rá. Emlékezzünk csak a tanácsválasztások idejére, amikor a népfront mozgalom indult a községben. A nép színe java lendült munkába, s feledve a megpróbáltatásokat, tett volna sokat, ha nem jön 1955. A gazdakört agyonhallgatták. A község pedagógusai is hátrahúzódtak. Most pedig nagy csend van, mintha a közös széké-] rük kocsisa leugrott volna'• a bakról. Fgy kas méh ... szorgalmas, igyekvő emberek. Szárnyukra kell bocsájtanl egyszer már őket, hagy hordják tele a kast, de most már végre a község kasá>, az ő szúkebb övékét, az emberség, a haladás és a ku'A túra édes mézével. SIPKAY BARNA* •j*
