Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-09 / 236. szám

'VHÁq fiFcletárini fQtittufftfth * SZABOLCS­SZATMÁRI AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 236. szám ÁltA 50 IILLLIH 1936 október 9, kedd Hazaérkezett Gero Ernő eleiért cs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttsége Gerő Ernő elvtárs, a* MDP Központi Vezet&age» nek első titkára, aki rendes évi szabadságát töltött« a Szovjetunióban, valamint Kádár János, Hidas 1st» van és Szántó Zoltán elvtársak, akik az MDP Kö*>- ponti Vezetősége küldöttségeként részt vettek a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusán, visszatértek Budapestre. Rövid beszélgetés Sáliul Sándornéval a nyíregyházi tanügyi problémákról flz első interpellációs illés Aprómagcséplés a vásárosnaményi járásban Riporter: Néhány hét­tel utána vagyunk már a tanév kezdésnek, javában folyik az oktatás. Még­sem árt ha néhány ta­nulságot levonunk az el­múlt időszakból a mos­tani javára. Mindenek­előtt azt kérdezném meg mit jelentett az értelmi­ségi határozat a város ne­velőire nézve: Sallainé: Az én véle­ményem az, hogy szük­ség volt erre a ha ározat- ra. A saját munkám te­rületét értékelve elmond­hatom azt, hogy az ok­tató-nevelő munka a tan­ügy kérdése, edd g nem foglalta el méltó helyét a tanács végrehajtó bizott­ság munkájában. Az utób­bi időben kezd ezen a té­ren a helyzet megváltoz­ni és komoly segítséget kapunk a végrehajtó bi­zottságtól. Szükség volt a határozatra azért is, hogy a pedagógusok munkáját az eddiginél sokkal job­ban megbecsülje az egész társadalom. Riporter: Ügy gondol­juk, hogy most előtérte került a hazafias nevelés. Sallainé: Feltétlenül ez az egyik legnagyobb ne­velési problémánk, de nem csak most, hanem évekre visszamenőleg ts. Tárgyi tanítás mellett na­gyon fontos a hazafias neve'és. Ezen a téren már ke moly eredménye­ket éltünk el, nevelőink többsége érti és tisztában van a haiafiság fegauna- val és ki tudja használni tantárgyon belül az ad itt lehetőségeket. Ezen a té­ren azonban még vannak nthézsftgek. Egyes esetek­ben mée nem tisztázódott eléggé a proletár interna- ciorzVzmus lényege és sovinizmus kérdése. Élen ; és eleven vitákban Msz- táziuk nz elmúlt évben a hazafiság, a pártos ne 'el­les kérdéseit. Ezeket a vi­tákat tovább folytatju,;. Riporter: Vannak-e ne­hézségek, amelyek gátol­ják a nyíregyházi peda­gógusok^ munkáját, Sallainé: Sajnos, kevés a tanterem, összesen 142. Ezen a téren a fejlődé a szükséglethez mértei kevés. Viszont a tanulók száma évente körülbelül 300 gyermekkel növek­szik. A tanterem hiánya miatt van délelőtt és dél­után is tanítás. E két- műszakos munka miatt nem tudnak megfe’e'.öen helyet adni a szakkörök­nek, az úttörőknek, a korepetálásnak. Riporter: És ami a ne­velőket illeti? Sallainé: Kevés a szol­gálati lakás. A tanyai ne­velők tekintélyes része a városból jár ki tanítani. Ez azt hozza magával, hogy az iskolánkívüli nép­művelési munkában nem tud megfelelően részt venni. Riporter: Hogyan lehet­ne segíteni a helyzeten? Sallainé: Feltétlenül szükséges lenne az, hogy a felszabadult épületek­ből jutna az iskolák szá­mára, hogy enyhülne a tanterem hiány, egyben nevelői lakásra is. Sokat jelent a társadalmi se­gítség is. A nyíregyházi iskolák szülői munkakö­zössége ez év első felében mintegy hatvanezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett. Azt akarom ezzel mondani, hogy a tanügy fontos tár­sadalmi probléma. Arra törekszünk, hogy a tár­sadalom figyelmét még jobban iskoláink problé­máira hívjuk fel és még- jobban kiépítsük az is­kola és a szülők közötti kapcsolatot. Az a célunk, bogy a hivatalos szervek mellett az egész társada­lom segítségét biztosítsuk. z iroda itt van, de a gyümölcsös Jármi latt az út baloldalán. Egy kis dűlőn kell bemenni. Igyekezzen az elvtárs, ha még valakit találni akar. Nemsokára négy óra. Ezekkel a szavakkal gaz­dagodva indultam a máté­szalkai Zalka Máté Ter­melőszövetkezet irodájából, ki a gyümölcsösbe, ahol a Jonalhán szüretet végzik. Egy kérdőjel befészkelte magát a fejembe. Ugyanis a könyvelő azt is mondta; azért fejezik be már négy­kor a munkát, mert reggel eső volt. Ezt nem értettem S nem is akartam megérteni, ért határoztam el: a hely­színen szerzek bizonyossá­got. Menet közben kerékpáros fiatal lányokkal találkoztam. Igyekeztek hazafelé. A be­szédjükből ítélve, tsz-bcliek voltak. • A fák között a lehulló alma gyakori huppanó esése tokozott zajt. Egyik fasorból j beszéd foszlányai szálltak ) szakadozottan a gályák kö­zött. Két ember dolgozott ott, egy asszony és egy fér­fi. A férfi jóval túl az élet deUn, s az asszony is már javak'rabeli. Hozzájuk mentem. A be­szélgetés nehézkesen bonta­kozott ki. A szóeresztékek nyikorogva, bizalmatlanul engedtek. Érezni lehetett; nem túlságosan nagy itt a bizalom. Az ágak között ülő férfi tudomásomra is hozta; A megyei tanács október 5-én tartotta rendes ülését. Napirenden a mezőgazdaság szocialista átalakításával és a mezőgazdasági termelés fokozásával, vaiammt a la­kosság gazdasági, kulturális és szoc.ális h-lyzeténea fo­kozottabb k.e.égítésé.e, kapcsolatos kérdések meg­vitatása szerepelt. Újszerű volt az, hogy a szokástól eltérően a beszámolókat nem a végrehajtó bizottság, hanem a múlt tanácsülés által megválasztó it ideig­lenes bizottságok készí.et­ték el. A beszámolók sok­oldalúan foglalkoztak az említett területek legfon­tosabb problémáival, i.mer- tették az eredményeket, fel­tárták a hibákat, módsze­reket adtak a munka meg­javítására. Mindez jó alapot nyújtott a vita kibontako­zásához. Ez megmutatko­zott abban is, hogy a ta­nácsülés rendkívül élénk volt, sokan szólaltak fel, számosán fettek kiegészítő javaslatokat. Ugyanakkor bírálták is az ideig’enes bizottságok jelentése't, mert azok több fontos do­logról, mint a. szövetkezeti üzemágak létesítése, a szö­vetkezetek kulturális élete, a takavmányalap biztosítá­sa, az állategészségügy hely­zete, a lakáskérdés egyálta­lán nem, vagy csak részben tettek említést. — A ta­nácsülés a hozzászólások­ban felvetett javaslatok alapján a feladatokat pon­kércm az ember néha rosz- szul lesz, amikor a stúdió­ból hallja, vagy az újságból olvassa a híreket erről, vagy arról a tsz-röl. Akkor bősz- szánt a dolog, amikor a sa­ját magunkéról hallunk olyasmit, ami nem igaz. Mert az úgy van, hogy ha valamit itt lent tervezget­nek, mire felkerül már úgy néz ki, mintha készen is lenne. Felfújják. r/ sebrevágok minden írószerszámot, inert látom, másként nem jutok sokra. Ki kell engesztelnem i belészorult bizalmat. Be­szélgetünk erről, arról, az időjárásról, a termésről. így kerülgetjük egymást, ml- "zben még