Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-19 / 245. szám
1956 október 19. péntek N E I* L A 1 Mit várunk a nevelőképzés új rendszerétől?. Dr. Kiss Lajos tanítóképzői igazgató hozzászólása A nevelőképzés, közelebbről a tanítóképzés vitájához azon a jogon kívánok hozzászólni, hogy én is a tanítóképző neveltje vagyok, egész működésem hozzákapcsolódik a tanítóképző életéhez, hosszú évek óta harcolok a tanítóképző reformjáért. Igaz, az utóbbi időben erről az ügyrői csak nagyon halkan, a hivatalos álláspontnak megfelelően lehetett szóim. Pedig de sokan másképpen gondoltuk a tanítóképző sorsát. A részletekre vonatkozó aggályom és ellenkező felfogásom ellenére is melegen köszöntőm azokat a terveket, amelyek végül a tanítóképző új, jobb rendjét, eredményesebb munkáját kívánják szolgálni. A tanítóképző oktató-nevelő munkája nem fér be a mostani négyéves keretébe. Az élet, benne népünk a neveléssel, oktatással kapcsolatos igényei tágítják ki kereteit. Hogy azonban ez az új rend valóban olyan legyen, hogy az hosszú ideig biztosítsa a tanítóképző munkáját, s hogy erőfeszítéseink néhány év múlva ne lássanak hiábavaló erőpazarlásnak, ahogyan azt az előadó is kifejezte. már most szeretnék a tanítóképző rendjével kapcsolatban olyasmire figyelmeztetni, amiből később komoly baj származhat. Nem tudok egyetérteni azokkal a hírekkel, értesülésekkel, az előadó ama véleményével, hogy az új, kétéves tanítóképző akadémiát a jelenleg működő gimnáziumra építsük tá. Ebben az állásfoglalásomban semmiféle egyéni érdek nem vezet, hanem az a felelősségérzet, amit nevelőképzésünkkel Kapcsolatban érzek. Okfejtésem a következő. A tanítóképző történetében az eddig bekövetkezett reformokat, változtatásokat két elvnek az összeegyeztetési nehézsége okozta. Ez az örök problémája a mi intézményünknek. Hogyan lehet az általános műveltség biztosítása mellett komoly elméleti és gyakorlati pedagógiai műveltséget nyújtani. Ez ebben az új elképzelésben megoldódik. A gimnáziumi szint biztosítja az általános műveltséget, a két éves akadémia biztosítaná a pedagógiai képzést. Ennek a két tényezőnek helyes arányán sarkallik a jó nevelőképzés. Itt nyomban meg kell mondanom, minden általános iskolai vagy középiskolai tanári érdektől elvonatkoztatva, hogy nem tartom szerencsésnek az óvónőképző reformját egy kalap alá venni a tanítóképző reformjával. Vajon a két éves főiskolai képzéssel ma még, amikor a falu és a város problémája koránt sincs megoldva, nem keltünk-e olyan vágyakat, igényeket a fiatal óvónőben, amelyeket egy eldugott szabolcsi falucskában, a kisgyermekek óvónevelése közben nem tud kielégíteni. Elegendőnek tartom itt az érettségi után az egy évet. Más szóval ez azt jelenti, hogy az optimális kultúrát kell nyújtani a leendő nevelőne*, azt, aminek birtokában kedvvel, szívesen és biztosan tudya végezni nevelői munkáját. Én magam is a gimnáziumi szint mellett vagyok, vagyis a tanítóképző új rendjét úgy gondolom, hogy a mostani tanítóképző négy évében a gimnázium tantervi anyagát végeznénk el, néhány olyan tárgy kihagyásával, ami egyáltalán nem érintené az általános műveltség szintjét. Éppen ezért ez a tanítóképzői középiskola teljes értékű érettségi bizonyítványt adna, ami jogosítana mindenféle továbbtanulásra. Hogy mégis miért akadom a külön tanítóképzői középiskolát, azt a következőkkel indokolom. Erre az a történelmi elv is késztet, hogy az iskolarendszerünk során kialakult ez az intézmény, hosszú éveken át végezte, sokszor igen jól végezte a tanítónevelés munkáját (5 éves képző). Itt már kialakult a tanítónevelés hagyománya. A