Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-10 / 237. szám
i N E P L ' V 1950 október It), szerda Néhány szó a Székely Bertalan Néhány szó a Jósa András Múzeumban megnyílt Székely Bertalan kiállítással kapcsolatban. 1955-ben Székely Ber-*• tálán kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. Azt hiszem ez volt az első olyan kiállítás, mely igazán bemutatta Székely nagyságát. Meg kell vallanom, hogy a kiállítás előtt, a múlt hibáiból, egészen más képem volt Székely Bertalan nagyságával kapcsolatban. Addig aránylag kevés képe volt Székelynek a közönség számára hozzáférhető. És azt is meg kell mondanunk, hogy ezek sem a legjobb képei volta«. A műcsarnoki kiállítás azonban kárpótolt mindent. — Székelyt a megillető helyre helyezte képzőművészetünk történetében. Ez volt az oka, hogy nagy lelkesedéssel indultam vasárnap délelőtt a Jósa-múzeumban megnyíló Székely kiállítás megtekintésére. Azonban első pillanatra -elszorult a szívem. Lehet, hogy túlságosan szubjektív az, amit mondok, de nem irhatok mást, mert nem lennék őszinte. Székely Bertalant nem teljesen reprezentálja ez a kiállítás. Kétségtelen, hogy Székely Bertalan művei szerepelnek a kiállításon, de ezek a művek és vázlatok nem a legkiválóbb alkotásai közzé tartoznak. Azt még meg lehet bocsáj- tani, hogy nagyobb méretű olajfestményt nem hoztak a helyiség szűkös volta miatt, viszont az a sok kisméretű festmény, mely Székely Bertalan igazi nagyságát sugározza, nagyon hiányzik a nyíregyházi kiállításról. Van ugyan vízfestmény, de ezek művészi értéke össze se hasonlítható Székely Pesten maradt képeivel. |Vem tetszik nekem az a mód sem, ahogy a Szépművészeti Múzeum, vagy akár a Műcsarnok rendezi ezeket a kiállításokat. Nagyon érezni a megrendezésen, hogy a vidékiek szól. Szerintem a vidéken rendezendő kiállításokat mindig nagyobb gonddal kellene rendezni mint a fővárosban. Vidéken általában elég messze állnak az emberek a képző- művészeti alkotások helyes értékelésétől. Ezért kellene a kiállítások anyagát nagyobb áttekintéssel megválasztani. Egy-egy ilyen vidéki kiállítás alkalmával megjelenik már az előzőnap egy-két művész kinézésű ember, utólag rendszerint kiderül, hogy művészettörténészek. Ezek rendezik a kiállítást, kiki a saját képessége szerint. Ilyenkor azt várná az ember, — mert kormányzatunk és hivatásuk is megkívánná, — hogy sötét szemüveg nélkül nézzenek szét kissé a környéken. Nagyon ritka eset az, amikor egy ilyen művészettanulmányozó ember megjelenik egy-egy vidéki festő vagy szobrász (mondhatni) műtermében. (Itt még azt is elviselem, ha esetleg valaki rosszat gondol rólam. De meg kell említenem, hogy ha nem tévedek, a múltban Koszta József, a világhírű festőművészünk, szintén vidéken élt és 50 éves koráig várt míg első gyűjteményes kiállítását megrendezhette Budapesten. Ma nem szabad ilyen hibába esnünk.) kiállításhoz Visszatérve Székely Ber- ~ talanra és képeire, Székely 1835-ben született Kolozsvárott. Becsben majd Münchenben tanult. Leghíresebb festményei pld. „II. Lajos holttestének megtalálása’" és „Dobozi”, „Mohács”, „Egri nők”. Ezek a képei erősen akadémikusak. Mindez azonban nem csökkenti Székely Bertalan nagyságát, mert azok a művei, melyek a természet közvetlen megfigyelése után készültek, csodálatosak. — Mélyen átérzettek, tele vannak a természet őszinte szeretetével, realizmussal és a legkiválóbb festőink sorába emelik. Székelynek nagy érdeme van mint pedagógusnak is. A képzőművészeti főiskolán még a legutóbbi időkig is az ő anatómiai rajzai alapján ismerkedtek meg a növendékek az emberi test izom- és csontrendszerével. A tudás fegyver: ez a jelige érvényes egész művészetére. Pedagógiai