Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-10 / 237. szám

NÉPLAP 1956 október 10, szerda »» ELMÉLETI SAROK Milyen vokt a magyarországi Szociáldemokrata Párt 1911-ig ? „Erényi elvtárs a helyes, az elferdítésektől mentes marxista—leninista törté­nelemszemlélet alapján is­mertette és értékelte az el­ső világháború előtti ma­gyar szociáldemokrata moz­galmat. amelyről eddig azt tanították, hogy az a mun­kásosztály érdekeinek és harcának következetes és tudatos árulása volt. Rá­mutatott az előadó, hogy a személyi kultuszból, a dog- matizmusból eredő hamis történelemszemlélet a múlt század végi. századfordulói és az 1917 előtti szociálde­mokrata tevékenységet az élettől, a valóságtól elsza­kítva. mindig csak a napi politika szemszögéből ítélte meg. Történelmietlen, ha­mis ez a szemlélet s olyan tévedésekre vezetett, mint például az, ho°v- szociálde­mokrata mozgalomnak szinte semmi köze nem volt a parpsztmozgalmakhoz, s ha volt is. az legfeljebb a megmozdulások Vizezését, elárulását jelentette. Misem bizonyítja jobban ennek el­lenkezőjét. mint a Szántó Kovács János-féle mozga­lom. amehmek szellemi t"nlálékát énoen n szociál- demoVraoia nvűitntta. Mi rí a c" ' 1 ~ ógp1' medrébe p +^té népeket? Mint F>émTÍ tv. pervik ilven tévedépbp7 i-euofr) fyk pv pc Hibás volt az a nézet is, ho°v a szociáldemokrata párt vezetői és tömege kö­zött nem tettek különbsé­get. A szociáldemokrata ve­zetés nem ’’’vtatott kom­munista értelemben vett osztályharcot, mert nem is folytathatott, hiszen a leni­ni bolsevik forradalmiság részben még meg sem szü­letett. másrészt nem volt eléggé ismert a századeleji magyar mi'nk*t'’"''7S3lom- ban. A szociáldemokrata munkástömeg v’s-'—'t for­radalmi volt. Elvetendő né­zet tehát, hogy a Szociálde­mokrata Párt áruló ténvke- dést folytatott. A helyes felfogás az. hoav ez a párt — nem forradalmi, nem marxista—leninista vezeté­sének hibái, téves követ­keztetései és ezekből °redő opportunizmusa miatt — ugyan visszariadt a radiká­lis tettektől, a forradalmi fellépéstől fnéldá’-1 ---es-t- noliíikáiában a földosztás követelé«étőb. ennek elle­nére elévülhetetlen érde­meket szerzett. Kezdve az 18P0-es évektől szociálde­mokrata s-o'r^e’áq és agitá­ció. szociáldemokrata poli­tika. szociáldemokrata irá­nyítás hatotta át a mam-a.’-- orszásri mnnvás- és paraszt- mozgalmakat. Ü.j megvilágításba kell helyezni — már az elmon­Testvérlapunk, a csondrádmegyei „Viharsarok“ köz­li, hogy a TTIT vásárhelyi szervezete „A magyar mun­kásmozgalom vitás kérdéséi“ címmel előadássorozatot rendez. A sorozat előadásait Erényi Tibor, a Párttörté­neti Intézet osztályvezetője kezdte meg „Az első világ­háború előtti magyarországi munkásmozgalom néhány kérdéséről“ címmel. Az előadásról az alábbiakat közli a Viharsarok: nveV elszigetelt vizsgálata. doltak alapján is — a Szo­ciáldemokrata Párt tevé­kenységét. Az előadás en­nek a munkának egyik sejtje volt és az említett néhány gondolaton kívül sokkal többet adott rész­vevőinek. Az előadást kö­vető vita legfőbb érdeme pedig az volt, hogy rámuta­tott az 1917 előtti szociál­demokrácia valóságos har­caira, az akkori munkás­paraszt szövetségre, az ér­telmiségi és a nemzetiségi politikával kapcsolatos fon­tosabb szociáldemokrata né­zetekre és ezzel elősegítet­te. hogy a XX. kongresszus hatására végre kialakuljon a helyes történelmi felfo­gás arról a korról, amelyet küzdelmekkel telítettek harcos munkástömegek.