képzőknek sajátos szellemük van, amelyek öntudatlanul is hatnak már arra az első osztályos tanulóra, akinek pedig még lényegileg nem sok köze van a tanítóképzéshez. Ezt nevezem én a képzők ránevelő, (ami kezdetben öntudatlanul, később tudatos) munkájának. Ezt nem fogja tudni biztosítani az általános gimnázium, hiszen annak r.em hivatása, hogy csak a nevelői pályára legyen tekintettel. A gimnazisták előtt a legkülönbözőbb pályák egész sora áll. Itt jegyzem meg, hogy a tanítóképzés nem merül ki a tanító-oktatásban, hanem az komoly rá- nevelö, képző munka. Azok a pályák, amelyekben a hivatásos elem túlsúlyban van, ma is és mindenütt hosszabb képzési időt igényelnek. így van ez pl. a tisztképzésben. A hivatásra való nevelés, a képzés hosszabb természetű nevelői munka. Itt nemcsak egyszerűen tantervi anyagra van szükség, hanem élményekre, a neveléssel kapcsolatos benyomásokra. A tanítóképzőben még az általános műveltség anyagát is úgy kell sugározni, hogy azt a növendék majd tovább tudja adni. Erre a nevelői attitűdre a gimnázium tanára nem is gondol, de nem is gondolhat. Személyes élményeimmel tudom bizonyílani, hogy engem is a tanítóképző eme hatása tett pedagógussá. A gimnáziumi érettségi mellett a pálya- választás tudatosságát is felhozza az előadó kartárs. Kétségtelen, hogy a pályaválasztás a 18 éves korban tudatosabb, azonban már 14 éves korban is meg lehet találni a pályaválasztás csiráit. Aki szereti az embert, szereti a tudást, a szépet, jót, van zenei érzéke, egészséges. abból jó tanítót lehet képezni, nem feltét'enül szükséges, hogy megvárjuk a 18. életévet. Ez esetben ugyanis pórul járunk, mert bizony szinte biztosra merem állítani, hogy a gimnáziumi érettségit tett fiatalok legjobbjai nem a pedagógus pályát választják, nem akarnak elsősorban a lányok óvónők lenni, hanem inkább orvosnak, mérnöknek, technikusnak, gazdasági vezetőnek mennek, mint tanítónak. S marad majd a tanítóképzőnek a közepes, meg a gyengébb képességű. Ugyanakkor 14 éves korban, különösen a mai felvételi vizsga mellett, a szabolcs-szatmári falvak legjobbjait tudjuk kiválogatni. Ez nagyon komoly veszélylehetőséget jelent, nem szab-ci eihirtelenkedai a dolgot. Nem akarok semmi | különösebb érdemet vindi- } kálni a tanítóképzők szá- j mars, de sok általános is- ] kólái igazgató kartárs úgy nyilatkozott, hogy a hivatásszeretet, a nevelői munkához való hozzáállás, a nevelői munka apróságainak végzésére jobbak a tanítóképzőkből kikerült tanítók, mint a pedagógiai főiskolák fiatal tanárai, akikben a tárgyszeretet az uralkodó vonás és nem is szívesen végzik a nevelői munkát. Nyilván ennek a jelenségnek a ránevelés- ben való elmaradás az oka. De hogy az alsófokú tanítóképzőt nem lehet középfokú sajátos intézménye nélkül megoldani, bizonyság a porosz tanítóképzők egyik kísérlete, amikor is a 3 éves főiskolaitanítóképzőt gimnáziumi érettségire építették. Az intézmény elsorvadt. Nem lehet a tanítóképzőből a középfokot kiiktatni a készség tárgyak miatt sem. Az ének, zene, rajz, műhelygyakorlat megtanulására semmikép sem elegendő az akadémia 2 éve. A kéz beidegzésének ideje nem a 18—20 éves életkor, hanem a 14—18 éves szakasz. Itt nem lehet úgy érvelni, hogy ezt a kérdést az alsó fokú szaktanítás majd megoldja. Hogy melyik iskolából választják az érettségizettek a nevelői pályát a 18 éves életkorban, annak szemléletes példája volt a régi polgári iskolai tanárképző hallgatóságának ösz- szetétele. Kb. 90 százalékban tanítóképzőt végzettek jelentkeztek és a fennmaradó százalékban találtuk ott a gimnáziumot, kereskedelmi és más