munkássága során az oktatás egész rendszerét dolgozta ki, melyek bepillantást engednek alkotó lángelméjének működésébe és csak növeli tiszteletünket valóságismeretének mélységével és gazdagságával szemben. A nyíregyházi kiállííáf*- son egy sereg rajzot, néhány freskótervet, kí- sebbméretü olaj-vázlatot és akvarelleket láthatunk. A rajzok nagyrésze tanulmány és erősen vonalas hatású, mely következtet Székely dekoratív meglátására. • A freskótervei is erősen dekoratív hatásúak, hangsúlyozza ezt még azáltal is, hogy gyakran egyszerű arany hátteret állít alakjainak. A kiállításon festőileg legszebbek azok a mélytónusú képek, melyek színharmóniájából egy-egy melegebb vörös vagy fehér csendül ki. Diószegi Balázs. KEÜ VÉS ISM ER EI LEN I gyakran eszembe jut az- Ha, hogy a minap szembe találkoztam Magával a Zrínyi Ilona utcán. Mái messziről észre kellett vinnem rikító, égszínkék, *chcrgombos zakóját, melynek vállai könyökét súrolták, alja pedig a térdét verdesce. Kályhacsö- szerü nadrágja sűrű re- dőkben támaszkodott cipőjére, melynek talpvastagsága viszont egy jobbfajta gumicsónaknak is dicséretére vált volna. Hanyagul roskatag, előreejtett váltakkal közeledett felém, s haja hullámrétegeiben volt valami égbetörő lendület. Kedves 1s- leretlen Fiatalember, én aklcor úgy éreztem, hogy Magából szinte csöpög az önelégültség, a biztos siker, a mindent és mindenkit lenyűgözni tudás nagyszerű érzése. És én szerettem volna megkérdezni Magától: olvasta-e már valaha Pascal Gondolatait, Goethe Faustját, Aranyt, vagy Juhász Gyulát? Hal- lott-e valamint Shawról. Shakespeare-ról, Anderson Nexőről és Mikszáth- ról? Tudja-e, ki volt Koch Róbert, Semmelweis, vagy Korányi Frigyes? Érczte-e már egy Beethoven, Csaj- kovszki, vagy Liszt szimfónia átélésének nagyszerűségét? Állt-e már nagyon alázatosan Munkácsy Ecce Homo-ja előtt, vagy egy őszi erdő aranybarna szinvarázsában? Elgondolkodott-e egy csillagokkal teleszórt nyári éjszakán a Mindenség lenyűgözően szép és csodálatos elrendezése felett, s tudott-e üi-ülni már az ébredő tavasz első hírnökének, a fehér hóvirágnak? Én biztos vagyok benne, hogy mindezekre nemmel válaszolt volna. Meri higyje el, ha az ember bensőjének üres a kortgá- sa, ezt a hangot az ilyen maskara-ruha nem hogy tompítaná, de csak felerősíti. Sokan megfordultak Maga után. Kinek gúny, kinek nevetés csillant meg a szemében. Én csak sajnálatot éreztem Magával nemben. És szereltem volna megmondani: vegye le magáról ezt ruha-fantáziát, fésülje csak félemeletnyire haját — és olvasson több Aranyt, Juhász Gyulát, Tóth Árpichásfa (fjdei Barátságos levél Szabó Györgyhöz a „Szó és a jelelössógügyében Szabó Elvtárs! Ne haragudjon, hogy csak későn válaszolok az ön levelére, de nagy elfoglaltságom miatt csak most jutott tudomásomra, hogy levelével a Néplap hasábjain megtisztelt. Most, hogy a levelet elolvastam, nem is késem a válasszal, mert a késés udvariatlanság lenne tőlem. Ez a válasz nem lesz önnek kellemes, nem azért, mert válasz arra, hogy ön — úgy látszik — kellemetlenkedni akart nekem, („Sok hűhó semmiért") hanem azért, mert tanári hivatásomból kifolyólag meg kell tanítanom Önt egy és másra a nyilvánosság előtt, s ez nem lesz önnek kellemes dolog. ön azt állítja, hogy én a pedagógus pártszervezet ülésén tartott felszólalásomban olyan dolgokat mondtam, amilyeneket ön rólam ír. Hál ebből egy szó sem igaz. Markovits elvtárs, az értekezlet előadója a tanú, hogy felszólalásomban érintettem-e egyetlen dolgot is azokból, amiket ön említ. Szóltam a pedagógiai bürokratizmus hibáiról, a párt és az értelmiség kapcsolatairól, a pedagógusegységröl, az ifjúság problémáiról, a végzettek zsákutcájáról, az iskolai problémákról, arról, hogy a szocialista iskolának az élet iskolájává kell válnia. ön ezzel szemben főszereplőül tolja fel magát olyan alkalomra, amelyen lényegileg nem is szerepelhetett. Igaz, hogy valaki azt állította — felszólalásomtól függetlenül —, hogy a Néplapban azt Írták rólam: a megyei pártbizottság ülésén az értelmiség problémáiról, mint „álproblémákról“ emlékeztem meg. Felháborított ez a feltevés (akkor a tudósítást még nem olvastam), s erre mondtam odavetöleg, hogy ilyet rólam állítani felelőtlenség, mert még az „álprobléma“ kifejezést sem használtam; különben is mindenki tudja, hogy csaknem minden felszólalásomban az értelmiség problémáival foglalkozom, s nevetséges ellentmondásnak láthatnák, ha ezeknek a problémáknak a komolyságát tagadnám. Minden más értelmezése ennek az odavetett megjegyzésnek csak félreértés és felelőtlenség lehet. Ezenkívül figyelmesen elolvastam a megyei párt- bizottságon való felszólalásomról szóló s ön által fogalmazott tudósítást. A tudósítás nagyon szegényes és erősen vulgarizálva van, amit felelőtlenségre is lehet magyarázni. Beszédemből egy nyúlfaroknyit közölt, s azt is nagyon leegyszerűsítve. Amiről még beszéltem, — pZ. az értelmiség perspektívájáról, az ifjúság kérdéseiről, a vidéki kutatók helyzetéről, az értelmiség egységéről, a múzeum épületéről stb. — arról egy szót sem említett; úgy latszik, nem tartotta érdemesnek. Ami az értelmiségnek a vezetöszerepből való kiszorítását illeti, az nem „álprobléma“, hanem az értelmiség egy részének öntudatában ma is meglévő felfogás, amellyel komolyan kell foglalkozni, sokkal komolyabban, mint ezt ön hiszi és teszi. Ezért foglalkoztam a megyei értekezleten a társadalmi fejlődés lényegével, törvényszerűségeivel s még néhány oly problémával, ami ezzel ösz- szefügg. Ezt a problémát lefitymálni nem lehet. Viszont tény az. hogy az értelmiség nem osztály, és mindenkor az uralkodó osztályé a vezetés. Az értelmiség ne legyen más, mint a dolgozó nép legképzettebb rétege, összeforrva a dolgozó nép érdekeivel. Ezt vem egyszer, hanem százszor is hangoztattam már. Ugyanekkor ön azt állítja, hogy én felszólalásomban azt mondtam: az értelmiség kiszorulását a vezetésből a magam részéről is sérelmesnek tartom. Ebből az abszurdumból szintén egy szó sem igaz. Az ön levele iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet egy értelmiségi magatartását — alaptalanul eltorzítva — igazságtalan, türelmetlen és bizalmatlan mádon felvetni és felfogni. Éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit tenni kell. Meg nem történt felszólalásokból .,felszólalásokat“, félreértésekből sérelmeket rögtönözni: nehezen egyeztethető össze az újságírói morállal. ön ki akar engem tanítani, Szabó elvtárs, arra, hogy mi a szó és mi a felelősség. Ezzel nagyon megkésett és későn is kelt fel hozzá. Még ön meg sem született, én már részt vettem az 1919-cs forradalomban, amiért, természetesen, nehéz körülmények között egész életemben viselnem kellett a felelősséget. Tehát sokkal nagyobb dolgokért, életbevágó dolgokért kellett nekem már felelősséget vállalnom, nehéz megpróbáltatásokat elviselnem, mielőtt ön még gagyogni tudott volna. És most ön jön nekem hisztérikus érzékenységével és egy rosszindulatú félreértésből kifolyólag tanítani akar olyan dolgokra, amelyeken én már régen túl vagyok, de úgy látszik, hogy ön csak most kezdi — rosz- szul — tanulni: hogy a szóért felelősség is jár. Én szégyenlem magam ön helyett. Végül ki kell fejeznem azt, hogy nagyon irigylem., Szabó elvtárs. Úgy látszik, sok idővel rendelkezik ahhoz, hogy álsérelmekkcl és álproblémákkal foglalkozzék. Mert az ön vélt sérelme álsérelem. Olyan beosztást kellene önnek adni, ami jobban igénybe vegye idejét. Az értelmiségi probléma megértésétől pedig ön még mindenesetre nagyon messze áll. Ezt ként/telen voltam megírni, válaszképen — nézetem szerint — nem igazi újságírói hivatásról tanúskodó felületes és rosszindulatú soraira. DR. MERÉNYI OSZKÁR. Válasz egy barátságos levélre Merényi Elvtárs! Engedje meg. hogy néhány sorban válaszoljak „barátságos“ levelére. Mindjárt engedje meg azt is, hogy ne bocsájtkozzak elvi vitába, mert véleményem szerint itt inkább tényeket kell megállapítani. Tényeket, amelyeken nem igen lehet vitázni. Tény az, hogy Ön a megyei pártbizottság ülésén a következőket mondotta: „az értelmiség a fel- szabadulás után hármas sérelmet érzett. Az első sérelem: a vezetőszerepből való kiszorítás, amely valójában álsérelem.“ Ezt a pártbizottsági ülés hivatalos jegyzőkönyvéből (amely önnek is rendelkezésére áll) szó szerint idéztem. A jegyzőkönyv állítását több résztvevő feljegyzése is igazolja. Többek között Orosz Ferenc, Szécsén István, dr. Molnár Jenő, Lábas Menyhért, Zajtai Antal elvtársé és másoké. Ugyanakkor tény az is, hogy ön a pedagógus értekezleten ennek az ellenkezőjét állította. Kijelentette, hogy ilyet nem mondott, csak az újságírói felelőtlenség nyomán kerülhetett be a Néplapba. Ez utóbbi tényt az értekezlet valamennyi résztvevője és elnöksége igazolja. Abban a reményben ismétlem meg újra ezeket, hogy mindketten az objektív igazság képviseletére törekszünk. Ügy érzem, hogy ebben a törekvésben ezúttal én értem el nagyobb eredményeket, annak ellenére, hogy valóban később születtem, mint'Ön. Fogadja nagyrabecsülésem kifejezését: SZABÓ GYÖRGY. A szerkesztőség megjegyzése: Dr. Merényi Oszkár elvtárs levelét kívánságára szószerint közöltük, bár annak hangja és tartalma erősen kifogásolható. Ennek megítélését egyébként az olvasókra bízzuk. A szerkesztőbizottság egyetért Szabó György elvtárs megállapításaival, dot, Mikszáthol és Jókait.: Hallgasson több Beetho ven, Csajkovszkij cd Liszt-muzsikát. Meglát ja,) kevesebben fordulnak med majd Maga után, mégis! érezni fogja, mennyivel' több és szebb ott belül, s kívül is az egész világ! IRINYI GYÖRGY Homokkísérleli Telep, Nyíregyháza, Sípos Gyulának új verses- kötete jelent meg, Sipos Gyula: Vadítalak, (Magvető Kiadó). Legújabb verseit gyűjtötte össze eb-i ben a kötetben a költő. Sziidi György* n«k új !.cr- fesk&toto jelent meg, Szüdi György: Esztendők, (Magvető Kiadó.) A köitó' eddigi életművének összegezését adja a kötet. Sei?! MmMl sen? feänyv nélkül i A Tiszavasváriban működő ezüstkalászos tanfolyam hallgatói ez év tavaszán eredményes elméleti vizsgát lettek. A gyakorlatban hasonlóan jól vizsgáztak úgy a tsz, mint az egyénileg dolgozó hallgatók. A Petőfi TSZ-ben Szabó Sándor, Szabó Károly és a többi tanfolyamhallgatók is segítve a kihelyezett agro- nómus munkáját (aki vizsgabiztosuk volt), az eddig nem ismert kapáslucenia termeléssel szép eredményt értek el. Példamutatóan láttak hozzá a zöldtrágyázáshoz is. Az Új Élet TSZ-ben majdcsak minden növénynél kiváló eredményeket értek el. Különösen kitűntek a 180 mázsás burgonya termésátlagukkal. A Munka TSZ-ben a sok szép eredményük közül is kiemelkedik a talajelőkészitő munkájuk. Németh György egyénileg dolgozó paraszt is jól alkalmazta a tanultakat. Szakszerű műtrágyhaszná- lattal 200 mázsás burgonyatermést ért el. Aranyos János pedig a járási mező- gazdasági kiállításon díjat nyert termélvényeivel. Most valamennyi tavalyi hallgató arra készül, hogy a második évet is hasonló szorgalommal végig tanu'ja és a több tudás birtokában még nagyobb eredményeket ériének el. ' Róka László járási főagronómus.,