“ Érdekes közgazdaságtani vita Kínában (RÖVIDÍTÉS) A Kínai Demokratikus Liga elnevezésű kínai de­mokratikus párt tagjai so­rába tartozó 20 neves kí­nai közgazdász bevonásá­val vitát rendezett külön­böző közgazdaságtani kér­désekről. A vita során több, a közgazdászokat és a nagy- közönséget általában érdek­lő kérdést vetettek fel és vitattak meg. Az egyik leg­vitatottabb kérdés volt a proletáriátus abszolút el- nyomorodásáról szóló tétel értelmezése a kapitalista országokat illetően. A vitá­ban résztvevők kifejtették, hogy maga a kérdés köz­ismert. A problémát inkább az képezi, hogy a jelenleg közkézen forgó tanköny­vekben és közgazdaságtani munkában túl sok az álta­lánosítás, túlságosan gya­kori a klasszikusokra való apellálás. De annál keve­sebb a konkrétum, a prob­lémát aktuális tényekkel bi-mrim-ható megvilágító adat. Éppen ezért az ilyen művek nem tudják meg­győzni az olvasókat. Az egyetemeken tanulók nem egyszer kétségbe vonják, hogy egyáltalán helyes-e maga a tétel. Válaszul azt vetik szemükre, hogy ide- ológ aiiag képzet'er e.t, ahe­lyett, hogy olyan tanköny­veket adnának a kezükbe, amely nemcsak az elméletet állítja fel, de gyakorlati­lag és időszerű tényekkel is meggyőzi őket a tétel helyességéről. Az ilyen megoldás az, amely elő­segíti az igazán szabad vi­ták további kibontakozását. Egy másik igen vitatott kérdés a kapitalista világ általános válságának prob­lémája volt. A vitázók eb­ben a kérdésben is leszö­gezték, hogy a kapitaliz­mus általános válságának elmélyüléséről szóló tétel­lel egyetértenek. Nem ér­tenek egyet azzal, hogy a mostanában e kérdésről megjelenő művek és ta­nulmányok csökönyö;en ra­gaszkodnak az általánossá­gokhoz. A fegyelmezésnek ezer- féle módszere van. Melyik mennyire jó, meny­nyit használ, nem az én feladatom eldönteni. Egy azonban bizonyos: minden fegyelmezési módszernek — különösen, ha szociális — az általános emberihez, az emberiességhez kell igazod­nia elsősorban. Első pillanatban magam t;em tudtam mit gondoljak, amikor először hallottam a nyíregyházi AKÖV ellen­őrző lapocskáiról. Három cédulát kap minden dolgo­zó, adminisztratív, fizikai egyaránt. Aztán, ha valamit vétenek a fegyelmi sza­bályzat ellen, sorra elszedik a céduláikat s jön a „kö­vetkezmény”. Jó, az törvé­nyes és ésszerű, hogy aki megsérti a fegyelmet, kap­ja meg méltó büntetését. A módszer azonban . . . BESZÉLJENEK AZ ÉRDEKELTEK Hekman György igazgató határozott egyéniség. Gép­kocsivezető volt valaha ő is, tehát ismernie Kell a munkásember lelkületét. Az ellenőrző lapokat az ő ja­vaslatára vezették be az AKÖV-nél. Indokolása rö­vid s bizonyos mértékig meggyőző. — Az elmúlt években na­gyon sok volt a fegyelem- sértés, valahogy meg kel­lett fogni az embereket. Azóta már lényegesen javult a helyzet, de azt Hekman elvtárs is készsé­gesen elismeri, hogy ez egyáltalán nem a’ cédulá­kon múlt. Mindamellett helyesnek tartja s úgy lát­ja, hogy használt, a fegyel­mi állapot változását elő­nyösen befolyásolta. „A RENDŐRSÉG IS ÍGY CSINÁLJA” A főkönyvelő Bánhidi Já­nos véleménye megegyezik Hekman Györgyével. — Adminisztrátívnak, pa­pírízűnek, lélektelennek lát­szik, — mondja — de nem az, mert minden fegyelmi üggyel érdemileg is foglal­kozunk. Egyébként nem kell mesz- sze mennünk a példáért, a rendőrség is pontosan ezzel a módszerrel ellenőrzi a gépkocsivezetőket. Még hoz­zá nagyon eredményesen. Ez igaz. De más a rend­őrség és más az AKÖV. Ezt be kell látnia Bánhidi elvtársnak is, különösen ha meghallgatja a könyvelés dolgozóit. ..MEGSÉRTETTEK EMBERI MÉLTÓSÁGOM­BAN” Valamennyien savanyú és egy kicsit gunyeros Képet vágnak ehhez a „cédula históriához”. Báni József pénzügy előadó nem olyan ember­nek látszik, aki saját ár­nyékától megijed. Most mégis azt mondja: — Nem minden e-etben szabad megmondani az igazat. Ezt a mondatot kell Béni Józsefnek és min­denkinek a tudatából kiir­tani. Mennyit megalázkod­tunk. mennyit, szenvedtünk míg megtanultuk, (mert meg kellett tanulnunk) ezt a mondatot. Azt niszem nem kell ezt magyarázni. Mindenkinek fáj, hogy így volt és sok helyen tán még sajnos, most is így van. — Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy kis