középiskolát végzetteket. Mit bizonyít ez? A tanítóképző rá nevelő szerepét. A tanárok között is azok voltak a legjobb nevelők, akik olyan clőiskolákban jártak, 1 ahol a pedagógia gyakorlatával, elméletével, a nevelői magatartás szellemével már korábban találkoztak. Az ankéton a felszólalások nem tudtak meggyőzni arról, hogy a tanítóképzőt a most még forrongó, kialakuló gimnáziumra kell építeni, sőt több felszóla-' lás egyenesen megerősített abban a felfogásomban, hogy itt egyetlen helyes út a régi tanítóképzőkből alakított. gimnáziummal teljesen1 egyenrangú középiskolára való építés. Ha maid a társadalom úgy értékeli és úgy fizeti a nevelőt is, nvnt az orvost, gazdasági szakembert. a mérnököt stb.. akkor azt mondom, nincs szükség arra. hogy így biztosítsuk a legjobbakat népünk nevelésére. Addig azonban minden eszközzel, minden módon azokat kell megnyernünk és kiképeznünk alsótagozati nevelőkké, akik a legtöbbet, a legjobbat tudják nyújtani dolgos magyar népünknek. Dobi István és Tildy Zoltán együttes látogatása Sztáiinvárosban Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön Tildy Zoltán társaságában Sztálinvárosba látogatott. A látogatás befejeztével Tildy Zoltán elmondotta, milyen mély benyomást tett rá a nép alkotó erejének egyik fényes bizonysága, ahol gyár és város, az egész magyar nép összefogásával ilyen rövid idő alatt felépült. Kifejezte azt az óhaját: bárcsak minél több mezőgazdasági dolgozó is láthatná előrehaladásunk egyik kézzelfogható tanú- bizonyságát, majd hozzáfűzte, hogy 5 maga is a közeljövőben újra ellátogat Sztálinvárosba. Az Európai Tauács tanácskozó közgyűlésén megtárgyalják a Szuezi-kérdést London, (MTI) Stras- bourgban az Európa Tanács tanácskozó közgyűlésének tárgysorozatán szerepel egy külön bizottság által elkészített jelentés a Szuezi kérdés rendezése ügyében. A jelentés javasolja egy nemzetközi munkacsoport felállítását, amelynek feladata lenne a Szuezi-csa- torria új statútumának kidolgozása. A szóbanforgó nemzetközi munkacsoportban képviselve lennének az 1888. évi konstantinápolyi egyezményt aláírt hatalmak. A kilátásba vett új szuezi statútum alapelvc lenne annak biztosítása, hogy a csatorna igazgatása a csatornát használó valamennyi ország érdekében történjen és hogy a csatornán áthaladó hajózás szabadsága ne szenvedjen sérelmet. A jelentés a továbbiakban egy különleges ENSZ-bíróság felállítását javasolja, amelynek joga lenne egyéni vagy kollektív szankciókat elrendelni Egyiptom ellen bárminő nemzetközi egyezménynek Egyiptom által történő esetleges megszegésének esetén. BuSganyin fogadta Muiiantmed Davud afgán miniszterelnökit Moszkva, (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke október 18-án a Kremlben fogadta Muhammed Davu- dot, Afganisztán miniszterelnökét. Újabb Egyiptom-elfenes fenyegetések Az angol-lrancia tárgyalásokról London, (TASZSZ) Londoni politikai körökben nagy figyelemmel kísérték Eden angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter keddi párizsi tárgyalásait. A tárgyalásokon I udva- levőleg nemcsak a Szuezi kérdésről volt szó, hanem az iraki csapatok jordániai bevonulásának tervéről és az általános középkeleti helyzetről, valamint a csaság Minisztertanácsa Nagy Imrét — a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló határozat egyidejű hatályon kívül helyezése mellett — a Marx Károly közgazdaságtudományi egyetem mezőgazdaság gazdaságtana tornahasználók szövetségének valóraváltásáról is. A Biztonsági Tanács határozatának megkerülésére irányuló nyugati törekvések egyik bizonyítékát azok a kísérletek jelentik, amelyekkel a hírhedt csatornahasználók szövetségének összetákolására törekszenek. Mint sajtójelenlésekből kiderül, a. csatorna , használók szövetségének megtanszékén betöltött egyetemi tanári megbízatásába visszahelyezte. Kónya Albert oktatásügyi miniszter csütörtökön délben közölte Nagy Imrével egyetemi tanári megbízatásába való visszahelyezését. teremtése komoly nehézségekbe ütközik. Az említett szövetséghez való csatlakozást bejelentő országok közül több nem hajlandó ugyanis tagdíjat fizetni. Ennek ellenére — mint á Daily Telegraph diplomáciai szemleírójának cikke elárulja — Anglia és Franciaország mégis Egyiptomra akarja erőszakolni tervét, ha pedig ez nem sikerül, akkor „komoly erőfeszítéseket tesz olyan irányban, hogy a mégnem működő szövetséget olyan eszközzé tegye, amelynek segítségével egyiptomot kevésbé makacs álláspontra kényszeríthetné”. A Reuter-iroda szerint „A Szuezi válság fejleményei nem zárják ki — amint azt október 13-án Eden miniszterelnök a Konzervatív Párt értekezletén kijelentette — az erőszak alkalmazásának lehetőségét.” Nagy Imre visszakapta egyetemi tanári megbízatását A Magyar NépköztársaA Német Kommunista Párt nyilatkozata Berlin, (MTI) Az augusztusban jogellenesen betiltott Német Kommunista Párt titkársága nyilatkozatban foglalt állást a bonni kormány átalakításával kapcsolatban. „A hadkötelezettség bevezetése és a Német Kommunista Párt betiltása, valamint a volt SS-tisztek- nek a hadseregbe való felvétele után ez a kormányátalakítás kézzelfoghatóvá teszi azt a nagy veszélyt, amely Adenauer rendszerében egyre viharosabban tornyosul a munkásosztály és a nép fölé — mondja a többi között a nyilatkozat. Az imperialisták és a militaristák ezzel a lépésükkel is csupán erőiket akarják összevonni a remilitarizálás és a német nép ellen folytatott hidegháború politikájának még határozottabb folytatása céljából. — Népünk demokratikus és nemzeti érdekei annál is hangsúlyozottabban követelik most, hogy Adenauer ellenfelei zárják soraikat és frontáttöréshez segítsék a béke és megértés politikáját a Német Szövetségi Köztársaságban.” Magyarországon rendezik meg az UNESCO nemzetközi népzenei fanácsa 1957. évi kongresszusát Az UNESCO nemzetközi népzenei tanácsa nemrégiben tartott trossingeni konferenciája elhatározta, hogy az UNESCO nemzetközi népzenei tanácsa 1957. évi kongresszusának rendezésével Magyarországot bízza meg. A kongresszust előreláthatólag 1957 szeptemberében rendezik meg Budapesten. Ebből az alkalomból a nemzetközi szervezet többszáz tagja érkezik hazánkba. A román kormány- és párt küldöttség október 20-án érkezik Belgrádba j Belgrad, (Tanjug) Belg- rádban csütörtökön közleményt bocsátottak ki a román kormány és a Barnán Munkáspárt küldöttségének küszöbönálló jugoszláviai látogatásáról. A Román Népköztársajág kormányának. és a Romén Munkáspártnak a küldöttsége, amely Joszip Broz- Tito köztársasági elnöknek, valamint a Jugoszláv Kom-. munisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására kilencnapos látogatást tesz a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, október 20-án érkezik Belgrádba. A román küldöttség a következő személyekből áll: Gheorghe Gheorghiu- Dej, a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének tagja és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Chivu Stoica, a Minisztertanács . elnöke, Petru Borila, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese, Leonte Rautu, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Alexandru Birladeanu, a Minisztertanács elnökhelyettese és Grigore Preoteasa külügyminiszter.