ketten érkeznek s kapcsolódnak a beszélge­tésbe: Szabó Sándor bácsi, aki 75 éves és a kertre vi­gyáz ás egy fiatalember Tóth Béla. Most már folyik a szó. Maguk között mond­ják, de nekem címezik. — Itt van a fiatalság — kezdi Fóti bácsi. — Reggel, hogy eső volt, későn jöttek ki s már haza is kerékpároz­tak. Pedig de elkelne most a szorgalom. Egy hideg haj­nal, egy kis eső után már folyik le az alma a fáról. Több mázsát kell naponta felszedni a fa alól. Mit bán­ják ezt a lányok. Ez az tosan megjelö.ö határoza­tokat fogadott el, Ezután a részvevők elha­tározták, hogy a legköze­lebbi tanácsülésen egyik fo napiréncii pontként a me­gye mezőgazdasági távlati lejlesziési tervének végre­hajtását vitatják meg. A tanácsülés második ré­szében interpellációs kér­désekre válaszoltak. Ez voit az első olyan tanács­ülés, amelyen imerpeliáCiOs kérdésekkel fogla.koztak, s ez alkalommal ni tanács­tag tett lel kérdéseket, amelyekre B’ekszi István, a végrehajtó bizottság elnöke és az egyes osztályok veze­tői válaszoltak. Dr. Mos- kovits Karoiy azt kéi’uezte meg: milyen intézkedések történtek már annak érde­kében, hogy megjavuljon a közlekedés a város szélén lévő megyei rendelőintézet­hez, ahova van ugyan autó- buszjárat, de ez, különösen most az ősz és tél beál.tá- val nem kielégítő. A válasz­adásban Fekszi István, a VB elnöke elmondotta, hogy ez ügyben már töobször fordultak a felettes szer­vekhez, de eddig még nem kaptak kieiégí.ó választ.— Megígérte, hogy újból a közlekedésügyi miniszté­riumhoz fordulnak, s ha nem intézik érdemlegesen, akkor a miniszertanácrhcz terjesztik fel az ügyet. Az ülés ismerte'.érére meg asszonyka — mulat Szücs- nére — már reggel fél hat­kor itt van s dolgozik ameddig látunk. „Munka­idő után“ még ketten szer­zünk egy munkaegységet. — Nem is tetszik ez a többieknek — mondja Szücs- né remegő hangon. Azt mondom nekik, hogy siesse­nek egy kicsit s erre letor­kolnak. Azt mondják: én nem is vagyok csak család­tag, nincsen én rám itt szük­ség, mert munkaéhes va­gyok s be sem írják a mun­kaegységemet. Tíz évig él­tem Pesten, a tavaszon jöt­tem haza. Segítek, mert felfér itt a dolgos kéz. Nem jó hűségesen se dolgozni, ha igy bánnak az emberrel — mondja miközben igyek­szik visszaszorítani köny- nyelt. — Engem meg a dohány­ból áttették takarmányos- nak, mert soknak tartották a munkaegységemet az olya­nok, akik csal; 13—13-öt ke­restek egy hónapban — kezd a beszédbe ismét Fóti And­rás. — Mert maga meg mun­kaegységéhes — vágják ket­té a beszédet a többiek ne­vetve. — Nem arra vagyok én éhes — veszi komolyra a tréfát az öreg — hanem ar­Ez a járás éghajiad és talajviszonyainál fogva ki­válóan alkalmas az apró­magvak, elsősorban a vö­rösnél emag termesztésére. Igaz, h-gy az elmúlt évb-n sem a magfogasra mogna- gyott terü.et, sem az átlag­tól mése.e nem ütötték meg a kívánt mértéket. Mind­össze 500 holdon fogtak magnt, amely 80—100 kiló át agterméssal fizetett. Az idén a kedvező időjárás mellett elsősorban a jobb szerződési frltctelek és az apjrómagvak m g_.s átvé­teli ára ösziönzta a teime- lőket arra, hogy a magfo­gás területét négyszeresére emeljék. A magterrríesztésre meg­hagyott 2.000 hold terülei kisebb re.ze lucerna és szarvaske:ep, nagyobo ré­sze vöröshjre. A járás köz­ségeinek nagyabbik részé­ben a csépés már megtöi- tént. Mint gy 1.500 hold termését csépelték el októ­ber 5-ig. Az eddigi eredmé­nyek szerint az átlagtermés vöröshsréből 220—250 kiló között váltakozik közsé- genkint. A lucerna vált no ­vel kevesebbet, a s arvas- ketep ped;g 100 kiló körül fizet átlagosan. Jelenleg Barabáson, Tarpán, Lónyán, Fejércsén, Marokpapiban, Gei gclylugornyán és Tálto­son folyik az aprómagvak ra, hogy csinálni kell a dol­got, hogy nagyobb legyen az eredmény. Ót éve vagyok már itt, nem is élek rósz- szabbul, mint egyéni ko­romban, de mennyivel jobb lenne, ha mindenki legalább úgy dolgozna, mint én 62 éves fejjel. Melyik fiatal állt ki a nyáron hajnali há­romkor kaszálni? Egy se. Egy hónapban volt 60 mun­kaegységem is. Zárszámadá­sig meg lesz az 500. S irigy- lik? Én nem báncm, de ne ölhetett kézzel irigykedje­nek. Így dohog magában az öreg, míg kezük nyo­mán egyre szaporodnak a mosolygós Jonathánnal teli ládák. Négy-öt. Tényleg meglesz még az egy munka­egység, sürvedésig. Szaoó Sándor bácsi a botjára tá­maszkodva hallgat s nézi őket. Ki tudja, mire gon­dol? Szücsné töri meg a hall­gatást. — Nem fázik, Papó — kérdszi tőle. — Hát nem mondom — kezdi az öreg komótosan — reggelre bizony átfáznak ezek az öreg csontok. Kará­csony havában már hetven­ötöt írnak nekem. A lányom könyvén csöszködök még itt valameddig. Azután meg...? csáplése. A cséplőgépek ál­tálában kifogás tanul cs folyamatosan cs-pc1..cá. — Hosszabb időre szóló gép- kiesés eddig csak Takuson forult ciö, ahol tengelytö­rés miatt 3 nap g szüreteit a munka. A járásban dol­gozó 18 cséplőgép előrelát-: natólag rövidesen befejezi az aprómagvek csépiéséu A csépiéssel egyidejűleg a begyűjtés is lépást tait. Az eddig begyűjtött tprómeg- vak mennyisége meghalad­ja az 1.000 mázsát. Közösen gyorsabban megy a munka.,, Az NDK pritzwalki kör­zetének falvaiban már 70. állandó munkaközösség ala­kult. Egy-egy ilyen munká­kon segben három-hat es*» Iád végzi közösen a mező-1 gazdasági munkákat. Ara­táskor a közös munka so­kuknak hozta nee^ az ara­tás gyors elvégzéséért júiő prem úrnőt. Ilyesmire nem volt példa, míg egymásunk­ban dolgoztunk — jelentet­te ki Rcgrlinki, Schmidt é% Gragert egyénileg d olgozó paraszt, akiknek csoportja Laaske községben elsőként végzett. — Na, na Papó! — mond­ja az asszony ingerkedve, (Az előbb még sírt, most már nevet. Úgy látszik ilye­nek az asszonyok.) Egy-egy jóképű menyecske néha csak megmelegíti, ha fázik. — Akkor ne menjen maga se haza lelkem — áll rá az öreg a tréfára — van. itt ta­karó is, ha hideg lesz. — Maradok, Sándor bácsi — egyezik az asszony — majd betakarom én magát, ne féljen. 17 őzben a szürkület be-* **- vonta a tájat. Megtelt a hét láda. Szücsné még szedni akar, de Fóri bácsi már készülődik. Menni kell, mert feljön a fiastyúk mire hazaérnének, biztatja az asz-1 szonyt. Szedelözködnck. — Isten vele, Papó! —t mondja az öregnek Szücsné, s már megy is, Sándor bá­csi csalódottan játszva szól utána: Még se marad itt, húgom? Maradhatna nyu­godtan, én már úgy sem te­szek kárt az almában, rósz- szak hozzá a fogaim .., Vidám, dolgos /találókról akartam írni. Helyette az öregek gazdag élettapaszta­latával találkoztam, öregek 'életéről írtam — fiatalok­nak. Az öregek igazságát okulásképpen. Almaszüret a mátészalkai Zalka, Máté Termelőszövetkezetben

Next

/
Thumbnails
Contents