dolog­ban és nagy ügyben egy­aránt mindenki a sziniga- zat mondja és főleg mond­hassa. Megértjük Báni Jó­zsefet is, hogy így reszel. Nem 5 tehet róla. Aztán rnégis megmondja mit ér­zett, mikor kezébe nyomták a három cédulát: — Megsértettek emberi mé'tóságomban. És egy emberként bólint rá az egész ircda. A MŰHELYBEN. ahol olajos kézzel, figyel­mesen dolgoznak a gepek orvosai a szerelők, először Szőke Károly bácsit, az idős féderkovács vélemé­nyét hallgatom meg. Ká­roly bácsi büszke, magabiz­tos ember. — Kérem, ha én még 5 vagy 10 évig itt dolgozom, akkor sem veszik el tőlem egyik ellenőrző lapomat srm. Eddig is bacsü etíel dolgoztam, ezután is úcy fogok. Nekem aztán egé- s sen mindegy, hogy van cédula, vagy nincs cédula. A fiatal Szabó E'emér agy nagy motor tetejé ől mondja el véleményét. Ez annyiban megegyezik Sző­ke bácsiéval, hogy a cédula létezése neki is mindegy. Csakhogy másképpen mind­egy, mint idősebb munka­társának. Szerinte nem ér ez az egész semmit, s ha javul a munkafegyelem, az igazán nem ennek a „va­cak cédulának” köszönhető. Zsíros József villanyhe­gesztő viszont állást foglal szókimondóan és merészen. — Ez amolyan „kapita- listás" módszer. Megette a fene, ha már így keli rend­re szoktatni az embereket. Vajon igaza \ an-e? A CÉDULA MÉG HAGYJ AN Idősebb Kohut Mihály szerelőnek például nagyon rosszul esett amikor a ke­zébe nyomták a három la­pot. — 34 éve vagyok szak­munkás. A falumban ta­nácstagnak választottak. — Amikor a céauiát megkap­tam, úgy éreztem, biza.mat- ianok hozzám a vezetők. A cédula azonban meg hagy- ján! De nézze meg az elv­társ az öltözőnket, — ha ugyan öltözőneK lehat ne­vezni. Hát nem lehet! A kis szekrényekkel dugig tömött lyuk rettenetesen piszkos és nagyon kicsi. Egy szek­rénybe szorul két-hárcm munkás. Bizony ez nem ki­elégítő állapot. A mosdó — nem beszélve arról, hogy nincs melegvíz — túlságo­san kicsi, a WC pedig he­tek óta rcssz. Délfeié jár az idő. Cseh János éppen ebédel. Nem abroszos asztalnál, kényel­mes székben ülve, hanem — csak úgy „betyárosan”. Fent ül a zsúfolt öltöző egyik szekrényén s az ak­tatáskából falatozgat vala­mi hideg ételt. Ö is bele­szól a panaszözönbe. A bérelszámolással van egy R Hazafias Népfront millió és miílió ember okos yondoiatát gyííjtheii össze (RÖVIDÍTÉS) A mi falunkról igazan eimondnatjUK, hogy az is­ten háta mögött van. Itt, Kelet-Szatmárban mintha megállóit volna az idő. Az a jó szél, ame y most ti.z- títja az ország levegőjét, hozzánk még nem ért el, a zúgását is csak mcsrz.röl halljuk. Ha kicsiny is a falunk, ennek az ez^rogy- néhány embernek, aki ben­ne él, sorsa-alakulása sem lehet közömbös az ország­nak. Nem bírom megállni, hogy ne szó'jak. Én nem tudok kénye'me e.i élni, 57 éves őszülő fajjal sem. Hi­vatalosan ugyan kiszorul­tam már évekkel ezelő t az országos, meg a helyi „köz­életből”, da ma s:m érem be nyolc hold földem gond­jával, ma is felelősnek ér­zem magam a község s az ország ügyéért. A megúju ó erősödő Hazafias Népfront egyik legnagyobb faladatát én éppen abban látom, hogy lehatőleg az egész né­pet vonja be a politizálás­ba, tudatosítsa az emberek­ben, hogy a demokrácia: a nép hatalma, s ez azzal jár, hogy a nép éljen is min­denkor a jogával, egyben kötelességével, ki-ki hal­lassa véleményét nyíltan a közügyekben. Serkentse fel azt a — szerintem annak idején nagyon egészséges, eleven — politikai érdeklő­dést, amelyet a felszabadu­lás utáni első években ta­pasztalhattunk falun és városon, amikor a Függet­lenségi Front pártjainak a gyűléseire nem kellett „szervezni” az embereket, kis baja. Nagyon sok mun­kásnak rosszul számolták el a munkáját. Múlt hó­napban néki is volt’24 óra differenciája. ÚJRA AZ IGAZGATÓNÁL Másodszor már nem is annyira a cédulákról be­szélgetünk. Hesman elv­társ jól ismeri és megérti a munkások panaszait. Jól tudja, hogy szűk a hely. Nincs irodahelyiség,, nincs a megszaporodott géppark­nak garázs. Kevés az épü­let. Egyedül a meleg .’íz amiről tehet. Arról tesz is, mert a kazánt most építik át, s mihelyt kész, lesz melegvíz elegendő. A bérelszámolásban azért akadtak hibák, mert a bár­osztály vezetője betegség miatt kiesett a munkábó:. A vezető nélkül maradt cso­port nem tudott hiba nél­kül dolgozni. Most már azonban új vezetőt kapnak. A fizetését mindenki vesz­teség nélkül megkapja. Az épülétkérdés is meg­oldódik hemsokára. Több­milliós beruházást kapott az AKÖV, Fejlődik, bővül a vállalat anyagiakban, s reméljük, nemcsak anyagiakban. Cé­dulázás helyett tudnak itt sokkal melegebb* embersé­gesebb módszereket is. — Nemsokára szülői értekezle­tet tartanak, s ott az idős munkások és szülők a veze­tőséggel együtt megtárgyal­ják a fiatal munkások ne­velési kérdéseit. így kell nevelni, emberiesen, szere­tettel — nem pedig cédu­lákkal. Lázár Ervin. jöttek seregestül s kinyii-j vánrtották országos és he-! lyi problémákról a véiemé-l nyüxet. Megmondom őszintén, úgy 1950 óta elment a kedvüK nálunk (tapaszta­latból csati a mi közsé­günkről beszélhetek, mert nemigen juthattam azóta messzebb vidékre) az embe­reknek, hogy hivatalos he-, lyeri kimondják, ami a szi­vükön fekszik. Régebbi okait ennek nem akarom firtatni, hiszen közismert ma már annak az időszak­nak sok hibája — az or­szág, a párt vezetői is ele • get szóltak, utak róla. De azt már meg kell monda-1 rom. hegy miért bizalrn-ät- lan a lakosság többsége h a is községünkben. Soi^ím megmozdultunk mi itt, íál- reál'ított, vagy önkort visszahúzódott „öreg harco­sok’, sok elkedvetlenedcU' jó gazdában új tett vágy, ptzsdiilt 1953 nevezetes; nyarán. De aztán hamar.- sáp azt kellett tapasztal-' n.mk, hogy megint a regi1 hangon beszélnek velünk a! tanácsházán, s egyéb híva-] tales helyeken. A Hazai'arj Népfrontbizottság csak ps-i píron alakult meg. Mieló.t; tisztázhatta volna, mit is' csináljon, már fanyalogva beszéltek róla a hivatalo­sak. Csak „népszerűtlen” feladatokkal foglalkoztat­ták: segítsen a begyűjtés­ben, a békekölcsön-jegyzés­ben. A falu vezetéséről, n tarács munkájáról nem] nyilváníthatott véleményt- . És sajnos, még ma is azt tapasztaljuk, hegy a közsé­gi tanács csak hivatalos végrehajtó szerv s egyálta­lán nem tölti be a népi tö­megszerv hivatását. Véle-] ményem szerint a tanács’ teljes hivatásának betöltő-1 se, demokratizmusának biz-' tosílása érdekében is szük­ség volna arra, hogy a Ha­zafias Népfront a legszéle­sebb népi, társadalmi ellen­őrzés jogával élhessen min­den községbsn s a tanács­nak minden ügyben tekin­tetbe kellene vennie a nép­frontbizottság véleményét. De általában minden köz­ügyben — legyen az köz­ségi, vagy - országos jelentő­ségű — hallatnia kell sza­vát a Hazafias Népfront­nak. Am ez ne csak for­mális vélemény legyen.. r-r- s ne keiljen előzetesen írás­ban bemutatnia se a párt-., szervezetnek, se a tanács­nak, mint az eddigi gya­korlatban —, hanem való­ban a széles népi közösség csorbítatlan véleménye. Nem kell attól félni, hogy ily módon a Hazafias Nép­frontban valamiféle „el­lenség hangja” kerekedne felül, hegy esetleg a párt „ellenzéke” lenne. Nem kell a néptől félni. Hiszen a Hazafias Népfront — a neve is félreérthetetlenül ezt hangsúlyozza — az egész népet, .minden hazá­ját szerető, az ország e ő- rehaladását akaró magyar- embert egyesít. A párt po- dig az ország, a nép vezető ereje, a nép akaratának a kifejezője. Irányítója tehát a Hazafias. Népfrontnak is. Ezt az irányítást, a párt ve­zető szerepét nem vitatja el senki. Kovács Dezső egyéni gazda, volt paraszt-» párti országgyűlési képvi­selő, Nábrád. (Megjelent a „Magyar Nemzetiben.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents